Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-30 / 250. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 30. Vélemény és háttér 7 A „melegjogi oldal" és a konzervatív népszavazáspártiak is szidhatják az Alkotmánybíróságot Elégedetlen táborok Politikai értelemben salamoni döntést hozott az Alkotmánybíróság- mindkét tábor elégedett lehet, ám szidhatja is a testületet. A népszavazás körül továbbra is van pár kérdőjel, ami azt mutatja, mennyire lyukas a szlovák jogrend. MÓZES SZABOLCS A „melegjogi oldal” zsákutcába terelte magát, amikor elhitette saját magával, hogy alkotmányellenes a népszavazás. Normális országban nem lehet ilyen témákról referendumot tartani, evidens, hogy a kérdések ellentétesek az alaptörvénnyel, éppen ezért jó, hogy az államfő az Alkotmánybíróságra küldte azokat - így lehetne summázni a népszavazási kezdeményezéstől megriadt liberálisok szeptemberi argumentációját. Ezeken a hasábokon már akkor jeleztük, hogy ez a taktika visszaüthet - hiszen néhány nyugati államban tartottak már ilyen jellegű népszavazást. Másrészt a konzervatív népszavazáspártiak sem lehetnek maradéktalanul elégedettek, hiszen pont azt a kérdést kaszálta el az Alkotmánybíróság, amely törvénytervezetek formájában rendszeresen vissza-visszatér a parlamentbe. Arról ugyanis nem dönthetnek közvetlenül az emberek, hogy a különböző regisztrált partneri kapcsolatok a házassághoz hasonló jogokat kaphassanak-e vagy sem. Ebben a kérdésben ráadásul a családvédő civilek pont a melegszervezetek malmára hajtották a vizet. Utóbbiak ugyanis az AB döntését úgy értelmezik (félre), hogy a testület azt mondta ki: két azonos nemű ember kapcsolatának törvény előtti rögzítése emberi jog. Holott az AB által vizsgált kérdésben azonos nemű párok nem szerepeltek, csupán az egyéb jellegű kapcsolatok meglehetősen tág definíciója. Ebbe persze, ha akarjuk, a meleg párok is beletartoznak, de beletartozhat egy gumimaci és egy kisgyerek kapcsolata is. Újraindul az értelmezési háború, majd jöhet a semmit és senkit sem kímélő kampány. A referendumot kezdeményező szervezetek megnyilatkozásaiból látszik, hogy az „egyszerű emberek” elitellenességére próbálnak majd eléggé populista módon rájátszani - első körben Andrej Kiskát és a „politikai elitet” kritizálták azért, mert az AB- re kerültek a kérdések, most pedig a „bíróságok zsarnokságától” óvtak. Mivel a népakarat nyilvánvaló, a liberális tábornak más lehetősége nem lesz, mint a választók távol tartása az urnáktól - hogy a magas érvényességi küszöb miatt eredménytelen legyen a voksolás. Ez politikai szempontból elég kényes, hiszen egy öntudatos értelmiségi vagy egy politikus nem igazán buzdíthatja arra a választókat, hogy ignoráljanak egy országos szavazást, pláne, ha a lehető legközvetlenebb véleménynyilvánítási formáról van szó. Az AB döntése ellenére is sok a kérdőjel. Alkotmányjogászok abban sem értenek egyet, hogy ezek után Kiskának kötelező-e kiírnia a népszavazást (többségük szerint igen, e sorok szerzője úgy véli: végül kiírja). Ha pedig eredményes és sikeres is lenne a referendum, a törvény pontosan nem rendelkezik arról, hogy mikéntjelenjen meg a népakarat az alaptörvényben. A jogszabály előírja, hogy a parlamentnek el kell fogadnia egy ezt rögzítő alkotmánytörvényt, ám az nincs lefektetve, hogy a tervezetet kinek kell beterjesztenie, mikor és milyen formában - a képviselőknek pedig, ugyebár, szabad akaratuk van, szavazáskor nem köthető meg a kezük. Ezek a jogtechnikai kérdőjelek is mutatják: annak ellenére, hogy szűk húsz év alatt ez lesz a nyolcadik népszavazás, a politikai elit nem volt képes olyan törvényes hátteret alkotni, amely félreértésekre és alibizésre lehetőséget adó kiskapuk nélküli helyzetet teremtene. Egyetértek azzal, hogy azonos nemű ivócimborák házasságot köthessenek az alkohollal! (Peter Gossónyi rajza) A betyárbecsület egészségtelen térnyerése alighanem régiónk történelméből fakad Mindannyiunk felelőssége fújni a sípot FELEDY BOTOND Whistleblower? Sípfújó? Egyik szó sem nagyon ismerős felénk. A betyárbecsületet annál többször halljuk. Egy káros társadalmi szokás levetkőzése még hátravan. Az angolszász kultúrából ismert sípfújó személy az, aki beszámol egy adott szervezetben elkövetett visszaélésről. Egy zárt közösségben tehát történik valami erkölcstelen, törvénytelen dolog, lehet ez család vagy munkahely, amelyről mindenki tud, de senki sem emeli fel a szavát. Ám vétkesek közt cinkos, aki néma. A sípfújó az, aki kiáll a meghurcolt társa igazáért, a többiek passzív ellenállásával szemben is. Ez történhet a sajtóban, a főnökhöz, bírósághoz vagy más hatósághoz fordulva. A sípfújót az érintett szervezet gyakran megpróbálja elnyomni, megfélemlíteni; vagy a megfelelő törvényhelyen megtámadni. Lezáratlan vita dúl például arról, hogy a Julian Assange-nak segítő Chelsea (Bradley) Manning amerikai katona hazaáru- ló-e vagy sípfújó? Azzal, hogy nyilvánosságra hozott egy bagdadi videófelvételt, amelyen egy amerikai katonai helikopterről több ártatlan irakit agyonlőnek, megszegte a hadsereg számos szabályzatát, miközben amiről lerántotta a leplet, brutális háborús bűncselekmény. Egy a sok közül, amelyekre rámutattak az anyagai. Ehhez képest most évtizedekre elítélték és börtönben ül. A sípfújók düemmája nem egyszerű: gyakran a saját életüket is kockáztatják azért, hogy valamit a közösségük, a társadalom tudomására hozzanak. Közép-Európában magát a szót sem tudjuk rendesen lefordítani, mert az ilyen embert a magyar legtöbbször árulónak, besúgónak, spiclinek nevezi. A betyárbecsület egészségtelen térnyerése alighanem a régió történelméből fakad. Hogy állhat a „becsület” szó egy olyan jelentés mögött, amely ma szem- hunyást feltételez törvénytelenségek felett? A most épülő demokráciákban ez nem lehet érvényes kiindulási pont, és le kell számolnivele. A társadalmi érdek létező érdek. A be nem jelentett visszaélés további számtalan visszaélést szül. Legyen szó a szomszédban zajló családon belüli e- rőszakról, hatósági korrupcióról, médiában az információ tudatos manipulálásáról, vagy akár az iskolai csalásról. Miért kellene a gyereknek hallgatnia a puskázásról, ha kitartó tanulás árán szerzi meg azt az érdemjegyet, amelyet a padszomszédja csalással hoz össze? Miért érné meg a társadalomnak erre szocializálni a gyerekeket, bátorítani őket a csalásra? Ha az ezeket elkövető diákoknak, embereknek, vezetőknek az a kockázat villog a szeme előtt, hogy elkaphatják őket, máris máshogy dönthetnek. És az érintettek, áldozatok, versenytársak közreműködésével sokkal hatékonyabban felderíthető minden. Belefújni a sípba - nagyon kényelmeden, nehéz döntés. Néha azonban bele kell fújni, ha a pályán szabálytalanságot látunk. A szerző külpolitikai szakértő KOMMENTAR Milánok harca KOCUR LÁSZLÓ A hét elején összeültek a Sieť, az SDKÚ, a Híd és az SaS vezetői, és megegyeztek abban, hogy Pozsonyban visszaléptetik közös főpolgármester-jelöltjüket, Tatiana Kratochvílo- vát. A csata után mindenki tábornok, de ebben az esetben azt már ajelölt elindításakor látni lehetett, hogy a Ftáčnik-Kňažko duóval szemben az 55 éves, a nagyközönség előtt jószerivel ismeretlen, óvárosi városházi alkalmazottnak csekély az esélye. Mindez egy újabb látielet a jobboldal már sokszor és sokat ostorozott állapotáról. Kezdetben vala Ivó Nesrovnal. Az ő nevét lebegtette az SDKÚ lehetséges jelöltként, a többiek pedig, szokás szerint, tartózkodóan viszonyultak hozzá. Addig-addig lebegtették a kérdést, míg végre Nesrovnal csak a pozsonyi helyi politikát nem figyelők számára meglepő és érthetetlen módon kilépett az SDKÚ-ból, hogy függeüenként a saját szakállára próbálkozzon a főváros elhódításával. Igaz, SDKÚ-tagsága most inkább bélyeg lett volna rajta, mintsem címer. Párttámogatásra viszont így nem sikerült szert tennie. Amit eddig tett, az a legutóbbi felmérés szerint 17,6 százalékra elég. Ennyivel nem lehet nyerni, és a választásokig hátralevő két hétben itt már Barack Obama első kampánycsapatával sem tudna fordítani. Kratochvílová tízzel kevesebb százalékával belátta, hogy itt nem terem babér, Nesrovnal még nem. A fővárosért tehát két volt kolléga fog érdemben megküzdeni, egykor együtt miniszterkedtek Mikuláš Dzurinda első kormányában, Milan Ftáčnik az oktatási, míg a másik Milan, Kňažko a kulturális tárcát vezette. Ez utóbbi esetében külső szemlélőként úgy érezhetjük, kárpótlás történik: ha már a Grassalko- vich-palota nem jött össze, legalább a Prímás palota legyen meg. S bár nem tudjuk, az indulásban mekkora szerepe volt a sebzett egonak, és mekkora a fővárost kínzó problémák megoldása iránti vágynak, az elnökválasztáson elért eredmények tükrében Kňažko indulása logikusnak tűnhet. E szűkre szabott keretek között nincs lehetőségünk Milan Ftáčnik eddigi ténykedésének értékelésére. Andrej Ďurkovský után nem örökölt könnyű posztot, ám kezdeti lendülete hamar megtört a gazdasági érdekcsoportok kereszttüzében álló fővárosi rögvalóságban. Az önkormányzati választások során gyakran elhangzik az az állítás, hogy a helyi politika nem a pártokról, hanem az emberekről szól. Ugyan ezzel csak részben tudunk egyetérteni, de a fővárosban úgy látszik, éppen ellenkező előjelű folyamat zajlik. És már most borítékolhatjuk, hogy a két, függetlenként induló jelölt csatájában megszülető végeredményt az egyik politikai oldal a saját sikereként fogja prezentálni. FIGYELŐ Ősrobbanás az egyházban Az ősrobbanás és az evolúció elmélete helyes lehet, és nem zátja ki Isten létezését - jelentette ki Ferenc pápa. „Az egyház sose állította, hogy Isten valamiféle varázsló, aki csak megsuhintotta a pálcáját” - mondta a katolikus egyházfő. Az ősrobbanás elmélete szerint a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, a földi élet pedig evolúció révén alakult ki. A vatikáni Pápai Tudományos Akadémia ülésén Ferenc pápa elmondta, a világ keletkezésére adott tudományos magyarázatok nem zárják ki Isten teremtésben játszott szerepét. „A világ teremtése nem a káosz műve, közvetlenül egy felsőbb vezérlő elvből származtatható. Az ősrobbanás, amelyről manapság úgy tartják, magyarázatot ad a világ teremtésére, nem ellentétes az isteni teremtés elméletével, mivel az evolúció működésének feltétele azoknak a lényeknek a megteremtése, amelyek továbbfejlődnek” - tette hozzá a pápa. A The Independent című brit lap szerint ezáltal azonban megkérdőjeleződik a bibliai teremtéselmélet, mely szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot. A katolikus egyház korábban elítélte azokat a tudományos elméleteket, amelyek el- lentmondtak a Bibliában olvasható teremtéstörténetnek. A Szentszék az utóbbi időben viszont arra törekszik, hogy ne a tudomány ellenségeként tekintsenek rá, s Ferenc pápa megjegyzései elődei kijelentéseinek sorába üleszthető. XII. Pius az 1950-es években az evolúciót az emberi fejlődés magyarázatául adott, igazolható tudományos megközelítésnek nevezte, ezt II. János Pál pápa 1996-ban megismételte. 2011-ben Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek azt mondta, hogy az emberek és a világ eredetét és fejlődését magyarázó tudományos elméletek nem állnak ellentétben a vallással, viszont számos kérdést válasz nélkül hagynak. (MTI, ČTK)
