Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-27 / 247. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 27. Kultúra 7 1914: három este Robert Wilsonnal és nemzetközi csapatával a Szlovák Nemzeti Színházban Groteszk háborús képeslapok Pavla Beretová, Ján Koleník és Eszenyi Enikő (Szkárossy Zsuzsa felvétele) A Kisvakond Kínába megy Prága. A CCTV (China Central Television) kínai tévécsatornával készül koprodukciós szerződést aláírni a napokban Karolina Milerová, Zdeňek Miler illusztrátor és rajzfilmrendező - a Kisvakond atyja - unokája. Az iDNES.cz hírportál információi szerint a megállapodás alapján a kínaiak folytatnák a Kisvakond kalandjait, az új epizódokat 3D változatban is elkészítenék. A szerződés előkészítése három évig tartott, és becslések szerint a megállapodás összértéke több százmillió cseh koronára rúg. „Örülök, hogy ennek a megegyezésnek köszönhetően a nagyapám hagyatéka és üzenete tovább fejlődhet” - jegyezte meg Karolina Milerová. Azt is hozzátette: komoly megtiszteltetésnek számít, hogy az előzetes tervek szerint a Kisvakond új kalandjaiban a kínaiak által nagy tiszteletben tartott pandák is feltűnnek majd. Zdeňek Miler 2011-ben hunyt el, az életművéhez kapcsolódó minden szerzői joga örökösének unokáját nevezte meg. (ú) Egy válasz az új filmfogyasztási szokásokra Házhoz megy a mozibusz MTl-HÍR Prága, Linz és Budapest után holnaptól három estén Pozsonyban látható az az előadás, amelyet Robert Wilson, korunk egyik emblematikus színházi rendezője a Cseh Nemzeti Színházban hozott létre 1914 címmel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem mindennapi látnivalót kínál a nagynevű amerikai alkotó, akit a szakma a csend, a lassúság, a kimerevített pillanatok mesterének nevez. Robert Wilson idén tavasszal már ízelítőt adott Pozsonyban eredeti színházi stílusából, sajátos színpadi látásmódjából. Csaknem négyórás, egyszemélyes előadása, amely páratlan one man show- vá kerekedett a Nemzeti falai között, lenyűgöző előtanulmányként szolgált akkor készülő új darabjához, az első világháború 100. évfordulójára emlékező 1914-hez, amely Hašek Švejkjére és Karl Kraus osztrák szerző monumentális drámájára, Az emberiség végnapjaira támaszkodik. Maga az ötlet, az előadás megalkotásának ötlete a cse- hektől származik. Egyrészt Michal Dočekaltól, a prágai Nemzeti prózai társulatának vezetőjétől, aki Wilson korábbi rendezése, A Makropolus-ügy mellett is ott állt, másrészt Soňa Čer- venától, a rendező hűséges alkotótársától, aki operaénekesi pályáját befejezve színésznőként lett Wilson színpadi múzsája. Ők ketten kérték fel a főképp Nyugat-Európában (Milánóban, Hamburgban, Berlinben, Párizsban) tevékenykedő, texasi születésű mestert, hogy egy nemzetközi csapat élére állva hozza létre ezt a többnyelvű előadást. Ironikus-ab- szurd történelmi látomása azonban nem pusztán az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáról és az első világháború iszonyatairól szól, hanem a történelemnek, a politikának, a borzalmaknak kiszolgáltatott kisemberről, aki csak vesztesként kerülhet ki a nagyhatalmak halálos csatározásából. Grotowski, Ljubimov, Brook, Vasziljev, Lepage és Mnouch- kine mellett Robert Wilson korunk egyik legjelentősebb színházi gondolkodója, aki az EinDIVADELNÁ LEGENDA ROBFRT WILSON PRVÝKRÁT V BRATISLAVE /?/f » 4 ** JAN KOLENÍK V INSCENÁCII KULTOVÉHO REŽISÉRA stein a strandon című korábbi rendezése óta gyakran hangsúlyozza: „Minél gyorsabban utazunk, az idő annál lassabban telik.” A relativitáselmélet atyjának megállapítása valóságos ars poeticájává vált a szabad asszociációk mesterének, aki multimédiás alkotóként a múzeumokba is bekerült egyedülálló videoportréival. A lassúság pedig rendezéseinek elválaszthatatlan velejárója, jellegzetessége lett. Az 1914-ben sem a szöveg, a hašeki-krausi alapanyag a fontos. Feliratozva olvashatja, aki bírja, de ha többet néz felfelé, a dialógusokat követve, lemarad a színpadi látványról, amely - megkockáztatom - legalább olyan fontos, mint a két irodalmi mű. A koncentrált színészi játék, a hipno- tikusan kavargó zene, a megszállottságig ismétlődő mozgássorok összessége, esszenciája adja az igazi élményt, ez a lényege Wilson színházának. Azok az apró történések, mozzanatok, villanások vésődnek az agyunkba, amelyeket színész és rendező precíz, gondosan összehangolt munkája tesz izgalmassá. Eredetileg négynyelvű, négy országot összefogó előadást terveztek az alkotók. Az osztrák fél (önálló produkcióra hivatkozva) nem vett részt a költséges színpadi műben. Maradt tehát a cseh, a szlovák és a magyar társulat, vagyis a prágai és a pozsonyi Nemzeti, valamint a budapesti Vígszínház. A csehek csapatában többek között olyan színészekkel, mint Vladimír Javorský, Pavla Beretová és a már említett Soňa Červená, szlovák részről Ján Koleník, magyar oldalról pedig Eszenyi Enikő. Bárhol jár is az előadás Európában (legközelebb Belg- rádban, majd Reimsben mutatják be a darabot), minden színész a saját nyelvén beszél. Eszenyi Enikő, az előadás groteszk stílusát követve fehér kö- tényes szobalányként József Attila íme, hát megleltem hazámat című versét adja elő úgy, hogy abba maga Wilson is bele- borzongott a próbák során. Külön említést érdemel a jelmez és a maszk (a tervező: Yashi), valamint a fénydizájner (AJ Weissbard) és a videografi- kus (Tornász Jeziorski). Fehérre festett arcok, fekete-fehér kosztümök, erős smink (Eszenyi Enikő esetében fekete nyelv), a háttérben korabeli felvételek, megelevenedett képeslapok, dokumentumrészletek, mindeközben ámyjáték, látványos színpadképek. Keretjátékban a 20. századi történelem egyik legszörnyűbb fejezete. Polgárok, katonák, kurtizánok, otthon maradt asszonyok, harctéri sebesültek. Különböző helyszínek, felkavaró történések. A háttérben a soha meg nem álló Idő és a Halál ősz hajú angyala. Nem egész két óra egy igazi mágussal. Nem állítom, hogy mindenki el lesz ragadtatva. De aki igen - az nagyon! Budapest. A fiatalok megváltozott filmfogyasztási szokásaira reagálva egy forgalmazás előtt álló magyar film alkotógárdája új kezdeményezéssel juttatja el produkcióját a célközönséghez: Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjét mozibusszal rendelhetik házhoz Budapesten az érdeklődők. A mozibusz megfordítja a szokásos formulát: nem a fiatalokat akarja a moziba csalogatni, hanem a mozit viszi el nekik. Egyszerre legfeljebb hat néző tekintheti meg a filmet egy csak nekik szóló, exkluzív vetítésen, külön meglepetéssel. A mobilmozi a kért címhez a lehető legközelebb keres parkolóhelyet, majd felhívják a rendelőt a pontos helyszínnel, és kezdődhet is az előadás. Reisz Gábor vígjátékát - amely abszurd humorral ábrázolja a mai harmincas generáció elveszettségét - telt házakkal vetítették a közelmúltban lezajlott Magyar Filmhéten. A rendező akkor azt kérte a zömmel fiatal nézőktől, hogy a közösségi médián keresztül is segítsenek abban, hogy a célközönség figyelmét felkeltsék a film iránt. A produkciót, amely Reisz Gábor első nagyjátékfilmje, bemutatták a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, majd a szeptemberi miskolci CineFesten elnyerte a zsűri nagydíját. A Van valami furcsa és megmagyarázhatat- lant október 30-tól vetítik a magyarországi mozik. Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjére egyszerre hatan ülhetnek be (MTI-felvétel) KULTURMIX Mozi. Egy film, amelyben Brad Pitt ismét nácikat öl, csak nem úgy, mint a Becstelen Brigan- tykban, hanem szimplán mé- szárolós módon. 1945 áprilisában, pár héttel a II. világháború befejezése előtt a szövetségesek egyre jobban visszaszorítják az ellenséges csapatokat az európai hadszíntéren. A Német Birodalom a végét járja. A náci Németország kellős közepén állomásozik Don Collier őrmester (Brad Pitt), becenevén Ward- addy és csapata. Az egységhez egy fiatal újonc, Norman (Logan Lerman) csatlakozik. Az ötfős legénység tisztában van vele, hogy nem sok esélye van a több száz fős német sereggel szemben. De bízva Harag elnevezésű tankjuk erejében, ádáz támadásba lendülnek. Harag (Fury). Amerikai akciófilm, 2014. Járékidő: 134 perc. Rendezte: David Ayer. Szereplők: Brad Pitt, Logan Lerman, ShiaLaBeouf. Könyv. Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerü- lőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld az éjszakában. Elég fenyegető kezdet egy regényhez, de még így is váratlan, ami következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Nem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is lehettünk volna ezen a sivár vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak. Totth Benedek: Holtverseny. Magvető Könyvkiadó, 2014. 248 oldal. Kiállítás. Idén a szokásos nyolc kategóriában (aktualitások, riport, hétköznapok, portré, sport, környezet, művészet és szórakoztatás, pályakezdők) 113 fotográfus 1115 felvételéből válogathatott a Slovak Press Photo 2014 nemzetközi zsűrije. A legjobb fotókból Pozsonyban, az Ovárosháza kiállítótermeiben látható kiállítás. Egyebek mellett megtekinthető a szlovák sajtófotók ez évi versenye abszolút győztesének, Michal Burzának a fotósorozata is, amely a Kijevben, a Majdanon zajlott forradalmi eseményeket örökítette meg. A mindössze 31 éves sajtófotós nagydíjas szériájának egyik darabja - a fegyverrel pózoló szeparatista - májusban a Der Spiegel német hetilap címlapján jelent meg. Slovak Press Photo 2014. Pozsonyi Városi Múzeum - Óvárosháza. A kiállítás november 30-ig tekinthető meg.
