Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-25 / 246. szám, szombat
SZALON 2014. október 25., szombat 8. évfolyam, 42. szám VENDEGOLDAL Elmélkedés a paleointelligenciáról A homo sapiens fajához tartozó őskori vadászok nem engedhették meg maguknak, hogy oktalanok (asapiens) legyenek. Illetve lehettek oktalanok, de nem büntetlenül. Ha enni akartak, valamit el kellett ejteniük. Ugyanakkor közel sem volt olyan fejlett és erős izomzatúk, mint más vadászoknak (mondjuk az adott időben igen népszerű kardfogú tigriseknek),' arról nem is beszélve, hogy pengeéles karmok helyett csak tompa körmeiket vethették be, kardszerű tépőfogak hiányában pedig legfeljebb kölcsönösen mosolyogva villanthatták ki az ínyüket. FRANTIŠEK ŠEBEJ Még a potenciális zsákmány is izmosabb volt az embernél, ráadásul néhánynak szarva és patája is volt. Ilyen hendikeppel indulva az őskori vadászok csak úgy lehettek sikeresek a portyákon, ha valamilyen egyéb e- lőnnyel bírtak. Talán valószínűtlennek tűnik, de ezt az előnyt a nagyobb teljesítményű agy, azaz az intellektus biztosította. Márpedig az agyuk lényegesen nagyobb kapacitású volt, mint a kardfogú és pengekarmú konkurenciáé. A kardfogú tigrisek sem voltak ostobák, de tegyük hozzá rögtön: izmos-karmos- fogas felszereltségük mellé nem volt szükségük túl sok leleményességre ahhoz, hogy ne éhezzenek. És az igazsághoz híven tegyük hozzá azt is: a tigrisek takarékos intellektusa nemcsak a patások elejtéséhez volt elég, hanem azokat a homo sapiens fajához tartozó őskori vadászokat is zsákmánnyá tette, akik nem voltak elég sapiensek (egyszerűbben: oktalanok voltak). Ezért aztán a butább vadászok általában nem értek meg tiszteletreméltó kort, sőt, rendszerint a termékeny kort sem érték el - korábban felfalták őket, mint hogy szaporíthatták volna a fajtájukat. A szaporodás egyébként is csak elméleti lehetőségként állt fenn, mivel az őskori asszonyok a buta őskori vadászokat nem szívesen engedték magukhoz az állatbőrök alá, és az alapján, amit ezek a szerencsétlenek a portyákról hazavittek, egymás között csak „vegetáriánusoknak” nevezték őket. Márpedig abban az időben, amikor senld nem olvasott diétás útmutatókat, az őskori asszonyok pedig nem szenvedtek az anorexiától, ez bizony nem számított hízelgő megjegyzésnek. Az oktalan vadászok a paleolitikumban senkinek semjöttek be. Ha már egyszer a paleointelligenciáról elmélkedünk, azt is meg kell jegyeznünk: a mai, azaz újkőkori vadászok nyugodtan lehetnek oktalanok, sőt, ostobák, mivel puskával a kézben a sikeres vadászathoz nem kell túl sok ész. Gyerekük is lehet, amennyit csak akarnak, bár felettébb valószínű, hogy azok is ostobák lesznek (ez ugyanis örökletes). Persze nem igaz, hogy minden felfegyverkezett újkőkori vadász automatikusan ostoba lenne. Ez a tétel így természetesen nem érvényes. Csak azt mondom, hogy nyugodtan lehetnek akár ostobák is (tekintet nélkül a betöltött pozíciójukra), azzal a puskával mégis képesek elejteni valamit, és gyerekeik is lehetnek. Végül is: egy fegyver a kézben megfelelően helyettesíti az intellektust a társadalom más színterein is, nem csak az erdőben. De legyen ennyi elég a lőfegyverek és a buta gyerekek nemzésének összefüggéseiről (a kérdés amúgy is jóval bonyolultabb), és kanyarodjunk vissza az evolúcióhoz. Az őskőkorból valahogy el kell jutnunk az újkő- korba, vagyis a jelenbe, és lényeges, hogy közben ne veszítsük el a fonalat. És az evolúció, mint az köztudott, mindeddig soha nem vesztette el a fonalat. *** Szögezzük le: az őskőkori vadászok nagyon intelligensek voltak, és értelmes gyerekeket nemzettek, másként ma nem lehetnénk itt. Ha nem lettek volna nagyon intelligensek, vagy a táplálékhiány vitte volna el őket (a jégkorszakokban nem termett sem zöldség, sem gyümölcs, sőt, tofu sem volt), vagy tényleg felfalták volna őket a gyorsabb és potensebb ragadozók. Igaz, azokból az intelligensebb gyerekekből nem akadt túl sok (ez máig sem változott). Amikor az éghajlat észhez tért és felmelegedett (az őskőkori vadászok nem hitték, hogy ők okozták a klímaváltozást - mint már említettem, igen intelligensek voltak), véget ért a jégkorszak. Az őskőkori vadászok egy darabig még eredményesen űzték a vadat és gyűjtögették a növényi eredetű táplálék-kiegészítőket, majd felfedezték, hogy az állatok háziasíthatók, és utána már nem kell kajtatni utánuk. Még mielőtt ez bekövetkezett volna, a helyzetet elsőként a farkasok ismerték fel, akik csatlakoztak az őskőkori vadászokhoz, és kutyává képezték át magukat. Az értelmes vadászok számára - akik a változatosság kedvéért pásztorokká alakultak át - innen már csak egy lépés volt a felismerés, hogy a növények is termeszthetők. A legjobbnak a fű tűnt, amit nem zabáltak fel a háziasított állatok. A nem lelegelt fű őskori gabonává érett, és beköszöntött a civilizáció. Fokozatosan átléptünk a neolitikumba, vagyis az újkőkorba, és nem győzzük elégszer hangsúlyozni: ezt az őskőkori vadászok intelligenciája tette lehetővé. A civilizáció eljövetele előtt az emberek kicsit olyanok voltak, mint a Mensa állatbőrben. Boldog idők. Az emberek letelepedtek (no nem mindenki, egyesek ugyanis a mai napig megőrizték a pale- ointelligenciát és boldogan élnek a bozótban), gazdálkodni kezdtek, hajlékokat építettek, mert a barlangok gyorsan túlnépesedtek. Emberekből ugyanis egyre több lett, mert akadt elég élelem, még ha nagyobbrészt húsmentes is, és gyerekekből is több kellett, hogy legyen, aki a földeken dolgozik. Már az sem számított, ha véletlenül oktalanok voltak, a földeken ez se nem osztott, se nem szorzott. Az elsődleges civilizációs vívmányokat, beleértve olyan találmányokat is, mint a kerék, az emberek játszva megteremtették és használatba vették - bár már beköszöntött a neolitikum, még mindig igen intelligensek voltak. Az emberiség nem hülyült el ugyanolyan gyors tempóban, mint ahogy civilizálódott, de végül mégiscsak sikerült. Az evolúció, mint már említettem, nem vesztette el a fonalat, és az emberiség elhülyülésére a Gauss-görbe feltalálásával reagált, amely lehetővé tette, hogy az emberi intelligencia ennek megfelelően rendeződjön el és úgy is maradjon: az egyik szélén, a kicsit buták és nagyon buták tömege mellett ott vannak maroknyian a nagyon intelligensek. Mondhatjuk úgy is: azok, akik megőrizték a pale- ointelligenciát. Az evolúció megértette, hogy legalább erre a maréknyi emberre szükség van, hogy a Gauss-görbe nagy harangja alatt tömörülő tömeg is túléljen, és hogy a civilizáció is folytatódhasson - mert, ahogy azt már megjegyeztük, az evolúció nem engedi elveszni a fonalat. A civilizáció számos haszonnal járt. A mezőgazdaságnak köszönhetően megjelent például a szénhidrátokban gazdag táplálék. Ez aztán olyan (mondjuk így: másodlagos) civilizációs vívmányokat eredményezett, mint a fogszuvasodás, a csontritkulás, az érszűkület, a magas vérnyomás, az inzulin- rezisztencia és a kettes típusú cukorbetegség, az infarktus, a szívizomgyulladás, a kóros elhízás, a lisztérzékenység, a különféle autoimmun betegségek, az Alzheimer-kór és számos egyéb, hasonlóan vonzó lehetőség. Hogy civilizációs vívmányokról van szó, az is bizonyítja, hogy a maroknyi megmaradt őskőkori közösségek tagjai - az ausztrál bennszülöttek, a Kala- hári-sivatag busmanjai vagy az eszkimók -, akik önhibájukon kívül hozzáférnek a civilizációhoz és annak táplálékaihoz, a fent nevezett,javakat” is megkapják. Azaz: dagadnak és megbetegednek. •kick De térjünk csak vissza a pale- ointelligenciához, míg nem tűnik el nyomtalanul a föld színéről. Már minden bizonnyal világos, hogy a neolitikus civilizációban nem számít, ha az emberek buták, ahogy az sem, ha buta gyerekeik vannak. A hülyeség ma már nem halálos, mint a rideg paleolitikumban, az újkő- korszaki nők sem olyan válogatósak a szexuális partnereik intellektusa tekintetében, mint korábban, sőt, még vegetáriánusokat is magukhoz engednek. És ez a legjelentősebb civilizációs vívmány - a lehetőség, hogy az ember ostoba lehet, anélkül, hogy azzal az életét veszélyeztetné, és az ostobaságot szabadon átörökítheti a gyerekeire. És nemcsak egy ember lehet oktalan, hanem tömegek, milliók, akár az egész emberiség is büntetlenül ostoba lehet. És tovább éldegélhet - köszönhetően annak a maroknyi pale- ointelligens kreatív egyénnek, akik a Gauss-görbe felső végén görnyednek. Ők új és újabb műszaki és gyógyászati játékokat gondolnak ki, hogy az oktalanok tömegei könnyebben és jobban éljenek, közben pedig nehezen leplezett undorral te- kinteneka Gauss-görbén lefelé. Legújabban (mondjuk az utóbbi ezer évben) olybá tűnik, hogy az evolúció talán meggondolja magát azzal a bizonyos fonállal, amelyet nem lenne jó elveszteni. Talán eszébe jut Darwin meg a természetes kiválasztódás. Talán untatja a tömeges ostobaság, és egy erősen redukált formában visszaveti az emberiséget az őskőkor- ba. Meglátjuk. A lehetőség és a jog, hogy ostobák legyünk, és ennek ne az életünk legyen az ára, kétségkívül a civilizáció legnagyobb vívmánya. Tiszteljük hát ennek megfelelően. Hogy teljesen komolyan gondoltaimé ezt az eszmefuttatást? Természetesen nem. Csak egy kicsit. (Fordította: as) A szerző a parlament külügyi bizottságának elnöke A civilizáció serpenyője - valahol Ausztráliában
