Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-25 / 246. szám, szombat

www.ujszo.com KÜLDJÉK BE AZ „IN FLAGRANTI" REJTVÉNY ÉS/VAGY A „TALÁLJA KI, KIRŐL VAN SZÓ!" JÁTÉK MEGFEJTÉSÉT! REJTVÉNYSZIGET 13 Szerencse Kovács meglátogatja a kórházban barátját, Szabót:- Hogy bírod ágyban, paplan alatt ezt a rettenetes kánikulát? - kérdezi részvéttel.- Elég jól - nyöszörgi a beteg. -... VÍZSZINTES: 1. A vicc poénjának első része. 12. Számla letiltása. 13. Egykori szlovén pénzegység. 15. Márvány­mintázatot készítő. 16. Hangsú­lyos. 18. A Dália női név becézése. 20. Ukrajnai kozák néptánc. 21. Vércsatorna. 23. Kártyatalon. 25. Színig töltött. 26. Református, röv. 28. A prágai zsidó legenda szerint Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor. 30. Dánia sportjele. 31. A Meuse folyó névváltozata. 33. Rostmályva. 35. A kén és az oxigén vegyjele. 36. Titkon megszerzés. 38. Borító, takaró. 40. 20. századi angol író, költő (Kingsley). 41. Rock and ...; tánc. 43. Korai érésű gyü­mölcs. 44. Magasztaló költemény. 46. Osztrák és svéd autók jelzése. 47. A hidrogén-klorid vizes oldata. 49. Októberi. 50. A -lag ragpárja. 52. Rejtvényfejtő herceg a Turandot című operában. 54. Morajlik. 55. Katolikus pap megszólítása lehet. 57. Bólék társa a rajzfilmben. 59. Sárvár centruma! 60. Vérnedv. 62. Idegsejtek támasztószövete. 64. Gyaloghintó az ókori Rómában. 66. A földre teper, régies szóval. 68. A mezőgazdasággal való kapcsolatra utaló előtag. 69. Hentesáru. FÜGGŐLEGES: 1. Tartózkodó, szégyenlős. 2. Szer­kezet az ajtón. 3. (Forrás) feltör. 4. Női becenév. 5. Még készülő re­gényre felvett honorárium. 6. Nász­dal eleje! 7. Csapatkapitány, röv. 8. Egykor altatásra használt folyadék. 9. Kismotormárka. 10. Emészti ma­gát. 11. Művészmozi. 14. Az aljához kukkantó. 17. Ezen a helyen, népies szóval. 19. Illuminált. 22.... Madrid; spanyol sportegyesület. 24. Népsze­rű humorista (István). 27. Deszka. 29. Kétszemélyes táblajáték. 32. A Szamos folyó román neve. 34. Férfivá serdül a kamasz. 37. Veréb nagyságú, pintyféle énekesmadár. 39. Összeadáskor mondjuk. 41. (Tömeg) örömében kiáltoz, régies szóval. 42. Tetőtől talpig. 43. Ta­lán. 44. Fényudvar. 45. Tőrrel döf. 46. Számítógép fontos része. 48. Égéstermék. 51. A poén második, befejező része. 53. Arab (főleg egyiptomi) szántóvető, paraszt. 56. Utóbb, később. 58. Balti-tengeri német kikötőváros polgára. 61. ...- Murr; Csukás István mesealakja. 63. Régi magyar férfi név. 65. Zenei félhang. 67. Tessék, itt látható! 70. Zánka határai! A Közel-Kelet egyetlen nem háborúskodó mikroállama izraeli-liba­noni határ­tól alig négy kilométerre évtizedekkel ezelőtt kikiáltotta függetlenségét egy különös „hippi” mikroállam, amely békében él szomszédságával, s immár mintegy 15 éve beletörőd­tek létébe az izraeli hatóságok is. Eli Avivin, az „önálló” mikronem­zet alapító elnökén és feleségén, Rinán kívül egyetlen polgára van, aki már 85. évét tapossa, Parkin- son-kór kínozza és állandó gon­dozónő segítségére szorul. Az 1948-49-es függetlenségi há­ború veteránja, Eli Avivi 1971 áprilisában egy monokinis hippi­lánnyal az oldalán, izraeli és kül­földi hippik gyűrűjében egy sajtó- tájékoztatón jelentette be állama függetlenségét Izraeltől. A tízezer négyzetméteres területen azóta is saját zászlajuk leng, s ma is adnak akzívi útlevelet a turistáknak, s sa­ját pecsétjüket is beleütik bármely eléjük tett úti okmányba. A különös mikroállam története 1952-re nyúlik vissza, amikor a húszas éveiben járó Eli Avivi elha­tározta, hogy utazásainak történe­tét egy elhagyott arab tengerparti falu, Al-Zib romjai között fogja megírni. Perzsa zsidó édesapjával és iraki zsidó édesanyjával a har­mincas években egyévesen került Palesztinába. Tel-Avivban töltötte gyermekkorát, egy kibucban me­zőgazdasági képzésben részesült. Avivi 1946-ban csatlakozott a paljamhoz, a kibucok katonai szervezetének, a Palmahnak a tengeri egységéhez. Az izraeli hadsereg haditengerésze­tében végigharcolta a független­ségi háborút, majd tengerészként bejárta a fél világot: Grönlandon eszkimók, Afrikában pedig kezdet­leges törzsek között élt. Visszatéré­se után magányosan tanyát vert a még katonaként megismert arab falu egyik romos házában. A fa­luból egy Akkóba költözött - ko­rábban a zsidókkal együttműködő - család kivételével mindenki Li­banonba menekült. 1953-ban a hatóságok ki is utal­ták számára a lakatlan települést, ahol már az ókor óta mindig volt kikötő és falu. Az ásatások sze­rint Tel Akzív először a föníciai időkben népesülhetett be az i. e. 1800-1550 körül, s Ahzibként a biblia is megemlíti. Az egyipto­miak, Nagy Sándor, a görögök, a rómaiak, az oszmán törökök és az arabok is uralmuk alá vonták. Eli Avivi az ötvenes években ha­lászként kereste kenyerét, a halat a környező kibucoknak adta el, s megírta soha ki nem adott két könyvét kalandjairól, valamint kutatta és gyűjtögette a tengerből és a föld alól előkerülő régészeti maradványokat, miközben szin­te teljesen függetlenítette magát a környező világtól. Bungalókat épített az őt egyre gyakrabban látogató fiatalok fogadására, és élénk társasági életet élt afféle he­lyi guruként. Az elhagyott falu muhtárjának házában ma is megtekinthető múzeumot rendezett be szedett- vedett régiségekből, amelyek közt éppúgy megtalálhatók ókori leletek, mint huszadik századi ér­dekességek, így az arab polgári jó­létet tükröző bútormaradványok. 1959-ben az izraeli hatóságok elhatározták, hogy természetvé­delmi területet és nemzeti parkot alakítanak ki ezen a területen, majd 63-ban megjelentek a mun­kagépek, s hadat üzentek Eli Avivi birodalmának. A csodálatosan tiszta vizű tenger­öböl melletti dombocskát, ame­lyet sokan a világ egyik legroman- tikusabb csücskének tartanak, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Avivi fennhatósága mellett birtokba vették az izraeli és a külföldi hippik, akik önkén­tes munkában faházakat és közös­ségi épületeket húztak fel, s egyre inkább összetűzésbe keveredtek a több házat is lebuldózereztető hatósággal. Avivi jogi csatározásokra is kény­szerült, egyebek mellett amiatt, mert meztelenül táncolva ünnep­lő fiatalok gyűrűjében minden­féle rabbinikus végzettség nélkül házasnak nyilvánított két izraeli fiatalt. 1972 nyarán ötezren jeletek meg az első akzívi zenei fesztiválon, és mindennaposak voltak a kora­beli rockzenekarok fellépései. A hatóságok azonban a közvetlen szomszédságában építeni kezdett nemzeti parknak akarták átadni a területet, s állandósult a hábo­rúskodás és a pereskedés az állami szervekkel. Avivi egyszer egye­nesen Richard Nixon amerikai elnökhöz fordult, miután hiába ostromolta beadványokkal Golda Meir akkori izraeli miniszterelnö­köt. A még a kibucban megismert Simon Peresz kommunikációs miniszter Abba Evan egykori kül­ügyminiszterhez irányította, aki arra kérte őt, hogy ne zaklasson ügyével külföldi kormányokat, hanem azt a helyi hatóságokkal rendezze. Az évtizedekig tartó küzdelem Avivi győzelmével végződött, egy bírósági határozat 99 évre neki ítélte az addigra híressé vált önál­ló államát. Mintegy 15 éve béke honol a területen, s bevezették a hostelként és kempingként mű­ködő intézménybe az áramot. Már pontosan fizetik a számlákat a béke szigetén, amely a térségben egyedül nem vett részt soha sem­milyen közel-keleti háborúban. Ma már tilos a hangos zeneszó, hogy ne zavarja a jelenleg ott nya­raló, zárt láncú kamerarendszerrel is vigyázott hippi-unokák álmát. Shiri Zsuzsa, MTI

Next

/
Thumbnails
Contents