Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-24 / 245. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 24. Ha a ma ingyen utazó gyerekek felnőnek, talán rájönnek, milyen ajándékot kaptak ifjú korukban Mit is adhatnék neked... Az oktatásügy gondjai ide vagy oda, azért a fia­talok nagy része tudja, hogy a „bársonyos” 25. évfordulóját ünnepeljük az idén november 17-én. Azt viszont nagyon keve­sen tudják, hogy 75 évvel ezelőtt mi történt - ami miatt ez a nap Nemzet­közi Diáknap lett. LOVÁSZ ATTILA Nem írom le. Aki nem tudja, miért november 17-re esik a Nemzetközi Diáknap, az kér­dezzen rá a töritanámál. Jó, pi­cit segíthetek, ennek is csehor­szági előzménye van. Annyi vi­szont biztos, hogy a 25 évvel ezelőtti események nem vélet­lenül e napon indultak, hiszen a Prágában elnáspángolt diá­kok alapvetően egy legális, di­áknapi megmozduláson vettek részt. Nincs is a diáknappal semmi baj, mint ahogyan a dá­tummal sem. Ünnepnap, illik tehát felköszönteni az ünne­peiteket, az sem baj, ha aján­dékot kapnak. S az idén kap­nak. Ingyen utazhatnak no­vember 17-től a 15 év alatti gyerekek és azok a fiatalok, akik nappali tagozaton tanul­nak, legfeljebb 26 éves korig. A számlát az állam állja. Szép ajándék, kedves fiatalok, iga­zán nemes dolog, majd ha fel­nőttek lesztek, szépen fizethe­titek a számlát, talán még a gyermekeitek is. Mert, ugye, azt nem kell hangsúlyozni, hogy nem Szlovákia közpénze­inek „feleslegéből” kapjátok az ajándékot, az állam adóssága e nélkül is éppen elég nagy. Nem akarok ünneprontó lenni, ha a ma ingyen utazó gye­rekek felnőnek, talán rájönnek, hogy milyen ajándékot kaptak gyerek- és ifjú korukban. Azok is rájönnek, akik lakhelyén, is­kolája környékén nincsen vo­nat, ahol megszűnt a szárnyvo­nal, ahol soha nem is volt... no jó, hagyjuk, mert akkor a diszk­riminációról is lehetne értekez­ni, de most másról van szó. Az adórendszer és az állami költségvetés az ország karakte­rének meghatározó mutatói. Mert miért is fizetünk adót? Az adó nem más, mint a közteher­viselés forrása. Szolidáris ala­pú, mindenki, aki jövedelem­mel, vagyonnal rendelkezik és aki fogyaszt, adózik, hogy eb­ből aztán az állam és az ön- kormányzat közterheket vállal­jon, közfeladatokat lásson el. Hogy mi mindenből fizetünk adót, arra az adórendszer adja meg a választ. S hogy mire költ­jük, arra meg a kormányzatok programjai. Ergo: a pártok ver­senyében megmérettetett poli­tikai erők a választási prog­ramban megírják, mit szednek be és mire költik, a választó meg eldönti, melyik modell tetszik a legjobban. Ezt hívják társadalmi szerződésnek, ami a modern demokratikus állam alapja. A polgár tehát a válasz­tási programok közt válogatva dönthet arról, miből fogunk adót fizetni. És arról, mit tekint közfeladatnak. Ez nem mese, ez a modern állam alapja. Ha ez nem így működik, és a vá­lasztások győztesére bízzuk az adórendszer mikéntjét, akkor tulajdonképpen biankó csekket állítunk ki. Utána ne csodál­kozzunk. Mert kérdezem én, ki döntötte el, hogy a kifliből vagy a tejből mekkora adót fize­tünk? (áfa). A fizetésünkből mennyit (személyi jövedelem- adó)? Mennyit szedünk be a cégektől (vállalati adó). Mennyit a benzinből, alkohol­ból, cigiből (jövedéki adó). Ha a kormányzat megteheti, hogy választási programba nem fog­laltak esetében is döntsön alapkérdésekről, akkor akár vonatjegyet is finanszírozhat, akár ingyenkonyhát, de akár a Duslo tulajdonosát is. Mint ahogyan ma eldöntheti, hogy a benzinből jövedéki adót fize­tünk, holnap meg (magyaror­szági példa) az intemetforga- lomból. Mert ezt mi magunk engedtük meg. A gyermekeink majd megkö­szönik. Lehet, hogy egy újabb november 17-ével. Az ünnep kötelez. JEGYZET Szó sincs szerelemről JUHÁSZ KATALIN Nevet nem mondok. Egy­részt, mert az il­letőnek nemrég jelent meg az el­ső regénye, más­részt, mert a do­log, amiről szó lesz, nem legá­lis. Az alábbi történetet pél­dázatnak vagy modern mesé­nek szánom. Adott egy bölcsészkart vég­zett, tehetséges fiatalember, aki éveken át a magyar közrá­dióban dolgozott szerkesztő­ként. Ügyes volt és lelkes, sőt íróként is bontogatta már a szárnyait, amikor a nagy nem­zeti mediális hatalomátvétel során lezajlott tömeges elbo­csátások első hullámában ő is utcára került. Két gyerekkel és egy lakáshitellel. Hónapokig keresett munkát, de nem tu­dott elhelyezkedni. Egyik este csörgött a telefon. Egyetemi csoporttársa, egy zugkiadó tu­lajdonosa kereste azzal, hogy hallotta, mi történt, és segíte­ni szeretne. Egykönnyen ol­vasható románcot rendelne, amelyben azért van krimiszál is. Persze álnévenjelenne meg, a honoráriumot pedig készpénzben kapjamajd. Hő­sünk akkorra már felélte anya­gi tartalékait, és mivel utcát söpörni mégsem akart, igent mondott a fura felkérésre. Bí­zott benne, hogy senki sem tudja meg, mire adta a fejét. Három hét múlva kellett szál­lítania a könyvet, volt eleje, közepe, vége, és a végén szem nem maradt szárazon - szóval beindult az üzlet. Egymást követték a rövid, alig százol­dalas románcok, amelyeknél az volt a fő szempont, hogy a szerelmesek sok zűrzavar és bánat után - az előbbi főként a férfiakat jellemezte, míg a bá­nat a nők privilégiuma volt - egymáséi legyenek. Akiadó cserélgette a giccses borító­kon a szép hangzású angol neveket, a szerény összegek pedig futárpostával érkeztek, egyszerű borítékban. Az élet­ben maradáshoz pont elég volt, amit egy-egy könyvért kapott, és mégiscsak szellemi munkát végzett. Ismerőseinek azt mondta, fordít egy cégnek valaki más helyett, akitől né­mi alamizsnát kap ezért. Ins- pirációs forrásnak ott voltak a szappanoperák és a ponyva- irodalom, ezekből leste el az alaphelyzeteket és a karakte­reket. Egy idő után észrevette, hogy kezd elbutulni. Szókincse sor­vadt, gondolkodása zavaros lett, és teljesen leszokott a „normális” kultúráról. Ráadá­sul saját írói ambícióit is el kel­lett fojtania. Amikor már az alvászavar is fellépett nála, elhatározta, hogy kiszáll. És mivel az „ennél bármi jobb” elv mentén keresett munkát, hamarosan el is helyezkedett egy csomagküldő szolgálat­nál. Az életben maradáshoz pont elég, amit keres, szabad idejében pedig megírta „első” regényét, amelyben szó sincs szerelemről. -• Vélemény És háttér 7 KOMMENTAR Kettős mérce MOLNÁR IVÁN Az Irak és Szíria lakosságát tömegesen pusztí­tó Iszlám Állam a világ legveszélyesebb terror­szervezete, amely közvetlen veszélyt jelent a nyugati országokra is. Az Egyesült Államok és szövetségesei ennek ellenére csak mérsékelt intenzitású háborút folytatnak ellene, amely­nek alig van eredménye. Valóban hatékonyan egyelőre csak a nyugati média propagandagépezete működik, amely ezúttal is a jól bevált kettős mércét alkalmazza. Az iraki és afganisztáni kudarcot követően az Egyesült Álla­mok csak nehezen szánta el magát egy újabb közel-keleti be­avatkozásra, félve a lakosság negatív reakciójától. A média azonban ezúttal is besegített: az Iszlám Állam elleni légi csa­pások megkezdése óta szinte alig telik el hét, hogy ne kerülne napvilágra a terroristák kegyetlenségeit alátámasztó videó, amely a legnagyobb pacifistákat is meggyőzi az amerikai be­avatkozásjogosságáról. A félelemre való rájátszás régi pro- pagandafogásnakszámít: a nagy veszteségekkel járó háborús beavatkozásoknál a mindenkori véleményformálók nagy hangsúlyt fektetnek az ellenség démonizálására, sokszor olyasmit is az ellenség szemére vetve, amit másoknak könnyedén elnéznek. Ilyennek számít az aktuális elrettentő videó is, amit e héten már a világ összes valamirevaló hírcsa­tornája leadott. Az Iszlám Állam által közzétett rövid videón egy olyan szíriai nő megkövezésének az előkészületei látha­tók, akit házasságtöréssel vádoltak. A nő az életéért könyö­rög, amire csak annyi a válasz, hogy a megkövezésnek örülnie kellene, hiszen halálát az Isten rendelte el. A megkövezésről tudni kell, hogy egy órákon át tartó kínszenvedéssel járó ha­lálnem, amihez az elítéltet megkötözik vagy derékig a földbe ássák. A kövek kellően nagyok ahhoz, hogy sérüléseket okoz­zanak, de nem szabad, hogy az elítéltet azonnal megöljék. A videót a legtöbb hírcsatornán úgy kommentálták, hogy ez is az Iszlám Állam kegyetlen középkori módszereit bizonyít­ja. És igazuk is van, az ilyen szervezetnek a 21. században nincs helye a nap alatt. Akkor mégis mi a probléma? Nos, a probléma az Egyesült Államok és a nyugati országok többsé­ge által alkalmazott kettős mérce. A megkövezés ma nem csupán az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken számít hivatalosan elismert kivégzési módnak, hanem többek kö­zött Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és Nigériában is. Sza- úd-Arábiában ezen kívül hivatalos kivégzési módként alkal­mazzák a nyilvános lefejezést és a nyilvános keresztre feszí­tést is. Erről persze már nem olyan sűrűn tájékoztat a nyugati média, hiszen elveszne a hatás, amit ezek bemutatásával el lehet érni a terroristáktól rettegő lakosságnál. Az említett or­szágok egyébként is a szövetségeseink, akikre - főként a ha­talmas kőolajkészleteik miatt - rá vagyunk utalva, hogy néz­ne ki, ha bármi apróságért kritizálni mernénk őket. FIGYELŐ Csapás a magyar titkosszolgálatra A magyar titkosszolgála­tok működésére is hatással lesz az, hogy Budapest és Wa­shington kapcsolata mély­pontra jutott, ráadásul a lehe­tő legrosszabbkor, a térség­ben most rendkívül aktív az orosz titkosszolgálat- állítják az Index forrásai. A jelek sze­rint a keleti nyitás politikája a kémelhárításra is rányomja a bélyegét: az orosz titkosszol­gálattal kapcsolatba hozott Kovács Béla ügye egy helyben áll, de ami igazán árulkodó, hogy a jobbikos EP-politikus kémbotránya miatt egyetlen orosz diplomatát sem utasí­tottak ki az országból. Bizal­mi vákuumot okozhat a ma­gyar és az amerikai titkos- szolgálatok együttműködés­ében, hogy megromlott a vi­szony Budapest és Washing­ton között - egyáltalán nem biztos, hogy a kitiltási bot­rány lesz a mélypont a két or­szág kapcsolatában. A két fél közötti bizalmatlanság a ter­rorelhárítás terén is megmu­tatkozhat, mivel naponta több száz illegális határátlépő jön be Magyarországra, akik­nek a biztonsági ellenőrzését hatékonyan csak amerikai se­gítséggel tudják megoldani a magyar szervek. Merthogy a menekültek között lehetnek terroristák vagy illegálisan Európába telepített, álnevet használó ügynökök. Az oro­szok malmára hajtja a vizet, hogy az ukrán maffia ezrével osztja a magyar állampolgár­ságot. E csatornán keresztül ugyanis annyi illegális hír­szerzőt küldhetnek Magyar- országon keresztül az unióba az oroszok, amennyit csak akarnak. A kitiltási botrány után már az is kérdés, ki az igazi veszélyforrás Budapest­re: Moszkva vagy Washing­ton? Ráuszítja-e az Orbán- kormány az amerikaiakra a kémelhárítást, hogy megtud­ja, a „barátok” honnan szer- zik/szerezték az információi­kat a kormánytisztviselők ténykedéseiről? Ha így is tesznek, az már a veszett fej­szenyele. (Index.hu, ú)- Micsoda mázlink volna Magyarországon! Megúsznánk az internet-, a szappan- és a samponadót is! (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents