Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-24 / 245. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 24. Ha a ma ingyen utazó gyerekek felnőnek, talán rájönnek, milyen ajándékot kaptak ifjú korukban Mit is adhatnék neked... Az oktatásügy gondjai ide vagy oda, azért a fiatalok nagy része tudja, hogy a „bársonyos” 25. évfordulóját ünnepeljük az idén november 17-én. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy 75 évvel ezelőtt mi történt - ami miatt ez a nap Nemzetközi Diáknap lett. LOVÁSZ ATTILA Nem írom le. Aki nem tudja, miért november 17-re esik a Nemzetközi Diáknap, az kérdezzen rá a töritanámál. Jó, picit segíthetek, ennek is csehországi előzménye van. Annyi viszont biztos, hogy a 25 évvel ezelőtti események nem véletlenül e napon indultak, hiszen a Prágában elnáspángolt diákok alapvetően egy legális, diáknapi megmozduláson vettek részt. Nincs is a diáknappal semmi baj, mint ahogyan a dátummal sem. Ünnepnap, illik tehát felköszönteni az ünnepeiteket, az sem baj, ha ajándékot kapnak. S az idén kapnak. Ingyen utazhatnak november 17-től a 15 év alatti gyerekek és azok a fiatalok, akik nappali tagozaton tanulnak, legfeljebb 26 éves korig. A számlát az állam állja. Szép ajándék, kedves fiatalok, igazán nemes dolog, majd ha felnőttek lesztek, szépen fizethetitek a számlát, talán még a gyermekeitek is. Mert, ugye, azt nem kell hangsúlyozni, hogy nem Szlovákia közpénzeinek „feleslegéből” kapjátok az ajándékot, az állam adóssága e nélkül is éppen elég nagy. Nem akarok ünneprontó lenni, ha a ma ingyen utazó gyerekek felnőnek, talán rájönnek, hogy milyen ajándékot kaptak gyerek- és ifjú korukban. Azok is rájönnek, akik lakhelyén, iskolája környékén nincsen vonat, ahol megszűnt a szárnyvonal, ahol soha nem is volt... no jó, hagyjuk, mert akkor a diszkriminációról is lehetne értekezni, de most másról van szó. Az adórendszer és az állami költségvetés az ország karakterének meghatározó mutatói. Mert miért is fizetünk adót? Az adó nem más, mint a közteherviselés forrása. Szolidáris alapú, mindenki, aki jövedelemmel, vagyonnal rendelkezik és aki fogyaszt, adózik, hogy ebből aztán az állam és az ön- kormányzat közterheket vállaljon, közfeladatokat lásson el. Hogy mi mindenből fizetünk adót, arra az adórendszer adja meg a választ. S hogy mire költjük, arra meg a kormányzatok programjai. Ergo: a pártok versenyében megmérettetett politikai erők a választási programban megírják, mit szednek be és mire költik, a választó meg eldönti, melyik modell tetszik a legjobban. Ezt hívják társadalmi szerződésnek, ami a modern demokratikus állam alapja. A polgár tehát a választási programok közt válogatva dönthet arról, miből fogunk adót fizetni. És arról, mit tekint közfeladatnak. Ez nem mese, ez a modern állam alapja. Ha ez nem így működik, és a választások győztesére bízzuk az adórendszer mikéntjét, akkor tulajdonképpen biankó csekket állítunk ki. Utána ne csodálkozzunk. Mert kérdezem én, ki döntötte el, hogy a kifliből vagy a tejből mekkora adót fizetünk? (áfa). A fizetésünkből mennyit (személyi jövedelem- adó)? Mennyit szedünk be a cégektől (vállalati adó). Mennyit a benzinből, alkoholból, cigiből (jövedéki adó). Ha a kormányzat megteheti, hogy választási programba nem foglaltak esetében is döntsön alapkérdésekről, akkor akár vonatjegyet is finanszírozhat, akár ingyenkonyhát, de akár a Duslo tulajdonosát is. Mint ahogyan ma eldöntheti, hogy a benzinből jövedéki adót fizetünk, holnap meg (magyarországi példa) az intemetforga- lomból. Mert ezt mi magunk engedtük meg. A gyermekeink majd megköszönik. Lehet, hogy egy újabb november 17-ével. Az ünnep kötelez. JEGYZET Szó sincs szerelemről JUHÁSZ KATALIN Nevet nem mondok. Egyrészt, mert az illetőnek nemrég jelent meg az első regénye, másrészt, mert a dolog, amiről szó lesz, nem legális. Az alábbi történetet példázatnak vagy modern mesének szánom. Adott egy bölcsészkart végzett, tehetséges fiatalember, aki éveken át a magyar közrádióban dolgozott szerkesztőként. Ügyes volt és lelkes, sőt íróként is bontogatta már a szárnyait, amikor a nagy nemzeti mediális hatalomátvétel során lezajlott tömeges elbocsátások első hullámában ő is utcára került. Két gyerekkel és egy lakáshitellel. Hónapokig keresett munkát, de nem tudott elhelyezkedni. Egyik este csörgött a telefon. Egyetemi csoporttársa, egy zugkiadó tulajdonosa kereste azzal, hogy hallotta, mi történt, és segíteni szeretne. Egykönnyen olvasható románcot rendelne, amelyben azért van krimiszál is. Persze álnévenjelenne meg, a honoráriumot pedig készpénzben kapjamajd. Hősünk akkorra már felélte anyagi tartalékait, és mivel utcát söpörni mégsem akart, igent mondott a fura felkérésre. Bízott benne, hogy senki sem tudja meg, mire adta a fejét. Három hét múlva kellett szállítania a könyvet, volt eleje, közepe, vége, és a végén szem nem maradt szárazon - szóval beindult az üzlet. Egymást követték a rövid, alig százoldalas románcok, amelyeknél az volt a fő szempont, hogy a szerelmesek sok zűrzavar és bánat után - az előbbi főként a férfiakat jellemezte, míg a bánat a nők privilégiuma volt - egymáséi legyenek. Akiadó cserélgette a giccses borítókon a szép hangzású angol neveket, a szerény összegek pedig futárpostával érkeztek, egyszerű borítékban. Az életben maradáshoz pont elég volt, amit egy-egy könyvért kapott, és mégiscsak szellemi munkát végzett. Ismerőseinek azt mondta, fordít egy cégnek valaki más helyett, akitől némi alamizsnát kap ezért. Ins- pirációs forrásnak ott voltak a szappanoperák és a ponyva- irodalom, ezekből leste el az alaphelyzeteket és a karaktereket. Egy idő után észrevette, hogy kezd elbutulni. Szókincse sorvadt, gondolkodása zavaros lett, és teljesen leszokott a „normális” kultúráról. Ráadásul saját írói ambícióit is el kellett fojtania. Amikor már az alvászavar is fellépett nála, elhatározta, hogy kiszáll. És mivel az „ennél bármi jobb” elv mentén keresett munkát, hamarosan el is helyezkedett egy csomagküldő szolgálatnál. Az életben maradáshoz pont elég, amit keres, szabad idejében pedig megírta „első” regényét, amelyben szó sincs szerelemről. -• Vélemény És háttér 7 KOMMENTAR Kettős mérce MOLNÁR IVÁN Az Irak és Szíria lakosságát tömegesen pusztító Iszlám Állam a világ legveszélyesebb terrorszervezete, amely közvetlen veszélyt jelent a nyugati országokra is. Az Egyesült Államok és szövetségesei ennek ellenére csak mérsékelt intenzitású háborút folytatnak ellene, amelynek alig van eredménye. Valóban hatékonyan egyelőre csak a nyugati média propagandagépezete működik, amely ezúttal is a jól bevált kettős mércét alkalmazza. Az iraki és afganisztáni kudarcot követően az Egyesült Államok csak nehezen szánta el magát egy újabb közel-keleti beavatkozásra, félve a lakosság negatív reakciójától. A média azonban ezúttal is besegített: az Iszlám Állam elleni légi csapások megkezdése óta szinte alig telik el hét, hogy ne kerülne napvilágra a terroristák kegyetlenségeit alátámasztó videó, amely a legnagyobb pacifistákat is meggyőzi az amerikai beavatkozásjogosságáról. A félelemre való rájátszás régi pro- pagandafogásnakszámít: a nagy veszteségekkel járó háborús beavatkozásoknál a mindenkori véleményformálók nagy hangsúlyt fektetnek az ellenség démonizálására, sokszor olyasmit is az ellenség szemére vetve, amit másoknak könnyedén elnéznek. Ilyennek számít az aktuális elrettentő videó is, amit e héten már a világ összes valamirevaló hírcsatornája leadott. Az Iszlám Állam által közzétett rövid videón egy olyan szíriai nő megkövezésének az előkészületei láthatók, akit házasságtöréssel vádoltak. A nő az életéért könyörög, amire csak annyi a válasz, hogy a megkövezésnek örülnie kellene, hiszen halálát az Isten rendelte el. A megkövezésről tudni kell, hogy egy órákon át tartó kínszenvedéssel járó halálnem, amihez az elítéltet megkötözik vagy derékig a földbe ássák. A kövek kellően nagyok ahhoz, hogy sérüléseket okozzanak, de nem szabad, hogy az elítéltet azonnal megöljék. A videót a legtöbb hírcsatornán úgy kommentálták, hogy ez is az Iszlám Állam kegyetlen középkori módszereit bizonyítja. És igazuk is van, az ilyen szervezetnek a 21. században nincs helye a nap alatt. Akkor mégis mi a probléma? Nos, a probléma az Egyesült Államok és a nyugati országok többsége által alkalmazott kettős mérce. A megkövezés ma nem csupán az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken számít hivatalosan elismert kivégzési módnak, hanem többek között Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és Nigériában is. Sza- úd-Arábiában ezen kívül hivatalos kivégzési módként alkalmazzák a nyilvános lefejezést és a nyilvános keresztre feszítést is. Erről persze már nem olyan sűrűn tájékoztat a nyugati média, hiszen elveszne a hatás, amit ezek bemutatásával el lehet érni a terroristáktól rettegő lakosságnál. Az említett országok egyébként is a szövetségeseink, akikre - főként a hatalmas kőolajkészleteik miatt - rá vagyunk utalva, hogy nézne ki, ha bármi apróságért kritizálni mernénk őket. FIGYELŐ Csapás a magyar titkosszolgálatra A magyar titkosszolgálatok működésére is hatással lesz az, hogy Budapest és Washington kapcsolata mélypontra jutott, ráadásul a lehető legrosszabbkor, a térségben most rendkívül aktív az orosz titkosszolgálat- állítják az Index forrásai. A jelek szerint a keleti nyitás politikája a kémelhárításra is rányomja a bélyegét: az orosz titkosszolgálattal kapcsolatba hozott Kovács Béla ügye egy helyben áll, de ami igazán árulkodó, hogy a jobbikos EP-politikus kémbotránya miatt egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki az országból. Bizalmi vákuumot okozhat a magyar és az amerikai titkos- szolgálatok együttműködésében, hogy megromlott a viszony Budapest és Washington között - egyáltalán nem biztos, hogy a kitiltási botrány lesz a mélypont a két ország kapcsolatában. A két fél közötti bizalmatlanság a terrorelhárítás terén is megmutatkozhat, mivel naponta több száz illegális határátlépő jön be Magyarországra, akiknek a biztonsági ellenőrzését hatékonyan csak amerikai segítséggel tudják megoldani a magyar szervek. Merthogy a menekültek között lehetnek terroristák vagy illegálisan Európába telepített, álnevet használó ügynökök. Az oroszok malmára hajtja a vizet, hogy az ukrán maffia ezrével osztja a magyar állampolgárságot. E csatornán keresztül ugyanis annyi illegális hírszerzőt küldhetnek Magyar- országon keresztül az unióba az oroszok, amennyit csak akarnak. A kitiltási botrány után már az is kérdés, ki az igazi veszélyforrás Budapestre: Moszkva vagy Washington? Ráuszítja-e az Orbán- kormány az amerikaiakra a kémelhárítást, hogy megtudja, a „barátok” honnan szer- zik/szerezték az információikat a kormánytisztviselők ténykedéseiről? Ha így is tesznek, az már a veszett fejszenyele. (Index.hu, ú)- Micsoda mázlink volna Magyarországon! Megúsznánk az internet-, a szappan- és a samponadót is! (Peter Gossányi karikatúrája)
