Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-23 / 244. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 23. Vélemény És háttér 7 Mivel sok ivóvizünk van, logikus lenne, hogy exportáljuk - ésszerű keretek között Vizes pofon a semminek A héten ismét felvizezték az alkotmányt: mostantól tilos ivóvizet exportálni Szlovákiából. Az eset a populista megfelelési kényszer és a politikai haszonszerzés logikája alapján reflexből meghozott törvények iskolapéldája. MÓZES SZABOLCS Nézzük először a tényeket: az alkotmány kiegészül egy rövid kitétellel, mely szerint tilos ivóvizet külföldre szállítani. Kivételt értelemszerűen a palackozott ásványvíz, a személyi használatra szállított víz (amikor egy félliteres flakonnal hajtunk át a nem létező határon), valamint a humanitárius céllal kivitt ivóvíz képez. Snitt. Mi áll a döntés hátterében? Hasznos a módosítás? Miért terjesztették elő és szavazták meg? Először nézzük magát a módosítás tárgyát, mert - mint később látni fogjuk - ez a legkevésbé lényeges ebben a történetben. Szlovákia az egy főre jutó ivóvízkészletet tekintve nagyhatalomnak számít, szinte kimeríthetetlen forrásokkal. Mivel vízről van szó, ezek a források nagyrészt megújulok, vagyis a helyzet nem ugyanaz, mint például a kőolaj vagy a szén esetében - utóbbiakat ha kibányásszuk, pár százmillió éven belül „termelődnek” csak újra, nem jövőre. Mivel sok ivóvizünk van, logikus lenne, hogy exportáljuk - ésszerű keretek között -, ám ez eddig nem valósult meg, mivel egyrészt nem volt rá külföldről jelentős igény, másrészt nem is épültek ki az ehhez szükséges hálózatok. Csakhogy a politikum nem mindig a logika oldaláról közelíti meg a dolgot. Itt jön a képbe az ügy úgynevezett politikai logikája. Tavasszal a környezetvédelmi tárca kidolgozta a „vizes” törvény átfogó módosítását, amelyben szerepelt az ivóvíz lehetséges exportjának részletes szabályozása is. Ami eddig hiányzott a jogszabályból. Vagyis: a kormányzati tervezetnek köszönhetően a jövőben magasabb szintű beleegyezésre lett volna szükség a vízexporthoz, ezzel a nyilvánosság is jobban ellenőrizhette volna a folyamatot. Csakhogy, és itt jön a sajátságos politikai logika, az ellenzék egy része úgy vélte, megtalálta a botot, amellyel elfenekelheti a Smert. Elég volt belekapaszkodnia a vízexport kifejezésbe, s megkongatni a vészharangot: a smeresek ezt azért írnák bele a törvénybe, mert külföldre akarják szállítani a „szlovák kincset”. Az nem számított, hogy ha Ficóék tényleg ezt akarták volna, a szabályozáshoz hozzá sem kellett volna nyúlniuk, mert addig egyszerűbb volt a zavarosban halászni. Az ellenzék megtalálta tehát azt a bizonyos botot, a Smer pedig megijedt - nem véletlenül, hiszen Ficóék is számtalanszor alkalmazták ezt a módszert. Kínjában pedig előre menekült a kormánypárt: ha indokolatlanul az ivóvíz exportjával gyanúsítják, akkor tétet emel, s az alkotmányban tiltja meg. Az alaptörvény módosításához ugyanis az ellenzék támogatása is kell, s ha az nem akarna hozzájárulni a változtatáshoz, a populista szereposztás szerint ezentúl őt lehetne a víz exportjával vádolni. Ez az eset is a rövidtávú politikai haszonszerzés gyilkos logikájára mutat Tá. A népszerű- ség-hajhászás miatt a kormánypárt és az ellenzék is képes feláldozni a józan szakmai szempontokat. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Jött egy hangos sípszó Washingtonból, hogy a magyar csapatjátéka sérti a kialkudott szabályokat Mert kell a kontroll FELEDY B0T0ND A hatalom természete már csak olyan, hogy igyekszik levetkőzni a saját gátjait. Nincs ez máshogy a rendszerváltó, egykori szovjet szatellit államokban, Közép-Európában sem. A kétharmad különösen nagy kísértés erre, a kétszer győztes kétharmad pedig egyenesen csábítás az adott párt dominanciájának megszilárdítására. Ez nem jó szándék, hanem pszichológia kérdése. Azt már rég bizonyították, hogy minél rövidebb múlttal érkezik valaki a hatalmi körforgásba, annál inkább ragaszkodik hozzá. Tehát egy újonnan alakult kormánypárt a mi Kö- zép-Európánkban még évtizedekig máshogy fog viselkedni, mint azok a nyugat-európai pártok, amelyek már fél évszázada tudják, hogy a demokráciában a hatalom rotálódik, és ha el is veszítenek egy választást, egy évtizedet, tudják, ha ügyesek, a következő az övék lehet. Ezért nem építik át a hatalmi struktúrát a sajátképükre. Nekünk, választóknak pedig ez a demokrácia legfőbb értelme: a rendszer önkontrollra kényszeríti a játékosait. Egy-egy pártnak nem keresztes hadjáratot kell vezetnie, csupán választási kampányt. Egy-egy párt nem építi be holdudvarát az adminisztráció legalsó szintjébe, még a takarítónők közé is, és csak a döntéshozatali struktúrák felső harmada szerveződik át a kormányváltások idején. Egy- egy párt nem diszkriminálja az ország másik felét, egyharma- dát, egyötödét, mert fordulhat még a kocka, és amúgy is együtt kell dolgozni. Nemhogy az adott országon belül kell az egység (amely oly nehezen érthető el a mai Magyarországon), hanem egy szö- vetségesi rendszer részeként is kell az együttműködés, a lojalitás. Ez kell a túléléshez. Ugyanakkor a kettős mércén ma meglepődni olyan, mintha azon lepődnék meg, hogy a sok hamburger hizlal. Persze, hogy vannak erős országok, és vannak, amelyek kisebb-nagyobb táborokba verődve, sok kompromisszum árán tudnak érvényesülni. Most jött egy hangos sípszó Washingtonból, hogy a magyar csapat játéka sérti a kialkudott szabályokat. Ez a figyelmeztetés - a magyar kormánytisztviselők kitiltása - hosszú távon is a magyarországi választók érdekeit szolgálhatja, mert egyszerűen felmutatja a határait a belső hatalmi struktúrák átrendezésének. Van, ahol nem lehet tovább menni. Ahogy az orosz-ukrán konfliktusban is, úgy Budapesttel kapcsolatban is határozottabb, gyorsabban reagál az Egyesült Államok, mint az Európai Unió. Ez történt most is. Amíg Brüsszel és Budapest négy éve vív lövészárok-háborút - igaz, részben más kontextusban -, addig most Washington egyetlen határozott lépése elég lehet ahhoz, hogy a jelenlegi hatalom vegyen egy mély lélegzetet, igyon egy korty tiszta vizet és új hatalomgyakorlási alternatívát vázoljon fel saját maga számára. A szerző külpolitikai szakértő KOMMENTAR Két fejbe rúgás KOCUR LÁSZLÓ A fejbe rúgás, ha földön fekvő, és nem álló ellenfélnek adják-mint ChuckNorris, a műfaj klasszikusa -, különösen aljas dolog, mivel egy jórészt már védekezésképtelen embert ér. A héten két fejberúgásos ügyben született ítélet, mindkettő némileg fejberúgásszerű. Hétfőn Tóth László kickboxos tragikus halálának perében hirdettek ítéletet. Az a tény, hogy Szlovákiában két és fél évre van szükség ahhoz, hogy jogerős ítélet szülessen egy kocsmai verekedés ügyében, önmagában is elborzasztó. Tóthot 2012. április 8-án verték halálra a szádelői diszkóban. Súlyos sérüléseivel még közel egy kilométeren át vonszolta magát, majd a szádudvamoki árokparton lehelte ki lelkét. Tóth, vagy ahogy mindenki ismerte, Doky, azért halt meg, mert Ján Červený többször fejbe rúgta, a másik véglény, Elemír Bartoš pedig kétszer a fejére taposott, amikor már védtelenül feküdt a földön. A fórumokon és közösségi oldalakon többen felháborodásukat fejezték ki a viszonylag enyhe ítélet miatt. Červený 8 és fél, Bartoš 7 és fél évet kapott. A fórumokon rendre gyilkosozzák őket, a helyzet azonban az, hogy a bíróság emberölésben találta őket bűnösnek, amelynek büntetési tétele alacsonyabb a gyilkosságénál. Ha arra gondolunk, hogy a fejtaposó Bartoš jó magaviselet esetén már öt év múlva kint lehet, akkor egész jól megúszták, hisz ennyit adócsalásért is lehet kapni, pedig abba még nem halt bele senki. Az ügyben van egy olyan csavar is, hogy Patrik Filipkót csak testi sértés és garázdaság miatt ítélték el- az ügyészség fellebbezése ellenére. Esetében ugyanis csak azt tudták bizonyítani, hogy hátba rugdosta a földön fekvő áldozatot. Jegyezzük meg: hátba rúgás két év. Szintén hétfőn született ítélet a nyitrai Mariatchi bár előtti bőrfejűtámadás ügyében. Ez az első, meglehetősen enyhe ítélet, garázdaság miatt. Tomáš S. hivatásos katona 400 eurós pénzbírságot kapott azért, mert a tömegverekedés során, jó katonához méltón, az első vonalban igyekezett fejbe rúgni egy földön fekvő embert. Tomáš S. vádalkut kötött az ügyésszel, beismerte tettét, megbánást tanúsított, vállalta, hogy megtéríti a sérült ellátására fordított 12 eurót. Két helyzet, két ügy, két bíróság, ezzel együtt is aránytalannak érezhetjük, hogy keleten pár hátbarúgásért két évvel kínálják az embert, a fővárosban meg - az ítélet egy pozsonyi bíróságon született - egy fejbe rúgást400 euróra taksálnak. Vagy az egyik sok, vagy a másik kevés. Szerintünk ez utóbbi... Tanulság nincs, legfeljebb annyi: igyekezzünk elkerülni, hogy bennünket rúgjanak fejbe. Ha pedig mi készülünk valakit fejbe rúgni, akkor takarékoskodjunk előtte, és lehetőleg egy fővárosi bíróság felségterületén tegyük. Abból nagy baj nem lehet. FIGYELŐ Leültetik az egész előző kormányt Hét és fél év börtönbüntetésre ítélte a bíróság Bacsó Ahalaja volt grúz védelmi minisztert hatalommal való visszaélés és kínzás miatt - közölte a civil.ge grúz hírportál. Bacsó Ahalaja Miheil Sza- akasvili korábbi grúz elnök kormányának tagja volt, két különböző ügyben született ellene ítélet. A hatalommal való visszaélés vádját illetően a bíróság bizonyítottnak találta, hogy 2006-ban miniszterként olyan kedvezményes bánásmódot biztosított a belügyminisztérium négy korábbi alkalmazottjának, amely gyakorlatilag formasággá tette börtönbüntetésüket. Mind a négyen Szandro Girgvliani bankár meggyilkolásáért kerültek börtönbe. A vád szerint a különleges bánásmódért cserébe a vádlottak hallgattak arról, hogy a gyilkosságban a volt miniszter bátyjának, Data Altalajának is szerepe volt. A másik, kínzás vádjával indult bűnperben a bíróság bizonyítottnak találta, hogy Bacsó Ahalaja 2006-ban fog- vatartottakat bántalmazott. A volt miniszter nem volt jelen az ítélethirdetésen, és ügyvédje útján úgy nyilatkozott, hogy politikai indíttatásúnak tartja a vádakat. Nemzetközi bírálatokat váltott ki, hogy a 2012-ben történt kormányváltás után a Szaakasvili-vezetés több tagja ellen büntetőperek indultak. Girgvliani meggyükolása ügyében háromévi börtönre ítélték Vano Merabisvili volt belügyminisztert hivatali hatalommal való visszaélés és a nyomozás akadályozása miatt. A külföldön tartózkodó Szaakasvili ellen fegyveres támadás megszervezése és közpénz jogosulatlan elköltése miatt emeltek vádat, emiatt zárolták az ő és több családtagja vagyonának egy részét. Szaakasvilivel együtt vád alá helyezték Zurab Ádeisvili volt igazságügyi és David Kezeras- vili volt védelmi minisztert is. Eljárás folyik a börtönben ülő Gigi Ugulava korábbi tbiliszi polgármester ellen is. (MTI)
