Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-22 / 243. szám, szerda

8 Karrier-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 22. www.ujszo.com Aki kicsinek mutatja magát, azt bánthatják Ne legyen áldozati bárány! ÖSSZEFOGLALÓ Legyünk tisztában azzal, hogy mit tudunk határidőre elkészíteni, ám ne féljünk a kihívástól sem Baklövések a karrierépítésben Állásbörzén. A fancsali kép nem éppen a siker titka. (TASR-felv. Ha kicsinek mutatjuk ma­gunkat, akkor mások ezt fel­szólításnak érzik arra, hogy kellemetlenkedjenek. Ezért kell foglalkoztunk az énképpel és az önbizalommal, hiszen akár állást keresünk, akár épít­jük a karrierünket, tudnunk kell mire alapozni. Bemuta­tunk egy tanulságos módszert, ami csak az előnyünkre válhat, ha áldozati bárányként visel­kednénk. Barbara Berckhan kommu­nikációs tréner arra hívja fel a figyelmünket, ha kicsinek mu­tatjuk magunkat, akkor mások ezt felszólításnak érzik arra, hogy kellemetlenkedjenek. „Ha ártatlan bárányként visel­kedünk, éhes farkasokkal fo­gunk találkozni. Aki másokat megtámad, az legtöbbször nem harcolni akar, hanem csak győzni, lehetőleg úgy, hogy ő ne sérüljön. És minden gyakor­lott támadó tudja, ki a jó ál- dozat” - magyarázza a kom­munikációs tréner. Milyen ismertetőjelei van­nak az áldozatnak? Nézzük sorban! ♦ visszahúzódóan viselkedik ♦ kissé görnyedten áll és ül, mellkasa gyakran beesik ♦ hajlamos kissé felhúzni a vállát ♦ gyakran nem mer mások szemébe nézni ♦ sokszor nevet, hogy meg­nyugtassa beszélgetőpartnerét ♦ kevés helyet foglal el ♦ karjait, lábait szorosan a törzse mellett tartja Ebből a magatartásból több hátrányos viselkedés is ered. Például az illető gyakran kike­rüli a konfliktust, beleragad az udvarias, kedves ember szere­pébe, és könnyű eltéríteni az eredeti céljától. Emellett nehe­zére esik megszakítani a kap­csolatot az erőszakos embe­rekkel, akik épp ilyen áldozat­ra vártak. De a szóhasználata is árulkodó: gyakran kér bocsá­natot, elnézést még akkor is, ha csak megkérdez valamit. Ezek az emberek azonban nem így születtek, hanem így nevel­ték őket. Ha mi is magunkra ismerünk ebből a jellemzésből, vegyük fel a kesztyűt, és inkább sugá­rozzunk erőt! Nem is olyan ne­héz, mint gondolnánk! 1. Ne mutassuk magunkat kisebbnek, vékonyabbnak, mint amilyenek vágjunk. Tart­suk gerincünket egyenesen, vállainkat engedjük le lazán. 2. Nyugodtan és összesze­detten nézzünk a másik fél szemébe, mindenekelőtt ak­kor, amikor kényes és kellemet­len a helyzet. 3. Legyünk barátságosak, de nem kell hajbókolni a másik­nak. Még csak nem is kell foly­ton mosolyognunk. 4. Ha kigúnyolnak minket vagy rajtunk viccelődnek, soha ne nevessünk. Ez csorbítja em­beri méltóságunkat és aláássa önbecsülésünket. 5. Ne ostorozzuk, ne szidjuk magunkat, és ne is mutogassuk hibáinkat csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez esetleg má­soknak szimpatikus. 6. Egyértelműen és tisztán mondjuk meg, mit akarunk. Egyszerű, rövid mondatokban fogalmazzuk meg. Ne írjuk kö­rül, és ne is bizonygassuk, hogy nekünk ehhez jogunk van. 7. Ne kolduljunk megértést! Jogunk van igent és nemet mondani, akkor is, ha a másik ezzel nem ért egyet. Tartsunk ki akkor is, ha ellenállásba üt­közünk. Csupán ugyanazt is­mételjük újra és újra, és elérjük célunkat. 8. A méltóság és a tisztelet nem egyoldalú. Úgy viselked­jünk másokkal, ahogy mi is szeretnénk ezt visszakapni, ám a fentieket se hagyjuk figyel­men kívül. A fenti módszer kulcsa, hogy rájövünk arra, saját magunkat tesszük erőssé vagy éppen gyengévé. Ha ez tudatosul bennünk, akkor már félig nyert ügyünk van. (Profession.hu) A három legnagyobb horderejű karrierhibát egyszer el kell, és valószí­nűleg el is fogjuk követni. Hiába olvasunk karrierrel kapcsolatos tanácsokat, bizonyos hibákat a saját bőrünkön kell megtapasz­talnunk ahhoz, hogy átél­jük visszahúzó erejüket és később elkerüljük őket. ÖSSZEFOGLALÓ íme a 3 legnagyobb hiba, amelyet annyira megbánhatuk, hogy későbbi pályafutásunk során többé nem követjük el. Sokat ígérni, keveset teljesíteni Függetlenül attól, hogy pá­lyakezdők vagyunk-e vagy már évtizedek óta a szakmában dol­gozunk, minden bizonnyal le akarjuk nyűgözni a főnököt, a klienseket és a munkatársakat. Ennek érdekében szinte min­dent megpróbálunk elkövetni, így tett az a menedzser is, aki egy takarítással és portaszolgá­lattal foglalkozó cégnél dolgo­zott. Amikor egy nagy ügyvédi irodától felkérés érkezett egy jelentős munkára, óriási volt a kísértés. „Le akartam nyűgözni a főnökömet a nagy megrende­léssel, az ügyfelet pedig szintén el akartam kápráztatni” - mondta. „A problémák akkor kezdődtek, amikor először ki­szálltam a helyszínre és szem­besültem az irodák őrületes nagyságával és az épületkomp­lexum méreteivel” - vallja be a menedzser. „Éreztem, hogy maroknyi, többnyire minimális tapasztalattal rendelkező csa­patunk nem fog megbirkózni a feladattal, mégis ódákat zeng­tem a csapat teljesítményéről, mellyel az épületek takarítása terén rendelkeznek.” A szerző­dést végül megkötötték a cég­gel, de pár hét múlva az ügyfél számára világossá vált, töredé­két sem tudják teljesíteni az el­várt színvonalnak. „A végén felbontották velünk a szerző­dést, ráadásul rengeteg pénzt veszítettünk.” Mit tegyünk? Legyünk telje­sen reálisak azzal kapcsolatban, mit és milyen határidőre tu­dunk elkészíteni. Ha ezt megfo­gadjuk, az egyetlen kockázat, amit vállalunk, hogy az ígértnél jobban vagy gyorsabban telje­sítjük a feladatokat, és még na­gyobb elégedettséget váltunk ki főnökünkből, ügyfeleinkből. Felkészületlenül menni az állásinterjúra A karrierrel kapcsolatos hi­bák másik nagy csoportja, ami­kor nem ismerjük fel, mikor ér­keztünk fordulóponthoz és nem készülünk fel a ránk váró meg­próbáltatásokra. „Egy másik osztályra kerültem volna, amely nagyszerű karrierlépés­nek ígérkezett. Az első két inter­jún tovább is jutottam, és úgy tűnt, komoly esélyem van arra, hogy én kapom meg a pozíciót. A személyzetis (HR-es) megem­lítette, hogy lenne még egy utolsó találkozó a részleg alel- nökével. Szavaiból arra követ­keztettem, hogy csak egy in­formális beszélgetést akarnak, mielőtt hivatalosan felajánla­nák az állást. Nem kevéssé le­pődtem meg, amikor az alelnök az alábbi kérdéseket szegezte nekem: Miért van meggyőződ­ve arról, hogy megfelelő kép­zettséggel rendelkezik a pozíció betöltéséhez? Milyen piaci le­hetőséget lát pillanatnyilag, amelyet jobban is kihasznál­hatna a részlegünk? Milyen kri­tikai észrevétele van a legutóbbi projektünkkel kapcsolatban? A kérdések letaglóztak, mivel egyáltalán nem voltam felké­szülve, az ezt megelőző két in­terjún pedig nem kellett meg­erőltetnem magamat. Az állást nem kaptam meg. Többé nem megyek felkészületlenül állás- inteijúra, bármilyen informá­lisnak tűnik is a helyzet” - me­sélte a pórul járt dolgozó. Mit tegyünk? Vegyük tudo­másul, hogy az interjúkörök vé­géig mindenki versenyben van, így ne tévesszen meg minket a HR-es által elejtett egy-egy biz­tató megjegyzés vagy folyosói pletyka. A felső vezetőkkel való találkozókon különösen jól kell teljesítenünk, ne hagyjuk befo­lyásolni magunkat az oldott és udvarias hangvételtől. Félelemből elutasítani egy lehetőséget Számtalan eset van, amikor nagy késztetést érzünk arra, hogy elutasítsunk egy extra pro­jektet vagy lehetőséget, mert túl vagyunk terhelve és nem tu­dunk többet vállalni. Ugyanak­kor vannak helyzetek, amikor ha egy kicsit mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy valójában azért utasítottuk vissza a felkérést, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy megfelelnénk a ki­hívásnak és félünk a bukástól. Egy munkatársnak egy, az igaz­gatóság által indítványozott kü­lön projekt elvégzésére szerve­ződött csapat vezetését ajánlot- tákfel. „Őszintén megrémültem a dologtól, különösen, hogy az akkori pozíciómban kényelme­sen éreztem magamat, és úgy voltam vele, hogy biztonságo­sabb, ha maradok a helyemen. Csak akkor esett le, micsoda le­hetőséget szalasztottam el, amikor már visszautasítottam. Itt lett volna az alkalom a gyors előléptetésre és az igazgatói karnak megmutathattam volna, jó vezető vagyok. Mindezt nem tettem meg, félelemből.” Mit tegyünk? Ha új feladatot vagy vezetői szerepet kínálnak nekünk, és ez illeszkedik kar­rierterveinkhez, ne utasítsuk vissza csak azért, mert rögtön az elején nem látjuk át a kihívás teljesítéséhez szükséges lépé­seket. Az új helyzet próbára tesz bennünket, de a fejlődés lehe­tősége és a jutalom is ezzel ará­nyos. (FK, Profession.hu) Magyar és szlovák névnapok, hazai és magyarországi ünnep- és munkaszüneti napok, gazdagítva a Vasárnap olvasóinak remek receptjeivel - mindez egy helyen! %d^ärt ésTlöl juthat hozzá? Az egyedi asztali naptár korlátozott példányban megvásárolható az alábbi települések élelmiszerboltjaiban és más kereskedelmi helyeken: Dunaszerdahelyi járás: Pódafa, Királyfiakarcsa, Kislúcs, Nagyszarva, Felsőpatony, Baka, Nyárad, Bacsfa, Olgya, Kispaka, lllésháza, Tárnok, Bélvata, Vasárut, Nyárasd, Alistál, Bodak, Mad, Vajka, Doborgaz, Nagymegyer (DaVINCI könyvesbolt, Kováts standok), Dunaszerdahely (Baranyai élelmiszerbolt), lllésháza (Muskátli élelmiszerbolt) Galántai és Sellyéi járás: Farkasd, Deáki, Királyrév, Pered, Zsigárd, Diószeg, Jóka, Kosút, Rété, Mocsonok, Vágtornóc Komáromi járás: Örsújfalu, Izsa, Pat, Dunamocs, Madar, Csallóközaranyos, Lakszakállas, Ekei, Nemesócsa, Nagykeszi, Tany, Guta (ALFA MARKET), Komárom (Babits könyvesbolt), Jednota élelmiszerboltok , ❖ Megvásárolható a Családi Könyvklubnál: 0800/113 322 (a hívás ingyenes) AíTI I g 3. K.6SZI Gt t<3ít! Legyen Ön is a megajándékozottak között! Rendelje meg október 31-éig a Vasárnapot és/vagy az Új Szót, s akkor Ön is megkapja ajándékba az asztali naptárt! predpiatne@petitpress.sk, 02/323 77 777

Next

/
Thumbnails
Contents