Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-21 / 242. szám, kedd
Egy futballfüggő hétvégéje Még szerencse, hogy t gondolja a Futballfugőszi napsütésben, csak áll és nem mozdul, •mmmmmnammf nézi a VágfiizeS— Megyercs meccset, ún. alacsonyabb osztályú labdarúgó-mérkőzést (komáromi területi másodosztály), nézi a nézőket, ahogy gesztikulálnak, ahogy öblösen röhögnek, ahogy lest reklamálnak, nézi az ökörnyálat, ahogy ráragad a fákra. Vágfiizesről a szünetben távozik, hogy láthassa a Komárom-Bős második félidejét (III. liga, nyugat-szlovákiai csoport), s ott is ácsorogjon egy keveset. A lelátóról belátni a szomszédos parkolóba, már szedelőzködnek a furdőköpe- nyes-strandpapucsos termálturisták, a Bild am Sonntagot olvasó nyugdíjasok, összepakolják a kempingszéket, a gázrezsót és a parabolaantennát, és hazautaznak Wiesbadenbe vagy Passauba, ha németek, vagy Sankt Pöltenbe, Mödlingbe és Oberwartha, ha osztrákok. Csendélet lakókocsikkal, futballmecscsel és omladozó stadionnal. A betonlapok közül árva bogáncs mered az ég felé, a bíró int, hogy még ne végezzék el a szögletet, „striedanie v mužstve domácich”, recsegi a hangosbemondó, egy Komárom-Bős meccsen vajon miért csak szlovákul jelentenek, kérdezi magában FF, aztán arra gondol, hogy ez talán már csak neki tűnik föl, a par excellence idegennek, a tribünről tribünre, futballpályáról fotballpályára vándorló hontalannak, senki másnak. Hazaérve bekapcsolja az Arsenal-Hull Cityt, este pedig DAC-Rózsahegy. Szeret DAC-meccsre járni, leggyakrabban a kapu mögötti lelátóról nézelődik, szotyihéjhal- mokban és szotyihéjhegyekben gázol, akárha avarban. „Cseréljél, te buzerant!”, üvölti valaki az edzőnek, aztán rázendít az elégededen kórus, a finomabb szólam úgy hangzik: „Focit akarunk!”, a kevésbé finom pedig úgy: „Kurvagyenge! Kurvagyenge!” És tényleg az. Hazaérve megnézi a Sassuolo-Juven- tus második félidejét, Pirlót keresi a pályán, de ma valahogy Pirlónak sincs jó napja, 1-1, kikapcsolja a tévét, elalvás előtt verses rejtvényeket fejt, „randa gól a rangadón”, kancsal rímek és bandzsa rímek, és Nemes Nagy Ágnes találós kérdése: bibliai előnevű történelmi magyar városban kopasz menyasszonyra számít egy spanyol nemes, mi az? A megfejtés: Ararát- Váradon tar arát vár a dón. Vasárnap délelőtt: Padány-Patonyrét (dunaszerdahelyi területi másodosztály). FF nem csalódik, kiskofola 30 cent, horalky 40, körtepálinka 60, vodka 80, ez volna a vasárnapi menü, s mire delet harangoznak, a nézők jelentős hányada részeg lesz, kivéve a zöld mellényes rendezőket, ők már eleve azok, egyik felest döntik le a másik után, sörrel kísérik, hogy jobban csússzon, és nagyokat kurjongatnak:- Hééé! Héééééé! Pán rozhodca! Ez mi vót? Ne basszá fő! Nem látó? Mit níző? Ha emmá nem is faul vót, emmá trestný čin vót, ne basszá fő! FF egy patonyréti szurkolót figyel, a Szakértőt, aki a pálya széléről próbálná irányítani taktikai utasításokkal a vendégek szélsőjét, de a párbeszéd akadozik, a Szakértő artikulációját ugyanis jelentősen befolyásolja az addig elfogyasztott ipari mennyiségű alkohol.- Laci! Lacika! Gyere ide, Lacika! Lacika a hang irányába néz.- Lacika! Most figyje..., most figyle..., most már figyelni foglak! Megértetted? Lacika bedobáshoz készülődik, foghegyről odaveti:- Nyugodtan dumálhat, úgysem fogok odafigyelni!-Te ne is! Te ne is figy..., te ne is figyelj, Lacika! Te fodballozzá’! Kapuraaa! Érted? Kapura kell rúgnyi! Érted, mit mondok? Felfogod? Lacika legyint, eltűnik a pálya sűrűjében. A szünetben a vendégcsapat középhátvédje froccsöt iszik a büfében, aztán, ahogy elkezdődik a második félidő, kézzel belekap a labdába, piros!, s már megy is vissza a büfébe. A Szakértő, aki addigra már átható körtepálinka-felhőben álldogál a pálya szélén, nem ért egyet a játékvezető döntésével.- Megmondom neked - hörgi a bíró irányába -, te sem fogsz már fújni Dunaszerdahelyen, el lesz intézve, te mocsadék, te! Leteszi poharát a földre, de ahogy lehajol, majdnem felbukik. A korlátba kell kapaszkodnia. — Ha felidegeskedek, neked annyi! — mondja imbolyogva, és mutatóujjával megfenyegeti a bírót. FF még eléri a Hodos-Vásárút ifimeccs utolsó húsz percét, aztán már csak másfél óra, és kezdődik a QPR-Liverpool, FF kissé szégyelli izgatottságát, hogy nem bír ülve maradni a tévé előtt, a helyzeteknél felugrik, a góloknál hangosan ünnepel, a végén pedig madarat lehetne vele fogatni, a Liverpool 3-2-re győz, FF mosolyog, este még megnézi az Intemazionale- Nápolyt és a Southampton-Sunderland összefoglalóját, s ha néha vannak is kételyei, hogy nem lenne-e érdemesebb ilyenkor, októberi hétvégéken színházba vagy moziba vagy képtárba vagy rokonlátogatásra vagy erdőbe menni, vagy csak kiülni egy parkba, és hallgatni az ősz hangjait, most nem gondol ilyesmire, csak a labdát figyeli, ahogy ide-oda pattog, és apró figurák rohangálnak a képernyőn, s akkor már nem is a meccset látja, hanem a mozgásirányokból és a labda útjából összeálló, bonyolultságukban is szép mintázatokat. Gazdag József
