Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-17 / 239. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 17. Vélemény és háttér 7 A 380 eurónál kevesebbért dolgozót a munkáltató simán elküldi, oszt jó napot A szent minimálbér Emelkedett a minimálbér, a kormány pedig ezt úgy kommunikálta, mintha a szociális érzékenység netovábbja lenne a lépés. LOVÁSZ ATTILA A minimálbér számunkra szent, mondta a kormányfő, a boldoggá avatást mint előzményt kihagyta, sokan meg elhiszik, jólvanez így. Pedignincs. Szlovákiában alacsonyak a bérek. Tudjuk. A minimálbértől viszont nem lesznek magasabbak. Ha a minimálbér emelkedik - az elmúlt években párszor megtörtént-, az átlagos bérszint ettől még nem lesz magasabb. A minimálbér emelésének egyetlen hozadéka, hogy a belőle kiszámított javadalmazás nő, ami a munkaerőpiacon semmilyen következményekkel nem jár. Csak jól hangzik. Mert ugyebár e kis országban 380 eurós bruttó bérnél kevesebbért senkit nem lehet alkalmazni. Azaz, néhány ember máris keresheti a munkahivatal aktuális címét. A bér a munkaerő ára. Ugyanúgy, mint minden szabályozott ár, a szabályozott bér is deformáló hatású. Lehet szépeket mondani a közjóról, de ár és bér viszonylatában még soha nem sikerült a szabályozást valóban a közjavára fordítani. Tévedés ne essék: egy sor munkáltatónál vérlázító a tulajdonos többezres önjavadalmazása melletti zsugoriság, amikor 20 euróval kellene munkásainak bérét emelnie. Vérlázítónak tartom azt is, hogy szakképzett és szükséges munkaerőt vagyunk képesek éhbérrel megalázni (a pedagógusbérekről értekeztem már e helyen párszor), csakhogy a minimálbér ezeket a disszonanciákat nem küszöböli ki. Nem oldja meg azt sem, hogy a szociális juttatás és a munkabér közti különbségért érdemes legyen dolgozni, ugyanis a 380 eurós bruttó minimálbér mellett sem érdemes, utazással összekötve pláne. Amit viszont a minimálbér léte valóban befolyásolhat, az a kezdő, szakképzetlen, mégis inkább munkából, mint hivatalokban kuncsorgásból élni kívánó, nem is olyan kis réteg ellehetetlenítése. A német munkaerőpiacon évekig nem létezett minimálbér, a szocialisták kormányzati szerepvállalásának ellenértékeként idén vezették be. Németországban a taxizás a talpraállás első lépésének tekintett foglalkozás. Általában kezdő, elhelyezkedni képtelen, rossz vagy szakképzettlen fiatalok ugródeszkája, akik aztán megkeresve életük első euróit, megtalálhatják érvényesülésük más módozatait. Az idei szabályozás kész tragédiát eredményezett: a 8,50-es minimál órabér (jól tetszik látni, ez bruttó havi 1360 euró) miatt a taxis piacról egyik napról a másikra kiesett közel 70 ezer munkavállaló. Olyanok, akiknek a 6,50 is megfelelt (ez volt a német statisztikusok szerint az eddigi átlaguk), s akik ezután ahelyett, hogy eltartanák magukat, arra szorulnak, hogy mások tartsák el őket. Ezt eredményezte a német minimálbér. Ne legyenek illúzióink, nálunk is ezt eredményezi. Az eddig 380 eurónál kevesebbért dolgozó ember nem fog többet keresni, a munkáltató simán leépíti a helyét, oszt jó napot. Két éve ilyenkor emeltük föl mutatóujjunkat (ingyen, nem kormányzati tanácsadói bérezésért), s szóltunk időben, hogy a megbízási szerződések szigorítása több ezer embert juttat a munkahivatalokba. Bekövetkezett, de nem tanultunk belőle. Most is időben szólt mindenki, akinek van fogalma a munkaerőpiacról, megint nem tanultunk belőle és a minimálbért szentté avattuk. A szociális érzékenységet hirdetőkkel szemben iassan a Talmud lesz irányadó: Ments meg Uram a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.- Brit tudósok megállapították, hogy a norvég nyugdíjasoknak a legjobb a világon, és mi irigyeljük őket a legjobban a világon. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Szegény kisgyermek LAAAPL ZSUZSANNA Egy ismerősöm nemrég állapotos volt, most meg már totyog a kisfia. Valahogy gyorsan öregednek ezek a gyerekek. Valahogy gyorsan telik az idő. Megint október van, megint idősek hónapja. De ez a hónap - ami ünnep (?), megemlékezés (?), figyelemfelkeltés (?) - különbözik a bányásznaptól, a nők napjától, az erdő napjától és az ehhez hasonlóktól. Nem abban, hogy az időseknek hónapjuk van, amazoknak pedig napjuk. Elsősorban abban, hogy pontosan meg tudjuk mondani, ki a bányász, ki a nő és mi az erdő. Azt viszont nem lehet pontosan eldönteni, legalábbis én nem tudom, hogy ki az idős. Vannak persze támpontok. Például a biológiai kor. Úgy tudjuk, hogy az ember 18 évesen lesz felnőtt. De hány évesen lesz idős? Kérdezzük meg egy kisgyerektől. Neki már a húszéves is az! Az ifjúkorból a felnőtt korba lépésnek a mi kultúránkban hosszú ideig az volt a legfontosabb ismérve, hogy a fiatal kereső tevékenységet kezdett, el tudta magát tartani. Ezt a logikát követve, aki már nem folytat kereső tevékenységet, az idős? Vagyis idős az, aki nyugdíjas? Egy nyugdíjasotthon igazgatónője mesélte, hogy a legfiatalabb lakójuk ötvenéves, a legidősebb kilencven. Negyven év különbség: akkor fél életen keresztül idősek vagyunk? Vagy csak az egyik idős? Melyik? Továbbá, van, aki 45 évesen megy nyugdíjba, más 65 évesen. S hogy még tovább csavarjam, van, aki nyugdíjas, de dolgozik. Például nemrég olvastam egy interjút egy kilencvenéves operaénekesnővel, aki még mindig fellép. Az egészségi állapottól függ, hogy idős-e valaki? Vannak, akik szinte egész életükben rokkantnyugdíjasok. Akkor ők 18 éves koruktól kezdve egyfolytában idősek? Netán attól függ, hogy néz ki valaki? De mit jelent: kinézni valahogy? A dédnagymamám és az ő kortársai fekete ruhában jártak, fekete kendővel kötötték be a fejüket, mai szemmel anyókának tűntek. És ráncosak voltak. A férfiak szintúgy. Negyvenévesen. Mondanám, olyan ez, mint a nemzetiség. Magyar az, aki magát annak tartja, és idős az, aki magát idősnek tartja. Csakhogy idősnek lenni bonyolultabb, mint magyarnak. Mert hiába nem tartod magad idősnek, ha a környezeted úgy viszonyul hozzád, mindegy, hogy a korod, állapotod vagy valami más alapján. A mai ifjúságkultusz a fiatalra eleve úgy tekint, mint a világ megváltó- jára. Akit pedig idősnek tartanak (s lassan már a harmincévest is úgy kezelik, a média legalábbis ezt sugározza), azt sokszorúgy veszik, mint egy rakás szerencsétlenséget, aki ráadásul a puszta létével emlékeztet rá, hogy végső soron merre, hova vezet az út. Pedig minden idős lélekben ott rejtőzik a szeretette vágyó kisgyermek. S nem csak októberben. KOMMENTAR Baloldali nosztalgia MOLNÁR IVÁN Az 1989-es változások után többségünk abban reménykedett, hogy végleg búcsút intünk annak az időszaknak, amikor a politikusok nyilatkozatait böngészve a sorok között kellett olvasni, hogy megtudjunk valamit. Amikor szinte semmiben sem lehettünk biztosak, és amikor a párttitkári cáfolat felért egy nyilvános beismeréssel. A letűnt rendszer csodálóiból verbuválódott Fico-kabinetnek köszönhetően most nosztalgiázhatunk egy kicsit. Akik még emlékeznek az 1989 előtti állapotokra, azok tudják, hogyha a párt bejelentette, az üzletekben lesz elég vécépapír, fejvesztve kellett rohanni a legközelebbi üzletbe, és hónapokra feltölteni a készletet. Akik ezt elmulasztották, azoknak maradt a Pravda vagy más kommunista napilap, amelyek tartalmukat és információs értéküket tekintetve eleve ezt a célt szolgálták. Robert Fico kormányfő korábban többször is ájult csodálattal nyüatkozott erről a rendszerről, így nem csoda, hogy a minisztereit is megfertőzte. „Határozottan visszautasítjuk azt a feltételezést, hogy kormányunk a vállalkozók ellen dolgozik” - nyilatkozta Peter Kažimír pénzügyminiszter az e heti kormányülést követően. A tárcavezető szerint mindent megtesznek, hogy csökkenjenek a vállalkozók adó- és járulékterhei. Akik még tudnak olvasni a sorok között, azok tisztában vannak azzal, mit is jelent mindez: a baloldali kabinet mindent megtesz azért, hogy minél több embert riasszon el a vállalkozástól. És láss csodát: épp ezen a kormányülésen fogadták el a jövő évi költségvetés tervezetét, amely az ideihez képest csaknem félmilliárd euróval nagyobb adó- és járulék- bevételekkel számol. A jövedelemadóról szóló törvény módosítása, amelyről a parlament éppen tárgyal, megváltoztatja például az adóleírásokkal kapcsolatos szabályokat. Pusztán emiatt mintegy 265 millió euróval nőnek a vállalkozók adóterhei, és a legnagyobb vesztesek éppen a kisvállalkozók lesznek. Az eredeti tervekkel ellentétben nem csökken az áfakulcs - ez 200 millió eurónál is többet hoz az állam konyhájára. Mindennek persze megvan a logikája: a kormány így próbál pluszforrásokat szerezni a népszerűségét növelő szociális intézkedésekre. Közben azonban maga alatt vágja a fát, hiszen az európai országok gazdaságai felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek, márpedig ilyen helyzetben éppen a vállalkozókat kellene támogatni, hiszen csak ők képesek új munkahelyeket teremteni. Márpedig ezek nélkül csak a lakosság szociális helyzetének romlására számíthatunk, ami a Fico-kabinetnek sem lesz jó. Ennek beismeréséhez persze tovább kellene látnia az orránál, ami azonban a Fico-kormányra és a baloldali maszlagtól elvakított szavazótáborára sem jellemző. FIGYELŐ Túróforradalomra pudinglázadás Izraelben súlyos elégedet- lenségi hullámot váltott ki egy Berlinbe emigrált fiatalember bolti számlája, amely bizonyítja, hogy Izraelben háromszor drágább a csokipuding. A kis doboz csokipuding 3 sé- kelbe (60 cent) kerül Izraelben, egy hasonló termékért a német fogyasztó a harmadát fizeti, noha a jövedelmek körülbelül azonos szinten vannak - derült ki a Facebookon közzétett berlini számlából. A drágaság miatt három éve tömegmozgalom tört ki Tel- Avivban, a több százezres tüntetéseket a túró magas ára indította el, amelyet 8 sókéiért árultak. Ára a tiltakozás óta nem haladja meg a 6 sékelt. A „túróforradalom” nyomán Benjámin Netanjahu miniszterelnök egy bizottságot kért fel a drágaság elleni harcra, de a kormány a bizottság ajánlásai közül szinte semmit sem valósított meg, tovább emelkedtek az árak. Lapozhat egyet a Kreml Vlagyimir Putyinhoz közeli tulajdonos szerezheti meg a Vedomosztyi című befolyásos orosz üzleti-politikai napilap külföldi tulajdonrészét. A független újságnál a tulajdonosváltásra a sajtótörvény nemrég elfogadott módosítása ad lehetőséget, amely 50 százalékról 20 százalékra szorította le a külföldi tulajdonreszt az orosz írott és elektronikus sajtóban. Szakértők a hivatalos állami állásponttal ellentétes vélemények kiszorításának eszközét látják a törvénymódosításban. A Vedomosztyi részvényei a finn Sanoma Independent Media, a Dow Jones és a brit Financial Times Group között oszlanak meg. Az új tulajdonos a Gaz- prom-Media, az orosz állami energetikai cég sajtóvállalata vagy a Nemzeti Médiacsoport nevű cég lehet. A Sanoma máris jelezte, hogy kész eladni tulajdonrészét. (MTI)
