Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-16 / 238. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 16. Kultúra 9 Alice Nellis új filmjével arra int, hogyan gondoljunk és vigyázzunk az életünkre Ha hiába jönnek az angyalok Alice Nellis Angyalok című drámája a halálról, az eltávolodásról, az el­fojtott vágyakról szól. Bemutat néhány figurát, akik csalódnak szerette­ikben, illetve, akik elvesz­tik társaikat. Szenvednek, mert nem tudják kezelni a hiány okozta helyzetet, s fájdalmukban a legrosz- szabb megoldásokba haj­szolják magukat. TALLÓS1 BÉLA A hétköznapi figurák, akiket a film felvonultat, nem képesek elengedni, megbocsátani, de még az odaadó szeretetre is al­kalmatlanok. Viszonyaikban szokásokhoz, sztereotípiákhoz ragaszkodnak csupán. Igazából azonban nem ők a fontosak, hanem mi, nézők, hogy a látott sorsokat hogyan tudjuk ma­gunkra vonatkoztatni. Az életet lehetne egyszerűb­ben élni, de néha úgy bonyolít­juk (és rontjuk el), hogy a lépé­seinket kísérő őrangyalaink (ha léteznek, miként a filmben) sem igazodnak el cselekedete­inken - ez a fő mondanivalója Michal Viewegh cseh író sikeres művének, amelynek alapján Alice Nellis a képzeletet a reali­tással vegyítő, különös hangvé­telű mozgóképes alkotást ren­dezett. Lényegében csak a szí­nészi alakítások hatnak benne, a történés igazából nem műkö­dik, mert valójában nincs is. Ám ez a hiány valahogy mégsem hi­ánya a filmnek. Történet helyett kapcsolatokat, főleg kisiklotta­kat mutat be, amelyekből meg kellene értenünk valami fonto­sat az élet végességéről. Prágában járunk, napjaink­ban. Egy nap leforgása alatt bo­nyolódnak a szereplők körüli események. Az autósiskolái ok­tató (Bólék Polívka) attól szen­Az äeri lényeket Vladimír Javorský, Eliška Krenková, Vojtech Dyk és Marián Labuda kelti életre (Fotó: Garfield Film) FILMKOCKA Angyalok ■ Szlovák cím: Anjeli ■ Színes, cseh filmdráma, 97 perc, 2014 * Rendező: Alice Nellis ■ Forgatókönyvíró: Alice Nellis, Michal Viewegh ■ Operatőr: Matéj Cibulka ■ Szereplők: Marián Labuda, Vojtech Dyk, Vladimír Javorský, Eliška Kfenková, Bolek Polívka, Zuzana Bydžovská, Václav Neužil, Ondrej Sokol, Klára Melíšková, Zuzana Kronerová ved, hogy feleségével (Zuzana Bydžovská) kiégett a házastársi kapcsolata. Egyik diákjától, Es­teitől (Klára Melíšková) próbál megértést és gyengéd érzelme­ket kicsikarni. Estemek elhunyt a félje, s azért szeretne megta­nulni vezetni, mert mindig le­nyűgözte az az összpontosítás, amellyel volt társa uralta a járművet. Zdenék (Václav Neu­žil) öngyilkosságra készül, mi­vel legjobb barátja, Filip (Ond­rej Sokol) lenyúlta a feleségét. Zdenék édesanyja (Zuzana Kro­nerová) nehezen viseli fia szen­vedését, ezért - az ezoterikus elméletekre támaszkodva - misztikus erőket bűvöl, hogy megrontsa volt menye új kap­csolatát. Oly bonyolultak és reményte­lenek a vázolt viszonyok, hogy egy négytagú (őr) angyali mun­kacsoport (Marián Labuda, Vojtech Dyk, Eliška Krenková és Vladimír Javorský) akcióba lép, és beavatkozik a film hőseinek az életébe. Egész nap követik őket - láthatatlanul, hiszen an­gyalok -, és kommentálva szán­dékaikat, illetve cselekedetei­ket, a legjobb megoldástpróbál- ják sugallni számukra. Ok talán érzik is ezt, de mert nem igazán hisznek az éteri lényekben, megválthatatlanok. Nem vélet­len, hogy földi létükben elkerül­hetetlen a tragédia. Mert - tud­juk - elkerülhetetlen. Ebből az „alaptételből” indult ki a rende­zőnő is, aki úgy nyüatkozott: Vi­ewegh könyvében az a tétel kel­tette fel az érdeklődését, hogy nem tudjuk, melyik nap, melyik óra, de bármelyik nap az utolsó lehet az életünkben. Mégsem ennek tudatában éljük az éle­tünket. Ezért időnként jó, ha ez mégis eszükbejut. Az Angyalok című film az elejétől a végéig ezt tudatosíttatja bennünk. Egyben (elrettentő) példát mutat arra, hogy milyen döbbenetes szituá­ciókat teremthet még az elmúlás is. (Az autósiskolái oktató a halál érkezésének pillanatában kapja mega szexuális élmény évek óta hiába várt változatát, s ez na­gyon kínos helyzetet eredmé­nyez nemcsakaző számára - de­rüljön ki a filmből, hogy miért). Bőven van humor a sztoriban, ám a lesújtó vég annyira földbe döngölő, hogy a nézőnek el­megy a kedve a nevetéstől, mert annyira hatásos intelmet kapott -az élethez. Fodor Péter jó érzékkel osztja meg olvasóival úti élményeit, világképe fokozatos elmozdulását A véletlen dramaturgiája: közel Afrikához GÁGYOR PÉTER A kamaszkor képzeletbeli utazásai idéződnek fel bennem a Vad éden lapozása közben, azok az idők, amikor a valóság távolabb volt, mint valaha. Nem Afrika, arra még gondolni is le­hetetlen lázálomnak számított volna. Hiszen még Bécs is túl volt az Óperencián, pontosab­ban a vasfüggönyön, ami az Óperenciás-tengemél is átúsz- hatatlanabb volt. Mi, akkori fi­úk bújtuk a könyveket: Kitten- berger Kálmán, Széchenyi Zsigmond afrikai vadászka­landjait, korabeli fekete-fehér fotóikat bámultuk révedezve a távoli Afrikáról. És most hirtelen tájainkról előterem egy fiatalember, Fo­dor Péter, és elhozza nekünk ide Afrikát, és remekel mind a kamera mögött, mind pedig rö­vid kísérőszövegeiben. Mi pe­dig lapozunk, kicsit irigykedve, de azért nem cserélnénk vele ki nyugodt álmainkat a sátorban átvirrasztott oroszlánüvöltéses éjszakájával, a szemtől szem­ben felbukkanó orrszarvúval. Szerzőnk hónapokig bolyong Afrikában. Ez a csallóközi fia­talember elszánt feleségével, Timivel elindult világgá. Köz­ben vértelen vadászatot folytat. Az album minden képe egy-egy elkapott pillanat, a véletlen dramaturgiája, nem a magasles elé beetetett, és/vagy kihajtott vadak riadt, nyugtalan kény­szerének pózai kerültek eseté­ben a lencsevégre. Remek pil­lanatképeivel közelebb hozza Afrika valóban varázslatos tája­it, sivatagjait, a Krüger-rezervá- tumot, Fokföld különleges fló­ráját és faunáját. Az állatvilág „magánéletének” ellesett rez­düléseit örökíti meg nekünk Fodor Péter. így az élmény még közelebbivé válik, mint a televí­ziós csatornákon sugárzott természetfilmek műiden áron kalandos, lihegős krimiszerű mm,­Fodor Péter VAD ÉDEN dramaturgiája, amelyekben a hiteltelen halálveszélyek, túl­élési izgalmak eleve nem tud­nak hatni, hiszen a filmek (a stábok hathatós védelmében) végül mégis csak elkészülnek és adásba kerülnek. A könyv, a fotóalbum másik nagy előnye a szöveg. Bár Fo­dor Péter rövid kommentárjai nem irodalmi elszá'nással íród­tak, kiérződik belőlük az iro­dalmi véna. Mert ezek a rövid kísérő szövegek találóak, pon­tosak, és ami a legfontosabb, nem válnak száraz, unalmas közlésekké. A szerző jó érzék­kel osztja meg olvasóival az utazás élményeit, a készülődés izgalmát, előítéletei állandó változásait, apró csalódásait az elképzelt Afrika és a valóban megtapasztalt különös világ ütközése láttán, saját vüágképe fokozatos elmozdulását. Nem mindennapi élmény ez a ta­pasztalat ezer kilométerekre az otthontól, rideg, idegen vüág- ban. Több ez élménynél, ez már katarzis. Szerzőnk, írónk nem tolakodik a pillanat tragi­kumának a megosztásával, csak szerényen szembesíti ol­vasóit tétovázó, bizonytalan pillanataival és régi vágyai új erőre kapásával. Pedig semmi sem az előre eltervezett forga­tókönyv szerint történik velük. Ember Európában tervez, Afri­ka istenei végeznek.' Fodor Péter: Vad éden (fotó­album). Lilium Aurum Kiadó, 2014. RÖVIDEN Koncertek a Borostyán Fesztiválon Komárom. A 20., jubileumi Borostyán Fesztivál kereté­ben ma három zenekar lép fel a Tiszti pavilon pinceklubjá­ban. 19 órától a házigazda Borostyán együttes játszik meg­zenésített verseket és világzenét új hangszerelésben, dobos­sal kiegészülve. 20 órától a Magyarock Musical Band, a ma­gyar és külföldi rockosított musicalslágerek tolmácsolója lép színpadra. Utánuk a pozsonyi és dunaszerdahelyi tagokból álló „szubjektív hard rock zenekar”, az Expired Passport kö­vetkezik. Ők sokféle stílusból merítenek, szövegeikben pe­dig olykor jó adag irónia is bujkál, (ú) Ahogy esik, úgy puffan Komárom. Holnap 19 órától új helszínen, a Révben rende­zik meg az Ahogy esik, úgy puffan című improvizációs műsort, amellyel már negyedik éve szórakoztatja a közönséget a Ko­máromi Jókai Színház színészeiből verbuválódott csapat al­kalmi vendégeivel. Az alaptagok - Majorfalvi Bálint, Nagy László és Olasz István - mellé ezúttal a színház két ifjú titánja, Bárdos Judit és Tóth Károly érkezik. Az előadás után afterpar- ty kezdődik, a zenéről a dunaszerdahelyi DJ Alwah és Olasz István, azaz Dilemma gondoskodik. A többnyire bakelitleme­zekről pörgő számok főleg funky, nu jazz, electro swing, nu disco, house, liquid drum and bass stílusokban szólnak, (k) PENGI Kinek a háborúja? John Scalzi Vének háború­ja - jelenleg ötrészes (Vének háborúja, Szellemhadtest, Az utolsó gyarmat, Zoe történe­te, A lázadás hangjai) - re­gényciklusában sziporkázó ötleteivel, merész elképzelé­seivel nyúl a katonai science fiction hagyományához és klisérendszeréhez. Úgy vél­jük, a sokak által lenézett alműfajt Scalzi lendületes történetmesélése, új néző­pontú megközelítése és nem utolsósorban szórakoztató stílusa mentheti meg a kiful­ladástól, amely az utóbbi években sokkal inkább egy­fajta crossover zsánerként van jelen; jól ismert toposzai például az új űroperában vagy a spekulatív fikcióban tűnnek fel. Az egyenetlen színvonalon teljesítő Vének háborúja-so- rozat legújabb darabjában, A lázadás hangjaiban Scalzi a legjobb formáját hozza. A so­rozat onnan kapta a címét, hogy a Gyarmati Véderőbe az Egyesült Államok állampol­gárai 75. születésnapjuk után vonulhatnak be; új, feljavított testet kapnak, amelybe áttöl- tik a tudatukat, a döntésük azonban végleges, innen már nincs visszatérés a Földre. A módosított testen alkalma­zott változtatások a gén- és nanotechnológiai fejleszté­seknek köszönhetők, ez az új típusú testpolitika Scalzi egyik nagy találmánya. Az először digitálisan, ti­zenhárom epizódban megje­lent történet regényként is kiválóan olvasható. Az inter- galaktikus térben az emberi­ség idegen fajok százaival vív kemény csatát a túlélésért és újabb gyarmatokért. Az em­berek a Gyarmati Szövetség révén erős pozíciót építenek ki maguknak a terjeszkedési, gyarmatosítási versenyben, ugyanakkor a Földet a Gyar­mati Szövetség elszigeteli a világűrtől, mindössze egy pa- szulyszáron (a földi techno­lógiát messze meghaladó „liftrendszeren”) lehet feljut­ni a Gyarmati Állomásra, az egyetlen kikötőbe, ahonnan az űrbe indulhatnak az ön­kéntesek. Az ötödik részben, mely legalább annyira sodró lendületű és csavaros, mint egy banksi űropera, fény de­rül a földi elszigeteltségre, és a Föld megpróbál kikerülni a Gyarmati Szövetség felügye­lete alól. Miután megismertük né­hány idegen kultúra vélemé­nyét az emberi fajról, látha­tóvá válik, hogy más néző­pontból, a jövő univerzumá­ban az emberi fennhatóság és felsőbbrendűség nem az e- gyetlen és a legvonzóbb al­ternatíva. Bátran ajánljuk a sorozatot azoknak is, akiknek ez lesz az első kűuccanásuk a katonai SF világába. John Scalzi: A lázadás hangjai. Fordította: Pék Zoltán, Farkas István. Aga­ve Könyvek, 2014.463 o. Értékelés: 09#09#99OO JOHn SCC1L.ZI . A . LCiznons MCinGJCII Sánta Szilárd kritikai rovata

Next

/
Thumbnails
Contents