Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-11 / 234. szám, szombat
: O N on 2014. október 11., szombat, 8. évfolyam, 41. szám Magyar nyomok Fátimában 14—15. oldal A világ egyik legnagyobb agglomerációjában egyes becslések szerint több mint 40 millió ember él, naponta mintegy 15 ezer tonnányi hulladékot termelve. A rohamosan növekvő afrikai metropolisban mégsem alakult ki soha egy hivatalos keretek közt folyó, államilag ellenőrzött egységes rendszer a temérdek szemét elszállítására. A városi hulladék kétharmadát a zabbálok gyűjtik össze, akik mindenfajta szerződés nélkül tevékenykednek a hatóságok hallgatólagos beleegyezése mellett. A maradék ötezer tonnáért három multinacionális cég felel, amelyeket tíz évvel ezelőtt egy korszerűsítési kísérlet keretében alkalmazott az egyiptomi állam, komolyan veszélyeztetve ezzel a zabbálok egzisztenciáját. Idővel az egész városnak a nagyvállalatok hatáskörébe kellett volna kerülnie, de a kairóiak tiltakozása miatt ez az elképzelés csak részben valósult meg. Az új rendszer megemelte a havi rezsit, a szemetet pedig ezután nem csupán a lakás elé kellett kirakni, hanem azt a köztereken felállított tározókig el kellett vinni. A zabbálok működésének hivatalossá tételéért harcoló, ,A fiatalság szelleme” nevű befolyásos civil szervezet vezetője, Ezzat Nairn Gindi szerint a nemzetközi cégeknek mindössze a szemét 20 száA katasztrofális higiéniai körülmények között élő zabbálok várható élettartama átlagosan nem haladja meg az 55 évet Kairó szemétszállítását közel száz éve egy kopt keresztény közösség végzi, a főváros azonban továbbra sem hajlandó legalizálni a zabbálok (szemétgyűjtők) nélkülözhetetlen szolgáltatását. nyersanyaggá. A zabbálok a szemét 85 százalékát értékesítik újra. A műanyagért, fémért, papírért és pamutért számos egyiptomi és tengerentúli nagyüzem áll sorban, a kínai ügyfelek teherautói egészen a keresztény nyomornegyedekig elmennek a szállítmányért. Az első disznókat Kairóba szállító aszjúti zabbál unokája, Ezzat Nairn Gindi szerint hetente kb.100 millió egyiptomi font cserél gazdát a kopt műhelyekben, a közösség legnagyobb, alsó kasztját alkotó kukások azonban továbbra is mély szegénységben élnek a szemétben. Gindi szerint a katasztrofális higiéniai körülmények között élő zabbálok várható élettartama áda- gosan nem haladja meg az 55 évet. A 40 év felettiek 40 százaléka asztmás, és á lakók közel fele szenved a Hepatitis vírusfertőzés különböző típusaitól. Az al-Mukattam szikla tövében élő 20 éves Makáriosz Nasszár pl. elmondta, a szeméttel együtt a kairói kórházakban eldobott véres fecskendők is a családok otthonaiba kerülnek, gyakran felsértve a kesztyű és védőfelszerelés nélkül válogató nők kezét. Nasszár szerint egy további egészségügyi probléma a mélyen konzervatív keresztény közösség zárt életformájából fakad. A házasságok általában a családon belül köttetnek, emiatt egyre magasabb a születési rendellenességek száma is. Mindazonáltal a kairói társadalomKeresztény szemetesek Kairóban zalékát kell újrahasznosítaniuk, a maradék 80 százalékot a sivatagban tárolhatják. „A nemzetközi cégek a 20 százalék újrahasznosításáért vállalt felelőségüknek úgy tesznek eleget, hogy azt továbbadják nekünk, zabbáloknak” - mondta Gindi. Ezt a hatóságok elfogadják, noha a keresztény csoport tevékenységének semmilyen hivatalos nyoma nincs. „A pénzügyminisztérium havi 45 millió egyiptomi fontot (10 font kb. 1,11 euró) folyósít a multik- nak, mi nem kapunk semmit.” A 2009-es sertésinfluenza idején egy hatósági rendelet következtében a zabbálok összes disznaját elpusztították, ami miatt jelentősen megnőtt a szerves hulladék meny- nyisége Kairó utcáin, míg végül a 2011-es forradalom kirobbanásával újra lehetőség nyílt a disznó- tartásra. Először az 1920-as években egy sivatagi oázisban élő keresztény közösség ismerte fel a hulladékgazdálkodásban rejlő anyagi potenciált. Az azóta csak wahájákként (oázisban élők) ismert sivataglakók egy bizonyos összegért cserébe ösz- szegyűjtötték és eltüntették a lakók szemetét Kairó negyedeiből. A sivatagi napon kiszárított hulladékot később újra beszállították a városba, és tüzelőanyagként eladták a főváros fürdőinek, kenyérsütödéinek és kifőzdéinek. 1949-ben a felső-egyiptomi Aszjút városából egy másik kopt közösség néhány innovatív tagja disznókat szállított a fővárosba, velük etetve fel a növekvő mennyiségű vegyes szemétben lévő szerves anyagokat. Az iszlám által tisztátalannak tekintett állatok a túlnyomórészt muzulmánok lakta főváros vérkeringésének így nélkülözheteden láncszemévé váltak. Azóta is az eredetileg Aszjútból származó szemét- gyűjtők, a zabbálok szedik össze a lakások elé kitett hulladékot, amit a jómódú ügynökökké lett waháják közvetítőmunkája tesz lehetővé. Jelenleg hat közösségre felosztva körülbelül 65 ezer zabbál él a fővárost magába foglaló agglomerációs gyűrű mentén, a legnagyobb település Kairó déli részén, az al- Mukattam szikla tövében alakult ki. Az összegyűjtött szemét egyenesen a zabbálok otthonaiba kerül. Mivel a szelektív hulladékgyűjtés a kairóiakra nem jellemző, azt a családok női tagjai csupasz kézzel válogatják szét. A vegyes hulladék szerves részét a házakban és azok körül élő disznók falják fel, az újrahasznosítható alkotóelemek pedig a hat településen működő mintegy 1500 műhelyben válnak értékes ból kirekesztve élő zabbál településeken meglepő nyitottsággal fogadják az odalátogatókat. A mindent elborító vegyes hulladékból áradó kellemeden szag ellenére különös otthonosságot érez az ember a vendégszerető szemetesek között. Míg a több nyelven beszélő fiatal Nasszár álma, hogy nemzetközi sajtóorgánumoknak írjon az egyiptomi keresztények nehézségeiről, arra a kérdésre, hogy tudna-e a zabbál közösségen kívül élni, határozott nemmel válaszolt. (MTI) Kairó naponta mintegy 15 ezer tonnányi hulladékot termel Háztetőn felhalmozott szemét Kairóban (Fotók: MTI)
