Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-08 / 231. szám, szerda
8 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 8. www.ujszo.com « KOMMENTÁR Próbálj meg lapítani MARIÁN LEŠKO A kormánypárti képviselők nem támogatják Pavol Hrušovský megválasztását a Számvevőszék (NKÚ) élére - derítette ki a SITA hír- ügynökség. Vagyis a Smer folytatja azt, amit a 2012-es választások után elkezdett. Bár Robert Fico kormányfő nem győzi bizonygatni, hogy a Számvevőszék elnöki posztja „az ellenzéket illeti”, emberei mindent elkövetnek, nehogy a kormánytól független ember kerüljön a posztra. Az ellenzék három jelöltjét azzal a naiv kifogással utasították el, hogy a Számvevőszék elnökét az összes ellenzéki képviselőnek támogatnia kell, különben nem beszélhetünk ellenzéki jelöltről, és akkor a Smer sem támogathatja. Aztán a kormánypárt azt ajánlotta, hogy majd kiválaszt egy ellenzékijelöltet, akivel ,jó tapasztalatai vannak”. Az ellenzék persze ezt elutasította, ami tökéletesen megfelel a Smernek, hiszen így továbbra is az ő embere vezeti - ideiglenesen - a Számvevőszéket, holott megbízatása már 32 hónapja letelt. De amíg nincs új elnök, addig marad. Ján Jasovskýról van szó, aki a HZDS jelöltjeként még 2005 februárjában lett az NKÚ elnöke. Akkor ellenzéki jelöltként került a posztra, a kormányzó SDKÚ támogatásával. Megválasztották, bár hosszú évekig Mečiar hűséges kiszolgálója volt, és már akkor világos volt, hogy személye semmiféle garanciát nem jelent arra, hogy az intézmény úgy működik majd, ahogy kellene: a közpénzek felhasználását ellenőrző legfelsőbb független állami szervként. Azóta már négy kormánygamitúra is kicserélődött, de a Számvevőszék egyiknek sem okozott különösebb kellemetlenségeket a „szigorú” ellenőrzéseivel. Emiatt Jasovský még mindig az intézmény elnöke. 1992-es létrehozása óta a Számvevőszéknél két ellentétes folyamat játszódott le. Az alkotmány eredetileg csupán egyetlen mondatban foglalkozott vele, a módosítása után aztán már tizenegy különálló fejezet. A Számvevőszék ma mindenre kiterjedően ellenőrizheti a közpénzek felhasználását az állami intézményekben és hivatalokban. A törvény szerint az egyik legfontosabb és legerősebb intézmény. A valóságban azonban egy tehetetlen, fogatlan oroszlán. Az elmúlt kilenc és háromnegyed évben, amióta Jasovský áll az élén, mindez szélsőséges formát öltött. Általánosan közismert tény, mennyire rosszul gazdálkodnak az állami intézmények a közpénzekkel (finomkodó megfogalmazás, ami alatt az állami vagyon folyamatos szétlopását értjük), ennek ellenére a Számvevőszék az utóbbi öt évben mindössze három (!) feljelentést tett. Hogy aztán a biztonság kedvéért egyszer se érdeklődjön afelől, mi lett a feljelentések sorsa. Csakúgy, mint az államfőnek, a parlamenti képviselőknek is alkotmányos kötelességük az állami intézmények szabályos működésének biztosítása. Az alkotmány leszögezi, hogy a Számvevőszéket szabályosan megválasztott elnöknek kell irányítania - mindez már lassan három éve nem igaz. A legfelsőbb ellenőrző hivatalt nem törvényesen megválasztott személy vezeti, mert Jasovský megbízatása 2012 februárjában lejárt. A Smer képviselői mindent megtesznek, hogy fennmaradjon ez az alkotmánysértő állapot és a Számvevőszék az maradjon, ami: fogatlan, öreg házőrző kutya, amelyik már csak lapít a vackán. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ „Részben” megbukott Navracsics Tibor részben megbukott az uniós biztosjelöltek pótvizsgáján. A La Libre Belgique szerint az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági tárca utolsó részterülete, az uniós polgárság a képviselők szerint összeegyeztethetetlen Navracsics „pedigréjével”, figyelembe véve, hogy Magyarországon szerepe volt az unió számára fontos alapjogokkal ellentétes törvények elfogadásában, írásbeli válaszaiban Navracsics próbált nagyobb távolságot tartani Orbán Viktortól, mint szóbeli meghallgatásán. A Le Soir című brüsszeli lap olyan „folyosói értesülést” közölt, miszerint az EP néppárti, szociáldemokrata és liberális frakciója is azt javasolja Jean- Claude Junckemek, az Európai Bizottság elnökének, hogy az uniós polgársággal kapcsolatos terület Navracsicstól kerüljön át egy másik néppárti biztoshoz. Ebben az esetben Navracsicsnál akulturális, oktatási és ifjúságpolitikai terület maradna. A változtatás indoka az, hogy Navracsics igazságügyi miniszterként szerepet játszott az Orbán- kormány antidemokratikus- ként értékelt intézkedéseiben. (MTI) Fico politikájának következményei jórészt a 2016 utáni kormányok nyakába szakadnak Elértük az aknamezőt, elvtársak! Idén a vártnál jobban alakul a gazdasági növekedés és az adóbeszedés, Kaži- mír pénzügyminiszter mégis az államháztartási hiány növekedésére számít. Valami nem stimmel. GÁL ZSOLT Nyugalom, lesz ez még rosszabb is, most értünk az általunk lerakott aknamező szélére - mondhatná a fő pénzügyén Az egyik nap Kažimír azzal dicsekszik, hogy a vártnál valamivel nagyobb gazdasági növekedés várható és az adóbevételek is magasabbak a tervezettnél. Ebből az következne, hogy csökken a deficit - egyébként az uniós könyvelési módszertan változása (ESA 95 helyett ESA 2010) is ezt segíti. Csakhogy másnap már azt jelenti be: nagyobb államháztartási hiány várható. A megoldás egyszerű: a kiadások a bevételeknél is jobban nőnek. Mi így spórolunk... De ez még csak a kezdet, az „utánunk a vízözön” jegyében politizáló kormány által lerakott aknamezőnek most értünk a széléhez, az aknák várhatóan 2016-tól robbannak sorozatban. A választási évvel való egybeesés nyilván teljesen véletlenszerű. A kormány a bevételek (adók, járulékok, illetékek) megemelésével, egyszeri lépésekkel valahogy lenyomta a hiányt a bűvös, a nemzeti össztermék (GDP) 3 százalékának megfelelő szint alá, és kreatív könyveléssel (az állami készpénztartalék leapasztásával) alighanem az 57%-os szint alatt tartja idén az államadósságot (hogy jövőre ne kelljen kiegyensúlyozott költségvetést benyújtania), de ennél tovább nem akar menni. Az osztogatást már idén elkezdték az elnökválasztás előtt, és nem fognak megállni 2016-ig. Aztán jön a feketeleves, csak néhány hozzávalóízelítőül: 1. Az adósságfékről szóló alkotmánytörvény szerint az uniós szankcióval járó határértékek 2017 után évente 1 százalékponttal csökkennek. A kiegyensúlyozott (hiány nélküli) költségvetést elkerülendő, így 2018- ban már „csak” 56, 2019- ben 55% lehet az állam- adósság. A GDP egy százaléka most nagyjából 750 millió euró, csak a miheztartás végett. 2. A szuperosztalékokon keresztül az állami cégeket már előre kirámolták, az elkövetkező években a cégek az erre felvett adósságokat fogják törleszteni, értsd: ugrik a bevétel. Ha megépül a Putyin által szorgalmazott Déli Áramlat gázvezeték, akkor meg végleg ugrott a jelentősebb osztalék az SPP-től. 3. Bár a pénzügyi tárca a jövő évi növekedési előrejelzését már visszavágta a hurráoptimista 3%-ról 2,6-ra, valószínűleg a végső szám a nullához lesz közelebb. 4. Ha végre be akarjuk tartani a NATO-nak tett kormányszintű ígéretet és 1-ről 1,6%-ra emeljük a védelmi kiadásokat, ahhoz további százmilliók kellenek. 5. 2017-től fokozatosan, évente a bruttó bér 0,25%-ával nőnek a II. nyugdíjpillérbe irányulójárulékok. Értsd, ennyivel több pénzzel kell kitömni a Szociális Biztosítóban található lyukat, ami már csak azért is nő, mert most vonul nyugdíjba a második világháború után született baby-boom generáció. Tovább is van, mondanám még, de elfogyott a hely. Mindenesetre érzékelhető, hogy alakulgat a „tökéletes vihar” közpénzügyeinkben. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Új orvost keresek, ennél évek óta ugyanaz a bajom! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Őszinte részvét VERES ISTVÁN jjjjjjjkTn Régi igazság, ■ * észt nem adtak, ja a hiányzó képességeket. Sokszor eszünkbe juthat ez a szentencia, ha a közelgő ön- kormányzati választások eseményeit figyeljük. Nagyobb városokban még az utolsó képviselőjelölt is óriásplakátokon kommunikál a választókkal: szimpatikus arc, pozitív üzenet, rokonszenves alapszínek és háttér. Ennyi elég is, mert ha a választó megjegyzi legalább a nevet, már van rá esély, hogy bekarikázza. Kiábrándító ugyanakkor, hogy a plakátokon négyévente ugyanazokat az ígéreteket olvassuk. Nem tudom, hogy van még pofája valakinek olyan jelszavakkal kampá- nyolni, hogy „Több zöld övezetet a városba”, vagy „Együtt Önökkel a városunkért”, Vagy ,A szebb és élhetőbb belvárosért”. Két lehetőség van: ezek ajelöltek dilettánsok, ezt pedig fel is vállalják, vagy tényleg teljesen mindegy, mivel hülyítjük az embereket, mert a jól bevált, csontig rágott pozitív hívószavak úgyis megteszik hatásukat. A legszebb az egész történetben, amikor a választások után az illetékesek elkezdenek csodálkozni, hogy megint nem tódultak az urnákhoz a szavazók. És hogy ez mekkora tragédia, amelyen változtatni kell. Pedig ha megnézzük, miről is szól ez az egész, egyáltalán nem csoda, hogy az emberek nem járnak választani. Nem várható el a választótól, hogy napi szinten figyelje a politikát, de ha mégis ezt teszi, nem lát mást, mint politikai csatározásokat több, de inkább kevesebb szakmai érvvel, olyan témákban, amelyek őt vagy érintik, vagy nem. Az európai parlamenti választások esetében ugyanez a következőképpen fest: politikai csatározások többkevesebb szakmai érvvel, olyan témákról, amelyek valahogy biztosan érintenek minket, csak hát sajnos nem igazán tudjuk, hogyan. Ha pedig tudni akarjuk, mire jók az uniós alapok, vagy éppen az uniós biztosok, akkor komoly tanulmányokba kell kezdenünk. Ajelöltek tehát inkább nem is fárasztják magukat szakmai érvekkel, hanem maradnak a jól bevált pozitív hívószavaknál és a mosolygós plakátoknál. Ha pedig így zajlanak a választások, talán inkább örülni kellene az alacsony részvételnek, mivel nagyrészt összezavart és félrevezetett emberek szavaznak olyasmiről, amiről fogalmuk sincs.
