Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-07 / 230. szám, kedd
Rangadók a topligákban: Chelsea-Arsenal 2-0, Juventus-AS Roma 3-2 13. oldal 2014. október 7., kedd, X. évfolyam, 37. szám A HÉT KEPE. Robert Lewandowski, a Bayem München lengyel csatára fényképezkedik a csapat szurkolóival a Hannover elleni, 4-0-ra megnyert mérkőzés után, amelyen Lewandowski két gólt lőtt. (Fotó: fb.com/FCBayern) —--------( PPf! mmutBSKStk Egy elpocsékolt évről f . Egy évvel ezelőtt nagy IHK j reményekkel vártuk * * a Románia elleni I vb-selejtezőt. Akkor i Egervári Sándor { válogatottjának egy dönteden is elég len volna ahhoz Bukarestben, hogy megtartsa lépéselőnyét a riválissal szemben. Bizakodva vártuk az őszt, majd jött Guzmics, jön Devecseri, jött a teljes összeomlás. Megaláztak minket a románok, Amszterdamban pedig a válogatott elszenvedte minden idők egyik legnagyobb különbségű vereségét. A közvélemény érzékenyen reagált a kudarcokra. Ez így nem mehet tovább - ebben a magyar foci néhány őskövületén kívül mindenki egyetértett. Arról is közmegegyezés kezdett kialakulni, hogy a klubcsapatok és a válogatott sorozatos kudarcai a szakmai munka alacsony színvonalából következnek. Legutóbb például Szentes Lázár „coming out”-olt futballfilozófusként: a Diósgyőrben (is) megbukott tréner szerint „létre kell hozni a magyar labdarúgás hagyományain alapuló, a magyar nemzet genetikájára, szellemi és kulturális jellemzőire épülő nemzeti labdarúgó-filozófiát és az ebből következő jellegzetes magyar játékstílust, amelynek elméletét és gyakorlatát az egész országban, minden képzési és versenyzési szinten el kell terjeszteni”. A magyar nemzet genetikája - előre a XIX. századba! Eltelt egy év, és ismét a bukaresti románmagyar meccset várjuk. A helyzet azóta tovább romlott, az MLSZ ugyanis képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, és rossz döntések sorát hozta meg. A magyar labdarúgás történetének egyik legsötétebb időszaka volt az a 274 nap, amikor Pintér Attila töltötte be a szövetségi kapitányi posztot. A magyar válogatott összesen öt mérkőzést játszott az irányítása alatt, de egyetlen szép vagy felemelő pillanatra sem emlékszünk vissza ezekről a meccsekről. Pintér szakmai felkészültségéről sokat elárul a két kulcsszó: „összetartás” és „tolódás”. Már akkor meneszteni kellett volna, amikor a fia serdülő-mérkőzésén szemtanúk sokasága előtt balhézott - az MLSZ vezetői azonban csak kommunikációs tréningre küldték. A kispadról végül azután kellett felállnia, miután csapata az Eb-selejtezősorozat első mérkőzését arcpirítóan gyenge játékkal elbukta a sehol sem jegyzett északír válogatottal szemben. A koncepciódanságot mutatja, hogy a válogatott őszi három mérkőzésén az a Dárdai Pál dirigálja majd a magyar válogatottat, akinek nincs megfelelő edzői végzettsége. Persze, Dárdai nem zöldfiilű, ő irányította a Hertha utánpódáscsapatait, és a közveden vezetése alá tartozó U16-os együttessel német bajnoki címet szerzett. Dárdai futballistaként az utolsó komoly magyar játékosok egyike volt - ugyanakkor igazat kell adnunk Bognár Györgynek is, aki szerint Dárdai kinevezésével „az MLSZ szembeköpte a magyar edzőtársadalmat”. No, nem azért, mintha annyira oda lennénk a „magyar edzőtársada- lom”-ért, de az mégiscsak furcsa, hogy NBI-es klubok kispadját csak a megfelelő licenszek felmutatásával foglalhatja el valaki - a magyar válogatott élére viszont a szövetség vezetői simán kineveznek egy (egyébként sokra hivatott, tehetséges, de mégiscsak kezdő) utánpódásedzőt. A szégyenteljes amszterdami 1-8 után Csányi Sándor, az MLSZ elnöke jól képzett edzőt ígért a válogatott élére, topligás tapasztalatokkal, sokan Bölöni László nevét emlegették, de jött helyette - Pintér Attila. Állítólag azért, mert Bölöni nem volt hajlandó azonnali eredményeket garantálni, hosszabb távú fejlődési folyamatban gondolkodott. Lassan azonban a magyar futballvezetőknek fel kellene fogniuk, hogy az eredményekre várni kell. A Pintér-kísérlettel nyolc hónapot elvesztegettünk, Dárdai ideiglenes kinevezésével pedig további hónapokat veszíthetünk. Egy évet már biztosan elpocsékoltunk. Nem lett volna jobb eleve Bölönire (vagy egy hozzá hasonló karakán, profi szakemberre) bízni a válogatott ügyeit? A kérdés költői: dehogynem. Kiss Tibor Noé
