Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-27 / 222. szám, szombat

14 PORTRÉ

PRESSZÓ ■ 2014. SZEPTEMBER 27.

www.ujszo.com

A nagy nevettető élete nem volt csupa móka

Ha

más alakításaival nem tette volna meg, a Hyppolit, a lakáj Schneider úr szerepével örökre beírta magát a magyar színház- és filmtörténetbe. Kövérkés alakja, ahogy dühében kissé dadogva mondja: „Vegye tudomásul, hogy még a hagymát is hagymával fogom enni!” beivódott nemzedékek emlékezetébe. Amúgy magánemberként is szerethette a hagymát, mert Amerikából feleségével írt leveleiből kiderül, hogy mikor az asszony betegen feküdt, Kabos kezdett el főzni, s annyira megtetszett neki a dolog, hogy később is megmaradt ennél a szokásánál. A menü pedig Kabosné egy 1939. augusztus 10-i leveléből derül ki: „Oly remekül, ügyesen és ízletesen főz, mintha mindig ezt csinálta volna. Tegnap volt paprikás hosszú karaj tejfellel, hagymával és kelkáposzta fokhagymával, kitűnő volt. Ma lesz tejfeles zöldbableves és hagymás galuska.”

Az 1887. március 19-én Budapesten Kann Gyula néven született „nagy nevettető” élete korántsem volt csupa móka és kacagás. Szülei könyvelőnek szánták, ezért kereskedelmi iskolába íratták be, csak titokban látogathatta esténként a színiiskolát, pedig már akkor tudta, hogy mindenképpen színész lesz. Végül - meg sem várva a középiskola utolsó évét - Kunszent- mártonba szökött, ahol segédszínésznek állt. Emlékiratai szerint apja kétnaponta leutazott hozzá csak azért, hogy jól elverje emiatt. A szabadkai színházhoz viszont már felnőtt fejjel ment, ahol táncoskomikusként élete első komolyabb sikereit aratta. Innen barátját,

Gózon Gyulát követve Nagyváradra szerződött, ahol igazi sztárrá vált. Rövid pesti kitérő után a háborút követően (öccsét elvesztette a harcokban) ismét Nagyváradon próbálkozott, részben saját pénzéből, egy Vigadó Varieté című produkcióval. Ami színészként mindig könnyen ment, igazgatóként valahogy soha nem akart sikerülni. Belebukott a vállalkozásba, s miután megnősült, új családjával Pestre költöznek. Felesége Puhalag Mária hadiözvegy, akinek első férjétől már van egy nyolcéves lánya, Gabi. A húszas években aztán a fővárosban is felívelt Kabos Gyula karrierje. A Magyar Színház után a Vígszínház tagja lett, később a Fővárosi Operettszínházhoz került. Itt éri 1929-ben a színház csődje, ami után - nem tanulva korábbi nagyváradi kudarcából - megpályázza az igazgatói posztot, amit el

(Fotó: képarchívum)

is nyer. Kétezer pengőt fektet be saját pénzéből, de külső forrásokat is igénybe vesz. Drasztikusan leszállítja a színészek fellépti díját, hogy ki tudja gazdálkodni a költségeket, de minden hiába, beüt a gazdasági

válság, fél éven belül tönkremegy. A harmincas évek legnagyobb komikus sztárjaként állandó anyagi gondjai vannak, mivel gázsijának nagyobb részét elviszik a bankok az operettcsőd adósságainak fejében. Mivel angolul és németül kitűnően beszélt már ekkor, felmerült benne a gondolat, hogy külföldön próbál meg pénzt keresni. Az anyagi gondok mellett a végső lökést 1939-es távozásához a zsidótörvények adják meg. Bár az Amerikában töltött két és fél évet Kabos végigdolgozza, a várt anyagi siker nem következik be. Ráadásul a szűkös bevételből folyamatosan kell pénzt küldenie fia angliai egyetemi tanulmányainak fedezésére.

Végigolvasva a hazaküldött leveleket, a szegénység, a magány, az elkeseredettség hangja hallatszik ki belőlük, és a mérhetetlen honvágyé. Kétségbeesett jajkiáltás mindegyik, pedig nem akarják elkeseríteni az otthoniakat, folyamatosan arról írnak, hogy reménykednek a szerencsés jövőben. Mindig találnak kifogásokat, hogy miért nem sikerült egy-egy turné: hol a böjti időszakra, hol az amerikai elnök- választási kampányra fogják a kudarcot.

Nem volt esélyük a sikerre. Talán ha találtak volna egy megbízható impresszáriót, aki egyengette volna a kinti magyarok körében is népszerű színész útját, valóra válhattak volna terveik. A szomorú az egészben az, hogy sokkal jobb sors Magyarországon sem várt volna Kabos Gyulára, ha esedeg hazamegy. 1941. október 6-án halt meg kéthetes kóma után, a szíve mondta fel a szolgálatot. Sírjára a Kobas nevet vésték. Hamvait 1996-ban hozták haza, s helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. (mandarchiv.hu)

■