Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-04 / 203. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 4. Vélemény És háttér 7 Alkotmánybíróságra kerülésével Ficóék játékszerévé válik a népszavazási kezdeményezés Kiska, a taktikus Kiszámíthatóan döntött tegnap az államfő. Az Alkotmánybíróságra küldi a családvédő szervezetek népszavazási kérdéseit. Valójában mást nem nagyon tehetett, hacsak nem akarta magára haragítani az eddig őt támogatókat. MÓZES SZABOLCS Ezzel látszólag a jog asztalára kerül a döntés, ám a látszat ezúttal is csal. Ficóék játékszerévé válik a kérdés. 2007 óta, amikor a Smer vezette koalíció választhatta a bíróság tagjainak többségét, a testület többször is bizonyította, hogy a kényes ügyekben Ficóék kottájából muzsikál. Kétes döntéseket hoznak (pl. a Centés-ügy) vagy ha már nagyon nem lehet leköpni az Alkotmányt, igyekeznek elodázni - akár évekig is - a döntést. Emlékezzünk csak a kisajátításokkal kapcsolatos törvényre, vagy a Fico-féle állampolgársági ellentörvényre, amely három éve pihen a bíróság asztalfiókjában. Örömtü- zek gyújtása helyett tehát érdemes ezt a józanabb szempontot látni. Ebben az ügyben is akkor fog dönteni az AB, amikor a Smernek jó lesz, s olyan döntést hoz, ami neki tetszeni fog. A döntést pedig mindkét kulturkampfos fél a saját szája íze szerint fogja értelmezni - konszenzusra tehát ne számítsunk. Az elégedetlenek azt fogják mondani, hogy a smeres Alkotmánybíróság ismét lábbal tapossa a jogot, az elégedettek pedig azt: bebizonyosodott, hogy nekik volt igazuk. Hasonló kérdésben néhány országban tartottak már népszavazást (legutóbb Horvátországban), ám ez még nem jelenti azt, hogy a kérdések biztosan összeegyeztethe- tőek a szlovák Alkotmánnyal is. Csak azt mutatja, hogy illik óvatosan kezelni azokat az elhamarkodott vélekedéseket, amelyek szerint „tutira” alkot- mánysértőek. Visszatérve Kiska döntésére, az államfő okosan érvelt, hangsúlyozva: a népszavazás kezdeményezőinek is érdeke, hogy utólag ne támadhassák meg kezdeményezésüket. Majd „kárpótlásként” taktikusan vállon veregette őket, mondván: tiszteli a kezdeményezést indítókat, mivel véleményt nyilvánítottak és nem közömbös számukra az ország további sorsa. Kiska szerencséjére jól argumentált és messze még a következő elnökválasztás. A kulturkampfos árok egyik oldaláról dobálódzók sejtetéseivel ellentétben ugyanis a petíció aláírói nem Kotleba-féle szélsőségesek, hanem többségében jobboldali pártokra szavazó, viszonylag aktív választópolgárok. Pont olyanok, akik támogatására Kiska is számíthatott tavasszal, s számítani fog öt év múlva is. Kiska pe- chére viszont az ellentábor is őt támogatta, és egyik felet sem szeretné magára haragítani. A népi konzervatív tömegeket és a szűk, városi liberális „kávéházi” elitet egy pártban elegyíteni szándékozó Mikulás Dzurinda egy-másfél évtizede ezt a megosztó kulturális-etikai témák taccsra játszásával próbálta megoldani. Sikerrel. Kiska döntése is hasonló, azzal, hogy egyszerre lesz nehezebb és bizonyos értelemben könnyebb helyzetben, mint anno az SDKÚ. Könnyebben azért, mert nem kormányfő, akinek napi szinten kellene az agendá- val foglalkoznia, nehezebb pozícióban pedig azért, mert a kényes témák kerülgetéséhez a status quo fenntartása szükséges. Ennek kikezdésére viszont a liberális oldalról fog érkezni folyamatosan egyre több kezdeményezés, ami a mostani, refe- rendumoshoz hasonló védekező reakciókat fog szülni. A kérdéseket pedig egyre nehezebb lesz „dzurindai” módon megkerülni. A kérdésben folytatott társadalmi vita legyen toleráns, olyan, amely során a felek igyekeznek megérteni a másik álláspontját és aggályait - kérte bölcsen az államfő. Nagy kár, hogy ezt a „fronton” harcolók nem halljákmeg. Elvagyunk. Az asszony boltkóros lett, hát én meg akkor borgyógyászati kezelésre járok mindennap. (Peter Gossónyi rajza) Meg kell mutatni, hogy van válasz az európai biztonsági helyzetben végbemenő óriási változásokra Az utóbbi idők legfontosabb NATO-csúcsa MTl-HÁTTÉR A NATO utóbbi időkben legfontosabb csúcstalálkozója kezdődik ma, amely óriási hatással bírhat a szövetség jövőbeli szerepére. Mindenekelőtt hiteles biztosítékokat kell nyújtania a Moszkva által fenyegetett tagállamai számára. A csúcstalálkozó az év elején még nem ígérkezett túl izgalmasnak, fő témái eredetileg az afganisztáni kivonulás, és a partnerségi kapcsolatok lettek volna. A napirend megváltozásához a nyugati hatalmak és Oroszország viszonyának megromlása éppen annyira hozzájárult, mint az Irakban és Szíriában előrenyomuló, IszlámÁllam (IÁ) sikerei. A NATO előtt álló kettős kihívást: egyszerre kell garantálnia a tagállamok katonai biztonságát és fellépnie a világ más részein. A szervezet az ukrán válság kapcsán egy olyan országgal került szembe, amelyet néhány hónapja még partnerként (igaz, rendkívül problémás partnerként) tartott számon. A rövid távú válságkezelés akadály nélkül zajlott, a 28 tagállam meglepően egységes álláspontot képviselt a számukra nagyon eltérő biztonságpolitikai jelentőségű orosz akcióval szemben. A walesi csúcs a kezdete a hosszú távú játszmának. A NATO álláspontja az Iszlám Állam vonatkozásában egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb is, mint az Oroszországgal szembeni politika. Egyszerűbb, mert az iraki és szíriai polgárháború nem tartozik közvetlenül a szövetség hatáskörébe, de bonyolultabb is, mert a dzsihádis- ták megállíthatatlannak tűnő előrenyomulása felveti a kérdést Európában és Észak-Amerikában is, hogy a Nyugatnak végül háborút kell-e indítania az IÁ ellen. Ha a kurd önvédelmi erők támogatására irányuló stratégia kudarcot vall, és ha a regionális hatalmak sem cselekszenek, akkor a nyugati országok kénytelenek lesznek szárazföldi csapatokat küldeni a térségbe. A nyugati hatalmak eddig jobban tartottak a beavatkozás költségeitől és nem szándékolt következményeitől ebben a politikailag, etnikailag és vallásilag rendkívül megosztott térségben, mint a szélsőséges iszlamis- ta csoport további előretörésétől. Ez most megváltozhat. A szövetségnek emellett ki kell dolgoznia, hogyan növelje a NATO-katonák közép-európai jelenlétét. A találkozó sikere nagyban függ attól is, hogy a szövetség képes-e egy nem pusztán technikai jellegű üzenetet küldeni a világnak. A szervezetnek meg kell mutatnia, hogy megfelelő válaszokat tud adni az európai biztonsági helyzetben végbemenő hatalmas változásokra, és hogy az Atlanti-óceán két partját összekötő kapocs még napjainkban is kulcsfontosságú. A csúcsra Moszkvában, Pe- kingben, Tokióban, Szöulban, Tel-Avivban, Damaszkuszban, Kairóban és máshol annak a fokmérőjeként fognak tekinteni, hogy a nyugati blokk még „életben van-e”. A találkozó sokat el fog mondani az Egyesült Államok szövetségesi hűségéről és arról, hogy az európai államok továbbra is hajlandóak-e katonai szerepet vállalni. Napjaink geopolitikai környezetében bármilyen csúcstalálkozó nagy jelentőséggel bírna, de a kép, amelyet a NATO sugároz magáról Walesben, még hosszú ideig fogja éreztetni a hatását. KOMMENTAR A hattyúdal után KOCUR LÁSZLÓ Ha egy párt alelnöke figyelmeztet arra, hogy az elnököt le kellene cserélni, akkor abban a pártban vagy komoly hatalmi harcok folynak, vagy tényleg nagy a baj. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió háza táján valószínűleg ez utóbbi lehetőség forog fenn, ha az első volna, annak nehezen értenénk a motivációit. Az utóbbi hónapok felméréseiben a korábbi kétszeres kormánypárt vagy a statisztikai hibahatáron belül, a bejutási küszöb közelében mozgolódott, vagy a vonal alatt volt. Míg a Medi- annál májusban 7,7, júniusban 6,8, júliusban 5 százalékon mérték; a Polis szerint májusban 5,3, júniusban 4,7, júliusban 3,9 százalékos volt a párt támogatottsága. Egy, a héten közzétett, augusztusban felvett, szintén polisos felmérés pedig még ennél is harmatosabb pozícióban, 3,3 százalékon látja a pártot. Hangsúlyozzuk még egyszer, a kétszeres - Iveta Radičová teljesítményét is beszámítva két és félszeres - kormánypártot. A képet ugyan némileg árnyalja az, hogy minderre a pártelnöki ambíciókat az elnökválasztás idején látensen, most már nyíltan is dédelgető Viliam Novotný hívta fel a figyelmet, ám ezzel együtt is igazat kell adnunk neki. És az is lehet, hogy felhívása már túl későn jött. Novotnýa jelenlegi elnököt, Pavol Frešót kárhoztatja, szerinte nem teljesíti megfelelő módon elnöki teendőit, sőt, jószerivel nem is irányítja a pártot. A bírálónak igazat adhatunk, ha megnézzük, mi történt a párt háza táján az elmúlt hónapokban. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: semmi. A felelősség értelemszerűen nem egyedül Frešóé. Radičová, majd Dzurinda távozása után a párt leginkább saját belharcaival volt elfoglalva. Az elnökválasztás után tehetséges politikusok hagyták faképnél az új vezetést, amely egyrészt a perszonális kérdéseket sem tudta megfelelően lereagálni - deezmég mindig a kisebbik baj, elvégre itt egy párt belügyéről van szó-, séma választók felé nem tudta érdemben kommunikálni, hogy akkor most ő mit is szeretne. Frešo lagymatag elnökösködését a másodikvonal igyekezett kihasználni, ki-ki a saját témáit próbálta előtérbe helyezni, kisebb-nagyobb, de jobbára mérsékelt sikerrel. A preferenciák meg csak estek-estek... Novotnýfelhívásaígyaz utolsó utáni (utáni utáni) pillanatban érkezett. Areformer gondolkodású, tudatosjobboldali- fiatal! -szavazóknagyrészét, úgytűnik, RadoslavProcház- kának sikerült hálójába fognia, a héten pedig bejegyezték Alojz Hlina meghatározhatatlan profilú, bár az alapító ismeretében demagógiában valószínűleg nem szűkölködő pártját is, amely szintén elvisz néhány „lepattanót”. így a jelenlegi kormányzati ciklus végéig még lehet reformterveket dédelgetni az SDKÚ megmentésére, de az urak jól teszik, ha a dokumentumokat is elkezdik fénymásolni. 2016-ban majd jól jöhet emlékirataik megírásához az egyszervolt SDKÚ-ról. FIGYELŐ Lőttek az orosz focivébének? Uniós diplomáciai körökben az ukrajnai válság kezdete óta most első ízben felmerült annak a lehetősége, hogy Oroszországot kizárják a nagyszabású nemzetközi kulturális, gazdasági és sportrendezvényekről - írta a Financial Times. A londoni gazdasági napilap által látott „opciós lista” szerint - amelyet megküldték az EU-fővá- rosoknak - az Európai Unió fontolgatja, hogy javasolja-e Oroszország részvételi jogának felfüggesztését egyebek mellett a Forma-l-es autóversenyeken és az európai labdarúgókupákban. A Financial Times szerint felmerült az Oroszországnak ítélt 2018-as labdarúgó-világbajnokság bojkottjának lehetősége is. Alap által idézett diplomáciai források szerint viszont a világbajnokság bojkottja nem szerepel az EU által e hét végéig kilátásba helyezett újabb szankciólehetőségek között, de az uniós nagykövetek legutóbbi értekezletén egyes delegációk, különösen az észtek és a litvánok „nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet”. Mujtaba Rahman, az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport európai elemzőrészlegének vezetője a Financial Timesnak azt mondta, hogy „határozottan hidegháborús érzetet kelt” valamely tekintélyes nemzetközi sportrendezvény bojkottja. Hozzátette ugyanaltkor, hogy egy ilyen lépés sokkal fájdalmasabban érintené Oroszországot, mint bármilyen pénzügyi EU-szankció. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a Financial Times megkeresésére közölte: tartja magát ahhoz a nyilatkozatához, amelyet a malajziai utasszállító repülőgép júliusi lelövése után adott ki; eszerint a világbajnokság megrendezése erőteljes ösztönzője lehet a népek és kormányok közötti konstruktív párbeszédnek. (MTI)
