Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-23 / 218. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 23. Vélemény És háttér 7 Visszhangtalan maradt a skót függetlenségi népszavazás a szlovák politikában és közbeszédben Autonóm döntés A skóciai népszavazáson eldőlt, hogy Nagy-Britan- nia területi egysége nem csorbul, ellenben a skótok hamarosan további jogköröket kaphatnak. TOKÁR GÉZA A szigetországi népszavazás kapcsán érdemes megfigyelni és összegezni, milyen reakciókat váltott ki a skót függetlenségi törekvések híre Szlovákiában, a közbeszédben és a politikai elit körében. Gyakorlatilag semmilyeneket. Felvidéki szinten alig létezik az autonómia-párbeszéd, a skót függetlenségi törekvéseket viszont kizárólag ennek a fényében lehet valamennyire értelmezni. A skóciai folyamatról szeptember elejéig kevesen hallottak és még kevesebbet írt a szlovák sajtó. Annál nehezebb volt a közép-kelet európai viszonyokra kivetíteni a skóciai történéseket. Marad a drukkolás az egyik vagy a másik félnek, pont úgy, mint a focimeccseken, érzelmi alapon. A népszavazás a szlovák politikai életben nem kavart vihart. Egyrészt, mert nem volt megfelelően felvezetve, nem vonult be a politikai köztudatba, másrészt, mert sikertelen lett. Továbbá azért - és ez a fontosabb -, mert a skót eset megismétlődésétől szlovákiai viszonyok közt aligha kell tartani, egyedi példáról beszélünk. Skócia eddig is széles körű autonóm jogköröket élvezett, önálló területi egységként kezelték, az önállósodását lehetővé tevő népszavazást pedig a jog garantálta. Dél-Szlovákiának semmi esélye ezt a forgatókönyvet követni, hiszen sem a területi egység (és a hozzá kapcsolódó identitás- tudat), sem a népszavazás lehetősége nem adott. Nincs alap a szlovák veszélyérzetre. Halkan megjegyezhetjük, hogy kissé más lenne a helyzet a katalán eseményeket tekintve, hiszen a spanyol-katalán ellentét főként abból fakad, hogy az utóbbi kisebbségnek nincsenek meg az alkotmányos eszközei az önállóság kivívására. Sokkal bonyolultabb az önállóság megteremtése egy kifejezetten ellenséges közegben, márpedig Szlovákiában pont ez a helyzet - elutasító közegben kell kivívni a szélesebb jogköröket. A skót népszavazás rámutatott egy olyan jelenségre is, amit a szlovákiai magyar autonómiapárbeszéd (ha egyáltalán létezik ilyen) semmilyen formában nem kezelt még: nevezetesen, hogy az autonómia a „fejlett” Nyugaton egyfajta átmeneti állapotnak számít. Szlovákiában a közbeszéd az autonómia fogalmát már-már hisztérikusan a függetlenedéshez kapcsolja, míg az autonómia védelmezői arra próbálnak rámutatni, hogy ez a fajta területi elrendezés nem gyengíti, hanem erősíti az ország területi egységét, hiszen csökkenti az elégedetlenkedők számát és érveit. Eközben azonban azt látni a skót és a katalán példán is, hogy ez a státuszjobbára csak újabb konfliktusoknak ad teret, az általános közérzet javításához pedig hosszú távon nem járul hozzá. Azzal együtt, hogy alapjaiban lehetetlenítené el a szlovákiai autonómia-párbeszédet az, ha mi is köztes státuszként értelmeznénk a felvidéki autonómiát, a problémát és a rá adott válaszokat nem lehet megkerülni. Ugyanis fel fognak bukkanni az ellenérvek között. JEGYZET A legenda oda PUHA JÓZSEF Több magyarországi énekes, ilyen-olyan formáció nézett már birkának engem, a szlo- váldai magyar koncertlátogatót. Most is ez történt. Ezúttal egy élő legenda, Szikora Róbert. Nem hiszem, hogy valaki ne hallott volna Horcher Lászlóról. A torzonborz férfi tavaly és idén is jelentkezett az X-Fak- torba. Vagy beszervezték, tök mindegy. A szeptember 13-án közvetített válogatón is produkált ezt-azt, meggyalázta a zenét, és ezzel a múlt hét legfelkapottabb magyar celebje lett. Arra most nem térek ki, mit is művelt, ha valaki nem tudná, megnézheti az interneten. A lényeg: Szikora, a mentor felállt, s utánament. „Kimentem, és majdnem állbab... tam” - mondta. Ennek ismeretében sok száz embernek esett le az álla az R-Go múlt pénteki, dunaszerdahelyi koncertjén. Szikora hozhatott volna magával a tehetségkutató előző sorozatából az általa egekig magasztalt felfedezettek közül akárkit, szinte mindet elfeledtük már. Vagy a mostani szériából az agyondicsértekközül bárkit, szép lett volna, ha népszerűsíti őket. Helyettük Horcher Lászlót hozta! Igen, ő robbant be a színpadra, miután a műsorvezető ódát zengett a festészetéről. Néhányan azt hitték, festegetni fog, de nem, nagyjából ugyanazt játszotta el, mint a tévéműsorban, szidta Tóth Gabit. A közönség gyorsan kifütyülte . Többen azt várták, hogy összetör egyet az R-Go színpadon sorakozó gitárjai közül, az lett volna az igazi buli, a tévében is gitárt tört. Szikora később elnézést kért, mondván, nem gondolta, hogy ebből botrány lesz. És mit gondolt a lelkem? Hogy a közönségnek ez tetszik? Ennyire azért nem vagyunk birkák! Számtalan kérdés ötlött fel bennem. Vaj on együtt, turnébusszaljöttek? Ha igen, miről beszélgettek? Lehet, hogy barátok? Ha külön j öttek, állta valaki László útiköltségét? Netán fellépti díjat is kapott? Ha igen, kitől? A vásárt szervező városi hivataltól? Szikorától? AzX-Faktortól? Nyilván a tévécsatorna áll a háttérben, beleírták a mentor szerződésébe, hogy a botrányhőst vinnie kell a koncertjeire, hogy népszerűsítse a műsort. 2002-ben készítettem beszélgetést Szikorával. Hosszasan ecsetelte, mennyire nem szimpatizál az újonnan alakuló celebvilággal, neki, hívő, templomba járó embernek fontos, hogy a közönség számára hiteles legyen. Azon kevesek közé tartozott, akinek elhittem, vannak elvei. Ennyit erről. Meglobogtattak előtte egy köteg pénzt, és máris eldobta az elveket. A legendásnak tartott zenész részt vesz egy folyamatosan romló színvonalú, a zenét, mint művészeti ágat közröhej tárgyává tevő műsorban, mi több, szí- nészkedik, bohóckodik, becsapja a nézőket, aztán le is buktatja magát. Már nem legenda, csak egy csúnyán leszerepelt ember. És már az sem érdekel, hogy az R-Go fergeteges élő koncertet adott Duna- szerdahelyen. KOMMENTÁR Lipšic és a libsik NAGY ANDRÁS Végleg elhagyják Dániel Lipšic pártját a „liberálisok”, így csúfos véget ért ez a furcsa érdek- házasság, amelybe az egyik fél hozta volna az ideológiát, a másik a parlamenti képviselőket. Lipšicnek és pártjának, a Novának azért volt szüksége a négy képviselőre, hogy a parlamentben és a sajtóban is nagyobb teret kapjon, de kiderült, hogy a volt SaS-esek nem hajlandók belesimulni a konzervatív többségbe. Lišpicékazért nem engedtek több teret Kolláréknak, mert úgy vélték, pont ők húzzák vissza a pártot, miattuk nem özönlenek hozzájuk a konzervatív szavazók. Magyarán, a liberálisok miatt nem lehetett elég konzervatív a Nova. A kérdés csak az, hogy akkor minek álltak össze. Az talány, mihez kezd a négy volt SAS-es képviselő, sem web- oldalukat, sem Facebook-oldalukat nem frissítették hónapok óta. Mi jár a fejükben? Az SaS-be valószínűleg már nincs visz- sza út, vagy ha igen, mindkét fél csak nevetségessé tenné magát. Valószínűleg a politikai hullák csoportját fogják gyarapítani, és két éven belül végleg eltűnnek. Jozef Kollár a Faceb- bok-oldalán csak annyit írt, továbbra is a liberális szavazóikat képviselik a parlamentben, értük dolgoznak. Kérdés, mivel magyarázzák ezt a kitérőt a konzervatív Novához. Az SaS jövője sem túl rózsás, folyamatosan alulról nyaldossa a bejutási küszöböt, és nem valószínű, hogy képes megismételni 2010-es sikerét, amikor a semmiből több mint 12 százalékot szerzett. Az, hogy Richard Sulik inkább az Európai Parlamentet választotta, azt is jelentheti, hogy neki sincs túl nagy kedve idehaza harcolni pártjáért, inkább Brüsszelben hadakozik a vélt vagy valós ellenfelekkel. Más pártoknál is láttuk már, hogy a pártelnök vezeti az EP-listát, egyfajta húzóemberként, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy Sulik Brüsszelből és Strasbourgból fogja megmenteni az SaS-t. Szlovákiában mintegy 5-10 százaléknyi liberális szavazó mindenképpen van, érdemes volna értük harcolni, de az összes politikai tábor közül talán pont a liberálisokkal bántak a legmostohábban a pártok. Számtalan képviselte, vagy állította magáról, hogy képviseli az érdekeiket, de egy-két cikluson belül mind megszűntek, ide-oda beolvadtak, így a liberális szavazóknak szinte minden választáson új párt után kellett nézniük. Ilyen esetekben a szavazók kötődése sokkal gyengébb az adott párthoz, így a politikai hibákért gyorsabban jön a büntetés. Erről mesélhetne Pavol Rusko és az ANO, és maga az SaS is. Mindezek ellenére kíváncsiak leszünk, hogy a folyamatosan változó jobboldalon lesz-e valaki, aki újra a liberális szavazók felé fordul, mert mindegyik jobboldali párt örülne annak a pár százaléknak, amit hozhatnak. De nemcsak érdekből, hanem valódi, liberális értékrend alapján. Mert tudatosítani kell, hogy e tábor nélkül a jobboldal még egy ideig biztosan képtelen lesz legyőzni Ficóékat, ám a potenciális liberális szavazók nagy részének jelenleg egyetlen szlovák jobboldali párt sem felel meg. FIGYELŐ A putyini béketervek Oroszországnak az ukrajnai konfliktus diplomáciai megoldására előterjesztett javaslatairól írt a Gazeta Wy- borcza című lengyel lap. A szerző utalt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Wemer Fay- mann osztrák kancellár múlt heti telefonbeszélgetésére, amelyben egy esetleges béke- konferenciáról is szót ejtett. Putyin megjegyezte, hogy Bécsben „szép múltjuk van a sikerrel zárult békekonferenciáknak”, ami aligha véletlen bók. A Kreml küldöttei nemrég a németeknek is felvetették a békekonferenciát. A lengyel lap szerint egyes uniós diplomaták ebben az Oroszország ellen elrendelt szankciók sikerét látják. Véleményük szerint Oroszország „arcának megőrzésével” igyekszik kiutat találni abból a katyvaszból, amelyet ukrajnai beavatkozásával teremtett. A kommentátor ugyanakkor emlékeztet, hogy Génitől Normandiáig, Szentpétervártól Berlinig és Minszkig már eddig is sok nemzetközi tárgyalást folytattak Ukrajna ügyében, de Moszkva rendre megszegte adott szavát. Mi újat hozhatna egy soron következő békekonferencia, miközben az oroszok megszállva tartják a Donyec-me- dencét, a Krímet pedig hatalmas katonai támaszponttá alakítják át? - kérdezi. „Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy Moszkva célja a béketervekkel a Nyugat összezavarása, az európai politikusok megpuhítása. Azzal a céllal, hogy a következő, bécsi vagy helsinki tárgyalásokon az elhúzódó konfliktusba belefáradt nyugati politikusok, társadalmaik nyomása alatt és attól tartva, hogy Oroszország még inkább lerántja a leplet tehetetlenségükről, megadják Putyinnak azt, amit akar. Vagyis az ellenőrzést Ukrajna felett”-írta a lap. (MTI)