Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-20 / 216. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com A 20. század második fele az alternatív történelmi regények nézőpontjából, avagy variációk a náci Németország második világháborús győzelmére Mi lett volna, ha Hitler álma valóra válik? Ki az, aki ne tette volna már fel a kérdést: „Mi lett volna, ha...?”, s így ne kívánta volna megváltoztatni a múlt valamely eseményét. A kérdés nemcsak személyes életeseményeink kapcsán tehető fel, hanem olyan vonatkozásokban is, amelyek az egész emberiségre kihatással voltak. Hiszen, ha Paulus tábornok nem tett volna eleget a Führer parancsának, és kitört volna Sztálingrád alatt az oroszok gyűrűjéből, könnyen lehet, hogy ez a szöveg most németül íródna... ha íródna egyáltalán. EGY MÁSIK XX. SZÁZAD UTTORO DAL Mint a mókus fenn a fán, Az úttörő oly vidám, Ajkáról ki sem fogy a nóta. Ha tábort üt valahol, Sok kis pajtás így dalol, Fújja estig kora reggel óta. Évek szállanak a nyári fák alatt, Oly vidám az ének. Boldog dallama így önti dalba ma: Csuda jó, gyönyörű az élet. IFJÚ FASISZTÁK INDULÓJA „Mint a mókus fenn a fán, A Hitler-Jugend oly vidám, Ajkáról ki sem fogy a nóta. Sok kis bajtárs valahol, Erdő mélyén így dalol, Fújja estig kora reggel óta: Dautschland, Deutschland, über alles, Über alles in der Welt!” (Trenka Csaba Gábor: EMA) BAKA L. PATRIK Az irodalomban elsőrendűen az alternatív történelem műfaja foglalkozik a témával; mint azt a zsáner megnevezése is mutatja, az ilyen írásokban kibontakozó história mindig egy olyan világban játszódik, amelyben valamely, a mi múltunkban is végbement esemény más eredménnyel zárult. Játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha egy óriási vihar elsodorja az épp csak szárnyát bontogató ókori várost, Rómát, amely évezredeken át volt meghatározó tényezője és formálója Európa történetének... Mi lett volna, ha a középkorban a pestis még inkább elharapódzik, és közel teljesen kiirtja a kontinens lakosságát, és a világ valamely más térsége vált volna domináns kulturális közeggé... Vagy, mondjuk, ha a már említett Paulus tábornok bevette volna Sztálingrádot, és néhány lépéssel később a nácik a második világháború győzteseivé váltak volna, egészen más múltat és egészen más jelent kellene elképzelnünk magunknak. Az alternatív történelmi művek elvégzik helyettünk ezt az agyjátékot, és sorra teremtik meg a módosított történelemre épülő alternatív univerzumokat. Noha a műfaj térnyerése csak a 20. század közepére tehető, akadnak olyan művek, amelyek ennél sokkal korábban eljátszottak a „Mi lett volna, ha...?” gondolatával. Titus Livius Ab Űrbe condita című, igencsak elfogult műve is ilyen, melyben - bár Róma kronologikus történetét kívánja lejegyezni - arra is kitér, vajon mi lett volna, ha Nagy Sándor nem keletre, hanem nyugatra vonul a falanxaival. Bár Livius szerint kétség sem fér hozzá, hogy a rómaiak legyőzték volna az ifjú világverő makedónt, a kor erőviszonyait tekintve nekünk mégis joggal lehet más véleményünk. Az első elismert alternatív történeti regényt 1836-ban publikálták: Louis-Napoléon Geoffroy-Cháteau egy olyan világról írt, amelyben a Napóleon vezette offenzíva térdre kényszerítette mind Oroszországot, mind pedig Angliát, s melyben a korzikai „kiscsászár” jogara alatt az egész Föld egyesült. Az alternatív történelem azonban alapvetően angolszász műfaj, a leggyakoribb töréspontok is az e népek sorsát befolyásoló történelmi események közül kerültek ki. A legnépszerűbb közülük is az amerikai polgár- háború és a második világháború. Mivel ez utóbbi volt a legpusztítóbb az emberiség történetében, ráadásul kitörésének e hónap első napján volt a 75. évfordulója, alább olyan regényekkel foglalkozunk, amelyek a nácik győzelméből kiindulva képzelték tovább a 20. század második felét. Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban Dick műve amellett, hogy angolszász vonalon elsőként játszott el a horogkeresztesek győzelmének gondolatával, egyben az alternatív történelem reneszánszáért is felel, hiszen a regény 1962-es megjelenésével indult igazán hódító útjára a zsáner. A kötet azonban további értékekben is bővelkedik. A hátlapján ez olvasható: ,Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bujkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól.” Az idézet végén emlegetett kötet nem más, mint a Nehezen vonszolja magát a sáska. Ez a könyv egy fiktív regény, amely a regény világában egy olyan képzeletbeli világról szól, ahol a szövetségesek nyerik meg a háborút Japán és Németország ellenében, szerzője pedig „az ember a Fellegvárban”, akire Dick könyvének a címe is utal. A szerző így nemcsak egy „egyszerű” alternatív világot alkotott, de a szövegen belül még annak egy párhuzamos univerzumát is létrehozta, ugyancsak egy alternatív történelmi regényen keresztül. A mű így egy oda-vissza játék kiindulópontját adja, hiszen felmerül a kérdés, vajon melyik világ is a valóságos: a mienk vagy netán Az ember a Felleg- várbané? Mert ha a kötet karaktereinek a Nehezen vonszolja magát a sáska elgondolkodtató alternatíva lehet, úgy számunkra Dick műve miért ne volna az? Gáspár László: Mi, I. Adolf „1965. január 21-én a hitler- burgi császári palotában már kora hajnalban szokatlan élénkség uralkodott. A Big Ben az Eiffel-torony ormán még csak az imént ütötte el a négyet, de nemsokára mindenki talpon volt a Palotában, pedig a New York-i Szabadság-szobor és a moszkvai Lenin-emlékmű még teljes fénnyel ragyogott a főváros háztengere fölött.” Ezekkel a helyzetteremtő sorokkal nyitja kötetét az első magyar alternatív történelmi szerző, Gáspár László (L. G. Gaspars). A mű divergáló pontja nyilvánvaló, az egy helyre összegyűjtött nemzeti és fővárosi jelképek pedig még inkább aláhúzzák a Harmadik Birodalom győzelmének dicsőségét. Gáspár alkotása azért is érdemel nagy figyelmet, mert 1945-ös keltezése révén egy olyan szerző horizontjából ad kitekintést az adott kor egy lehetséges változatára, aki nem könyvek lapjairól és évek távlatából ismerte a megtörtént eseményeket, látószögére elvileg jóval kevésbé hat(hat)tak a történészek (értékelő) munkái. Gáspár László Mi,!. Adolf A regény címéből egyértelműen adódik, hogy Hitler felülemelkedett a führeri státuson. Nem önszántából, hanem a nép akaratából tette, a volk ugyanis „könyörgő körmenetekkel” kérte vezérét - akinek Alexand- rosz, Caesar és Napóleon egyaránt csak az árnyéka volt -, hogy ne is „csak” császárrá, de két lépcsőfokot ugorva egyenesen istenné nyilváníttassa magát. Hogy nem így lett, az csak a Führer „szerénységének” tulajdonítható, igaz, a hókereszte- lésről már nem mondott le, s egyértelmű volt: a nálánál kisebbnek bizonyult császárokról elnevezett hónapok után szeptembert hitlerré kell átnevezni. Ezt persze az is alátámasztotta, hogy ebben a hónapban indult meg a vezér világhódító diadalmenete... innentől számítva 1939. hitler 1-jén. Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika Trenka könyvében úgy olvashatunk Magyarországról, mint azelőtt még soha. Nála, az általa jegyzett alternatív világban ez az ezeréves állam ugyanis túlnő Európa keretein. Az ő Magyarországa egészen Afrikáig elér. A mű valósága szerint Hitlernek a győztes háborút követően sikerült konszolidálnia hatalmát, s az az Afrika, amely a világégés alatt is jórészt a szövetségesek gyarmata volt, immár a tengelyhatalmak és csatlósaik martalékává vált. Magyarországnak ilyenformán a mai Nigéria és Kamerun térségében juttattak területeket. így jött létre az Egyenlítői Magyar Afrika nevű gyarmat, melynek fővárosa Hungarovill lett, köztéri Turul-szobrokkal, jellegzetesen magyar (Szt. István tér, Európai negyed) és náci (Hitler sugárút, Himmler sétány) út-, utca- és városrésznevekkel. A kommunista, szláv hordák bukása után - feltételezhetően a nagyarányú veszteségek miatt - Hitler felhagyott a további terjeszkedéssel. 1947-ben fegyver- szünetet, később békét kötött az angolszászokkal. 1954-re datálható a Führer visszavonulása, illetve hatalmának átruházása helyettesére, Walter Eickerre. A hivatalos információk szerint Hitler energiáit a fasizmus elméleti továbbgondolása kötötte le, de mint azt a főhős nagyapjától megtudjuk, „akkor kapta az első agyvérzést”. Eicker a mi univerzumunkban nem ismert figura, az EMA világában azonban annál nagyobb a jelentősége. Az ő nevéhez fűződik ugyanis az internálótáborok fokozatos felszámolása, az életben maradt zsidók kitelepítése Palesztinába, a Gestapo befolyásának csökkentése, illetve annak a tárgyalássorozatnak a megkezdése, melynek legfontosabb eredménye az angolszász és német atomfegyverek számának a korlátozása volt. A világpolitika persze hullámzott, a várva várt enyhülést pedig folyton derékba törte valamiféle meggondolatlan lépés. „Utoljára 1965-ben láthatta szeretett vezérét a nép, a szokásos berlini díszszemlén. Legendás bajusza megőszült, fehér haját hosszúra növesztette. Bíborszínű keleti tógában állt az emelvényen, az új birodalmi divat szerint. Beszédet már nem mondott...” Az idézetből is kitűnik, hogy a nácik, s egyáltalában, az önkényuralmi rendszerek által előszeretettel ápolt külsőségek tovább öröklődtek, a császári viselet pedig a képességeiben akkorra már jócskán korlátozott vezér megrendíthetet- len és megváltoztathatatlan, szimbolikus szerepét hangsúlyozta. Egy diktátor vagy egy egypártrendszeri vezér „mandátuma” ezek szerint (is) csak a kasza suhintásával adható vissza. Okozhat persze bizonyos problémákat, ha mondjuk az atomtáskát a hatalomtól meg nem fosztható, szenilis pártfőtitkár kezéhez kénytelenek hoz- zábilincselni, ott ne felejtse valahol... ez azonban már egy másik történet. Különös elmejátékot generálhat az a mozzanat (is), amikor a Führer halálakor tartott filmvetítésen a legyőzött szovjet rendszer borzalmaira hívják fel a figyelmet: „Hitler sírt, amikor a győzelem után végigvezették a kommunista haláltáborok frissen feltárt hullahegyei között.” A párhuzam zavarba ej - tő, hiszen nálunk épp a vörösök voltak azok, akik a nemzetiszocialisták rémtetteit hangoztatták, amelyektől ők és csakis ők szabadították meg a világot. Azt talán már mondani sem kell, hogy az EMA világában senki sem hallott még olyasmiről, hogy holokauszt. A propaganda tehát Egyenlítői Magyar Afrikában is kétségtelenül jól működött. .. vagy működik. A szerző a komáromi Selye János Egyetem hallgatója