Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-20 / 216. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Skóciát nem fenyegette elnyomás, a demokrácia hiánya, a függetlenség eszméjét a pénz motiválta Nagy-Britannia nagy marad Az Egyesült Királyság egy­séges marad: a skótok meggyőző fölénnyel eluta­sították a függetlenséget. Skócia még nagyobb ön­rendelkezésijogokat kap, Nagy-Britannia pozíciója pedig nem inog meg. S1DÓH. ZOLTÁN Elsőként emeljük ki a brit de­mokrácia nagyságát és erejét. Vajon hány olyan ország akad, amelyik önként beleegyezett volna abba, hogy egy országré­sze békés úton kiváljon, ami egyben a „maradék” állam nem­zetközi szerepvállalásának ha­tározott gyengülésével járt vol­na? Persze a határok újrarajzo- lása nem tabutéma, időnként jogos egy-egy országrész kiválá­sa, önállósodása. Erre példa Ko­szovó esete, ahol az ottani albá­nok puszta létezését is fenyeget­te a szerb elnyomás, de említ­hetnénk Kelet-Timor 2002-es elszakadását Indonéziától is ­mindkét esetben véres harcok és brutális elnyomás előzte meg a kiszakadást. Skócia viszont pro­fitál abból, hogy Nagy-Britannia része, esetében a többség általi elnyomásról, a demokratikus vi­szonyok hiányáról nem beszél­hetünk. Annál inkább a pénz ha­talmáról, a ki kit tart el kérdésé­ről, a gazdasági nacionalizmus­ról. A függetlenség mellett kar­doskodó Skót Nemzeti Párt arra épített, az Északi-tenger kőola­jából jól megél az új állam; ám azt már nem kötötték a válasz­tók orrára, hogy a nyersolaj-ki­termelés 1999-ben tetőzött és azóta egyre csökken. A szigetország többi polgárá­val szemben egyszeriben fukar skótok önzése távolról sem egyedülálló: a 2008-ban kirob­bant gazdasági válság felerősí­tette a pénzügyi szeparatizmus folyamatát, azzal, hogy kiélezte az erőforrások elosztása körüli konfliktust gazdag és szegény régiók között. A gazdag Bajoror­szág például nem szívesen tá­mogatja a szegényebb kelet­német tartományokat, ahogy a virágzó Észak-Olaszország sem örömmel fizeti a déli régiók fel­zárkózását. Az észak-olasz régi­ók is elszakadnának, a Padánia fantázianevű állam Milánó köz­ponttal Európa egyik leggazda­gabb állama lenne. A novem­berben függetlenedésükről vok­soló katalánok részben azért já­rulnak az urnákhoz, hogy leráz­zák magukról a Madrid által rá­juk kényszerített megszorításo­kat. És folytathatnánk a sort a flamand Flandriával, amely Bel­giumon belül lélekszámban és gazdasági erőben is jócskán meghaladja a vallonokat. Sokan úgy vélik, hogy konti­nensünkön az utóbbi évtizedek­ben a globalizáció köntösében egyszerre működnek az integrá­ció és a dezintegráció erői, előb­bi az Európai Unió, míg utóbbi a regionalizmus formájában. Az integrációs törekvéseket az egyes tagállamok nacionalistái nehezen fogadják el, ahogy azt a májusban lezajlott európai par­lamenti választások is mutatták. A globalizáció esetenként fel­korbácsolja a nacionalizmust, sokan újra a gyökereket, a vallá­si, etnikai kapaszkodókat kere­sik a gyorsuló világban, ami a függetlenség híveinek malmára hajtja a vizet. Visszatérve témánkhoz, ha Skócia az átmenet után 2016 ta­vaszán búcsút intett volna a brit koronának, akkor a „maradék” szigetországnak is komoly mélyütést vitt volna be. Ez eset­ben Nagy-Britannia nagyhatal­mi pozíciója középtávon meg­kérdőjeleződik, katonai ütőere­je gyengül, és London, mint a pénzvüág egyik központja veszí­tene súlyából. Az Európai Unió is megszenvedte volna a skót füg­getlenséget: David Cameron brit kormányfő ugyanis megígérte, ha jövőre újraválasztják, 2017-ben referendumot tarta­nak Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséről. Skócia elvesztése pedig borítékolta volna, hogy a britek elkeseredésükben hátat fordítanak az uniónak. És a bomlás tovább folytatódna... AKKOR SZA VAZZUNK ARRÓL, HOST^ AZ ANGOLOK SZAKADJANAK EL TŐLÜNKL ÉS ŐK ÁLLJÁK A SZÁMLÁ M.n;« yXniS ff: Ti ‘ EIS?‘*53 (Cartoonizer) JEGYZET A revizor és az emberség JUHÁSZ KATALIN Aki olvas újsá­got, néz híradót vagy böngészi az internetet, értesülhetett arról, hogy a héten ingyen utazhat a fővárosi tömegköz­lekedési eszközökön az, aki­nek érvényes jogosítványa van. Ezzel a gesztussal a gép­kocsik számát szeretnék csökkenteni, ha csak rövid időre is. Mielőtt még szimpa­tikussá tenném a pozsonyi tömegközlekedési vállalatot, gyorsan megjegyzem, hogy nem ott született ez az ötlet, csupán csatlakozott az Euró­pai Mobilitás Hetéhez, amelynek keretében minden uniós tagállamban hasonló akciók zajlanak. A szakértők abból indultak ki, hogy ha valaki megszokta az autó nyújtotta kényelmet, ne­héz őt visszaszoktatni a tö­megközlekedésre. így van ez­zel az az ismerősöm is, aki rit­kán néz tévét, még ritkábban olvas újságot, az internetet pedig kizárólag a munkájához használja. Hétfőn úgy alakult, hogy egy megállót városi busszal utazott, és persze elfe­lejtettjegyet lyukasztani. El is kapták, meg is büntették an- nakrendje és módja szerint, ötven euróra. Az illető nem vi­tatkozott, azonnal nyújtotta a személyijét az ellenőrnek. Mi­után fizetett, a másik ellenőr megkérdezte, van-e nála jogo­sítvány. Amikor igenlő választ kapott, felnevetett és gyorsan továbbállt. Ismerősöm utána­nézett a dolognak, és amikor rájött, miért tették fel neki ezt a fura kérdést, éktelen haragra gerjedt. Felhívta a vállalatot. Am legnagyobb meglepetésé­re az illetékestől azt a választ kapta, hogy az ellenőrnek nem feladata figyelmeztetni a „bliccelőt” az ingyenes tömeg- közlekedés lehetőségére. Amennyiben az utasnál van jogosítvány, magától kell fel­mutatnia. Aki tehát nem tud erről az akcióról, pechje van. Egyébként a közlekedési válla­lat honlapján is ott az erről szó­ló információ, és ő igazán nem tehet róla, hogy a kedves utas nem nézte meg. Bírságot visszafizetni meg csak kivéte­les esetekben szoktak. További négy telefonhívás után blicce­lőnk elérte a pozsonyi városi hivatal illetékesét, akitől azt a választ kapta, a hivatal nem adhat utasítást a pénz vissza­adására, hiszen az ellenőrök nem is látták azt a bizonyos jo­gosítványt. A férfihang csak annyiban adott igazat az ügy­félnek, hogynem volt szépki­nevetni őt, és hogy tényleg le­hettek volna emberségeseb­bek az ellenőrök. E történetet három okból osztottam meg. Egyrészt, hogy elmondhas­sam: ma és holnap is tart még ez az akció a fővárosban. Más­részt, hogy elgondolkozhas­sanak azon, vajon kinek van igaza. Harmadrészt pedig örömmel tudatom, hogy Kas­sán holnap és hétfőn mindenki ingyen tömegközlekedhet, azaz jogsi sem kell hozzá. Azt hiszem, Pozsonyban is ez lett volna az elegáns megoldás. KOMMENTAR Ezért nem döntöttek NAGYANDRÁS A szlovák Alkotmánybíróság megtalálta azt az okot, hogy valójában ne kelljen döntenie a kettős állampolgárság kérdésében. Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, a különböző para­grafusok erdejében végül megtalálták azt a lehetőséget, hogyan ne kelljen egyértelműen állást foglalni. Hogy pontosan miért nem volt legalább hét alkotmánybíró, aki vagy az egyik, vagy a másik véleményt támogatta volna, nem derült ki. Lehet ez akár egyfajta bosszú is. Ha Andrej Kiska kinevezte volna a smeres kormánytöbbség által korábban megválasztott alkotmánybí­rókat, talán született volna döntés. Ám valószínűleg ezek a bírók sem kaszálták volna el a törvényt, sőt, szinte biztosan a kormány mellé álltak volna. Azt hinni, hogy majd az Alkot­mánybíróság száll szembe ezzel a törvénnyel, hiú ábránd volt. Annak ellenére, hogy egyetlen ember sem mondott le önként és dalolva szlovák állampolgárságáról, valószínűsít­hette, hogy ez fog vele történni, ha felvesz mellé egy mási­kat. Innen kezdve ez már inkább lett politikai kérdés, mint alkotmányos. Bár korábban a szlovák jogrendtől nem volt idegen a kettős állampolgárság, a Smer és csatlósai által megszavazott ellentörvény természetesen ellenünk, magya­rok ellen irányult, de az adott helyzetben számolni kellett ve­le, hogy ilyen válaszreakció érkezik a magyar törvényre. Nyilván tudta ezt a magyar kormány is, számolt is ezzel, és az előrelátható veszteségek kategóriájába helyezte. Robert Fico és Orbán Viktor az elmúlt években számtalan alkalom­mal találkozott, s mindketten megértették, hogy ebben a té­mában nem tudják legyőzni a másikat, így egyfajta csendes egyezség születhetett. Mindenki úgy csinál, mintha foglal­kozna a problémával, Szlovákiában a belügyminisztérium készít évek óta valamit, Magyarországon pedig Semjén Zsolt nyugtat meg bennünket időnként, hogy a magyar kormány mennyire aggódik. Valójában a magyar kormány is teljesen tisztában van azzal, hogy nincs semmilyen ellenszer a szlo­vák fél ellenlépésére. Sem Magyarországon, sem Szlovákiá­ban, de az EU szintjén sem. Mivel az állampolgárság kérdése minden ország belügye, így nem szólnak bele. Az sem gond, ha valamelyik országban pénzért lehet állampolgárságot venni, csak ne zavarják ezzel egy másik állam köreit. A kettős állampolgárság sok százezer magyar számára rettentően fontos döntés volt, mind morális, mind technikai szempont­ból. Ám nem univerzális megoldás, sőt törékeny. Szlovákia aktuális kormánya és parlamenti kormánytöbbsége, és most már az Alkotmánybírósága is megmutatta, hogyan lehetet- leníthetik el az egész dolgot. Természetesen lehet még foly­tatás, politikai témaként még egy ideig nálunk és Magyaror­szágon is jelen lesz, de pozitív megoldást nem nagyon várha­tunk. Nemzetközi fórumokon is foglalkozhatnak a témával, de hiú ábránd azt várni, hogy valaki kívülről fogja rákény­szeríteni Szlovákiára az akaratát. Amíg az országban a poli­tikai többség számára megfelelő lesz ez a helyzet, marad ez a helyzet. Szomorú tény, de el kell fogadni, hogy aztán a reális helyzetet megértve lehessen továbblépni. FIGYELŐ A Kreml harca az internetért Az orosz hatóságok el akarják érni, hogy rendkívüli helyzetekben lekapcsolják az orosz számítógépes rend­szereket a világhálóról - kö­zölte a Vedomosztyi című orosz napilap. Ilyen rendkí­vüli helyzet lenne például az országon belüli tömeges til­takozó akció és a katonai műveletek. A Vedomosztyinak nyi­latkozó szolgáltató cég egyik munkatársa elmond­ta, az orosz állam meg akar­ja védeni az országos rend­szert attól, hogy az Egyesült Államok elszigetelhesse a vi­lághálótól. Washington elvileg le­kapcsolhatja Oroszországot az Internet Protocol (IP)-cím rendszerről, ame­lyet a számítógépek azono­sítására használnak. A rend­szert működtető ICANN vál­lalatot az amerikai kormány megbízásából hozták létre. Az orosz nemzetbizton­sági tanács Vlagyimir Pu- tyin elnökletével nemsoká­ra megvitatja az internetről való leválás lehetőségét. Az orosz távközlési minisztéri­um már tesztelte, hogyan akadályozná meg a „barát­ságtalan, céltudatos lépése­ket”. Egy intemetszolgálta- tó elmondta, a lekapcsolás műszaki kivitelezése lassú és nagyon bonyolult, de a kormány 2015 elejére már készen akarja látni a meg­oldást. Az orosz nemzetbizton­sági tanács arról is tárgyalni fog, hogy az állam átvenné az internetes tartományne­vek adminisztrációját. Je­lenleg Oroszországban ez­zel egy társadalmi szervezet foglalkozik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents