Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-19 / 215. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 19. Vélemény És háttér 7 Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem dönt - ez bizony komoly válsághelyzetet jelent Nemzetbiztonsági kockázat Amikor a magyar honosítási törvény úgymond ellensúlyozására megszületett a szlovák állampolgársági törvény, az akkori Fico-kormány a félmilliós magyar kisebbséget nem átallotta nemzetbiztonsági kockázatként beáüítani. Fel is háborodtunk. LOVÁSZ ATTILA Most viszont valóban fellépett egy nemzetbiztonsági kockázat. Fel is kell háborodnunk. Van egy állam, annak van alkotmánya, és üptre születnek a jogszabályok, amelyeknek az alaptörvénnyel összhangban kell lenniük. Ezt az Alkotmány- bíróság feladata ellenőrizni - máig nem értem, miért csak beadványra reagálva, miért nem hivatalból. Az alkotmányos renddel ellentétes törvényeket kell így kiszűrni, ami azért fontos, mert a mindenkori hatalom nem teheti azt, amit akar, csak amit a mindenkori minősített többség az ország alaptörvényében megengedett. Ez még nem demokrácia, viszont e nélkül nincs demokrácia. Demokráciává akkor válik, ha az alkotmányos többségen kívüli kisebbségi közösségek - s korántsem csak a nemzetiek - érdekei is érvényesülnek. A szlovák alkotmánybírák egy országos szempontból kardinális kérdésben döntöttek volna, ha döntöttek volna. Az állam- polgárság ugyanis kardinális kérdés, állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy az ember egy államalkotó közösség tagja, s beleszólása van a közösség irányításának alapkérdéseibe - mondjuk úgy, hogy választani megy. E kardinális kérdésben az alkotmánybírák nem döntöttek, mert... miért is? Mert nem találtatott hét alkotmánybíró, akinek határozott véleménye lett volna egy jogszabályról. Akár elfogadó, akár elutasító, akár megszavazott és különvéleménnyel ellátott, de döntés. Mert akkor az állampolgársági törvényt szentesítő döntés esetében most számon lehetne kérni az alkotmánybírák józanságát és értékítéletét, sőt az értő olvasás képességét: volna mit értékelni. De így nincs. így csak azt mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság, amelynek a törvény legfőbb és megfellebbezhetetlen őrének kellene lennie, működésképtelennek bizonyult. Akár készakarva, akár nem. Mindegy. Ha ugyanis a taláros testület ilyen kardinális kérdésben működés- képtelenséget igazoló végeredményt produkál, mit fog tenni más kardinális kérdésben? Amelyek az emberek életét befolyásolhatják közvetlenül. Az állampolgársági törvény is emberek életét befolyásolja. Gonosz egy jogszabály, kimondottan a magyarok ellen született, de mint minden összecsapott, gonosz szabályozásnak, „mellékhatásai” is vannak, pl. a nem magyar állampolgárságot felvevők esetében. Sőt, messzire vetette a sulykot a Smer-SNS- HZDS kormány és a törvényt támogató KDH, hiszen a magyar-nem magyar kárvallottak aránya egy a húszhoz. Gratulálunk. Uniós tagként némileg enyhébb az állampolgárság megvonása, Szlovákiában uniós polgárként is mindent megtehetek, amit a szlovák állampolgárok, kivéve a választáson való részvételt. Mégis. A „szlovák haza” odaszólt olyanoknak, akik valamilyen oknál fogva képesek még egy országot a „haza” szóval illetni. Egy országban válságos helyzet van, ha valamely fontos közjogi intézmény működésképtelen. A parlamenti válságok, kormányválságok, főügyész, főbíró nélküli interregnumok bizony a kenyér árán mutatkoznak meg. Meg a közérzeten. Most alkotmánybírósági válság van - mert ez a döntés a nem döntés. Ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat, nem az adókat a kormányzathoz lapátoló, magyar ajkú polgárok közössége! EGYMILLIÓ HONOSÍTOTT ÁLLAMPOLGÁRT ÍGÉRTEM. OROSZ BARÁTAINKNAK MEG IS LESZ! Semjén Zsolt (Fotó: MTI) JEGYZET Otthon, de hol? LAMPL ZSUZSANNA I Egy falusi és egy városi azon vitatkozott, hol jobbélni.Afalu- si a városi élet Ô Ji előnyeiről zen- ^gedezett, a városi pedig a falusi élet pozitívumait ecsetelgette, vagyis mindketten arról áradoztak nagy átéléssel, amiről nincsen saját tapasztalatuk. Miért? A városi falura akar költözni, a falusi városra, s azért vitáztak, hogy lebeszéljék egymást a költözésről. Városon minden közel van, sok a kulturális és szórakozási lehetőség, és ami a legfontosabb, van munka, mondta a falusi. Falun csönd van, kimész a saját házad kertjébe, madarak dalolnak, nyugalomvan, mondta a városi. De nem jutottak ötről hatra, amit nem csodálok, hiszen ebben a kérdésben nincs egyértelmű és mindenkire érvényes válasz. S akkor hozzám fordultak. Merthogy városon élek, de egy kicsit falun is, ráadásul a Fórum Intézetben volt egy nagyvisszhangú kutatásunk, amely a Pozsonyból vidékre költözőkről szólt. Mondjam meg hát én, holjobb élni. Őszintén? Legszívesebben ott élnék, ahol születtem, a pozsonyi Várúton. Abban a kertes házban, amit gyakorlatilag ellopott tőlünk az állam, mielőtt kizsuppolt bennünket egy lakótelepi egyszobás lakásba. Amikor a rendszerváltás után a meglopott várúti háztulajdonosok megpedzették a visszaigénylést, az volt a válasz, hogy azok a telkek már magántulajdonba kerültek, ezért az állam már nem tudja őket kárpótolni. Ezeken a telkeken állnak ma azok a méregdrága lakások, amelyeket normális keresetű emberek nem tudtak megvenni. Holjobb? Mindenkinek máshol. Tény, hogy városon több a munkalehetőség, s aki amúgy is ott dolgozik és naponta beutazik, egy idő után biztosan elfárad, s úgy érzi, jobb lenne helyben lakni. Csakhogy az élet is drágább városon. Másrészt falun tényleg csönd van, ha lesz ámítjuk a kitartó kutyaugatást, a fűnyírók berregését, mert annak a saj át kertnek a füvét bizony nyírni is kell, nem úgy, mint a városit, amit mások nyírnak. Mindkét helynek van előnye is, hátránya is. A Pozsonyból kiköltözők között is vannak, akik otthonra találtak falun, vannak, akik visszaköltöztek, s vannak, akik visszaköltöznének, de nincs rá pénzük, mert a visszaút faluról városra sokkal nehezebb, mint fordítva. Akulcsszó: otthon. S hogy az mi? Tátrai nyaralásból j öttünk hazafelé. Minél inkább távolodtunk a falutól és a hegyektől, annál rosszabb volt a levegő. A gyerekek nyűgösek, rosszkedvűek voltak a hosszú úttól. Észre sem vették, hogy már a város szélén járunk, mígnem a nyitott ablakon át pillanatok alatt elárasztott bennünket az égjük vegyi üzem jellegzetes bűze. Akkor négyéves kislányom abban a pillanatban felvillanyozódott, s a felismerés hangján, szívből jövő örömmel kiáltotta: Jaj de jó, ez a Dimitrovka, végre otthonvagyunk! KOMMENTAR Állami rongyrázás MOLNÁR IVÁN Tegnap végre a pénzügyminisztérium is beismerte, hogy Szlovákia gazdasági növekedése az elkövetkező egy évben korántsem alakul olyan rózsásan, mint azt eredetileg elképzelte a kormány. Főhet Robert Fico kormányfő feje, hiszen az alacsonyabb gazdasági növekedés kisebb adóbevételeket jelent, így kevesebb pénz marad a kormánypárt népszerűségnövelő pénzszórására. A parlament előtt lévő jogszabályokból ítélve azonban a kormány már rátalált azokra a balekokra, akikből a pénzszóráshoz szükséges összeget kisajtolja. A Smer júniusi kongresszusán fogadta el azt a 15 pontos szociális intézkedéscsomagot, amely egyebek mellett ingyenes utazást ígér a diákoknak és a nyugdíjasoknak, számol a magasabb minimálbérrel, a karácsonyi nyugdíjjal és egy sor olyan intézkedéssel, amellyel a kormánypárt népszerűségét szeretnék növelni a kiemelt csoportok körében. A kedvezményezettek egy jelentős része bizonyára nem is feledkezik meg erről, és a következő választásokon Fico pártjára szavaz. Többségük ugyanis képtelen felfogni, hogy a baloldali kabinet az adófizetők pénzét szórja saját reklámozására. Ajól felépített kampánygépezetbe azonban homokszem csúszott. Peter Kažimír pénzügyminiszter beismerte, hogy az ország gazdasági növekedése jövőre jócskán elmarad a várttól, márpedig ez ldsebb adóbevételeket jelent. Magyarán: kevesebb pénze lesz a kormánynak rongyrázásra. Azonban nem kell félteni, hiszen még mindig megtalálta a módját, hogy a kieső pénzösszeget pótolja. A parlament már e héten tárgyalja a jövedelemadóról szóló törvény módosítását, és az ellenzék számításai szerint csak az adóleírások módosítása miatt közvetetten 265 millió euróval nőnek a vállalkozók adóterhei. AFico-kabinet persze nem feledkezett mega kormánypártot támogató nagyvállalkozókról, a pénzt így elsősorban a kisvállalkozókból préseli ki, miközben a nagyvállalkozók előtt újabb kiskapuk nyílnak bevételeik eltitkolására. A vesztesek így újra a becsületesen adózó és munkahelyeket teremtő kisvállalkozók lesznek. Ezen azonban szinte már senki sem csodálkozik, hiszen a Fico-ka- binetréga tudtukra adta, hogy nincs szüksége a szavazataikra, megelégszik a pénzükkel. FIGYELŐ Vadászgép a főpapnak Egy Szu-35-ös, együléses harci repülőgép makettjével ajándékozta meg Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház fejét egy orosz gyár. Nyugati hírügynökségek azt írták, hogy egy harci gépet kapott, de az egyház honlapján az olvasható, hogy csupán makettről van szó. Méretéről nem számolt be az egyházi hivatal. Az egyházfő sem ment üres kézzel a Komszomolszk-na- Amure városban található, polgári és katonai repülőket gyártó üzembe, ikonokat vitt a dolgozóknak. A gyárban beszédet tartott, amelyet az ország védelmének fontosságára hegyezett ki. „Ehhez az üzemhez közvetlen kötődik hazánk biztonsága. Oroszország nem lehet senki hűbérese. Oroszország nem csupán egy ország, hanem egy egész civilizáció ezeréves történelemmel. Meg kell tudni védenünk szülőhazánkat” - hangoztatta a pátriárka. Az orosz egyházfő igen szoros kapcsolatba került az utóbbi években Vlagyimir Pu- tyin orosz elnökkel, és egyházával együtt magáévá tette Putyin terjeszkedési törekvéseit a volt szovjet birodalom egyesítésére. Kirill pátriárka egyházának erős a befolyása a 165 milliós országban. (MTI) Szemben a pápával Ferenc pápával szembeni állásfoglalás az a könyv, amellyel néhány jelentős bíboros nemet mondott az elvált, majd polgárilag újraházasodó hívők megáldoztatá- sára. A hírt jelentő Corriere della Sera olasz lap szerint az egyházfőt ellenséges légkör övezi. A Kitartani a krisztusi igazságban - Házasság és áldozás a katolikus egyházban című kötetet öt bíboros írta azzal a nézettel szemben, hogy a templomban házasodó, de elváló, majd polgári házasságot kötő hívők esetében ne legyen akadálya az áldozásnak. A könyv nemet mond az elváltak és polgárilag újra- házasodók megáldoztatásá- ra, amit Ferenc pápa hirdetett meg. Szerzői közt van az egyház doktrínáját felügyelő Hit- tani Kongregáció prefektusa és a Krisztus Légiója Kongregáció megbízottja. A napilap szerint a könyv felszínre hozza a Ferenc pápát övező ellenségességet, amelyet ő jezsuita közönnyel fogad. Nemrég húsz párt adott össze a Vatikánban, közöttük eddig élettársi kapcsolatban élőket és már gyermekeseket is. Októberben tartják a Vatikánban a püspöki szinódust, amely ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. (MTI)
