Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-19 / 215. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 19. Vélemény És háttér 7 Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem dönt - ez bizony komoly válsághelyzetet jelent Nemzetbiztonsági kockázat Amikor a magyar honosí­tási törvény úgymond el­lensúlyozására megszüle­tett a szlovák állampol­gársági törvény, az akkori Fico-kormány a félmilliós magyar kisebbséget nem átallotta nemzetbiztonsá­gi kockázatként beáüítani. Fel is háborodtunk. LOVÁSZ ATTILA Most viszont valóban fellé­pett egy nemzetbiztonsági koc­kázat. Fel is kell háborodnunk. Van egy állam, annak van al­kotmánya, és üptre születnek a jogszabályok, amelyeknek az alaptörvénnyel összhangban kell lenniük. Ezt az Alkotmány- bíróság feladata ellenőrizni - máig nem értem, miért csak be­adványra reagálva, miért nem hivatalból. Az alkotmányos renddel ellentétes törvényeket kell így kiszűrni, ami azért fon­tos, mert a mindenkori hatalom nem teheti azt, amit akar, csak amit a mindenkori minősített többség az ország alaptörvé­nyében megengedett. Ez még nem demokrácia, viszont e nél­kül nincs demokrácia. Demok­ráciává akkor válik, ha az alkot­mányos többségen kívüli ki­sebbségi közösségek - s koránt­sem csak a nemzetiek - érdekei is érvényesülnek. A szlovák alkotmánybírák egy országos szempontból kardiná­lis kérdésben döntöttek volna, ha döntöttek volna. Az állam- polgárság ugyanis kardinális kérdés, állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy az ember egy ál­lamalkotó közösség tagja, s be­leszólása van a közösség irányí­tásának alapkérdéseibe - mond­juk úgy, hogy választani megy. E kardinális kérdésben az alkot­mánybírák nem döntöttek, mert... miért is? Mert nem talál­tatott hét alkotmánybíró, akinek határozott véleménye lett volna egy jogszabályról. Akár elfoga­dó, akár elutasító, akár megsza­vazott és különvéleménnyel el­látott, de döntés. Mert akkor az állampolgársági törvényt szen­tesítő döntés esetében most számon lehetne kérni az alkot­mánybírák józanságát és érték­ítéletét, sőt az értő olvasás ké­pességét: volna mit értékelni. De így nincs. így csak azt mondhat­juk, hogy az Alkotmánybíróság, amelynek a törvény legfőbb és megfellebbezhetetlen őrének kellene lennie, működésképte­lennek bizonyult. Akár kész­akarva, akár nem. Mindegy. Ha ugyanis a taláros testület ilyen kardinális kérdésben működés- képtelenséget igazoló végered­ményt produkál, mit fog tenni más kardinális kérdésben? Ame­lyek az emberek életét befolyá­solhatják közvetlenül. Az állampolgársági törvény is emberek életét befolyásolja. Go­nosz egy jogszabály, kimondot­tan a magyarok ellen született, de mint minden összecsapott, gonosz szabályozásnak, „mel­lékhatásai” is vannak, pl. a nem magyar állampolgárságot felve­vők esetében. Sőt, messzire ve­tette a sulykot a Smer-SNS- HZDS kormány és a törvényt támogató KDH, hiszen a ma­gyar-nem magyar kárvallottak aránya egy a húszhoz. Gratulá­lunk. Uniós tagként némileg enyhébb az állampolgárság megvonása, Szlovákiában uniós polgárként is mindent megtehe­tek, amit a szlovák állampolgá­rok, kivéve a választáson való részvételt. Mégis. A „szlovák ha­za” odaszólt olyanoknak, akik valamilyen oknál fogva képesek még egy országot a „haza” szó­val illetni. Egy országban válságos hely­zet van, ha valamely fontos köz­jogi intézmény működésképte­len. A parlamenti válságok, kormányválságok, főügyész, fő­bíró nélküli interregnumok bi­zony a kenyér árán mutatkoznak meg. Meg a közérzeten. Most al­kotmánybírósági válság van - mert ez a döntés a nem döntés. Ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat, nem az adókat a kor­mányzathoz lapátoló, magyar ajkú polgárok közössége! EGYMILLIÓ HONOSÍTOTT ÁLLAMPOLGÁRT ÍGÉRTEM. OROSZ BARÁTAINKNAK MEG IS LESZ! Semjén Zsolt (Fotó: MTI) JEGYZET Otthon, de hol? LAMPL ZSUZSANNA I Egy falusi és egy városi azon vi­tatkozott, hol jobbélni.Afalu- si a városi élet Ô Ji előnyeiről zen- ^gedezett, a váro­si pedig a falusi élet pozitívu­mait ecsetelgette, vagyis mindketten arról áradoztak nagy átéléssel, amiről nincsen saját tapasztalatuk. Miért? A városi falura akar költözni, a falusi városra, s azért vitáztak, hogy lebeszéljék egymást a költözésről. Városon minden közel van, sok a kulturális és szórakozási lehetőség, és ami a legfontosabb, van munka, mondta a falusi. Falun csönd van, kimész a saját házad kert­jébe, madarak dalolnak, nyu­galomvan, mondta a városi. De nem jutottak ötről hatra, amit nem csodálok, hiszen eb­ben a kérdésben nincs egyér­telmű és mindenkire érvényes válasz. S akkor hozzám fordul­tak. Merthogy városon élek, de egy kicsit falun is, ráadásul a Fórum Intézetben volt egy nagyvisszhangú kutatásunk, amely a Pozsonyból vidékre költözőkről szólt. Mondjam meg hát én, holjobb élni. Őszintén? Legszívesebben ott élnék, ahol születtem, a po­zsonyi Várúton. Abban a kertes házban, amit gyakorlatilag el­lopott tőlünk az állam, mielőtt kizsuppolt bennünket egy la­kótelepi egyszobás lakásba. Amikor a rendszerváltás után a meglopott várúti háztulaj­donosok megpedzették a visszaigénylést, az volt a vá­lasz, hogy azok a telkek már magántulajdonba kerültek, ezért az állam már nem tudja őket kárpótolni. Ezeken a tel­keken állnak ma azok a mé­regdrága lakások, amelyeket normális keresetű emberek nem tudtak megvenni. Holjobb? Mindenkinek más­hol. Tény, hogy városon több a munkalehetőség, s aki amúgy is ott dolgozik és naponta be­utazik, egy idő után biztosan elfárad, s úgy érzi, jobb lenne helyben lakni. Csakhogy az élet is drágább városon. Más­részt falun tényleg csönd van, ha lesz ámítjuk a kitartó kutya­ugatást, a fűnyírók berregését, mert annak a saj át kertnek a füvét bizony nyírni is kell, nem úgy, mint a városit, amit má­sok nyírnak. Mindkét helynek van előnye is, hátránya is. A Pozsonyból kiköltözők között is vannak, akik otthonra talál­tak falun, vannak, akik vissza­költöztek, s vannak, akik visszaköltöznének, de nincs rá pénzük, mert a visszaút faluról városra sokkal nehezebb, mint fordítva. Akulcsszó: otthon. S hogy az mi? Tátrai nyaralásból j öttünk ha­zafelé. Minél inkább távolod­tunk a falutól és a hegyektől, annál rosszabb volt a levegő. A gyerekek nyűgösek, rosszkedvűek voltak a hosszú úttól. Észre sem vették, hogy már a város szélén járunk, mígnem a nyitott ablakon át pillanatok alatt elárasztott bennünket az égjük vegyi üzem jellegzetes bűze. Akkor négyéves kislányom abban a pillanatban felvillanyozódott, s a felismerés hangján, szívből jövő örömmel kiáltotta: Jaj de jó, ez a Dimitrovka, végre ott­honvagyunk! KOMMENTAR Állami rongyrázás MOLNÁR IVÁN Tegnap végre a pénzügyminisztérium is beis­merte, hogy Szlovákia gazdasági növekedése az elkövetkező egy évben korántsem alakul olyan rózsásan, mint azt eredetileg elképzelte a kormány. Főhet Robert Fico kormányfő feje, hiszen az alacsonyabb gazdasági növekedés kisebb adóbevételeket jelent, így kevesebb pénz marad a kormánypárt népszerűségnövelő pénzszórásá­ra. A parlament előtt lévő jogszabályokból ítélve azonban a kormány már rátalált azokra a balekokra, akikből a pénzszó­ráshoz szükséges összeget kisajtolja. A Smer júniusi kongresszusán fogadta el azt a 15 pontos szo­ciális intézkedéscsomagot, amely egyebek mellett ingyenes utazást ígér a diákoknak és a nyugdíjasoknak, számol a maga­sabb minimálbérrel, a karácsonyi nyugdíjjal és egy sor olyan intézkedéssel, amellyel a kormánypárt népszerűségét szeret­nék növelni a kiemelt csoportok körében. A kedvezményezet­tek egy jelentős része bizonyára nem is feledkezik meg erről, és a következő választásokon Fico pártjára szavaz. Többségük ugyanis képtelen felfogni, hogy a baloldali kabinet az adófize­tők pénzét szórja saját reklámozására. Ajól felépített kam­pánygépezetbe azonban homokszem csúszott. Peter Kažimír pénzügyminiszter beismerte, hogy az ország gazdasági növe­kedése jövőre jócskán elmarad a várttól, márpedig ez ldsebb adóbevételeket jelent. Magyarán: kevesebb pénze lesz a kor­mánynak rongyrázásra. Azonban nem kell félteni, hiszen még mindig megtalálta a módját, hogy a kieső pénzösszeget pótolja. A parlament már e héten tárgyalja a jövedelemadóról szóló törvény módosítását, és az ellenzék számításai szerint csak az adóleírások módosítása miatt közvetetten 265 millió euróval nőnek a vállalkozók adóterhei. AFico-kabinet persze nem feledkezett mega kormánypártot támogató nagyvállal­kozókról, a pénzt így elsősorban a kisvállalkozókból préseli ki, miközben a nagyvállalkozók előtt újabb kiskapuk nyílnak be­vételeik eltitkolására. A vesztesek így újra a becsületesen adó­zó és munkahelyeket teremtő kisvállalkozók lesznek. Ezen azonban szinte már senki sem csodálkozik, hiszen a Fico-ka- binetréga tudtukra adta, hogy nincs szüksége a szavazataik­ra, megelégszik a pénzükkel. FIGYELŐ Vadászgép a főpapnak Egy Szu-35-ös, együléses harci repülőgép makettjével ajándékozta meg Kirill pátri­árkát, az orosz ortodox egy­ház fejét egy orosz gyár. Nyu­gati hírügynökségek azt írták, hogy egy harci gépet kapott, de az egyház honlapján az ol­vasható, hogy csupán makett­ről van szó. Méretéről nem számolt be az egyházi hivatal. Az egyházfő sem ment üres kézzel a Komszomolszk-na- Amure városban található, polgári és katonai repülőket gyártó üzembe, ikonokat vitt a dolgozóknak. A gyárban be­szédet tartott, amelyet az or­szág védelmének fontosságá­ra hegyezett ki. „Ehhez az üzemhez közvetlen kötődik hazánk biztonsága. Orosz­ország nem lehet senki hűbé­rese. Oroszország nem csu­pán egy ország, hanem egy egész civilizáció ezeréves tör­ténelemmel. Meg kell tudni védenünk szülőhazánkat” - hangoztatta a pátriárka. Az orosz egyházfő igen szoros kapcsolatba került az utóbbi években Vlagyimir Pu- tyin orosz elnökkel, és egyhá­zával együtt magáévá tette Putyin terjeszkedési törekvé­seit a volt szovjet birodalom egyesítésére. Kirill pátriárka egyházának erős a befolyása a 165 milliós országban. (MTI) Szemben a pápával Ferenc pápával szembeni állásfoglalás az a könyv, amellyel néhány jelentős bí­boros nemet mondott az el­vált, majd polgárilag újrahá­zasodó hívők megáldoztatá- sára. A hírt jelentő Corriere della Sera olasz lap szerint az egyházfőt ellenséges légkör övezi. A Kitartani a krisztusi igazságban - Házasság és ál­dozás a katolikus egyházban című kötetet öt bíboros írta azzal a nézettel szemben, hogy a templomban házaso­dó, de elváló, majd polgári há­zasságot kötő hívők esetében ne legyen akadálya az áldo­zásnak. A könyv nemet mond az elváltak és polgárilag újra- házasodók megáldoztatásá- ra, amit Ferenc pápa hirdetett meg. Szerzői közt van az egy­ház doktrínáját felügyelő Hit- tani Kongregáció prefektusa és a Krisztus Légiója Kongre­gáció megbízottja. A napilap szerint a könyv felszínre hoz­za a Ferenc pápát övező ellen­ségességet, amelyet ő jezsuita közönnyel fogad. Nemrég húsz párt adott össze a Vati­kánban, közöttük eddig élet­társi kapcsolatban élőket és már gyermekeseket is. Októberben tartják a Vati­kánban a püspöki szinódust, amely ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents