Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-18 / 214. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 18. Vélemény És háttér 7 A bátor falbontók egy fél évre beköltözhetnének a fallal megtámogatott Luník Vlll-ra Romák, falak és naiv hősök Falat romboltak Kassán. Közelebb jutottunk a nagy roma-nem roma megbékéléshez? Aligha. MÓZES SZABOLCS Nemzetközi brigád járt Kas­sán: büszkén szétvertek egy fa­lat, pózoltak a törmelék előtt, posztoltak a Facebookra, majd leléptek. Hétköznapi vandaliz­mus, mondhatnánk, ám az akció más megvilágításba került: egyesek szemében antirasszista hőstetté vált. A fal ugyanis az el- híresült Luník DC-cel szomszé­dos lakótelepen áll, azzal a cél­lal, hogy a negyeden átvonuló romákat más irányba terelje. Az anarchista brigád tagjai szerint falakkal nem lehet Euró­pába menni, ők maguk a roma­kérdés megoldásához kívántak szerény bontási műveletükkel hozzájárulni. Közhelyesnek tűnő felütés, ám igaz: mi lenne, ha a bátor spanyol, svájci, cseh és svéd falbontók egy fél évre be­költöznének - nem, nem a Luník IX-re -, hanem a fallal megtá­mogatott Luník VIII-ra? Félő, hogy utána kicsit másként lát­nák a helyzetet. Mondjuk úgy: kicsit komplexebben. A múlt század 70-es éveiben épült kassai Luník VIII álmatag kis lakónegyed volt. A város leg­nagyobb lakótelepének egy fél­reeső része, négyszintes lakóhá­zakkal, a blokkok többsége előtt virágos kiskerttel. Előváros a vá­rosban. Volt - így, múlt időben. Ugyanis tíz évvel később légvo­nalban pár száz méterre felépí­tették az utolsó Luníkot is, amely a 90-es években vált azzá, ami miatt ma egy közepesen tájéko­zott, romaügyekkel foglalkozó brüsszeli bürokrata is ismeri: a szegretáltan élő cigányok rezer­vátumává. Mindez persze nyomott ha­gyott a gyalogosan 10 percre ta­lálható Luník VlII-on is, amire a helyiek a maguk módján vála­szoltak - sok év szívás után. A negyed ugyanis a roma telep és a környékbeli bevásárlóközpon­tok közötti „sétálóutcává” vált, a helyiek nem kis hosszússágára. Levizelt autók, emberi ürülékkel ellepett játszóterek, kosz - ez csak a kisebbik gond. Egyáltalán nem urbánus legenda az első szinten lakó nyugdíjas néniről szóló történet, aki ha a fülledt nyári napokon kitárja konyha­ablakát (a balkonajtót preventi­ve kis sem nyitja), perceken be­lül egy, a mélyszegénységből ki­törést betöréssel rendezni kívá­nó lakót talál lakásában. Falakkal nem lehet társadal­mi inklúziót, roma-nem roma megbékélést építeni - mond­hatnánk politikailag korrektül. De, most őszintén, önök mit tennének a Luník VIII lakóinak helyében? Feltételezem, hogy az avantgárd spanyol akcióhős is bezárta otthon a lakása ajtaját, mielőtt kiruccant falat dönteni. Ez a hasonlat a helyzet megérté­sének kulcsa: a Luník IX-et senki sem kerítette be fallal, szöges­dróttal, árammal a kerítésben. Az ott lakók oda mennek és ak­kor, ahová csak akarnak. A Luník VIII polgárai saját vagyonukat és testi épségüket féltik, s emiatt húztak kerítést lakónegyedük szélére. Most mondhatnánk, hogy ez nem elegáns, nem européer, rossz üzenetet hordoz: meg kell tanulniuk egymás mellett élni, megérteni egymást. Egy közel négy évtizede ott lakó, tisztelet­ben megöregedett nyugdíjas er­re visszafogottan csak azt felel­né: ne az ő nemi szervével verjék az illetékesek a csalánt. Avagy ne ő legyen az együttélés oltárán rituálisan feláldozott bárány. Milyen jogon várjuk el egy tisz­tességes adófizető polgártól, hogy eltűrje a mindennapos zak­latásokat, az arroganciát, a ren­detlenséget és a lopásokat? A romakérdést meg kell olda­ni, mert különben ránk rohad, a romák diszkriminációját el kell utasítani, ám ne állítsuk be diszkriminációként azt, ami nem az! S főleg, ne várjunk hős­tetteket hétköznapi emberektől, akik csak nyugodt életre vágy­nak- ugyanúgy, ahogy spanyol, svéd és svájci akciótársaik. Főleg akkor ne, ha a társadalom nem tud mit kezdeni a kérdéssel, és időben érkező segélykéréseiket látványosan ignorálja. JEGYZET Spóroljunk VERES ISTVÁN “^ Nem igazán tud­. juk mire vélni a ■ VpwW híreket, melyek f szerint Moszkva lO.vagyakár- ’’ " 'JÉ hányszázalék- kai kevesebb gázt küld felénk, meg például Romániába. Vannak, akik azt mondják, Putyin megvárja, amíg bideg lesz, és nem küld gázt-így sújtja az uniós gazda­sági szankciókért cserébe azo­kat az országokat, amelyekig elér a keze (pontosabban a csövei). Másokaztmondják, Putyin nem tenne ilyet, mert ha kevesebb gázt küld, kevesebb pénzt kap, így hát magával tol­naki. Megint mások azt mond­ják, hogy őket ez az egész nem érdekli - ha valami gond lenne, beüzemelik a jó öregpéterkály- hát, ami néhány évtizede a fé­szerben tölti nyugdíj as éveit. Mielőtt viszont beleélnénk ma­gunkat a katasztrófa-forgató­könyvek valamelyikébe, pró­báljuk megtippelni, mi lenne, ha. Ha Putyin a tél folyamán tényleg meg akarna minket szorongatni a gázellátással, akkor vajon szeptemberben a küldött gázmennyiség csök­kentésével már figyelmeztetne minket, hogy esetleg fel tud- junkkészülni?Valószínűleg nem, hanem csakúgy elzárná a csapot, mondjuk december­ben. Persze lehet, hogy most egy aprócska politikai nyomást próbál kifejteni a csökkentés­sel. Lehet. De próbáljunk csak belegondolni a legkatasztrofá- lisabb katasztrófa-forgató­könyvbe : mihez kezdünk, ha orosz barátaink, akikre a törté­nelem katasztrófamentes idő­szakaiban mindig számíthat­tunk, ténylegmeglepnekmin- ket azzal, hogy megtagadják tő­lünk a gázt. Először is elkez­dünk spórolni azzal a gázzal, amimárnálunkvan (legalább is az államtól valami ilyesmit várnánk el, ha már tavaly visszavásárolta az SPP-t). Má­sodszor: elkezdünk alternatív fűtőanyagokutánnézni: vil­lanyáram, fa, satöbbi. Az sem ritka, hogy valaki kukoricával fűt, létezik külön erre a célra ki­fejlesztett kazán. Még többen vannak, akik fával. Ók ugye eleve nem fognak fázni, teker­gesse akármijét Putyin. De ők vannakkevesebben, és a gond a lakótelepekkel meg a társas há­zakkal lesz, ahol tényleg nem csakúgy van, hogy valaki be­hozza a kamrából a péterkály- hát. Talán megnő a kereslet a villanymelegítők és a pokrócok iránt. Talánnépszerűeklesz- nek más fűtőanyagok. Meg persze drágák. Talán. De talán egy eddigjelentéktelen fűtő­anyag-forgalmazó éppen azért kínálja majd olcsón az új fűtőanyagot, hogy betörjön a gázválság által megrendített fűtőanyagpiacra. Rengeteg le­hetőség van, és ne feledjük, hogy földgáz nemcsak az oro- szoktóljöhet, hanem máshon­nan is. Talán ezeknek a vezeté­keknek a továbbépítése is len­dületet kaphat. Egy biztos: ha a télen az oroszok a gázcsappal fognakbabrálni, így zsarolva az uniós államokat, akkor ezek az államok azon fognak dolgozni, hogy többé ne függjenek az orosz gáztól (már ha van eszük, ugye). A lakosok lecserélik a gázkazánokat, nagyot kaszál­nak a fűtési rendszerek szerelé­sével foglalkozó vállalkozók, bejönnek az alternatív fűtő­anyagok, és talán még a GDP is izmosodik. A végén pedig még jóljövünkki a dologból. De ad­dig is: spóroljunka gázzal. KOMMENTAR Hozták a formájukat KOCUR LÁSZLÓ Formai okok... Jó duma! De valami ilyesmi volt a levegőben. Vagy, hogy kiönt a Hemád, esetleg váratlan hóvihar sújt le az Alkot­mánybíróságnak is otthont adó keleti metro­polisra, így a bírák nem tudnak bemenni teg­nap a munkahelyükre. Az alkotmány melletti gerinces kiállás helyett maszatolás, ködösítés a végtelenségig. Most már a legmagasabb helyről van róla papír, hogy a kettős állampolgárság kérdésének Szlovákia határain belül nincs megoldása. A testület csonkaságában támaszra lelő alibista döntés azért is nevetséges, mert amiről dönteni kellett volna, az egy sor. Nagyon lényeges lehet, mert ama bizonyos alkotmánynak mindjárt az első fejezetébe került, imigyen: „Senkit sem le­het megfosztani a Szlovák Köztársaság állampolgárságától akarata ellenére”. Az a törvény, amely mégis megfosztja az embereket az állampolgárságuktól, józan parasztésszel el­lentétben áll a fentiekkel. Ehhez képest az Alkotmánybíró­ságnak bő tíz hónap kellett egyáltalán ahhoz, hogy foglal­kozzon a beadvánnyal. Ám a foglalkozás jószerivel az állan­dó halogatásban merült ki, majd három év elteltével sem tudtak döntést hozni. „De nem felelnek, úgy felelnek” - ahogy Kosztolányi írta az Ének a semmiről című versében. Az alkotmánybírósági döntés, és egyáltalán, az eljárás fo­lyamatának egésze több okból is kiábrándító, de leginkább amiatt, mert aláássa a jogbiztonságról alkotott elképzelése­ink maradékát is. (Már ha még voltak ilyenek.) A (nem) dön­tés ugyanis egyértelműen igazolja, az alkotmányosságnak e hazában csak addig van helye, amíg egybeesik a „nemzetállami” érdekekkel. Ha sérti ezeket, akkor bizony láthatjuk, nem annyira alap az a törvény. Ez elsősorban az azt értelmezni hivatott testület csődje. Amikor az állampolgársági törvény körüli hercehurca elkez­dődött, ugyanezeken a hasábokon már leírtuk, a magyar ál­lampolgárság felvétele olyan szimbolikus döntés, amely az azt meghozónak sokat jelenthet, Szlovákiának pedig semmit sem árt. Kis kezdeti nagyvonalúsággal könnyűszerrel kezelni lehetett volna a kialakult helyzetet, a nemzetállami kemény­kedés azonban (eddig) hároméves lövészárok-háborúhoz vezetett, melynek végén az állami lét alapdokumentuma kérdőjeleződött meg. Ez Szlovákia 2014-ben. FIGYELŐ Olajbáró a Kreml célkeresztjében Pénzmosás vádjával bűnvádi eljárást indítottak egy orosz milliárdos ellen és házi őrizetbe helyezték. Vlagyimir Jevtusenkovot, a Basnyefty energetikai cég és a volt szovjet térségben az egyik legnagyobb mobilszol­gáltató, az MTSZ részvényeit is birtokló Szisztyema cég igazgatótanácsának elnökét a központi nyomozóhatóság vetette házi őrizetbe. Azzal vádolják, hogy az általa veze­tett cég az eredetileg megál­lapított értéknél 500 millió dollárral kevesebbért, mint­egy 2,5 milliárd dollárért vá­sárolta meg az Oroszország­hoz tartozó Baskír Köztársa­ság üzemanyag és energeti­kai vállalatának, a Bas- nyeftynek a részvényeit. Az ügyre a Baskír Köztársaság volt elnökének fia ellen indí­tott nyomozás során derült fény. A feltételezések szerint Murtaz Rahimov Ural ki­használva apja magas tiszt­ségét, egy sor társaság rész­vénytöbbségének elsikkasz- tását szervezte meg 130 mil­liárd rubel értékben. Alekszandr Sohin, az orosz Gyáriparosok és Vállalkozók Szövetségének (RSZPP) el­nöke az elhíresült Jukosz­üggyel, Mihail Hodorkovszkij bebörtönzésével hasonlította össze a Jevtusenkov elleni el­járást. Jevtusenkov 9 milliárd dolláros vagyonával a 15. leggazdagabb orosz az ame­rikai Forbes magazin listája szerint. Dmitrij Peszkov, az orosz államfő szóvivője hatá­rozottan visszautasította, hogy bárki'párhuzamot von­jon a Jevtusenkov elleni eljá­rás és a Jukosz-ügy között. Hodorkovszkijt 2003 no­vemberében, Putyin államfői ideje alatt több millió tonna kőolaj ellopásával és 23,5 milliárd dollár értékű pénz­mosással vádolták meg, és 13 és fél évre ítélték. Az ellenzéki tevékenységet folytató orosz üzletember tavaly év végén szabadult, miután Putyin amnesztiában részesítette, és azóta külföldön él. Hodorkovszkij a Vedo- mosztyi című orosz lapnak azt mondta, az ügy mögött a Rosznyeft orosz olajcég veze­tője, Igor Szecsin áll, aki évek óta Putyin hűséges embere és tanácsadója. „A Rosznyeft meg akarta vásárolni a Bas- nyeftyet, de elfogadhatatla­nul olcsó ajánlatott tett Jev- tusenkovnak, aki így azt visszautasította. Akkor úgy döntöttek, hogy előveszik a régi jó módszereket” - mond­ta Hodorkovszkij, saját ügyé­re célozva. (MTI, ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents