Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-18 / 214. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 18. Vélemény És háttér 7 A bátor falbontók egy fél évre beköltözhetnének a fallal megtámogatott Luník Vlll-ra Romák, falak és naiv hősök Falat romboltak Kassán. Közelebb jutottunk a nagy roma-nem roma megbékéléshez? Aligha. MÓZES SZABOLCS Nemzetközi brigád járt Kassán: büszkén szétvertek egy falat, pózoltak a törmelék előtt, posztoltak a Facebookra, majd leléptek. Hétköznapi vandalizmus, mondhatnánk, ám az akció más megvilágításba került: egyesek szemében antirasszista hőstetté vált. A fal ugyanis az el- híresült Luník DC-cel szomszédos lakótelepen áll, azzal a céllal, hogy a negyeden átvonuló romákat más irányba terelje. Az anarchista brigád tagjai szerint falakkal nem lehet Európába menni, ők maguk a romakérdés megoldásához kívántak szerény bontási műveletükkel hozzájárulni. Közhelyesnek tűnő felütés, ám igaz: mi lenne, ha a bátor spanyol, svájci, cseh és svéd falbontók egy fél évre beköltöznének - nem, nem a Luník IX-re -, hanem a fallal megtámogatott Luník VIII-ra? Félő, hogy utána kicsit másként látnák a helyzetet. Mondjuk úgy: kicsit komplexebben. A múlt század 70-es éveiben épült kassai Luník VIII álmatag kis lakónegyed volt. A város legnagyobb lakótelepének egy félreeső része, négyszintes lakóházakkal, a blokkok többsége előtt virágos kiskerttel. Előváros a városban. Volt - így, múlt időben. Ugyanis tíz évvel később légvonalban pár száz méterre felépítették az utolsó Luníkot is, amely a 90-es években vált azzá, ami miatt ma egy közepesen tájékozott, romaügyekkel foglalkozó brüsszeli bürokrata is ismeri: a szegretáltan élő cigányok rezervátumává. Mindez persze nyomott hagyott a gyalogosan 10 percre található Luník VlII-on is, amire a helyiek a maguk módján válaszoltak - sok év szívás után. A negyed ugyanis a roma telep és a környékbeli bevásárlóközpontok közötti „sétálóutcává” vált, a helyiek nem kis hosszússágára. Levizelt autók, emberi ürülékkel ellepett játszóterek, kosz - ez csak a kisebbik gond. Egyáltalán nem urbánus legenda az első szinten lakó nyugdíjas néniről szóló történet, aki ha a fülledt nyári napokon kitárja konyhaablakát (a balkonajtót preventive kis sem nyitja), perceken belül egy, a mélyszegénységből kitörést betöréssel rendezni kívánó lakót talál lakásában. Falakkal nem lehet társadalmi inklúziót, roma-nem roma megbékélést építeni - mondhatnánk politikailag korrektül. De, most őszintén, önök mit tennének a Luník VIII lakóinak helyében? Feltételezem, hogy az avantgárd spanyol akcióhős is bezárta otthon a lakása ajtaját, mielőtt kiruccant falat dönteni. Ez a hasonlat a helyzet megértésének kulcsa: a Luník IX-et senki sem kerítette be fallal, szögesdróttal, árammal a kerítésben. Az ott lakók oda mennek és akkor, ahová csak akarnak. A Luník VIII polgárai saját vagyonukat és testi épségüket féltik, s emiatt húztak kerítést lakónegyedük szélére. Most mondhatnánk, hogy ez nem elegáns, nem européer, rossz üzenetet hordoz: meg kell tanulniuk egymás mellett élni, megérteni egymást. Egy közel négy évtizede ott lakó, tiszteletben megöregedett nyugdíjas erre visszafogottan csak azt felelné: ne az ő nemi szervével verjék az illetékesek a csalánt. Avagy ne ő legyen az együttélés oltárán rituálisan feláldozott bárány. Milyen jogon várjuk el egy tisztességes adófizető polgártól, hogy eltűrje a mindennapos zaklatásokat, az arroganciát, a rendetlenséget és a lopásokat? A romakérdést meg kell oldani, mert különben ránk rohad, a romák diszkriminációját el kell utasítani, ám ne állítsuk be diszkriminációként azt, ami nem az! S főleg, ne várjunk hőstetteket hétköznapi emberektől, akik csak nyugodt életre vágynak- ugyanúgy, ahogy spanyol, svéd és svájci akciótársaik. Főleg akkor ne, ha a társadalom nem tud mit kezdeni a kérdéssel, és időben érkező segélykéréseiket látványosan ignorálja. JEGYZET Spóroljunk VERES ISTVÁN “^ Nem igazán tud. juk mire vélni a ■ VpwW híreket, melyek f szerint Moszkva lO.vagyakár- ’’ " 'JÉ hányszázalék- kai kevesebb gázt küld felénk, meg például Romániába. Vannak, akik azt mondják, Putyin megvárja, amíg bideg lesz, és nem küld gázt-így sújtja az uniós gazdasági szankciókért cserébe azokat az országokat, amelyekig elér a keze (pontosabban a csövei). Másokaztmondják, Putyin nem tenne ilyet, mert ha kevesebb gázt küld, kevesebb pénzt kap, így hát magával tolnaki. Megint mások azt mondják, hogy őket ez az egész nem érdekli - ha valami gond lenne, beüzemelik a jó öregpéterkály- hát, ami néhány évtizede a fészerben tölti nyugdíj as éveit. Mielőtt viszont beleélnénk magunkat a katasztrófa-forgatókönyvek valamelyikébe, próbáljuk megtippelni, mi lenne, ha. Ha Putyin a tél folyamán tényleg meg akarna minket szorongatni a gázellátással, akkor vajon szeptemberben a küldött gázmennyiség csökkentésével már figyelmeztetne minket, hogy esetleg fel tud- junkkészülni?Valószínűleg nem, hanem csakúgy elzárná a csapot, mondjuk decemberben. Persze lehet, hogy most egy aprócska politikai nyomást próbál kifejteni a csökkentéssel. Lehet. De próbáljunk csak belegondolni a legkatasztrofá- lisabb katasztrófa-forgatókönyvbe : mihez kezdünk, ha orosz barátaink, akikre a történelem katasztrófamentes időszakaiban mindig számíthattunk, ténylegmeglepnekmin- ket azzal, hogy megtagadják tőlünk a gázt. Először is elkezdünk spórolni azzal a gázzal, amimárnálunkvan (legalább is az államtól valami ilyesmit várnánk el, ha már tavaly visszavásárolta az SPP-t). Másodszor: elkezdünk alternatív fűtőanyagokutánnézni: villanyáram, fa, satöbbi. Az sem ritka, hogy valaki kukoricával fűt, létezik külön erre a célra kifejlesztett kazán. Még többen vannak, akik fával. Ók ugye eleve nem fognak fázni, tekergesse akármijét Putyin. De ők vannakkevesebben, és a gond a lakótelepekkel meg a társas házakkal lesz, ahol tényleg nem csakúgy van, hogy valaki behozza a kamrából a péterkály- hát. Talán megnő a kereslet a villanymelegítők és a pokrócok iránt. Talánnépszerűeklesz- nek más fűtőanyagok. Meg persze drágák. Talán. De talán egy eddigjelentéktelen fűtőanyag-forgalmazó éppen azért kínálja majd olcsón az új fűtőanyagot, hogy betörjön a gázválság által megrendített fűtőanyagpiacra. Rengeteg lehetőség van, és ne feledjük, hogy földgáz nemcsak az oro- szoktóljöhet, hanem máshonnan is. Talán ezeknek a vezetékeknek a továbbépítése is lendületet kaphat. Egy biztos: ha a télen az oroszok a gázcsappal fognakbabrálni, így zsarolva az uniós államokat, akkor ezek az államok azon fognak dolgozni, hogy többé ne függjenek az orosz gáztól (már ha van eszük, ugye). A lakosok lecserélik a gázkazánokat, nagyot kaszálnak a fűtési rendszerek szerelésével foglalkozó vállalkozók, bejönnek az alternatív fűtőanyagok, és talán még a GDP is izmosodik. A végén pedig még jóljövünkki a dologból. De addig is: spóroljunka gázzal. KOMMENTAR Hozták a formájukat KOCUR LÁSZLÓ Formai okok... Jó duma! De valami ilyesmi volt a levegőben. Vagy, hogy kiönt a Hemád, esetleg váratlan hóvihar sújt le az Alkotmánybíróságnak is otthont adó keleti metropolisra, így a bírák nem tudnak bemenni tegnap a munkahelyükre. Az alkotmány melletti gerinces kiállás helyett maszatolás, ködösítés a végtelenségig. Most már a legmagasabb helyről van róla papír, hogy a kettős állampolgárság kérdésének Szlovákia határain belül nincs megoldása. A testület csonkaságában támaszra lelő alibista döntés azért is nevetséges, mert amiről dönteni kellett volna, az egy sor. Nagyon lényeges lehet, mert ama bizonyos alkotmánynak mindjárt az első fejezetébe került, imigyen: „Senkit sem lehet megfosztani a Szlovák Köztársaság állampolgárságától akarata ellenére”. Az a törvény, amely mégis megfosztja az embereket az állampolgárságuktól, józan parasztésszel ellentétben áll a fentiekkel. Ehhez képest az Alkotmánybíróságnak bő tíz hónap kellett egyáltalán ahhoz, hogy foglalkozzon a beadvánnyal. Ám a foglalkozás jószerivel az állandó halogatásban merült ki, majd három év elteltével sem tudtak döntést hozni. „De nem felelnek, úgy felelnek” - ahogy Kosztolányi írta az Ének a semmiről című versében. Az alkotmánybírósági döntés, és egyáltalán, az eljárás folyamatának egésze több okból is kiábrándító, de leginkább amiatt, mert aláássa a jogbiztonságról alkotott elképzeléseink maradékát is. (Már ha még voltak ilyenek.) A (nem) döntés ugyanis egyértelműen igazolja, az alkotmányosságnak e hazában csak addig van helye, amíg egybeesik a „nemzetállami” érdekekkel. Ha sérti ezeket, akkor bizony láthatjuk, nem annyira alap az a törvény. Ez elsősorban az azt értelmezni hivatott testület csődje. Amikor az állampolgársági törvény körüli hercehurca elkezdődött, ugyanezeken a hasábokon már leírtuk, a magyar állampolgárság felvétele olyan szimbolikus döntés, amely az azt meghozónak sokat jelenthet, Szlovákiának pedig semmit sem árt. Kis kezdeti nagyvonalúsággal könnyűszerrel kezelni lehetett volna a kialakult helyzetet, a nemzetállami keménykedés azonban (eddig) hároméves lövészárok-háborúhoz vezetett, melynek végén az állami lét alapdokumentuma kérdőjeleződött meg. Ez Szlovákia 2014-ben. FIGYELŐ Olajbáró a Kreml célkeresztjében Pénzmosás vádjával bűnvádi eljárást indítottak egy orosz milliárdos ellen és házi őrizetbe helyezték. Vlagyimir Jevtusenkovot, a Basnyefty energetikai cég és a volt szovjet térségben az egyik legnagyobb mobilszolgáltató, az MTSZ részvényeit is birtokló Szisztyema cég igazgatótanácsának elnökét a központi nyomozóhatóság vetette házi őrizetbe. Azzal vádolják, hogy az általa vezetett cég az eredetileg megállapított értéknél 500 millió dollárral kevesebbért, mintegy 2,5 milliárd dollárért vásárolta meg az Oroszországhoz tartozó Baskír Köztársaság üzemanyag és energetikai vállalatának, a Bas- nyeftynek a részvényeit. Az ügyre a Baskír Köztársaság volt elnökének fia ellen indított nyomozás során derült fény. A feltételezések szerint Murtaz Rahimov Ural kihasználva apja magas tisztségét, egy sor társaság részvénytöbbségének elsikkasz- tását szervezte meg 130 milliárd rubel értékben. Alekszandr Sohin, az orosz Gyáriparosok és Vállalkozók Szövetségének (RSZPP) elnöke az elhíresült Jukoszüggyel, Mihail Hodorkovszkij bebörtönzésével hasonlította össze a Jevtusenkov elleni eljárást. Jevtusenkov 9 milliárd dolláros vagyonával a 15. leggazdagabb orosz az amerikai Forbes magazin listája szerint. Dmitrij Peszkov, az orosz államfő szóvivője határozottan visszautasította, hogy bárki'párhuzamot vonjon a Jevtusenkov elleni eljárás és a Jukosz-ügy között. Hodorkovszkijt 2003 novemberében, Putyin államfői ideje alatt több millió tonna kőolaj ellopásával és 23,5 milliárd dollár értékű pénzmosással vádolták meg, és 13 és fél évre ítélték. Az ellenzéki tevékenységet folytató orosz üzletember tavaly év végén szabadult, miután Putyin amnesztiában részesítette, és azóta külföldön él. Hodorkovszkij a Vedo- mosztyi című orosz lapnak azt mondta, az ügy mögött a Rosznyeft orosz olajcég vezetője, Igor Szecsin áll, aki évek óta Putyin hűséges embere és tanácsadója. „A Rosznyeft meg akarta vásárolni a Bas- nyeftyet, de elfogadhatatlanul olcsó ajánlatott tett Jev- tusenkovnak, aki így azt visszautasította. Akkor úgy döntöttek, hogy előveszik a régi jó módszereket” - mondta Hodorkovszkij, saját ügyére célozva. (MTI, ČTK)
