Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-16 / 212. szám, kedd
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 16. www.ujszo.com KOMMENTÁR Támasz! Pont LOVÁSZ ATTILA Andrej Kiska a NATO-csúcson raktárbázist ígért a szövetségnek Poprádra. A város polgármestere tiltakozott is nyomban, polgári kezdeményezés alakult a raktárbázis ellen, majd Rober Fico kormányfő emelte föl a hangját, népszavazást helyezve kilátásba a támaszpontok ügyében. Nos, először is, úgy tudtam, hogy NATO-tagállam vagyunk. Kétszer is kértük felvételünket, de 1997-ben nem jött össze - Mečiar akkori miniszterelnök világ szégyenére utazott el Luxemburgba, kitessékeltetni magát az ajtón, de előtte még el- szabotáltatta Krajči belügyminiszterrel a NATO-népszava- zást. Elfogadható partnerek csak később lettünk, 2002-ben, a prágai csúcson kaptunk meghívót, 2003-ban zajlott le a felvételi folyamat, majd egy hónappal EU-tagságunk előtt léptünk be, 2004 áprilisában. Nem szálltak meg a nyugati hatalmak, nem erőltették ránk a tagságot, támaszpontokat, silókat, rakétákat, még a haditechnikájukat sem. Mi akartunk tagok lenni. Okkal, hiszen indokolt aggodalmaink voltak, lehettek saját védelmi lehetőségeink kapcsán. Egyszerűbben fogalmazva: Szlovákia ma szövetségesek nélkül még a laktanyáit se tudná megvédeni, nemhogy az országot. Most, hogy balti és lengyel szövetségeseink - ugyancsak nem indokolatlanul - nagyon komolyan féltik országuk szuverenitását és emiatt NATO-támaszpontokat kérnek, szövetségesként egy raktárbázis üzemeltetése részünkről a minimum. Másodszor: a katonai szövetségekben a tagság nem úgy működik, mint a kamasz gyermek elképzelése a szülői házról: itt alszom, itt az otthonom, itt eszem, van tiszta cuccom, de senkinek semmi köze hozzá, mit csinálok. A NATO katonai szövetség, nem pedig youth hostel, a tagoknak vállalt kötelezettségeik vannak, potyautas státus kerülendő. A szövetséges lét azt is feltételezi, hogy ha a szövetség védelméhez hozzájárulok, magamat is védem. Tehát még egyszer: a raktárbázis ez ügyben a minimum, amit Szlovákia NATO-tag- ként megtehet. Harmadszor pedig: ha már népszavazásra áhítozunk, rendben, legyen referendum, de ne a támaszpontokról. Legyen népszavazás arról, hogy NATO-tagok akarunk-e maradni. Néhány hete írt NATO-kommentárom kapcsán kaptam hi- deget-meleget, néhányan a semleges országokkal érveltek - igen, azok semlegességét viszont, más-más megfontolásokból, a nagyhatalmak szavatolják. És Svájc, Liechtenstein vagy akár Ausztria elmúlt évtizedekben épített jólétét és gazdagságát is a nyugati katonai szövetség szavatolta és szavatolja a mai napig. Kétlem, hogy Szlovákia semlegességét sietnének garantálni a katonai hatalmak. A NATO-tagságról szóló népszavazás akár tanulságos is lehetne: vagy oda akarunk tartozni, vagy simán el sem megyünk szavazni, vagy ki akarunk lépni - mind-mind más j ö- vőt feltételező döntés lenne. De addig is: tagállam vagyunk, vannak kötelességeink, vannak szövetségeseink, a tagságból profitáltunk. Egy logisztikai, régebbi kifejezéssel élve had- táptámogatás a minimum, amit szövetségeseinkért megtehetünk. FIGYELŐ Orosz tapasztalataink Az amerikaiak és az európaiak többségének negatív képe van Oroszországról és Ukrajna pártján áll, még akkor is, ha ez veszélyezteti a Moszkvával való viszonyt - derül ki a German Marshall Alapítvány amerikai intézmény éves tanulmányából. Az amerikaiaknak 71, az európaiaknak pedig 68%-a van rossz véleménnyel Oroszországról. A megkérdezett európaiak (Németország, Franciaország, Nagy-Bri- tannia, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Görögország, Svédország) 58%-a úgy véli, Ukrajnát továbbra is segíteni kell, még akkor is, ha ez növeli a konfliktust Oroszországgal. Az európaiak 61%-a a szankciók szigorítását szeretné, de 71%-uk nem támogatná katonai felszerelések küldését Ukrajnának. Oroszországban viszont a megkérdezettek többsége (53%-a) úgy véli, hogy Moszkvának meg kell tartania a befolyását Ukrajnában, még akkor is, ha emiatt nő a konfliktus az Európai Unióval. Az oroszok egyébként azt gondolják, hogy a nemzetközi kérdésekben hazájuknak az olyan feltörekvő országokkal kellene együttműködniük, mint India és Kína (36%), csak 14%-uk szeretne szorosabb viszonyt az EU-val. Az oroszok tíz százaléka szerint Moszkvának egyedül kellene fellépnie a nemzetközi színtéren. (MTI) Sose fog kiderülni, hogy a Fico-kormány valóban próbálkozik-e a bürokrácia leépítésével Nem, miniszter úr! Ha valaki többet akar tudni a politika gyakorlati működéséről, ajánlom figyelmébe az Igenis, miniszter úr! (Yes, minister) című klasszikus angol sorozatot. TOKÁR GÉZA A nyolcvanas évek elején született szatirikus vígjátéksorozat egy miniszter küzdelmét mutatja be a mindennapi, gyakorlati problémákkal, miközben a legnagyobb akadályokat nem is politikai ellenfelei, hanem a tulajdon beosztottai gördítik elé. Azok a bürokraták, akik történetesen évtizedek óta ugyanazt teszik, a tárcavezető személyétől függetlenül. Robert Kaliňák belügyminiszter a sorozat főhőséhez nagyon hasonló érzéseket élhet át csaknem két éve: a belügyminisztérium az ESŐ államigazgatási reform kapcsán megpróbálja megkurtítani a többi tárca személyi állományát, ám azok erőteljesen ellenálltak. Idővel pedig Kaliňák számára egyszerűen nem maradt olyan vívmány, amelyet sikerként tudna eladni a nyilvánosságnak és a sajtónak. Az ESŐ a kormány beharangozott megtakarítási-kiadáscsökkentő intézkedéseinek leghangsúlyosabb részét képezte. A szerteágazó reformtervezet (amelyet sok pontjában a biztonság kedvéért egyáltalán nem is részleteztek) az előzetes ígéretek alapján mintegy 700 millió eurós megtakarítást eredményezett volna az államnak. Szépen csengő összeg, de biztosak lehetünk benne, hogy a kormánytagok szájából már nem fogjuk hallani. Kaliňák tavaly szeptemberben az „első fázis” végét jelentette be, állítása szerint 220 millió eurós (más adatok szerint 158 milliós) megtakarítást jelentettek az intézkedések. Újabb egy év elteltével a második fázis lezárását helyezte kilátásba. Az összeg azért bizonytalan, mert már akkor sem lehetett tudni, hogy valójában mennyit spórol az állam a speciális hivatalok bezárásával és milyen átszervezések történtek az egyes tárcákon belül. Múlt héten a belügyminiszter az év egyik legmulatságosabb interjúját adta az Aktuálne hírportálnak. Kaliňák egyetlen konkrét intézkedést és területet sem tudott megnevezni,’amelyben előrelépés történt az elmúlt tizenkét hónapban, ehelyett meg nem nevezett minisztériumokat és bürokratákat hibáztatott. Hiányoznak a sikertörténetek és a világos, jövőbeni intézkedések. Csak azt tudni, mi az, ami az ESŐ keretében nem valósult meg: az állami alkalmazottak bérének kiegyenlítése és a központosított ügyfélszolgálat kiépítése. Eközben kiderült, hogy a miniszter rengeteg olyan fölösleges részlegre talált az egyes tárcáknál, amelyek semmi mással nem foglalkoznak, csak céltalan jelentések írásával. Felszámolásuk viszont lehetetlen és sok esetben személyeskedés- nekveszikakritikát. „Vannak bizonyos határok, amelyeket nem tudok átlépni” - jelentette ki a belügyminiszter. Bizonyos szinten még igaza is van, mert amióta állami bürokrácia létezik, bombasztikus és gyors intézkedésekkel nem lehetett leépíteni, a rendszer eteti önmagát. Viszont aligha fogjuk megtudni, hogy a Fico-kormány valóban próbálkozik-e, vagy csak olcsó kifogásokat keres a sikertelenségre. Az udvar sietett közölni, hogy 11. Erzsébet nem sértette meg a tőle elvárt semlegességet A királynő is megszólalt a skótügyben MT1-F1GYELŐ A brit uralkodó azt reméli, hogy a skót választók „nagyon gondosan mérlegelik a jövőt” a függetlenségről kiírt csütörtöki népszavazáson. II. Erzsébet a skóciai Balmoralban, nyári rezidenciáján tette e kijelentését, amely rendkívüli feltűnést keltett. Vasárnapi sétája közben elegyedett szóba az üdvözlésére összegyűlt alattvalókkal. Egyikük nevetve biztosította az uralkodót, hogy nem fogja szóba hozni a népszavazást, a királynő erre válaszolt. Ezután a Buckingham-palota külön közleményben hangsúlyozta, hogy az uralkodó e megjegyzéssel nem sértette meg a belpolitikai kérdésekben tőle elvárt semlegességet. Mindazonáltal rendkívüli horderejű tény, hogy a 88 esztendős királynő nyilvánosan véleményt formált - mégpedig meglehetősen markánsan. Ráadásul rövid időn belül másodszor hangzott el ilyen vélemény a királyi család részéről. Unokája, Harry herceg nála is egyértelműbb utalást tett arra, hogy reményei szerint Skócia az Egyesült Királyság része marad. Harry a sérüléseket szenvedett brit katonák megsegítésére általa kezdeményezett éves nemzetközi sportrendezvény, az In- victus Games záróünnepsége előtt kijelentette: szeretné, ha jövőre a játékokat is az Egyesült Királyságban tartanák, például Glasgowban. A királyi család belpolitikai kérdésekben semleges álláspontot képvisel, ám Harry herceg kijelentése egyértelmű: az udvar Skóciamaradásátpártolja. A brit lapok udvari forrásai szerint a királynő a brit unió jelenlegi formájának fennmaradását pártolja, és a skót függetlenségpártiak előretörése rendkívül aggasztja, annak ellenére is, hogy a skót kormány jelezte: szeretné, ha a függetlenség elnyerése esetén is a brit uralkodó maradna Skócia alkotmányos államfője. Ezeket a sajtóbeszámolókat a Buckingham-palota indulatos közleményben utasította vissza. Az udvari szóvivő szerint a brit demokrácia egyik alapelve, hogy az uralkodó pártatlan álláspontot foglal el alkotmányos kérdésekben, és II. Erzsébet királynő ehhez tartotta magát uralkodásának eddigi 62 esztendejében. A királynő „a politika felett áll” - hangsúlyozta a szóvivő. II. Erzsébet eddig egyszer tett nyilvánosan utalást arra, hogy a jelenlegi összetételű Egyesült Királyság fennmaradását szeretné - ez csaknem negyven éve történt. Trónra lépése ezüstjubileumán, 1977-ben, a parlamentben mondott beszédében kijelentette: nem feledkezhet me§ arról, hogy Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságának uralkodójává koronázták. E komoly feltűnést keltő, azóta is sokszor idézett kijelentését annak idején széles körben úgy értelmezték, hogy az uralkodó ellenezte a Skócia önkormányzati hatásköreinek ki- terjesztésére vonatkozó, akkortájt ismertetett terveket.
