Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-11 / 209. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 11. Vélemény és háttér 7 Az ellenzéki képviselőkre ugyanolyan emberek szavaztak, mint a kormánypártiakra Nem a többség diktatúrájára A parlamenti nyári szünet utáni ülésszakot mindjárt kedélyborzoló módon kezdte a legerősebb parlamenti és egyedüli kormánypárt. KOCUR LÁSZLÓ A képviselők kézi vezérléséről ismertté vált Jana Laššáková frakcióvezető indítványára a Smer képviselői megszavazták, hogy az ülés programjáról levegyenek tíz ellenzéki törvényjavaslatot. Csak úgy. Mint ha ott sem lettek volna. A következő lépés tán az lesz, hogy valamelyik képviselőt megfosztják a mandátumától, ahogy annak idején Mečiarék tették. Elvégre többségben vannak, nem? A Szlovákiában is dívó parlamentáris képviseleti demokráciának viszonylag egyszerű játékszabályai vannak: aki többséget tud szerezni, az fogja megmondani, mi lesz négy évig. Ha elég nagy a többsége, akár alkotmányt is módosíthat egyedül. Igen, ezt akár az ellenzék nélkül is megteheti, úgy, hogy az jogilag teljesen rendben lesz. Csak hát nem lesz túl elegáns. Fiatal demokráciánkban a politikai kultúrából alkalmanként deficit mutatkozik. Az aktuálisan hatalmon levők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a 150 fős testületben aktuálisan kisebbségben levők nem maguktól kerültek oda: ugyanolyan emberek szavazták be őket, mint az éppen többségben levőket. Semmibe vételük az állampolgárok egy csoportjának látványos semmibe vételét is jelenti. A parlamenti bizottságokban lehet elutasító álláspontot megfogalmazni az ellenzéki törvénymódosító javaslatokkal, törvénytervezetekkel kapcsolatban. Ugyanezt meg lehet tenni a plénumban is, a javaslat vitája során, illetőleg a szavazásnál. Azonban megakadályozni azt, hogy a javaslatokról egyáltalán tárgyaljanak, már-már olyan nagyfokú bunkóság, mint nem szavazni meg egy-egy rendkívüli parlamenti ülés programját. A Smer keddi túlkapásával újfent bizonyította azt, amiről már röviddel a 2012-es parlamenti választások során megbizonyosodhattunk: most már bizonyossággal kijelenthető, hogy a kommunikációs tanácsadók által diktált, békü- lékeny, kompromisszumkereső szólam csak politikai máz volt, amely továbbra is ugyanaz a hataloméhes pártot takarja, amelyet korábban megismerhettünk. Mindenki fújja a magáét (TASR/AP-felvétel) KOMMENTÁR Brüsszeli osztozkodás MÓZES SZABOLCS Hangsúlyos „minisztériumot” kapott Brüsszelben a szlovák biztos. A tárcaleosztás ismét megmutatta, nem a szakértelem számít, hanem a kulisszák mögötti egyezségek. Maroš Šefčovič felel a következő öt évben az EU közlekedési ügyeiért. Jean-Claude Junckertől, az Európai Bizottság elnökétől viszonylag fajsúlyos tárcát kapott - ha hinni lehet az első elemzéseknek. A 40 milliárd euró, amiből gazdálkodhat, komoly összeg, Juncker döntése egyben azt is bizonyítja, hogy a szlovák kormánynak jól sikerült lobbiznia. Abiztosokat ugyanis, ne legyenek illúzióink, nem a szakértelmük szerint sorolják be. Nagy ország egyenlő fontos poszt jói lobbizó tagállamnak izgalmas funkció, szemfüles országnak zsíros pozíció, problémás államnak fapados tárca. Šefčovič mellett szólt, hogy az elmúlt öt évben is a „brüsszeli kormány” része volt, papíron előkelő poszton - alelnökként az intézmények közötti kommunikációt irányította -, ám a valóságban nem rendelkezett komoly agendával, költségvetéssel. Viszont összekötőként építhette magát, amiből most profitál. Meg kell említeni a Fico-kormány szerepét is. A 2006-2010-es időszakkal ellentétben - amikor a HZDS és az SNS miatt görbe szemmel néztek rá -, Robert Fico megítélése pozitív. Óvatos euroszkeptikusból eurokomfom politikus lett, nem kekeckedik, nem mond ellent Brüsszelnek, sőt az uniós szempontból problémás Radičová-kormánnyal szemben - amely az SaS miatt nem tudta megszavaztatni a máso- dikeurómentőövet-, biztosította az EU számára fontos ügyek elfogadását. A döntéshozatalkor ez is nyomhatott a latban. És az is, hogy az unión belül az elmúlt négy évben Orbán Viktor Magyaroszágával volt a legtöbb konfliktusa Brüsszelnek, így annak ellenére, hogy Navracsics Tibor személyében felkészült, higgadt és profi politikust küldött a magyar kormány Brüsszelbe, csak fapados posztot kaphat. Oktatási és kulturális téren minimális számú agendája van Brüsszelnek, majdnem minden nemzeti hatáskörben dől el. Navracsics számára így a következő öt év a faj súlyos döntések és a reflektorfény helyett a kényelmes semmittevésről fog szólni. Az igazán dörzsölt kormányok női biztost jelöltek- Brüsszel ugyanis kínosan ügyel arra, hogy a nők minél nagyobb arányban legyenekjelen a testületben, s ne semmitmondó posztokon. A kormányok többsége férfit küld (nem azért, mert hím- soviniszta, egyszerűen mert a politikusok között több a férfi), így aki nőijelölttel álltelő, jó eséllyel olyan tárcát is kaphatott, amelyet férfi politikussal nem ért volna el - persze szigorúan az antidiszkrimináció és a politikai korrektség jegyében. A kiválasztási mechanizmus is bizonyítja, hogy nem a rátermettség számít. Šefčovič karrierdiplomataként soha nem foglalkozott a közlekedéssel, a politológus Navracsics sose foglalkozott oktatási, kulturális ügyekkel. Persze, mindegyik biztos mögött ott áll egy halom szakember, ám egy miniszter esetében nem földtől elrugaszkodott követelmény, hogy legalább egy kicsit konyítson ahhoz, amivel foglalkoznia kellene. Előállhat az a „mélyen ironikus" helyzet, hogy Skócia már függetlensége első napján a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségére szorulhat Megmenthető a brit unió? - egy hét múlva népszavazás Skóciában MTl-ELEMZÉS Megmenthető-e a 307 éves brit unió, vagy megtörténik a jövő csütörtöki skóciai függetlenségi népszavazáson az, amit Londonban egészen az utóbbi napokig elképzelhetetlennek tartottak: Skócia elszakad Nagy-Britanniától. Az elszakadást ellenzők a kampány kezdete óta kényelmes - sokáig kétszámjegyű - előnyben voltak, ez azonban egyetlen hónap alatt elenyészett. Egyik közvélemény-kutató azonban már a függetlenségpárti tábor minimális előnyét mutatta ki, alaposan megtépázva a fontot és a skót nagyvállalatok részvényár- folyamait. A fejlemény felforgatta a londoni politikai menetrendet is: a három legnagyobb politikai párt vezetője, David Cameron miniszterelnökkel az élen bejelentette, hogy Skóciába utaznak és bekapcsolódnak a brit unió megmentését célzó kampányba. Sok mülió fontos kérdés A tapasztalatok alapján a közvélemény-kutatási olló ilyen csattanós bezárulásának egyik fő oka - Cameron népszerűtlensége mellett - éppen az lehet, hogy a „terepen” visszafelé sülhetett el a függetlenségellenes tábor stratégiája, amely a skót elszakadás esetére apokaliptikus gazdasági-pénzügyi következményeket helyez kilátásba. A fő ütközési pont az, hogy mivel fog fizetni Skócia a függetlenség első napjától, hiszen a font további közös használatától London mereven elzárkózik. Skócia elvileg egyoldalúan is használhatná a fontot, ugyanúgy, ahogy például Panama használja az amerikai dollárt, de elveszítené a brit jegybank végső hitelforrásként nyújtott stabilitási garanciáit. A glasgow-i utcát az ilyen szakzsargon hidegen hagyja. A legnagyobb skót városban általában a taxisofőrt tekintik a közvélemény kimondójának. Az MTI tudósítója a glasgow-i taxikban vagy sajnálkozó nevetéssel, vagy indulattal találkozott válaszként ezekre az érvekre. „Miről beszél, Sir? Itt az olaj, az a mi olajunk, abból majd kiválóan megélünk. Csak azok ott Londonban most ellopják tőlünk, 300 milliárd font értékű olajat loptak el eddig” - mondja egy levegővétellel a taxis. „De mi lesz a fonttal?” „Mi lenne, maga is ezzel jön? Akármit beszél Darling, megtartjuk a fontot, ki veheti el tőlünk” - fakad ki a sofőr. Alistair Darlingra, a függetlenné válás ellen küzdő kampánycsoport, a Better Together (Jobb együtt) vezetőjére utalt. Darling kampánystratégiájának központi eleme, hogy Skócia elveszítheti a fontot, ha az elszakadásra voksol. No thanks, Yes Scotland A No thanks - Köszönjük, de nem kérünk belőle - ez a skót függetlenségellenes kampányt irányító Better together (Jobb együtt) szerveződés hivatalos jelszava. Glasgow-ban azonban jól láthatók a független Skócia eszméje iránti vonzódás megnyilvánulásai is. A kirakatokban egymást érik a Come on Scotland és Yes Scotland feliratú lelkesítő plakátok, sok autó rendszámának sarkában nem az unió csillagaival ölelt GB, hanem a SCO országjelzés virít a Skócia mártír védőszentje, Szent András fehér keresztjével ellátott kék skót zászlón, a bevásárlóutcákon pedig gyakoriak a kék színekre pingált arcok. A függetlenségellenes kampány irányítói szerint a skót-an- gol határ ellenőrzött, tényleges országhatárrá válik. A skótok nem utazhatnának szabadon az Európai Unióban, és sokan megkérdőjelezik, hogy Skóciát később egyáltalán felvennék-e az unióba önálló tagállamként. Douglas McWilliams professzor, az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-üzleti elemzőcég elnöke - aki maga is skót - tanulmányában közölte: a független skót állam megteremtésének közvetlen és azonnali induló költsége 2,4 milliárd font lenne, ami jelentős költségvetési terhet róna az alig 5 milliós ország kormányára. A professzor szerint előállhat az a „mélyen ironikus” helyzet, hogy Skócia már függetlensége első napján a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségére szorulhat. A közgazdász arra hívja fel a figyelmet, hogy függetlenné válása esetén Skóciára legalább öt olyan kemény év vár gazdasági szempontból, amilyent az ország a két világháború közötti időszak óta nem élt át. Már menekül a tőke Jelentős tőkekivonás kezdődött a skót gazdaságból a függetlenségpárti erők látványos előretörése nyomán - írta a tegnapi Financial Times. A brit gazdasági lap szerint az alapkezelők, nyugdíjalapok és más pénzügyi szolgáltatók máris fontmilliárdokat telepítettek át, főleg Angliába. Az idegesség jele az is, hogy az utóbbi időben a skóciai kereskedelmi ingatlanügyletek szerződéseibe kilépési záradékok kerülnek be, lehetővé téve a vásárlóknak a tranzakció felmondását vagy az árak újratárgyalását arra az esetre, ha a népszavazáson a skót választók a függetlenségre voksolnak - írta a Financial Times ingatlanszektorbeli tanácsadókat idézve. Londoni pénzügyi elemzők is felhívták a figyelmet arra a kockázatra, hogy a betétesek, sőt maguk a bankok is „elmenekülhetnek” Skóciából, ha a népszavazáson az elszakadásra voksolók győznének. A legnagyobb skóciai bankok is távozhatnak, ha bizonytalanná válik, hogy továbbra is támaszkodhatnak-e a Bank of England likviditásforrásaira.
