Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-08 / 206. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014, SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Befejeződött a velencei filmfesztivál Roy Andersson filmjéé az Arany Oroszlán Bodó Viktor első budapesti nagyszínpadi rendezése Közép-Európa egyik legrangosabb fesztiválján Pilsenbe utazik A revizor Lengyel Tamás A revizor Hlesztakovjaként (Dömölky Dániel felvétele MT1-HÍR Velence. Roy Andersson svéd rendező műve, A léten me­rengő, faágon ülő galamb című film (En duva satt pa en gren och funderade pa tillvaron) nyerte el a legjobb alkotásnak járó Arany Oroszlán díjat a 71. velencei filmfesztiválon szom­bat este az Alexandre Desplat zeneszerző vezette zsűritől. Andersson szürreális jegyeket viselő filmje egy három részből álló sorozat záró darabja. A tri­lógia azt a kérdést járja körbe, hogy mit jelent embernek lenni. A legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlán díjat az orosz Andrej Koncsalovszkij vehette át A postás fehér éjszakái című drámájáért. A legjobb színésznek és a leg­jobb színésznőnek járó elisme­rést, a Coppa Volpit Saviero Costanzo olasz rendező filmje, a Hungry Hearts két főszerep­lője, az amerikai Adam Driver és az olasz Alba Rohrwacher kapta. A zsűri nagydíját Joshua Oppenheimer The Look of Si­lence című, az 1960-as évek­ben Indonéziában, egy meghi­úsult kommunista puccskísér­letet követően végrehajtott mészárlásokról szóló doku­mentumfilmje nyerte el. Kaan Müjdeci török rendező Sivas című, egy elhanyagolt, magá­nyos fiú és egy kutya barátsá­gáról szóló drámáját a zsűri kü- löndíjával jutalmazták. A leg­jobb forgatókönyvnek járó el­ismerést pedig Rahszan Bani- Etemad iráni rendezőnő filmje, a Mesék (Tales) kapta. Kabaré? Vásári komédia? Karnevál? Bodó Viktor nagy sikerű vígszínházi rendezése, A revizor le­het akár abszurd törté­nelmi blődli is, vagy a mai magyar viszonyokra utaló társadalmi parabo­la. Egy biztos: izgalmas házasság Eszenyi Enikő társulata és a rendező ál­tal vezetett Szputnyik Ha­józási Társaság között. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Köszönöm a bizalmat, ked­ves barátaim! Újabb csodála­tos négy év vár ránk!” - hirdeti a gogoli plakát, a vidéki kisvá­ros polgármesterének öltö­nyös portréjával. O a darab egyik főszereplője. A polgár- mester (Hegedűs D. Géza), aki pontosan tudja, hol kell nyalni és hol taposni, s mivel ő a tör­ténetben a legnagyobb csaló, a hamiskártyások között a gene­ralisszimusz, maga a megtes­tesült moral insanity. Hlesztakov, a stiklik, a csalá­sok és korrupciók sűrűjébe ér­kező csóró, az idegen hivatal­nok, a piti kis szélhámos, akit el­lenőrnek néznek, megveszte­getnek és lekenyereznek: Len­gyel Tamás. „Ha egy társulat­ban előkerül A revizor, akkor az idősebb színészek a polgármes­ter, a fiatalabbak pedig Hlesz­takov szerepére vágynak - véle­kedik az előadás álrevizora. - S ha ez még párosul egy olyan helyzettel, amelyet Bodó Viktor teremt meg a színpadon és a társulatban, akkor az rendkívüli színházi szituáció. Viktor u- gyanis a nyitott, szabad színház képviselője. A szöveget, a dara­bot nagyon erős alapanyagnak tekinti, de képtelen kiszakadni a mai világból. Orra van a gro­teszkre. Kiszínezi a művet a sa­ját gondolataival és a színészek egyéniségével. S bár nagyon ha­tározott elképzelése van a da­rabról, olyan szabadságot és te­ret enged a színészeknek, hogy az ember nem azt érzi, dolgo­zik, hanem mintha egy zárt tér­ben a legjobb barátaival ját­szana.” Színész és rendező barátsága régi keletű. Egy tévéfilm szerep­lőválogatásán találkoztak elő­ször, tizenhárom éves koruk­ban. „Lajko Lakatos József ren­dezte a filmet, de sem Viktor, sem én nem kaptunk szerepet benne. Mindketten bekerül­tünk viszont a rendező által ve­zetett Harlekin Gyermekszín­pad előadásaiba. Három-négy évet töltöttünk a társulatban, Viktor már akkor is szenvedé­lyes, vehemens, sziporkázó humorú fiú volt, ugyanúgy össze tudta fogni a társaságot, mint most, rendezőként a Víg­színházban. Ő volt a csapat mo­torja, generálta az eseménye­ket. Ha rendez, most is rengeteg ötletet dob fel a színpadra. Amíg megvalósítjuk, gyakorol­juk, a háttérbe húzódik, aztán újra hozza a maga elképzelése­it, ambícióit, és ismét elfoglalja a vezető pozíciót. Okosan, na­gyon jó ösztönnel érzékeli, mi­kor kell neki előtérbe lépnie és mikor visszavonulnia.” Szakmailag nagyon megbe­csült előadás A revizor, a nézők is végig szórakoznak rajta. Len­gyel Tamás pedig pályája egyik fontos állomásának tekinti Hlesztakov alakját. „Közhely, tudom, de mindig azok a jó figu­rák, amelyek változnak a darab során. Hlesztakov pedig nagyon sokat változik. Ha csak a külcsínt nézzük: van egy szakadt, igazán rossz állapotban levő ember, aki lélekben teljesen elhagyatott, törődött, kiszolgáltatott a világ­nak. Pénz, szeretet, megbecsü­„A végén jöhet a felisme­rés, hogy totál hülyék, akik körbevesznek, és megérdemlik, hogy megbüntessem őket." lés semmi. Nyilván ő juttatta magát ilyen helyzetbe, de a vé­gén hatalommal, gazdagsággal bír. Ennek a felismerését kell el­játszani. Először azt, hogy nem érted, mi történik veled, rajta­kapnak, elvisznek, börtönbe zárnak, megbüntetnek. Majd azt, hogy talán álmodom ezt a helyzetet, ez nem lehet igaz, az éhségtől hallucinációim van­nak, miért történik velem mind­ez, lehet, hogy összetévesztenek valakivel. De lehet, hogy még­sem, tehát ennek a bizonyossá­gát is megkell mutatni. Majd hir­telen felfénylik a kapzsiság, hogy mindent bepótolok, amit eddig elmulasztottam. A végén pedig jöhet a felismerés, hogy totál hülyék, akik körbevesznek, és meg is érdemlik, hogy meg­büntessem őket. Ezt mind nagy­szerű eljátszani.” A januári bemutató idején többen kampányszínháznak nevezték Bodó Viktor rendezé­sét. Nem kapott meghívást a Pé­csi Országos Színházi Találko­zóra sem, pedig ahogy Lengyel Tamás mondja: „A legérdeke­sebb ebben az előadásban az, hogy igazából nem politizál. Azokra a groteszk jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek mellett nem mehetünk el anél­kül, hogy ne mosolyognánk. A hatalom iránti megfelelési vágyból próbál abszurdot csi­nálni. Állást nem foglal. Sem az egyik, sem a másik oldalon.” A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság produkciója szerdán mutatkozik be Közép- Európa egyik legrangosabb se­regszemléjén, a holnap kezdő­dő Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Andersson az Arany Oroszlánnal (SITA/AP-felvétel Egy nap kultúra nélkül Pozsony. 36 szlovákiai kulturális intézmény fogott össze egy új kezdeményezésben, és mára meghirdette az „egy nap kul­túra nélkül” programot. Három tucat színház, galéria, könyv­tár, művelődési ház, filmklub stb. ma zárva tart, és nem kínál műsorokat, rendezvényeket a közönségnek. Az intézmények ehelyett arra kérik a kultúra fogyasztóit, gondolkodjanak el azon, milyen is lenne a világ az általuk előállított javak nélkül. Azok, akik érdeklődnek a kultúra és a művészet mai helyzete iránt, benézhetnek a Szlovák Nemzeti Színházba, ahol nyil­vános vitát szerveznek a témában, különös tekintettel a tör­vényalkotás, a finanszírozás és az oktatás gondjaira, (ú) KULTURMIX Könyv. Primo Levi (1919— 1987), a vegyészből lett író mindvégig megmaradt civil szakmájánál is, mely annak ide­jén Auschwitzban az életét mentette meg: általa lett hasz­nossá, s így túlélővé egy láger­laboratóriumban. Levi civilsége és tragikus halála (42 évvel sza­badulása után levetette magát torinói lakásának negyedik emeletéről) baljós választ lát­szik adni az Auschwitz és az irodalom viszonyát firtató kér­désekre. Primo Levi első és mindmáig leghíresebb könyve, az Ember ez? megszenvedett életanyagának hátterében az emberi civilizáció legbaljósabb sejtelme áll: hogy az emberi ci­vilizációnak, a „világnak” ezen­nel, íme, vége. És ekkor, a világ vége után kezdődik a folytatás, a Fegyvernyugvás. Mert valami folytatás, úgy látszik, mégiscsak van. Négy orosz katona, lóhá­ton. Győztesek és vesztesek nyájként terelt milliói. Végeér­hetetlen vonatozások. A vona­kodva, de mégiscsak újra testet öltő - valamiféle - szabadság. Primo Levi: Ember ez? -Fegy- vemyugvás. Európa Könyv­kiadó, Budapest, 2014. Mozi. Hogy jön össze a gép­fegyver a mosómedvével? Nos, aVasember, a Thor, az Amerika kapitány és a Bosszúállók után újabb szuperhős-csapattal tá­mad a Marvei. A galaxis őrzői látványos és akciódús űrkaland. A történet a kalandor Peter Quill körül forog, aki ellop egy titokzatos gömböt, amelynek megszerzése szerepel a gonosz Ronan világuralmi tervei között is. Ezért hajtó vadászatot indít Quill után, aki persze menteni akarja a bőrét. Ennek érdeké­ben kényszerű szövetséget köt négy különös alakkal - Rocket, az állig felfegyverzett mosó­medve, Groot, egy élő fára em­lékeztető lény, a veszedelmes bérgyilkosnő, Gamora és a bosszúszomjas Drax, a Pusztító alkotják a Galaxis őrzőit. Ami­kor Quill rájön, hogy a titokza­tos gömbnek mekkora ereje van és milyen veszélyt jelent az uni­verzumra nézve, elkeseredett végső összecsapásra hívja társa­it, a tét pedig óriási, mivel az egész galaxis sorsa múlik raj­tuk. A galaxis őrzői. Amerikai ak­ciófilm, 122 perc, 2014. Ren­dezte: James Gunn. Kiállítás. Holnaptól látogatha­tó az új kiállítótermekkel kibő­vített Danubiana Meulensteen Art Museum. A Dunacsúnban, pazar természeti környezetben - a Dunába nyúló földnyelven - álló kortárs művészeti múzeum az új megnyitóra új kiállítással is készült, mely a Galanda-kör, a modern szlovák képzőmű­vészet meghatározó csoporto­sulása előtt tiszteleg. A Mikuláš Galanda nevével fémjelzett csoport az ötvenes években a lázadás gesztusát vitte a hazai kulturális életbe, a husáki nor- malizáció idején a hivatalosan támogatott művészeten kívül álló alternatív tendenciákat képviselte, mára pedig megke­rülhetetlen klasszikussá vált. A kiállítás kilenc szlovák képző­művész - Andrej Barčík, Anton Cutek, Vladimír Kompánek, Rudolf Krivoš, Milan Laluha, Milan Paštéka, Andrej Rudav­ský, Ivan Štubňa és Pavol Tóth - pályaképét rajzolja meg. A fel­vételen Rudolf Krivoš Önarcké­pe látható. A Galanda-kör. Danubiana Meulensteen Art Museum, Dunacsún. Megtekinthető: november 16-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents