Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-08 / 206. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com KOMMENTÁR Irány a szamizdat LOVÁSZ ATTILA Új tulajdonosa van a második legnagyobb szlovákiai kiadónak, amelynek soha nem volt külföldi befektetője, s amelyről elmondható, hogy valóban garázsban, térden készült az első lapja, a máig sikeres legnagyobb szlovák hetilap. Hasonló utat járt be az Új Szót kiadó társaság is, zászlóshajója ugyancsak térden és garázsban készült eleinte. A különbség annyi, hogy ennek a kiadónak van külföldi befektetője, nem is jelentéktelenjátékos. Van mégegyharmadikjelentős, egyébként bulvárkiadó, annak csak külföldi befektetője van - s olyan pletykák terjednek, hogy a tulajdonos szívesen megszabadulna szlovákiai érdekeltségétől. Ahír érdekessége nem a tulajdonosváltás, hanem az, hogy az új kiadó a Penta csoporthoz kötődik. Mint ahogyan egy másik csoporthoz való kötődést sejtenek a bulvárkiadó feltételezett eladásánál. Csupa rossz hír. Nem, nem az újságíróknak. Az olvasóknak, a médiafogyasztóknak. Nem mindegy ugyanis, ki a meghatározó sajtótermékek kiadójának tulajdonosa (egyáltalán nem véletlen, hogy a szabad sajtóra oly nagyon megor- roló mečiari garnitúra anno 50 százalékos adót vetett volna ki a külföldi tulajdonú kiadókra). A szlovák sajtópiacot évekig az mentette mega tartalmi süllyesztőtől, hogy a „nagyok” kiadói sose voltak kormányközeliek. Tévedés ne essék: a szlovák sajtópiacról nagyon sok mindenben van elmarasztaló véleményem, és színvonalát tekintve sem tudok szuperlatívuszokban nyilatkozni. De az biztos, a kormányok soha nem tudták megvenni a nagy lapokat, legyenek azok akár bulvártermékek, akár közéleti napi- és hetilapok. Az egykori Republika vagy a kassai vasmű pénzügyi lobbijához került Národná obroda ékes példái annak, miként veszíti el a közvetlenül hatalomhoz köthető sajtó az olvasókat, a piacát, idővel a létét is. Csehországban az egyik leggazdagabb ember - mindennek tetejébe a jelenlegi pénzügyminiszter - fölvásárolta a legerősebb (és eddig legszabadabb) nagy lapokat. A Penta most szerzett egy nagyon olvasott és sikeres hetilapot, egy aránylag sikeres bulvárlapot (meg néhány jelentős folyóiratot). Egy másik pénzügyi csoport rövidesen megszerezheti a legnagyobb bulvárlapot (bár ezt egyelőre tagadják), s ki tudja, hogy a Sanoma magyar kivonulása, a német kiadók cseh kivonulása után mi következik. Mindenütt a hazai tőzsdecápák vagy újmilliárdosoklettekatulajok-s mint olyanok, a kormányzatokhoz, a hatalomhoz való közelségüket nem ta- gadhatj ák (Babiš cseh pénzügyminiszter hiába is tenné). Lehet a sajtót sok mindenért szidni. A külföldi befektetőket is. De ami ezután következhet, az nem abban látszik majd meg, hogy „mit ír megrendelésre a lap” (az összeesküvés-elméletek fanjainak most mondom, ez nem így működik, akármennyire jó ezt hinni), hanem abban, hogy MIT NEM ÍR MEG. Csehország intő példa, egy szlovákkal összehasonlíthatatlan minőségű és dinamikájú sajtópiac tört derékba tavaly. A szlovákiai kiadóeladás egy ilyen folyamat kezdete. Konklúzió nincs. A sajtópiac nem amatőr, öntevékeny mozgalom. Hatalmas pénzeket mozgat még kis országokban is, ergo a tőzsdecápákra rálicitálni majdnem lehetetlen. Alternatíva lehet kettő: a köz- szolgálat és a szamizdat. Önök melyikre tippelnek? A hónapok telnek, a csendes egyezségek szaporodnak, és kialakul egy viszonyrendszer Vigyázat: jön a semmi! Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre több helyről hallani aggodalmaskodó felvetéseket. Mi lesz, ha megint ez nyer? Mi lesz, ha most amaz nyer? Szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem lesz semmi. VERES ISTVÁN Persze valami biztosan lesz, mert olyan még nem volt, hogy valami ne lett volna, de talán megspórolhatunk magunknak egy adag aggódást az önkormányzati választások előtt, ha már most belátjuk: nem fog semmi sem történni, pontosabban semmi olyan, amitől félni kellene. Ugyanez érvényes az Iszlám Állam nevű agresszív szervezetre is. Egy bécsi ismerősömről hallottam néhány napja, hogy visszaszokott a cigarettára, mert ideges: fél az Iszlám Állam aktivistáitól. Innen üzenem neki, Tomikám, ne idegeskedj, mert ilyen esetekben derül ki, milyen hasznos időnként ez az Amerikai Egyesült Államok nevű képződmény: legalább van valaki, aki ronggyá lövi az Iszlám Államot. És ez nekünk egy fillérünkbe sem kerül. Egy másik érdekes mozzanat a közelgő önkormányzati választások kapcsán, hogy bejelentette indulási szándékát egy blogger, aki egy ideje komáromi témákról értekezik az interneten. Mint írja, sokat őrlődött, végül úgy döntött, hogy képviselőként próbál meg tenni egy élhetőbb Komáromért. Egyrészt minél több ötletes és energikus tagja van egy képviselő-testületnek, annál jobb a városnak, másrészt nem vagyok róla meggyőződve, hogy a képviselői munka és a kritikus szemléletű blogírás hosszú távon összeegyeztethető lenne. A képviselő, ha el akar valamit érni, egyezkedésekre kényszerül, ugyanis javaslatainak elfogadásához még sok szavazatra van szükség a sajátján kívül. Támogatást kell tehát szereznie, a támogatásért pedig általában kérni szoktak, illetve elvárnak valamit. Ezzel nincs is semmi baj. A hónapok telnek, a csendes egyezségek szaporodnak, és kialakul egy viszonyrendszer. Múltkor jó fejek voltatok, megtámogattatok, és mivel a következőkben is számítok rátok, nyilván nem foglak rommá alázni titeket a biogomon, még akkor sem, ha tudom, hogy egy másik ügyben vállalhatatlanul jártatok el. Aki nem akar semmit elérni, annak persze nem kell ilyen kompromisszumokba belemennie, ugyanakkor teljesen felesleges, hogy bekerüljön a képviselők közé. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen testületekben a pártjelöltek dominálnak. A pártoknak pedig leginkább csak akkor kellenek a megoldások, ha ők hozzák őket. De mivel a pártok természetüknél fogva leginkább politikai megoldásokat tudnak kínálni (értsd: nem az adott probléma megoldása az elsődleges cél, hanem hogy a párt profitáljon), ezért a novemberi önkormányzati választások tétje is legfeljebb akkora, mint a többi ilyen választásé. Emiatt tényleg nem érdemes visszaszokni a cigire. A szövetség segíti Ukrajnát, de katonailag nem garantálja megvédését az orosz agresszióval szemben, ez ugyanis NATO-orosz háborút jelentene Putyin új értelmet adott a NATO létének és erősítésének MTl-HÁTTÉR Oroszországot a NATO gyakorlatilag már nem partnernek, hanem fenyegetésnek tekinti, bár a walesi csúcson nem mondta fel a NATO-Oroszország Tanács 1997-es megalapításáról szóló megállapodást. A korszak- váltás egyértelmű, de egyelőre nem annyira radikális. A hidegháború befejeződésével a NATO-nak új szerepkört kellett kialakítania. Ezt abban vélte megtalálni, hogy az egyetlen kiemelkedő veszély - a szovjet fenyegetés - helyett már számos veszéllyel kellett szembenéznie, például a terrorizmussal, a nukleáris ambíciókat tápláló lator államokkal, a népirtásig fajuló balkáni nacionalista háborúskodással, illetve a kibernetikai hadviseléssel. E veszélyek egyes esetekben távoli térségekben indokoltak katonai beavatkozásokat. Ez volt „a műveletek kora”, ami lényegében év végén, az afganisztáni misz- szió befejezésével lezárul. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban új értelmet adott a NATO létének, sőt, erősítésének. A Krím bekebelezése, a kelet-ukrajnai szakadárok fegyveres támogatása, a közvetlen orosz katonai agresszió megszólaltatta a vészcsengőt a brüsszeli NATO-székházban. Az atlanti szövetség visszatér eredeti funkciójához: hazatér a távoli expedíciós műveletekből, és a tagországok területének kollektív megvédésére, a közös biztonságra helyezi a hangsúlyt. Orosz értelmezés szerint a NATO visszatér a hidegháborúhoz - nyugati értelmezés szerint az orosz fenyegetés újraéledésével a NATO visszatér a saját védelmi képességek növeléséhez. Moszkva szerint a NATO igyekszik a katonai struktúráját közelebb vinni az orosz határhoz - nyugati értelmezés szerint a NATO erősíti jelenlétét a magukat fenyegetve érző keleti tagállamaiban. Kijev nem kapott ígéretet a tagság elnyerésére Azonban az enyhülés lehetőségét sem zárta ki a szövetség. Ezt mutatja, hogy sem az ukránok, sem a baltiak nem kapták meg száz százalékig azt, amit akartak. Ukrajna megkapta a NATO teljes politikai támogatását, valamint jelentős anyagi segítséget és haditechnikai eszközöket is kap. Nem kapott azonban újabb ígéretet a NATO-tag- ság elnyerésére. Márpedig a kollektív védelem elve - valamely tagország megtámadását az összes tagországa ellen intézett támadásnak kell tekinteni - értelemszerűen csak a NATO- tagokra terjed ki. A NATO a lehetőségek szerint segíti Ukrajnát, de katonai értelemben nem garantálhatja megvédését az orosz agresszióval szemben. Ez ugyanis NATO-orosz háborút jelentene, és annak elkerülése minden más szempont fölött áll. A Baltikum többet remélt A románok, a lengyelek és a balti országok területén az eddiginél nagyobb lesz a NATO katonai jelenléte. Jelentős hadi- technikai eszközt tárolnak majd, hogy szükség esetén ne vesztegessenek sok időt az odaszállí- tással. A NATO gyorsreagálású ereje valóban gyorsan - két-há- rom nap alatt - lesz képes reagálni a fenyegetésekre. De a NATO-katonák országonként váltják majd egymást, és békeidőben rövidebh-hosszabb gyakorlatokra szállítják őket a keleti tagországokba. Áz atlanti szervezet - a balti igények dacára - nem kíván olyan állandó támaszpontokat íétrehozni a keleti tagországokban, amelyeken folyamatosan jelentős számú katonát állomásoztatnának, ez ugyanis ellentmondana a NATO-orosz partnerségről szóló megállapodásnak. Összességében a walesi csúcson a szövetség kellő határozottságot mutatott az agresszív orosz törekvésekkel szemben, ám gondoskodott arról is, ne menjen veszendőbe minden, ami a korábbi években, a NATO- orosz partnerséghez fűzött remények időszakában keletkezett. Mindeközben Moszkvában Az orosz biztonsági tanács évvégéig az új viszonyokhoz igazítja katonai doktrínáját, figyelembe véve az új fenyegetéseket. Ezek közé sorolják a NATO terjeszkedését, az amerikai rakétaelhárító rendszer kiépítését és az ukrán válságot. - Az új orosz katonai doktrína nem helyez kilátásba megelőző atomcsapást. Atomfegyver használata továbbra is kizárólag válaszcsapásként jöhet szóba - mondta Jurij Balujevszkij volt orosz vezérkari főnök a RIA Novosztyi hírportálnak.
