Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-30 / 200. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 30. _____________________________________________________________________________________SZOMBATI VENDÉG 7 W illiam Friedkin: „Rengeteg forgatókönyvet kellene elolvasnom, sokan várják a válaszom. Forgathatnék évente két filmet is, ha nagyon akarnék..." Már hatvannyolctól csehnek tartja magát Ötödik játékfilmjével, az 1971-ben készült Francia kapcsolattal lett Oscar- díjas alkotó William Friedkin amerikai rendező. Két évvel később forgatott filmje, Az ördögűző mára ugyancsak legendás mozivá vált. SZABÓ G. LÁSZLÓ William Friedkin neve azóta is olyan izgalmas művekkel forr össze, mint a Portyán, az Élni és meghalni Los Angelesben, a Jade, a Csont nélkül, a Hasfel- metsző Jack naplója vagy a Veszett vad. Rendezett nagy sikerű tévésorozatot is: 2007 és 2009 között a CSI: Helyszínelőket. Karlovy Vary idei fesztiválja az életművét díjazta Kristályglóbusszal. Elsőként a felesége, Sherry Lansing, a legjelesebb amerikai filmproducerek egyike, majd Jih' Menzel gratulált neki. Kezdjük Sherryvel. Tényleg a negyedik felesége? Tényleg. Éppen itt, Karlovy Varyban ünnepeltük házasságunk huszonharmadik évfordulóját. Akkor nem is faggatom Jeanne Moreau-ról, a jeles francia színésznőről, aki az első felesége volt. Mesélje el inkább azt, hogyan találkozott élete mostani párjával, aki a hollywoodi filmstúdiók nagykönyvébe az első női producerként írta be a nevét. Ezt a történetet ő tudná igazán elmesélni, hiszen ő volt a kezdeményező kettőnk közül, de jó... a lényeget tőlem is hallhatja. Forgatókönyveket véleményezett, írásban, ez volt a feladata. Negyven éve már, hogy Az ördögűzőt látta. Nem ismertük egymást, korábban a nevemet sem hallotta. Állítólag olyan nagy hatással volt rá a történet, hogy azt mondta: „Pontosan ilyen fantasztikus filmeket szeretnék majd egyszer produkálni én is!” Valamit megérezhetett benne, mert a bemutató idején sem kasszasikerről, sem nagyobb szakmai elismerésről nem beszélhettem, éveknek kellett eltelnie ahhoz, amíg Az ördögűzőből híres film lett. Személyesen 1991-ben, egy Oscar-gálán találkoztunk először. Bizonyára ott, helyben megtetszettem neki, vagy az ég tudja, mit érzett meg bennem... egyszer csak odalépett hozzám, rám köszönt, és három hónap múlva összeházasodtunk. Ha több mint húsz éve együtt élnek már, akkor mindkettőjük részéről jó döntés lehetett, hogy... ... az volt! Most már azt is elmondhatom: korábbi három feleségem közül egyikkel sem éltem ennyi évig. Jeanne Moreauval két évig bírtuk együtt, a második és a harmadik házasságom három-három évig tartott. Sherry Lansinggel csillagként is közük van egymáshoz. Igen, Hollywoodban, a hírességek sétányán. Sherry olyan filmek producereként lett híres, mint a Végzetes vonzerő, a Forrest Gump vagy a Titanic. Pedig igazi zöldfülűként érkezett Hollywoodba. Középiskolai tanárnő volt, amikor elhatározta, hogy beáll az amerikai színészek végeláthatatlan sorába. Szerencsére időben rájött, hogy váltania kell, mert a színészi hivatást nem neki találták ki, producerként pedig olyan szorgalmasan dolgozott, hogy egyre magasabb és magasabb pontra jutott. Tizenkét évig állt a 20th Century Fox élén, onnan ment át igazgatónak a Paramountba. Hallgatom, hallgatom, miközben nem megy a fejembe, mi lehetett az oka, hogy 1977-ben sem a nézők, sem a kritikusok körében nem aratott egyértelmű sikert A félelem bére. Én soha nem aszerint osztályoztam a filmjeimet, hogy melyikből lett kasszasiker és melyikből nem. Ez engem ma is hidegen hagy. Legelső munkám, az 1967-ben készült Jó idők, amelyben Sonny és Cher játszották a főszerepet, olcsó film volt, és a költségek sokszorosát hozta vissza. De még ez sem jelentheti azt, hogy ez a habkönnyű zenés vígjáték jobb film, mint A félelem bére. Az ördögűző és a Francia kapcsolat is rengeteget hozott Hollywood konyhájára, de azzal sem dicsekedtem soha. Nekem bőven elég, ha én magam elégedett vagyok a munkámmal. A félelem bérét most vetítik újra szerte a világban, mert restaurálták az eredeti kópiát. Harminchét évvel azután, hogy leforgattuk, Európában is nagy visszhangja van. Erre most tényleg nagyon büszke vagyok. Ezt a filmet sikerült úgy megrendeznem, ahogy azt annak idején elképzeltem. Henry-Georges Clouzot húsz évvel az ön filmje előtt Yves Montand főszereplésével forgatta le A félelem bérét. Mi vonzotta olyan nagyon ebben a történetben? A hit körüli viták. Clouzot filmjét Európában sokkal jobban ismerték, mint nálunk. Amerikában csak a művészmozi-hálózat- ban vetítették. Izgalmas történet ez. Majdnem olyan, mint a Hamlet. Mellesleg annak is van jó pár változata. Sokan megrendezték, mégsem gondolják úgy, hogy remake-et készítettek volna. A félelem bére sem ilyen. A téma ugyanaz, de ez az én filmem. Sem szerény, sem alázatos nem voltam, amikor ezt a filmet forgattam, Clouzot-t mégis tisztelem és csodálom, remek filmet rendezett, a legjobb európai filmkészítők közé sorolom őt. Mivel nyűgözte le annyira? Vagy maga a történet fogta meg? Négy férfi, ki nem állhatják egymást. Mintha ősi ellenségek lennének, de ha nem fognak össze, elpusztulnak. Jó kis metafora, ugye? Érvényes az egész világra. Amerika és Oroszország soha nem kedvelte egymást, két különböző társadalmi rendszer, de ha nem fognak össze, ha nem próbálnak meg együttműködni, rossz vége lehet. Izraelről és Palesztináról sem mondhatok mást. Vagy összefognak, vagy megsemmisülnek. Felrobbannak, mint a nitroglicerin A félelem bérében. Pokoli körülmények között zajlott a forgatás: tízszeresen túllépte a megadott költségeket, a politikai helyzet sem volt ideális a Dominikai Köztársaságban, ahol a film született. A forgatócsoport tagjai közül sokan kábítószereztek, a dzsungel is megkövetelte a magáét, ön is húsz kilót fogyott a felvételek során. És rengeteg vitája volt a főszereplőt játszó Roy Scheiderrel. Honnan szedi mindezt? Ne dőljön be annak, amit az újságok írtak. Két filmet rendeztem Roy Scheiderrel, és mindkettőre büszke vagyok. Soha nem voltunk nagy barátok, a színészi kvalitásait azonban senki nem kérdőjelezheti meg. Nem is értem, honnan erednek ezek az információk?! Talán onnan, hogy A félelem bére óta nem ajánlott fel újabb szerepet Roy Scheidemek. Nagyon kevés színésszel dolgoztam kétszer. Minden filmem másról szól, és minden szerepre más színészt választottam. Tommy Lee Jonesszal is csak azért dolgoztam kétszer, mert a két szerep hasonlított. Én nem tartozom azok közé a rendezők közé, akiknek megvan a maguk csapata. Nem érzem elkötelezve magam egy-egy színész iránt, még akkor sem, ha nagyszerűen dolgoztunk együtt. Engem vonz a változatosság. A félelem béréből pedig született egy színpadi verzió is. A Broadway játszotta éveken át Max von Sydow főszereplésével. Ismeri őt? Hogyne ismerném?! A legjobb svéd színészek egyike. Ott és akkor, a színházban remekül dolgoztunk együtt. Filmben semmiféle szerepet nem tudtam adni neki. Egyszerűen nem találtam neki való feladatot. Ugyanezt éltem meg azokkal a színészekkel is, akik a Gyilkos Joe-ban és a Búgban játszottak. Nem tudtam visszahívni őket új szerepre. Nem volt mire. Mindkét film forgatókönyvét Tracy Lettstől, a Puli- tzer-díjas írótól kapta. Nem sajnálja, hogy az egyik legsikeresebb művét, az Augusztus Oklahomábant nem ön vitte filmre? Én semmit nem sajnálok, ami az életben elment mellettem. Ez a történet engem egyáltalán nem érdekelt. Ötven éve rendezek, rengeteg forgatókönyvet olvastam, köztük nagyon sok egészen kiválót, de mindegyiket nem rendezhettem meg. Ahhoz három életet kellett volna élnem. Csak azokra mondtam igent, amelyeket a szívem is szeretett. Ugye, ért engem? Tracy Letts művei nagyon közel állnak hozzám, kettőből filmet csináltam, A nebraskai férfit pedig színházban rendeztem meg. A Francia kapcsolat páratlan sikerének titkát miben látja ennyi év után? Abban, hogy New York mindenben a kedvembe járt. Bocsánat a hasonlatért, de mint egy igazi szerető, teljes mértékben kielégített. S közben mindenét felkínálta. Az ajkát, a keblét, az ölét, a combját, mindenét. Mintha mindenld a kedvemben akart volna járni, az utolsó gyalogos is az utcán. Ezért döntöttem úgy, hogy azt az őrült hajszát is fényes nappal, az utca embereivel forgatom le, és nem statisztákkal. Nem lehetett könnyű dolga! Életveszélyes feladat volt. Én is ott maradhattam volna. Még egyszer nem is vállalkoznék ilyesmire. Ma erre szolgálnak a számítógépes trükkök. Igen, az életveszélyes helyzeteket ma nyugodt körülmények között elő lehet állítani. Komputerrel. Csakhogy ez így engem egyáltalán nem érdekei. A legizgalmasabb üldözéses jelenetek Buster Keaton nevéhez fűződnek, még a némafilmekben. Szerencsére azután láttam ezeket, amikor a Francia kapcsolatot már leforgattam. Rendkívüli képsorok voltak, tele feszültséggel, nagy hozzáértéssel beállított jelenetekkel. Biztos, hogy befolyásoltak volna, hiszen annyira tetszettek. De én már festő sem lehetnék, mivel láttam Rembrandt képeit. Ő már mindent megfestett. A régi filmesek, az előttem alkotó rendezők nem ébresztettek bennem ennyi kétséget, hiszen amikor én kezdtem el forgatni, még nem kellett attól tartani, hogy nem leszek olyan jó, mint a nagy öregek. A némafilm korszaka véget ért már akkor, másfajta filmek születtek. Mit tart a legérdekesebbnek a fejlődésben? A technológiát? A film fejlődését mindig az adott kor eseményei határozzák meg. Az, ami a világban történik. Azt ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, az az alkotókra nagyon nagy hatással van. Főleg a forgatókönyvírókra. Önre ki volt igazán nagy hatással a pályája elején? A franciák közül Alain Resnais, az olaszok közül Antonioni és Fellini voltak a nagy kedvenceim, de még 1966-ban láttam a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Mit mondjak? Tátva maradt a szám. És két év múlva kitört a prágai tavasz. Forman filmje, a Tűz van, babám! is teljesen lenyűgözött. Abban is azonnal megéreztem a politikumot, a rendszerrel szembeni ellenállást. Ezek a filmek azt sugallták, hogy az ember szabad- ságérzeténéi semmi sem lehet fontosabb. 1968-ban, amikor Csehszlovákiában megjelentek a szovjet tankok, mi már „csehek” voltunk Amerikában, nagyon erősen együtt éreztünk az itteniekkel. S bár mint minden tavasz, a prágai sem tartott sokáig, az én nemzedékemre sokáig kihatott. Valósággal belélegeztük, és sajnáltuk, hogy az amerikai kormány erre nem reagált. Egészen addig azt hittem, hogy a politikusok nekünk, civil embereknek dolgoznak. Borzasztó volt a felismerés, hogy ez nem így van. Sehol a világon nem így van. Olyan filmek sem születnek már, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok vagy a Tűz van, babám! Tudja, mit mondok én erre? Hála Istennek! Legalább nem kell vén fejjel moziba járnom, vagy folyton a képernyő előtt ülnöm. Készül valamire a közeljövőben? Szándékában áll még forgatni? Rengeteg forgatókönyvet kellene elolvasnom, sokan várják a válaszom. Forgathatnék évente két filmet is, ha nagyon akarnék. Megbolondultam? Ha fiatalon nem így éltem, akkor most miért hajtanám magam? Mae Westről, a harmincas évek filmjeinek egyik szexszimbólumáról készítek sorozatot az HBO-nak, és Bette Midiért szeretném megnyerni a címszerepre. Öt évtizedes pályája során mi volt az, amit végérvényesen megtanult? Hogy nem szabad agresz- szívnak lenni. Volt idő ugyanis, amikor egyenesen elviselhetetlen voltam. Mint a rendezők többsége. Hiszen... gondoljon csak bele: ha nem akar kitűnni a hollywoodi tömegből, eltapossák. Ha nem hallják, nem figyelnek rá. Ha nem dicsekszik, észre sem veszik. Ha nem tudja elhitetni magáról, hogy a világ legtehetségesebb rendezője, anyagilag senki sem támogatja. Milyen más választása marad akkor? És nem, nem, mégsem! Szörnyen szégyellem, hogy egykor én is üyen voltam. Ma már tudom, megy ez másképpen is. 4-12,2 arlovy Zuzana Mináčova felvétele
