Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-30 / 200. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 30. Vélemény és háttér 5 A NATO csak addig marad az USA által uralt szervezet, amíg Washington adja költségvetése zömét NATO: ismét a központban? Az egyre aktívabb és már-már közvetlen orosz beavatkozás miatt az ukrajnai helyzet további eszkalálódása fenyeget. RAVASZ ÁBEL Oroszország eddig kerülte a közvetlen fegyveres beavatkozást - szemben például a 2008- as grúziai háborúval, amikor a konfliktusba szinte azonnal bekapcsolódtak az orosz fegyveresek erők (és irreguláris csapatok). A Krímen komolyabb fegyveres összecsapásra nem került sor, csak az ukrán hadsereg és tengerészet laktanyáiért zajlott némi, javarészt vértelen közelharc, Kelet-Ukrajnában pedig Moszkva az általa támogatott oroszbarát szakadárokon keresztül ügyködött eddig. Most viszont, hogy a lázadók az Azovi-tenger partján újabb frontot nyitottak, a korábban ukrán polgárháborúként aposztrofálható események egyre közelebb kerülnek egy valós, orosz-ukrán háborúhoz. Ebben a kontextusban jelentősen átértékelődik az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, vagyis a NATO szerepe. A szövetség, amely 1949-ben a kialakuló hidegháborús frontvonal nyugati felén lévő államok tömörüléseként jött létre, a szocialista blokk bukása után vesztett jelentőségéből. Ebben a kétpólusú világrend összeomlása mellett az is szerepet játszott, hogy az USA a szervezetet egyfajta utánfutóvá redukálta, amely a mindenkori expanzív amerikai külpolitika vonalait követte. Most azonban, hogy az USA Obama elnök alatt - a közvélemény nyomására - hátrább lépett, és már nem olyan kezdeményező a nemzetközi porondon, az orosz állam pedig (szinte bizonyosan ettől függetlenül) aktívabbá vált saját nyugati végein, a NATO szerepe ismét fontosabbá válhat. A szervezet Európa szempontjából több tekintetben jó kiegészítője az EU-nak. Egyrészt a NATO-tagság elnyeréséhez nincs szükség olyan mély szociális és politikai reformokra, mint az unió esetében, s ez kedvez úgy a posztszovjet országoknak, mind a Dél-Balkánnak, Ukrajnának és Grúziának. Mindez különösen azért fontos, mert a mai napig igaz, hogy NATO-tagországok ellen sikeres területi aggresz- sziót még senkinek nem sikerült végrehajtania. Másrészt a NATO multilaterális módon integrálja Európa nagyobb részét és az USA-t, valamint Kanadát, miközben az EU ugyan erős bilaterális kapcsolatokkal rendelkezik ezzel a két országgal, de azok nem tagjai. Ez lehetővé teszi a jobb koordinációt a két kontinens között. Harmadrészt, a ma még (a Dél-Balkán integrációja előtt) kizárólag keresztény alapokon nyugvó országokból álló EU-val szemben a NATO- nak muszlim többségű ország, Törökország is tagja, s ez hitelesebb szereplővé teszi például a Közel-Keleten. A fenti előnyök miatt egy „újra feltalált”, relevánssá váló NATO komoly szerepet játszhat a következő évek európai politikájában. Két fő kihívással kell megbirkóznia: egyrészt Európa egy még mindig jelentős része nem tagja (például Ausztria, Svédország és Finnország), másrészt különösen a kelet-európai tagállamok anyagi és katonai részvétele az elvárhatónál kisebb a szervezetben. Márpedig a NATO csak addig marad az USA által uralt szervezet, amíg ez az ország adja költség- vetése zömét. A nagyobb európai részvétel nagyobb beleszólást is jelentene. Ez pedig a jelek szerint a visszahúzódó Egyesült Államokat sem zavarná különösen, miközben további súlyt adhatna Európának a nemzetközi színtéren.- Putyin elvtárs is szabadságon van? (Ivan Gašparovič és Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter.) (Jón Krošlák felvétele) A valóságban a gazdasági kapcsolatok egyáltalán nem szakadtak meg, még a katonaiak sem Furcsa háború, furcsa szankciók HORBULÁK ZSOLT A furcsa háború szókapcsolat már foglalt, a második világháború elejét nevezzük így, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, mire Franciaország és Anglia ugyan hadat üzent a németeknek, de a fegyverek nyugaton még nyolc hónapig hallgattak. Az ukrán konfliktus persze más, de a helyzet meglehetősen furcsa. Oroszország az agresszor szerepében területszerző háborút indított, de mind a megtámadott Ukrajna, mind a nyugati hatalmak rendszeresen konzultálnak vele, és a Nyugat részéről harci cselekmények szóba sem jönnek. Helyette vannak a szankciók. Kérdés, hogy menyire képesek befolyásolni a dolgok menetét. Mindazonáltal a szankciókra is jól illik a furcsa jelző. A hírekben talán jól hangzanak, és például a szlovák vagy a magyar belpolitikában meglehetősen nagy vihart kavarnak, a valóságban azonban a helyzet nem annyira egyértelmű és főleg nem annyira kiélezett. Modem konfliktusról van szó, amelyben fontos szerepet játszik a propaganda, a semleges államok közvéleményének megnyerése. Az orosz közhangulat még most is Amerika-el- lenes, de az unióval kapcsolatban már vegyes. Nem csak a szlovák-orosz vagy a magyarorosz kapcsolatok jók, a német- vagy francia-orosz kapcsolatok sem rosszak. Angela Merkel folyamatosan tárgyal Putyinnal, s most volt egy Porosenko-Putyin találkozó is. Bizonyos mértékben az embargós bejelentések is a propaganda részét képezik. Ha valóban kereskedelmi háború alakulna ki, az senkinek sem lenne jó. Oroszország ugyan bevezette a szankciókat, de Fehéroroszországon, Kazahsztánon vagy Törökországon keresztül lehetséges a nyugati áruk reex- portja. Ukrajna az agresszor Oroszországtól folyamatosan hoz be stratégia fontosságú nukleáris fűtőanyagot. De maga az ukrán elnök is személyesen érintett, Porosenko dollármilliárdos és gyárai vannak Oroszországban. A nyugati politikusok teljes mértékben támogatják a szankciókat, de a valóságban a gazdasági kapcsolatok egyáltalán nem szakadtak meg, még a katonaiak sem. Nemcsak unió és Oroszország, hanem Ukrajna és Oroszország között sem. Ezt akár jó jelnek is tekinthetjük. VENDEGKOMMENTAR Az orbánozás vesztes szerepében SZOMBATHY PÁL A magyarországi erőviszonyokat látva a következő erőpróbát, az önkormányzati választást ősszel megint nagy fölénnyel nyerheti a kormányzó jobboldal. A baloldali pártok országos kilátásait és ötödik éve tartó ellenzéki bénultságát aligha fejezi ki jobban más, mint budapesti főpolgármester-jelöltjük. Mintha tíz éve megbuktatott miniszterelnökük, Medgyessy Péter valóságérzékelése lenne a legüdítőbb és legpontosabb. Tarlós István, Budapest első embere megnyugodhat: alighanem pártján belül sokkal keményebb küzdelmeket kellett megvívnia, mint amilyen ősszel a választáson vár rá. Kihívója egyjoviális, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen, nem túl izgalmas nyugdíjas kórházigazgató, korábbi tisztifőorvos, aki életében nem foglalkozott önkormányzati ügyekkel, viszont meglehetős kitartással siklott az egészségügyi üzleti élet labirintusaiban; kiválasztása előtt szó volt egy népszerű színházi emberről, ám végül Falus Ferenc lett az Ismeretlen BalázsovitsLajos. Kiválasztása tanácstalanságot, fantáziahiányt, cselekvési terv nélküli sodródást mutat. Falus doktor szerencsétlen vizes vödrös videója már csak a csattanó a pofon előtt. A tisztánlátás ritka példája a balfélen Medgyessy Péteré: a volt kormányfő az Indexnek adott szerfelett szórakoztató és nyílt interjújában mondja: „Orbán Viktor nagyon tehetséges poliükus, ezt ma már talán kevesebb merikkimondani, de én bátran kijelentem. Ma a magyar politikai palettán nincs más, akinek víziója lenne... ugyanis sok olyan dolgot megértett a világ változásaiból, amitezabaloldal egyelőre nem. Ezzel nem azt mondom, hogy tetszenek Orbán következtetései és megoldásai, de ő ráérez arra, hogy milyen ügyekben kellvalamit mondani vagy csinálni. Nem látszik, hogy a mai baloldal képes lenne erre. ..nem biztos, hogy ezzel a baloldallal lehet legyőzni Orbánt.” Eközben Gyurcsány Ferenc pártunióra szólít fel, a szétváltak szervezeti közeledésére. Egységre hív, ki szétverte azt. Szét- szerelem-összerakom. Közben persze változatlan hév, gyűlölet Orbánnal szemben, hátha az ragasztja össze az eltört szegfűs vázát két kétharmados vereség után is. Pedig lehetne tanulni Kertész Imre nagy gesztusából is, ahogyan minden neheztelést félretéve a Szent István rend kitüntetettje lett: „akonszenzus megteremtésénekvágyárólés elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”. Igen, ez a kiindulópont; utána jöhet a politikai verseny, de ahhoz minőségi ellenfelek is kellenek. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Fogd a pénzt és fuss az életedért! Oroszországba szökött és eltűnt egy magas rangú észak-koreai banki tisztviselő, aki állítólag Kim Dzsong Un diktátor pénzét is kezelte - írta egy dél-koreai lap. Jun Te Hjong, a phenjani székhelyű Korea Daesong Bank egyik vezető menedzsere ötmillió dollárral tűnt el az Oroszország távol-keleti részén fekvő Nahodka városából. Az észak-koreai kormány ellenőrzése alatt álló pénzintézet az Egyesült Államok szerint törvénytelen tevékenységeket folytat, például olyan luxustermékek beszerzését intézi, amelyek tiltottak az ország elleni ENSZ-szankciók értelmében. Az 1978-ban alapított Korea Daesong Bank emiatt 2010- ben felkerült az amerikai pénzügyminisztérium fekete listájára. Sajtóhírek szerint Phenjan az orosz hatóságok együttműködését kérte az ügyben. Azt egyelőre nem tudni, hogy Jun miért utazott Oroszországba és mit csinált ott szökése előtt. Egyelőre nem tudni, hogy valóban megszökött-e országából, s ha igen, mi állhat ennek hátterében. A Csunan Ilbo délkoreai lap azt írta: feladatai közé tartozott az is, hogy kezelje Kim Dzsong Un, illetve előtte apja, Kim Dzsong II külföldön lévő pénzeit. Az esetet a hírügynökségek összefüggésbe hozzák a nagy visszhangot keltő tavaly decemberi kivégzéssel. Kegy- vesztett lett Kim Dzsong Un nagybátyja, Dzsang Szong Tek, aki szintén az ország gazdaságpolitikájának meghatározó személyisége volt. Hazaárulónak minősítették, és pere során beismerte: a hadseregben szolgáló cinkosainak segítségével államcsínyt tervezett. Dzsang vesszőfutása azután kezdődött, hogy kiderült: pénztárnoka néhány hónappal korábban megszökött az országból. (MTI)
