Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-28 / 199. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 28. Vélemény És háttér 7 „Buzik" és „fasiszták"! Üdvözöljük a megbélyegzések és a süketek párbeszédének korában! Kulturkampf előtt Hamarosannépszavazás lesz kulturális-etikai kérdésekben. Ez nem a vég, csak a kezdet: nemsokára nálunk is teljes fordulatszámon fog dübörögni a legújabb kori Kulturkampf. Sok áldozattal, egymás mellett elbeszélő felekkel. MÓZES SZABOLCS Lassan, de biztosan hozzánk is beszivárog az öreg kontinens nyugati felében már javában zajló Kulturkampf. Mielőtt azt mondanánk, hogy végre elvi, értékrendbeli kérdésekről folyhat a diskurzus a hétköznapi, piszlicsáré adó- és járulékviták helyett, van egy rossz hírem: ebben a háborúban nem lesz értelmes párbeszéd. Eddig legalábbis semmi sem utal erre. Bárcsak tévednék! A „bigott”, „maradi” keresztények miatt? A „velejéig romlott” liberálisok miatt? Sajnos itt szinte senki sem érdekelt a másik meghallgatásában, mindenki csak a magáét viszi. Ha ön úgy gondolja, hogy a melegek regisztrált partnersége nem hozza el a világvégét, akkor az egyik oldal szerint nemzetáruló, ám készüljön fel, hogy a másik térfél szerint homofób. Hacsak nem támogatja egyben a melegházasságokat is. Sőt, ha ezzel esetleg semmi gondja sincs, ám úgy véli, hogy egy gyereknek apukára és anyukára van szüksége, akkor is az. Öt-tíz éve még „progresszív” lett volna, most már ezért a kijelentésért is megkapja a homofób bélyeget. Az egyik oldalon állnak a társadalom radikális átalakítását követelők, a másikon pedig azok, akik mindezt riadtan szemlélik. S adott esetben úgy gondolják, preventív csapást kell mérni. Például egy népszavazással. Csak a jelenlegi szlovákiai pillanatképet nézve a referendum értelmezhetetlen - könnyen lehet, hogy ezért is lesz eredménytelen. Ha viszont megnézzük, milyen lépéseket vezettek be - nemcsak meleg ügyekkel kapcsolats kérdésekben, de pl. az alsó tagozatosok szexuális nevelése terén is - néhány nyugati országban, akkor más megvilágításba kerül a kezdeményezés. Csak ennek a Kulturkampf- nak a megértésével tudjuk értelmezni a nyári kis tankönyves botrányt is. Egy alsó tagozatos olvasókönyvben azt kérték a tanulóktól: képzeljék el, hogy más neműként születtek, és mondják el, milyen problémáik lennének, illetve gondolkodjanak el rajta, örülnének-e, ha ellenkező neműek lennének. Húsz'évvel ezelőtt egy ilyen feladatra senki sem figyelt volna fel. Ma viszont, amikor a radikális gendermérnökök szerint a nem egy művi konstruktum, a gyereket hagyni kellene, hogy maga döntsön arról, fiú vagy lány akar-e lenni, egyesek az ilyen, első látásra ártalmatlannak tűnő feladatokat a „gen- derőrültek” által a társadalomra erőszakolt változások előfutárának tartják. Pedig lehet, hogy egyáltalán nem az, csupán egy, a tankönyvszerzők által kitalált ártatlan kérdés. Ebben a kiélezett helyzetben bármilyen téma puskaporos hordóvá válhat. Figyelve a megosztó ügyekre érkező reakciókat, szembetűnő, hogy egyik fél sem akarja megérteni a másik problémáit, aggályait, félelmeit. Nem kibeszélő show, nem konszenzuskeresés jön. Csak „mocskos buzik és liberálisok”, illetve „fasiszták” lesznek - üdvözöljük a megbélyegzések és a süketek párbeszédének korában!- Téged meg örökbe fogadhatna valami sörgyár! Es nemcsak téged támogatlak, hanem ai eutanáziát is! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Szegény tanító néni LAMPL ZSUZSANNA E í\ M néztem, hogy a kertem macskák közlekedési csomópontja. Járnak-kelnek, itt-ott valamit elpottyantanak. Vörös vagy zsemlyeszínű, belesimul a kiégett fűbe, odasétál a maradék zöldhöz, rám néz, szerinted ehetek egy kis vitamint? . Egyél cica, egyél. Hirtelen, mint lassított filmen, megjelenik egy újabb lopakodó minitigris. Amint meglát, szoborrá merevedik, de aztán a startoló repülőgép fokozódó gyorsaságával vérszomjasán nekitámad a madárvilágnak. Távolabb, a virágok hűsében egy fehér macska lustul elnyúlva, fülén rózsaszín fény süt át, álmában néha gyomlál egy kicsit, aztán a hátára gördül, s eltakarja a díszfű zöld zuhataga. Az utcán egy pöttöm tündérlány mezítláb futkároz a betonon, ápolt lábbal könnyedén, ha így folytatja, néhány év múlva érett lesz az elektromos talpreszelőre. Valamikor az mondták, hogy a kék és a zöld nem passzol egymáshoz, ízléstelen szín- kombináció. Ki találta ezt ki, nem tudom, de már hol lenne az, amikor elég a kék égre pillantani, amit a zöld fák ágaskodó levelei bökdösnek. A legtermészetesebb színkombináció. Volt. Mert a levelek már sárgulnak. Valaminekvége, valami kezdődik. Itt az új tanév, beindul a nevelés. Buszra várakozók. A megálló mellett parkoló. Anyukák jön- nekhárom kisfiúval. A gyerekek hátán vadonatúj iskolatáska, azon vitatkoznak, kié a legszebb. A tied buziszínű, mondja egyikük, amásikhagy- ja magát, térden rúgja a csúfolódót, miközben olyan szavakat kiabál, amikre azt szokás mondani, hogy nem tűrnek nyomdafestéket. Kiderül, hogy a térden rúgottnak is van szókincse, de a harmadiknak is, bár az csak higgadtan odaveti nekik, hogy micsodák. Az anyukák érdekes módon nem hallj ák a haté vesek trágár konverzációját. Közbenatér- den rúgott nekilöki a másikat egyautónak, ami vijjogni kezd. Ezt már meghallják az anyák, azt mondja az egyik, gyertek ide, ha lejön a tulajdonos, akkor ti semmit sem csináltatok. Nem jön senki, az autó elhallgat. A srácoknak új ötletük támad. Elkezdik feszegetni a rendszámtáblákat. Nézd, anyu, kiabál az egyik, le fogjuk venni. Aha, pillant oda a mama, aztán beszélget tovább. A gyerekek egyre jóbban nekiveselkednek. Már épp szólni akarunk, hogy ezt talán mégse kéne, amikor valamelyik ablakból dühös férfihang hallatszik. Hagyod azt a rendszámtáblát? ! Tűnj el onnan, mert ha lemegyek, elnáspángollak. A gyerekek röhögnek, de az egyik anya megszeppen, és elhúzza őket az autótól. Akkor a gyerekek is mintha megijednének. Ne féljetek, nyugtatgatják őket anyáik. Az csak egy csúnya bácsi. Mérges, nem toleráns bácsi. Már most sajnálom a tanító nénit. KOMMENTÁR Kampány eutanáziával KOCUR LÁSZLÓ Miközben a Szövetség a Családért összegyűjtötte (a szerinte) a hagyományos család védelméről szóló népszavazáshoz szükséges aláírásokat, a szebb napokat is látott Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártja az eutanázia témájával állt elő. A család és az emberi élet túl fontos ahhoz, hogy a szuperválasztási évet végre lezáró november 15-i önkormányzati választások fényében kampánytémává silányodjon, márpedig láthatóan ez történik. Úgy tűnik, a már csak a kommunikációban jeleskedő SaS most is szerencsés kommunikációs stratégiát választott. Üzenete célbejuttatására az egyébként szokásosnál kevesebb energiát kell fordítani, a munka oroszlánrészét ugyanis elvégzi helyette a konzervatív, a Kereszténydemokrata Mozgalom iránti antipátiával, rosszindulattal sem vádolható civil szervezet, amely mindent meg fog tenni, hogy a népszavazáson meglegyen az érvényességi küszöb. Erre leginkább akkor lesz esély, ha a referendumot az önkormányzati választásokkal egy időben fogják tartani. A Szövetség a Családért mindent el fog követni, hogy kezdeményezésének a kommunikációs térben előkelő helyet biztosítson (mindehhez masszív egyházi támogatás is járul), a liberálisoknak így elég lesz reagálni a mindenki által ismert témára. Egy dologban kétségtelenül igaza van az SaS-nek: attól, hogy az eutanázia problémája egy szűk réteg problémája és nincs az össztársadalmi érdeklődés homlokterében, még foglalkozni kell vele. (Seregnyi ilyen téma van egyébként...) Az emberi méltóságnak és életnek azonban nem szabadna egy párt láttatásának eszközévé válnia. Az SaS 2010 szeptemberében, az általa meghirdetett, majd ejtett népszavazás során már egyszer visszaélt össztársadalmilag fontos témákkal, önös érdekből. Ennek a kezdeményezésnek most hasonló szaga van. Akkor a koncessziós díjról, a képviselők mentelmijogáról, a kisebb létszámú parlamentről, a szolgálati gépkocsik beszerzési árának felső határáról, az internetes választásról és a válaszadáshoz való jogról kérdezték meg az állampolgárokat. Mindez bagatell az emberi élethez képest. E sorok írója akkor hinné el, hogy az SaS-t komolyan foglalkoztatja az eutanázia kérdése, ha november 16-ával nem ejtené a témát. FIGYELŐ Titokban temető oroszok Az oroszországi Pszkovi területen a múlt vasárnap óta orosz deszantosokat temetnek el titokban - írta a Novaja Gazeta című ellenzéki orosz lap. A lap munkatársai szemtanúi voltak annak, hogy orosz deszantosokattemettek el az Észtországgal és Lettországgal határos Pszkovi területen. A különleges alakulat tagjainak halálát, és a halottak számát titokban tartják - írta az ellenzéki lap, amely fényképes beszámolót közöl a temetésekről és az elhunytak sírjairól. Alap azt írta, a 76-os számú pszkovi légi deszant- ban szolgáló hivatásos és sor- állományú katonák augusztus 15. óta nem válaszolnak rokonaik hívásaira, semmit sem tudnak róluk. Vlagyimir Šamanov vezérőrnagy, a légi deszant csapatainak parancsnoka viszont nyilvánosan kijelentette, hogy a deszant minden tagja él. A fontanka.ru szerint a Pszkovtól 15 kilométerre lévő Vibuti falu temetőjében nyugvó katonák egyike augusztus 20-án, a másik egy nappal előtte halt meg. A Novaja Gazeta újságírója beszélt • a rokonokkal. Egyikük elmondta, hogy a deszantos fiatalember Luhanszk alatt vesztette életét. Az orosz lap megírta azt is, hogy az ukrán Inter televízió munkatársa augusztus 19-én beszámolt a keletukrajnai Luhanszk megyében folyó harcokról és mellékelte a 76-os számú légi deszantosok egyik egységének naplóját, valamint egy deszantos harci j árművet rögzítő fényképet. A Vedomosztyi szerint „az Ukrajnában elfogott vagy elesett orosz katonákkal kapcsolatos kérdések elérték a kritikus tömeget”. Az orosz napilap úgy tudja, hogy az orosz elnök mellett működő emberi jogi tanács két tagja az orosz Szövetségi Nyomozó Bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy ellenőrizze a 18. számú gépesített lövész- dandár 9 hivatásos katonájának halálát. Az előzetes értesülések szerint ők a dél-oroszországi Rosztovi területen vesztették életüket. „A hivatalos szervek hallgatása vagy összefüggéstelen kommentárjai csak növelik a gyanút és arra késztetnek, hogy az orosz és szovjet történelem kellemetlen példáira gondoljunk” - véli a befolyásos lap. Példaként a szovjet hadsereg 1980-ban kezdődött afganisztáni beavatkozását, valamint a Dudajev néhai csecsen elnök elleni 1994-es hadjáratot említette. (MTI)
