Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-25 / 196. szám, hétfő
EGESZSEG ■ 2014. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com GYÓGYHÍREK Munkahelye: 3. HIV-fertOZÖtt gyerekek ugandai klinikája „Vagy szereti Afrikát, és képes ott élni, dolgozni még a nem könnyű feltételek között is, vagy nem szereti. Ebben az esetben ne is menjen oda” - ezt vallja az árvái lány, Zuzana Kuranová, aki féléves ugandai tartózkodás után nemrég egy hónapot töltött Szlovákiában. Hogyan került Afrikába és mit csinál ott - erről beszélgettünk egy nyári napon a Duna-parton. M ár tízéves koromban tudtam, hogy Afrikában akarok dolgozni. 2012 októberében történt, amikor épp válságban voltam. Akkor ismerkedtem meg azzal a projekttel, amelynek keretében a Health Anitiatives for Africa - Slovakia polgári társulás Ugandában létrehozta a II. János Pál Klinikát. Itt HIV-poziuv gyerekeket kezelnek. Úgy döntöttem, adminisztrátorként vállalok ott munkát. Azóta - a hazai személyzeten kívül - Szlovákiából ketten: dr. Barbora Šilhárová általános orvos és én dolgozunk ott. Ki kezdeményezte és ki finanszírozza a klinikát? Az említett polgári társulás kezdeményezte, legnagyobb támogatója a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi Főiskola, szakmai védnöke pedig Vladimír Kréméry professzor. Milyen céllal létesült a II. János Pál Klinika? Komplex és minőségi egészségügyi és szociális ellátásban részesítni a HÍV vírus ártatlan áldozatait, a gyerekeket, akik gyakran szülés közben fertőződnek meg. Megfelelő egészségügyi ellátás nélkül többségük ötéves koruk előtt meghal. Pedig oly kevés is elég lenne, hogy némileg változzon a helyzet. Nem minden a gyógyszer, együttérzéssel, segíteni akarással és szeretettel reményt kaphatnának ezek a gyerekek a túlélésre. A statisztika szerint Ugandában a HlV-fertőzöttek aránya 7,3 százalék Ott is ilyen az arány, ahol a „szlovák” klinika található? A mi környékünkön, Buikwe járásban a lakosság 9 százaléka fertőzött. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fertőzött anyák nem eléggé tájékozottak, nem tudják, hogyan tejed a vírus, gyakran maguk sem tudják, hogy fertőzöttek. Kezelés nélkül nincs esélyük a gyógyulásra. Pedig az orvostudomány már olyan színvonalon van, hogy a fertőzött ember is teljes értékű hosszú életet élhet. Mi munkájuk súlypontja? Elsősorban a HIV-fertőzött gyerekekről való gondoskodás, orvosi elSomogyi Tibor felvétele látás, a laboratóriumi kivizsgálások végzése, a HlV-fertőzés, a tuberkulózis, a krónikus állapotok és más fertőzések kezelése, rendszeres ellenőrzések, az immunizáció ellenőrzése, az alultápláltság elleni küzdelem, a páciens családtagjairól való gondoskodás. Munkánk részét képezi a HIV-fertőzés és a nemi úton terjedő betegségek szűrése, a fertőzésről szóló tájékoztatás, a gyerekek egészség- nevelése. Mi haszna lehet a klinikának és magának a projektnek a 35 millió lakosú Ugandában? Természetesen a mérhetetlen szegénységben élő ország helyzetét nem tudjuk megváltoztatni, de abból indulunk ki, hogy még a legkisebb lépés is fontos. Jelenleg 265 HlV-pozitív páciensünk van, kezelést 181-en kapnak. A projekt kezdete óta 7273 személyt teszteltünk, közülük 430 volt pozitív. Nemcsak a tesztelés, a gyógyítás, a páciensek jó erőnlétben tartása a feladatunk, hanem a megelőzés is. Három iskolából 28 aktív serdülőt választottunk ki, akiknek egyhetes intenzív tréninget szerveztünk. Reggeltől estig előadásokat hallgattak a nemi úton terjedő betegségekről, a higiéniai szabályokról, a családtervezésről, a jövőről. A klinikán pszichológus is dolgozik, aki olyan értelemben foglalkozik a gyerekekkel, hogy ne csak memorizálni tanuljanak meg, hanem alkotni, kreatívan gondolkodni. Ötven embert képeztünk ki, akik ugyan nem fertőzöttek, de segíteni szeremének a közösségnek. Járják a félreeső településeket, kutatják, ki lehet fertőzött, melyik a legszegényebb család, ahol nincs pénz gyógyszerre. Erről tájékoztatnak bennünket, hogy segíthessünk nekik. Tájékoztatják, oktatják az embereket, hogy a vírus ne terjedjen tovább. Csak a klinikán folyik a felvilágosító munka? Nem. Ez csak munkánk egyik része. Ezenkívül elmegyünk az olyan félreeső vidékekre, ahová autó nem is jut el, ahol teljes az írástudadanság. Sátrat verünk, kihirdetjük, hogy ingyen szűrést» végzünk, tanácsokat adunk és szolgáltatásokat nyújtunk. A fertőzötteket berendeljük a klinikára, ahol kezeljük őket. Az iskolákban is végzünk szűrést, de munkánkat segíti két mobil klinika is. Milyen hosszú a munkaidő a klinikán? Tulajdonképpen 24 óra, hiszen a kifejezetten, egészségügyi feladatok mellett szociális téren is aktívak vagyunk. Támogatjuk az oktatást, mégpedig úgy, hogy fedezzük az árvák, a HIV-fertőzött és alultáplált gyerekek tandíját és iskolai segédeszközeinek kiadásait, támogatjuk a családok vállalkozását és kiskereskedelmét. A kiválasztott családoknak tyúkokat, disznókat, magvakat vásároltunk, megtanítottuk őket az alapvető zöldségek termesztésére, s ezzel bizonyos jövedelemforrást biztosítottunk számukra. Nagy szegénységben élő nőket arra ösztönöztünk, hogy nyakláncot, karkötőt, fülbevalót készítsenek papírból. Mi ezeket Szlovákiába szállítjuk, és az eladásból befolyt pénzt visszajuttatjuk a készítőknek. Ily módon megtanulnak dolgozni, és értékelni azt, amit maguk állítottak elő. Az utóbbi időben egyre népszerűbb a „távutas örökbefogadás”. Ez azt jelenti, hogy tehetős szlovákiai magánemberek anyagilag támogatnak ugandai gyerekeket. Mi rendszeresen fényképeket, videókat készítünk róluk, ezeket elküldjük a támogatóknak, s tájékoztatjuk őket a gyerekek iskolai eredményeiről is. Mit érzett, amikor először látta meg új munkahelyét, a buikwei klinikát? Egy kisebb sokkot. Semmi nem volt olyan, mint amit korábban megszoktam. Például hosszú hónapokon át hideg vízben kellett mosnom, nem is beszélve az egyéb higiéniai feltételekről. Sokminden hiányzott, de ennek ellenére rendkívül gyorsan hozzászoktam az új viszonyokhoz. Rájöttem, hogy a hiányzó dolgok nem is annyira fontosak a boldogsághoz. Tudja, ha Afrika egyszer elvarázsol valakit, ez az állapot egy életen át tart. Lehet, hogy az ember már nem ott él, de mindig igyekezni fog, hogy valamit tegyen Afrikáért. Kovács Ilona Fiatalok, ügyelem! Új Szó-fórum indul a kábítószer-fogyasztásról Vannak témák, amelyeket még a legközelebbi barátaitokkal sem mertek megbeszélni? Most lehetőség nyílik erre. A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola diákjainak ötlete volt, hogy indítsunk fórumot a kábítószer-fogyasztásról. A név és a cím most nem fontos. Az ujszo.com honlapon keressétek ezt a felhívást, és szóljatok hozzá, vitatkozzatok, írjátok meg tapasztalataitokat. hozzászólásokat a hétfőnként megjelenő Egészség jj című mellékletben nyomtatásban is elolvashatjátok. Miből van a sonka és a virsli? Sokak, főleg a gyerekek kedvence, ennek ellenére senki se áltassa magát, hogy ezekkel a termékekkel minőségi táplálékot veszünk magunkhoz. Egy texasi születésű fotós most sokkoló képekkel próbálja felhívni a figyelmet, hogy miből és hogyan készülnek ezek a feldolgozóipari slágertermékek. Peter Augustus az ínycsiklandó falatokat olyan állati testrészek mellé helyezi képein, amelyekből azok valójában készülnek. A csirkefalatoknál ez a baromfik lába, a sonkánál malacorr, rrűg a hot- dogba kerülő virslinél ugyancsak gusztustalan belsőségek. „Nemrég költöztem Hongkongba, ez a város pedig tele van vizuális ingerekkel” - magyarázta a Daily Mailnek adott interjújában. „Az egyik legtanulságosabb látnivaló számomra a környékemen található hentesüzletek kínálata volt. Mi, akik a fejlett nyugaton élünk, ritkán látunk bármit is, amiből kiderülne, hogy milyen állat melyik részét fogyasztjuk el, hiszen mindent előre csomagolnak és ízléses pultokba rendezik a légkondicionált szupermarketekben.” Miután a fotós napi szinten látta a disznófejeket, belsőségeket, szemgolyókat és kampóra akasztott szíveket, úgy határozott, felfedezi, honnan származnak az ételek, amelyeket este elfogyaszt valamelyik helyi vendéglőben. A fotós, aki nem tartja magát vegetáriánusnak, úgy fogalmazott, a munka „személyes terápiás folyamat volt”, amely során átértékelte azt a kapcsolatot, amit a legtöbb nyugati társadalom ápol a húskészítményekkel. „Jelentős a különbség aközött, hogy mit fogyasztunk és, hogy az honnan érkezett, hogy nézett ki, mielőtt fogyasztásra alkalmas állapotba került volna” - tette hozzá a fényképész. (hazipatika)
