Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-23 / 195. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. AUGUSZTUS 23. INTERJÚ 15 Gyorsulásiéi Altató történet Közeli Napszak Meztellen testek o képen Produkciót bemutat Saját régies módon Putyin igent — rnond ► Másnak pénzzel tartotó Porhüvely Kiásott tárgyak Kettős betűnk Magasodna A tárgy ragja Állóvíz Hójáró Moszkvában mi? Mozgásra kész- tetők Szeretek szélsőséges karakterek bőrébe bújni Egy régi mondás szerint a cipész maradjon a kaptafánál. Kaszás Géza színművész ezt a mondást nyilván nem vette komolyan, ugyanis amit csak lehet, kipróbál. Sokan a Receptklub című műsorból is emlékeznek rá. Amikor becsöngettünk hozzá, épp a kertjében bográcsozott. B elegondolt már abba, hogy bár 1979-től színészkedik, az embereknek mégsem a színpadi, hanem a konyhai alakításai jutnak az eszébe? Televíziós műsorról kezdtük a beszélgetésünket, és a lényeg itt a televízió. Receptklub volt a címe a műsornak, és kemény tíz éven keresztül voltam a szereplője. Kovács Lázárra] nemcsak finomságokat készítettünk, hanem ezeket megpróbáltuk viccesen, humorosan tálalni. Talán ennek is köszönhető, hogy ezt a hosszú időt nagyon sokan velünk töltötték a képernyők előtt, és talán sokan jegyzeteltek is. Hogyan került a Receptklubba? Teljesen véletlenül. Ez a műsor már létezett, csak frissíteni akartak a szerzők, Balázs Péter és fia volt a házigazda. Velük nem hosszabbítottak szerződést, mást kerestek. Nálam kötöttek ki, és megkérdezték, vállalom-e. Gondolkodási időt kértem, aztán igent mondtam. Annak idején a televíziókban egyáltalán nem volt főzős műsor, lényegében valamennyi csatorna utánunk kezdte el ömleszteni ezeket műsorokat. Profi volt a főzésben? Nem annyira... Azt sem tudtam, hogy a fakanál hogyan „működik”. Annyiból volt szerencsém és azért is vállaltam, mert nekem a műsort kellett csinálnom, és nem kellett főznöm. Azért is lehettünk ilyen sokáig életképesek, mert mi általában közismert embereket figuráztunk ki. Érdekes volt az is, hogy engem a sorozat ellenére sem szakácsuraztak soha, mindig színész úrnak szólítottak mindenhol. Ez nem a titulus miatt volt a fontos, hanem azért, mert elismerték a valódi, színészi szakmámat. Ez a tíz év nem tűnt el nyomtalanul az életemből. A társam a műsorban, Kovács Lázár megtanult tőlem beszélni, én pedig a főzéséből lestem el komoly és bátor fogásokat. Megtanultam bánni a fűszerekkel, és megtanultam azt, hogy ha valami nem megy, elő szabad venni a „kottát”, vagyis a szakácskönyvet. Mint színész tudott profitálni a főzős műsorból? Népszerűséget szereztem, érezhetően megkedveltek az emberek. Ont karakterszínésznek tartják. Osztja ezt a véleményt? Persze, mert általában ilyen szerepeket kapok. De azt is mondhatom, hogy elég széles skálán mozognak a szerepeim, Madách Imre Ádámjától, az öreg Goszterig, vagy eddigi legsikeresebb alakításomat, a Liliomot feltétlenül meg kell említenem. Nagyon szeretek ilyen és ehhez hasonló szélsőséges karakterek bőrébe bújni, mert sokat lehet tanulni. Kaszás Géza már benne van a korban, ötvenhét éves. Az milyen visszajelzés az ön számára, hogy még nem kapott semmiféle kitüntetést a munkájáért? Hadd idézek egy valóban nagy kollégát! „Szarok a díjakra”! Amit mondok, sokak számára meglepő. Ezen a pályán soha nem volt számomra vonzó a siker. Most továbbra is nagyon durva leszek: persze hogy számít a közönség, de ha én tudom, hogy az adott előadás hogyan jön létre, és milyen értékei vannak, és esetleg a publikum ezzel nem találkozik, ez engem nem érdekel. Az pedig, hogy a szakma hogyan ítéli meg, megint csak másodlagos. Én soha nem voltam olyan hosszú ideig egy-egy társulatnál, hogy valamelyik direktornak eszébe jutott volna felterjeszteni valamilyen díjra. Számomra a legfontosabb a folytonos munka. Válasza több mint meglepő. Ön a szakmában saját magának hisz vagy a közönség tapsának? Hinne a kitüntetésnek, amely a munkáját értékelné? A közönségnek mindig hinni kell, az előadás végén minden kiderül az „illedelmes” tapsból vagy pedig vastapsból. Ha nincs siker, akkor nem haragudni kell a közönségre, hanem fel kell tárni a nemtetszés okát. A legdurvább az, amikor egy vígjátéknál a közönség csendben van, nem nevet. Ahogy azt már mondtam, igazából saját magamnak hiszek, néhány kollégának, akinek a véleménye több mint fontos, és egy-két embernek, akinek a pályához semmi köze, de mint néző tudja tolmácsolni a tapasztaltakat. A kitüntetéshez egy kőkemény lobbira is szükség van, amihez nincs ingerenciám. Jelenleg mivel foglalkozik? Filmgyártással is foglalkozom. Mint társszerző részt vettem több magyar játékfilmben. A legfrissebb filmes munkám: Kassai Lajosról forgatok egy filmet, amelyben producerként, gyártóként és rendezőként is debütálok. Nagyon nagy munka, közel másfél éve „forog” ez a film, és remélhetőleg 2015- ben moziba kerül. Nyilván nem lesz akkora nézettsége, mint egy vígjátéknak vagy akár egy amerikai filmnek, de a mozilátogatók egy igazi filmes csemegét kapnak. Most azért nálam is tombol a nyár, de lassan elkezdhetek hangolódni a színházra is. Albert József Ha nem is a Receptklubban, a kertben gyakran főzőcskézik
