Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-23 / 195. szám, szombat
o N co O J* Givernyben, Claude Monet otthonában 17. oldal ______________________________ 2 014. augusztus 23., szombat, 8. évfolyam, 34. szám » A Global Hawk drónok ■ 2013-ban 16 ezer óra repülést hajtottak végre az északi (északamerikai), déli (dél-amerikai), európai, központi, afrikai és csendes-óceáni parancsnokság kötelékében. ■ Az amerikai fegyveres erők egyik legbiztonságosabb repülőgépe, egyben a legolcsóbban üzemeltethető nagy magasságban bevethető felderítő gép. Az egy órányi repülési időre eső teljes költség jelenleg 23 800 dollár. ■ A Global Hawk drónok olyan multiplatformú radar- rendszerrel felszerelt repülőgépek, amelyek álló és mozgó célok felderítésére egyaránt alkalmasak. » A drónok már több mint 115 ezer órát repültek világszerte különböző akciók támogatására: felderítési, megfigyelési, információgyűjtési feladatokat hajtottak végre különböző terror- és kalózellenes, segélyezési, segítségnyújtási, légi kommunikációs és információmegosztási küldetésekben. ■ Egy nap alatt több mint 100 ezer négyzetkilométernyi terület felderítésére alkalmas. ■ Ismert fenyegetések és előre nem látható kihívások esetében is bevethetők lesznek 2017- 2018-tól a NATO új, nagy hatótávolságú pilóta nélküli felderítő repülőgépei. A dinamikus reagálásra lehetőséget nyújtó, amerikai gyártmányú öt RQ-4B Global Hawk repülőt Olaszországból, a szicíliai Sigonellából fogják irányítani. (MTI) „A feleségem jobban kedveli, ha nem valódi géppel repülök” - meséli az amerikai légierő századosa, Alex, aki az egyik legkorszerűbb harci gépet, a Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgépet irányítja „virtuális pilótaként” világszerte különböző küldetésekben az Észak-Dakota állambeli Grand Forks légibázisról. A családnevének elhallgatását kérő tiszt elmondta, hogy korábban C-17-es szállítógéppel repült, de most már csak „földi pilóta”, azaz távirányítással vezeti a drónokat a kanadai határhoz közeli bázisról, ahol a jelenleg 49 darabból álló Global Hawk flotta egyik része állomásozik. Az amerikai légierő támaszpontján európai újságírók csoportját fogadták, amely a brüsszeli amerikai NATO-misszió által szervezett látogatás keretében utazhatott el Grand Forksba. „Egy kicsit hiányzik az igazi repülés” - mondta Alex százados, amikor az MTI tudósítója a távirányítású drónok vezetéséről kérdezte. A Grand Forks légibázison 450- en szolgálják ki az amerikai légierő büszkeségeinek számító Global Hawk repülőgépeket, közülük nagyjából hetvenen vannak a pilóták. Húszas-harmincas években járó fiatalok, minden tizedik nő. Hetente két-három bevetésen vesznek részt, egy-egy alkalommal akár nyolc órán át. Ez azt jelend, hogy besétálnak egy meglehetősen hűvös, folyamatosan 15,5 Celsius- fokos hőmérsékleten tartott, számítógépekkel telepakolt szimulációs állomásra. Rájuk zárják az ajtót, leülnek egy irodaszékbe és nagy monitorok előtt irányítják a drónokat. A szimulációs állomás tulajdonképpen egy nagy sötétzöld fémkonténer, amelyet adatkábelek kötegei kötnek össze a külső adat- továbbító berendezésekkel. Bent ketten foglalnak helyet, a pilóta és az úgynevezett szenzorkezelő, ők irányítják a szinte teljesen automatikusan, előre betáplált programokkal repülő gépeket. Az egész munkakörnyezet egy komolyabb repülőgépes videojátékhoz hasonlít, csak a pilóta négy nagy képernyőn figyeli a drón helyzetét, adatait, és felügyeli a küldetéssel kapcsolatos kommunikációs csatornákat. Egy másik pilóta, Brad százados elmondta, hogy a drónok legnagyobb előnye a biztonság: a pilóta és a kezelő személyzet nincs veszélyben, hiszen a vezérlés távirányítással, a földről történik. Arról is tájékoztatott, hogy a Global Hawk az amerikai fegyveres erők legbiztonságosabb repülőgépe: a flotta tagjai együttesen már túllépték a százezer órás repülési időt, és eddig egyeden komoly baleset sem történt, egy gépet sem vesztettek el. Az észak-dakotai központ felügyel minden Global Hawk-küldetést, azokat is, amelyek a géppark másik nagy állomáshelyéről, a kaliforniai Beale bázisról indulnak. Brad százados azt mondta, hogy a 18-20 kilométeres magasságban repülő drónok legnagyobb előnye a hosszú repülési idő, nemrégen az egyik gép 34,3 órás rekordot állított fel. Viszonylag gazdaságosak is, kevés üzemanyaggal beérik - tette hozzá. A Global Hawknak jelenleg három főbb típusát használja az amerikai haderő: a 20-as típus lényegében egy magasan repülő kommunikációs központként funkcionál, a klasszikus 30-as típussal már képeket is lehet készíteni az orrába szerelt kamerával, a 40-es típus pedig mozgó célpontok felderítésére, bemérésére is alkalmas. A Global Hawk irányítását több helyről végzik. Külön csapat hajtja végre a le- és felszállást (LRE- állomás), valamint magát a küldetést (MCE-állomás). Ez a két állomás a feladatok rugalmas végrehajtása érdekében akár több száz kilométeres távolságban is lehet egymástól. További állomásokon elemzik a beérkező képeket, adatokat, és felügyelik a kommunikációt. A virtuális pilótákat nem kötik olyan szigorú szabályok, mint a valódi gépek pilótáit, akár ehetnek és ihatnak is a gépek irányítása közben, „csak arra kell ügyelnünk, hogy ne löttyintsük ki a folyadékot a billentyűzetre”. Egy-egy küldetést tehát több pilóta hajt végre, egymást váltva. „Felszállók a géppel, repülök, majd hazamegyek, alszom egyet, és utána visszajövök, hogy átvegyem a gép irányítását.” A pilóták bárhol bekapcsolódhatnak a missziókba, azt sem kell tudniuk, mi történt a küldetés korábbi szakaszában. „Egy kicsit másfajta gondolkodás- módra van szükség, mintha igazi gépen ülnék, más a logika” -.fogalmazott Brad százados. Azt m ondta, a gépek olyan mértékben automatizáltak, hogy kézzel le sem tudnák hozni a gépeket, ez csak programmal történhet. Még akkor sem lehetséges manuális irányítás, ha esetleg minden kapcsolat megszakadna a drónnal, ilyen esetben egy vészprogram hazavezérli a gépet. Olyan egyébként még nem fordult elő, hogy az egyszerre 4-5 kommunikációs csatornán, több műholdról is figyelt pilóta nélküli gépekkel megszakadt volna minden kapcsolat. A virtuális pilóták - akik nem botkormánnyal, hanem kizárólag billentyűzettel és egérrel irányítják a gépeket - a küldetést módosítva beleszólhatnak a drónok repülésébe, átprogramozva megváltoztathatják az irányt és a feladatot. A pilóták nem kívántak részleteket közölni arról, hogy a drónok mennyire sérülékenyek, de azt elmondták, a legfőbb védelmi tényező a nagy repülési magasság. A szimulációs szobában — ahol az igazi bevetések között gyakorolnak a valódi küldetésekkel megegyező körülmények között - megmutatták az újságíróknak, hogy az adatok mellett figyelik a térképet, továbbá fel- és leszálláskor élő képeket kapnak a gépből, de miután a drón nagyjából egy óra alatt eléri a csúcsmagasságot, már csak repülési adatokat lámák maguk előtt. Alex és Brad százados elmondta, hogy az igazi gépek pilótái vegyesen viszonyulnak hozzájuk, a virtuális pilótákhoz. Vannak, akik viccelődnek a „monitorpilótákon”, és vannak, akik szinte gyűlölködnek. „Pedig ez a jövő, egyre több pilóta nélküli repülőgépet fognak szolgálatba állítani” - mondta egy harmadik pilóta, Brent alezredes. (MTI) A gépek irányítása közben csak arra kell ügyelnünk, hogy ne löttyintsük ki a folyadékot a billentyűzetre. n A virtuális pilótáké a jövő
