Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-22 / 194. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 22. Vélemény És háttér 7 Nincs az a gazdasági csökkenés, ami felülmúlná a háború okozta nyomort Az oroszok és a spájz Jó, hogy nem gazdasági öngyilkosságnak aposztrofálta az Oroszország elleni szankciókat kicsi honunk kormányfője, s nincs egyedül, Armageddont láttak sokan a gazdák képviselői közt is. * LOVÁSZ ATTILA A gazdasági érdekek mentén nemcsak a szlovák miniszterelnök, hanem egyéb politikusok is előszeretettel hangsúlyozzák: semmi értelme az egésznek. Személyes élmény, 46 évvel ezelőtt kicsi kölyökként roppantul büszke voltam arra, hogy bemászhattam egy orosz tankba, az utcabeli fiúk sárgák voltak az irigységtől s én késő kamasz koromig nem értettem, hogy a keleti frontot megjárt nagyapám miért is náspángolt el. Baloldali volt, a háború előtt még a pártba is belépett, mégis rettenetesen tartott az oroszoktól. Talán tudta miért, nem sokat beszélt róla. Azt viszont megtudtam, hogy az orosz tankok látványa az ő generációjában legalábbis egy következőháború képét vetítette elő. Egy másik, rég elholt bonvi- ván rokonom viszont cigányzenészekkel üdvözölte a tankokat, mondván, ha Pesten ott lehetnek a ruszkik, akkor itt is legyenek, egykutya. Abban viszont megegyeztek Csehszlovákia korántsem nagy rajongóiként is, hogy az 1968-as baráti segítséget megszállásnak látták. Ők tudták, jobb lenne, ha mi is tudnánk, megszállás volt. Ennyi. Gondolhatunk Ukrajnáról bármit, aki egy kicsit is foglalkozott a keletebbre eső államokkal, az tudja, hogy a Szovjetunió szétesése óta Ukrajnában is az oligarchák kezére játszották az országot, ha a korrupció Szlovákiában nagyon idegesít minket, megnyugtatásként elég az ungvári határátkelőn várakozni vagy öt órát, kissé máshogy látjuk majd a világot. Ukrajnát szokványos demokráciának nevezni tárgyi tévedés, biztosan nem álmaink országa. De akkor is: az orosz behatolás, a Krím elfoglalása annektálás, és kész. (Most lehet azzal jönni, hogy a Krím nem történelmi ukrán terület, így igaz, de tegyük hozzá, orosz sem). A 46 évvel ezelőtti események tükrében igenis aránylag jól látható, hová vezet az orosz külpolitika, nem kell politológia PhD sem hozzá. Az ukrajnai területeket veszélyeztető orosz nagyhatalmi politika tetszhet valakinek, de attól még agresszió a javából és úgy is kell rá tekintenünk. Az oroszok a spájzon kívül kerültek, néhány tonna áru miatt jajveszékelünk, mintha végleg elfeledtük volna, hogy húsz éven át mit is j elentett az orosz jelenlét. Szabadságot nem, az biztos... Jólétet sem, arra még emlékszünk. Nem rehabilitálnám semmiképp az orosz nagyhatalmi politikát, már csak azért sem, ami 46 éve történt. Augusztus 21-én van rehabili- tálnivalónk amúgy is. 400 éve halt meg Báthory Erzsébet, akit a vádlói miatt a hagyomány amolyan Drakulaként tart számon. Pedig csak útban volt, a katolikus Habsburgok pontosan tudták, mekkora veszélyt jelent a leggazdagabb kálomista főnemes asszony. Ha már éppen augusztus 21-én akarunk rehabüi- tálni valakit, akkor a magyar történelem méltánytalanul megbélyegzett alakjának életét valósan bemutatva jobban járnánk, mint amikor azt a néhány tized százaléknyi GDP-t siratjuk, amit az oroszok elleni szankciók jelenthetnek. Nincs az a gazdasági csökkenés, ami felülmúlná a háború okozta nyomort. Márpedig lassan itt ez tét. w/'D/i- Van önnek Ebolája, más vírusos betegsége, és mely gyerekkori fertőző betegségeken esett át? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Az ember farkasa LAMPL ZSUZSANNA Olvastam, hogy nyáron sok emberrel kell találkozni, mert télen eme randevúk emléke fog bennünket melengetni. Megfogadtam a tanácsot, s mostanában a szokásosnál több emberrel találkoztam. S a szokásosnál több szomorú emberrel. Tudom, hogy a mosolygó külső máz sokszor szomorú szíveket takar, mégis meglepődtem, hogy olyanokban is mennyi bánat lakik, akiket mások irigyelnek az optimizmusuk miatt (mert vannak, akik ezt is irigylik). Csak arra várnak, hogy elmondhassák. Én meghallgattam őket. Meghallgattam, mert szeretek hallgatni. Meghallgattam, mert én is tudom, milyen szomorúnak lenni. Én is tudom, milyen az, amikor tomboló lélekkel, némán nézzük a konyhabútort, a szekrényeket, a szőnyeget, de mind közömbös, egyik sem érti az ember fájdalmát. Néhány napig arra gondolunk, jobb lenne asztalnak, szekrénynek, bútornak, tárgynak lenni, nem érezni. De aztán eljön a nap, amikor már kezdjük érezni, hogy mégiscsak jobb embernek lenni, még ha fáj is. Csak az a kérdés, hogy mikor jön el ez a nap. Bár látszólag minden az anyagiakról szól, azt láttam, igazából nem a pénz hiánya okozza a szomorúságot. Embernek ember a farkasa. Van, akinek a szülei folyamatosan nyirbálják az önbizalmát, például ha felvesz egy ruhát, azt mondják neki, hogy gusztustalan (!), látszikaronda vastag karja, a nagy hasa (egyik sincs). Van, aki etette, itatta az elvált gyerekét és unokáit, megosztotta velük a kis lakását és a nyugdí- ját, de amióta a gyerek odaköltözött új partnere szép nagy házába, olyannyira szégyelli a „csóró” anyját, hogy már nem isbeszélvele. Van,akiegyla- kásban él a férjével, de az, miután a szeretője kidobta, a feleségén tölti ki a bosszúját, nem szól hozzá, levegőnek nézi (mindeközben a főztjét megeszi). Van, aki annyira toleráns volt, hogy egyszer csak azt vette észre, a gyerekét, akit toleránsnak nevelt, ha nem is direkt, de a minta adott volt, elvadászta egy csöppet sem toleráns valaki, s nemcsak, hogy szlovák lett belőle, hanem a magyar családjával is leredukálta a kapcsolatot. Szociológusok már rég megírták, hogy a posztmodem kor az egymástól való elidegenedés, a kapcsolatok feldúlásá- nak, a hagyományos emberi hálózatok szétszakadásának kora. S hogy ezért müyen árat fizetünk, arról pszichiáterek írják könyvek és cikkek tonnáit. De magunk is látjuk, tapasztaljuk, szenvedjük a következményeket. Ám ahelyett, hogy elgondolkodnánk és mentenénk, ami menthető, vagy megújítanánk, ami még megújítható, mert éktelen modernnek akamnk látszani, kinevetjük például a családot, ahol a felnőtt gyerekek örömmel ülnek szüleik asztalához; vagy családostól együtt járnak nyaralni. Nahát, a mai világban! Az ember sokszor saját magának farkasa. KOMMENTAR Madarat tolláról MOLNÁR IVÁN A diktátor haj lamú politikai vezetőnek nincsenek igazi barátai, alattvalói és talpnyalói vannak, akik naphosszat azt duruzsolják vezérük fülébe, amit az hallani akar. Vezetési módszerei miatt mára Orbán Viktort is talpnyalók serege veszi körül, a magyar kormányfő így már elfelejtette, mi az igazi barátság. Egy igazi barát nem arra van, hogy naphosszat dicshimnuszokat zengjen rólunk, hanem többek között arra, hogy ha kell, keményen szembesítsen bennünket a hibáinkkal is, aminek köszönhető- enjobb emberré válhatunk. Az ilyen kritika szeretetből fakad, és aki ezen megsértődik, azzal valami nincs rendben. Orbán Viktor a páneurópai piknik huszonötödik évfordulója alkalmából megrendezett e heti sopronpusztai beszélgetése során rendkívül burkoltan a németek szemére vetette, hogy míg negyedszázada a magyarok segítettek a keletnémet menekülteken, Németország, mint baráti állam ezt ma nem értékeli eléggé. Ehhez tudni kell, hogy a páneurópai pikniket 1989. augusztus 19-én tartották Sopron közelében, az osztrák-magyar határon. Fontos része volt a vasfüggöny átvágásának, illetve Németország újraegyesülésének, a Sopronpusz- tán tartott piknik ugyanis jól jött több mint hatszáz NDK-s állampolgárnak, akik arra használták fel, hogy nyugatra szökjenek. A német külügyi államminiszter, Michael Roth ugyanakkor a páneurópai piknik idei évfordulójával kapcsolatban megjelent beszélgetésében elmondta: az uniós értékekkel megy szembe a magyar kormány, amikor Orbán az illiberális demokráciát és az autoriter országokat tekinti követendő példának. „A barátok között is az őszinte beszéd a szokás, így nyíltan kimondjuk, ha valahol nyomást gyakorolnak a demokráciára, a jogállamra vagy a szabadságra, mint ezt most Magyarországon látjuk” - mondta Roth, megfeledkezve arról, hogy Orbán már nem tudja, mi is az őszinte barátság. Orbánnak ma Moszkvában, Pekingben és Ankarában vannak a cimborái, azon diktátor hajlamú politikai vezetők, akik hozzá hasonló módon látják a világot, olyan demagóg beszédekkel etetve „alattvalóikat”, amelyekben többnyire maguk sem hisznek. „Ez egy szabadságharcos nép, csak a szabadság rendjében érzi magát jól” - kürtölte világgá Orbán a magyarokról az égbekiáltó hazugságot sopronpusztai beszélgetése során. Ha a magyarok valóban a szabadság rendjében éreznék magukat jól, rég vasvillával hajtották volna Moszkváig, Pekingig vagy Ankaráig Orbánt és talpnyalóit, hiszen a szabadságnak és a szabadságot leghatékonyabban biztosító liberális demokráciának Európában ma ők a legnagyobb ellenségei. FIGYELŐ A londoni hóhér A brit lapok értesülése szerint londoni az a férfi, aki az Iszlám Állam szélsőséges milíciájának tagjaként kivégzett egy amerikai újságírót. Philip Hammond brit külügyminiszter is elismerte a BBC-nek, hogy az interneten feltűnt videón, amelyen James Foley kivégzése látható, az álarcos gyilkos brit akcentussal beszél. A The Guardian idézi Paul Kerswül professzort, a Yorki Egyetem lingvisztikái szakértőjét, aki szerint az arcát fekete kendőbe burkoló terrorista „multikulturális londoni angolt” beszél a felvételen. Kerswill szerint ez az akcentus elsősorban az East Enden, vagyis Kelet-London összetett etnikai lakosságú városrészeiben honos. Claire Hardaker professzor, a Lancasteri Egyetem lingvisztikái előadója szintén azt mondta, hogy a férfi kiejtése délkelet-angliai, leginkább londoni származásra utal. Az akcentus egyértelműen brit, és ezen belül Anglia déli vidékeire jellemző - tette hozzá. A The Times című konzervatív napilapnak Szíriában korábban fogva tartott, de kiszabadult túszok elmondták, hogy a férfi John néven ismert, és egy négyfős, pakisztáni származású, britekből álló csoport tagja, amelyet nyugati túszok őrizetével bízott meg az Iszlám Állam. A négy brit „Beatles” néven volt közismert a korábbi túszok és a dzsihádisták körében, létszámuk és brit származásuk miatt. A lap értesülései szerint az amerikai újságírót meggyilkoló terrorista immár a brit belső és külső elhárítás (MI5 és MI6), valamint a brit hadsereg különleges kommandós alakulata, az SAS első számú célpontja. A The Times által megszólaltatott szakértők szerint a kivégzésről készült videót professzionális szoftverrel szerkesztették, ez nyugati médiaprodukciós képzettségre utal. A Scotland Yard felhívásban figyelmeztette a brit lakosságot, hogy az amerikai újságíró meggyilkolásáról készített és egyes közösségi portálokra felkerült videó letöltése, terjesztése, sőt akár csak megtekintése is bűncselekménynek minősülhet a terrorellenes törvény alapján. (MTI)
