Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-21 / 193. szám, csütörtök

16 Sport ÚJSZÓ 2014. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com gii'üi.iimu« 9.30 - EUROSPORT: Úszás, Eb, Berlin 13.35 - SPORT 2 (ma­gyar): Lóverseny 16.00 - EUROSPORT: Úszás, Európa-bajnokság, Berlin 17.30 - SLOVAK SPORT TV2: Trinec-Bern jégko­rong Bajnokok Ligája- csoportmérkőzés 17.40 - Ml, EURO­SPORT: Úszás, Eb, Berlin 18.00 - ORF 1: HJK Helsinki-Rapid Wien lab­darúgó Európa Liga-selej­tező, playoff, 1. mérkőzés 19.00 - SLOVAK SPORT TV3, DIGISPORT 2 (ma­gyar): New Haven-i női tenisztorna 19.30 - DUNA: Young Boys Bern-Debrecen lab­darúgó Európa Liga-selej­tező, playoff, 1. mérkőzés 19.30 - SLOVAK SPORT TV1: Köln-Kosice jégko­rong Bajnokok Ligája- csoportmérkőzés 20.00 - ČT SPORT: Zwolle-Sparta Praha lab­darúgó Európa Liga-selej­tező, playoff, 1. mérkőzés 20.00 - DIGISPORT 3 (szlovák), DIGISPORT 1 (magyar): Atlétikai Gyé­mánt Liga, Stockholm 20.00 - SLOVAK SPORT TV2: Liberec-Oulu jégko­rong Bajnokok Ligája- csoportmérkőzés 20.15 - STV 2: Tmava-FC Zürich labda­rúgó Európa Liga-selejte­ző, playoff, 1. mérkőzés 22.00 - EUROSPORT: Pro Cycling Challenge ke­rékpáros-körverseny, USA, 4. szakasz 23.00 - NOVA SPORT, SPORT 2 : Winston-Sale- mi férfitenisztorna 1.00 (péntek) - SLOVAK SPORT TV1 és TV2: New Haven-i női tenisztorna EGY MONDATBAN ♦ A Nemzetközi Labda­rúgó-szövetség elutasítot­ta az FC Barcelona felleb­bezését, így életbe lép az az áprilisi büntetés, amely egy évre kizárta a klubot a hazai és nemzetközi át­igazolásokból; a Barca je­lezte, hogy a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordul. ♦ A német Andre Lotterer indul a japán Kobajasi Ka­mui helyett a hétvégi For- ma-l-es Belga Nagydíjon. ♦ A Benfica labdarúgó­csapatához igazolt Julio Cesar, a brazil válogatott kapusa. Csütörtök, aug. 21. Labdarúgó Európa Li­ga-selejte­zők: 5981. Tmava-FC Zürich 2,75-3,25-2,4-1,49 -1,39-1,27. Az Eb-ezüstérmes Matej Tóth sosem felejti el a pillanatot, amikor zászlóval a kezében begyalogolt a célba „Rió lesz a karrierem csúcspontja” Matej Tóth fantasztikus egyéni csúccsal, 3:36:21-es idővel a má­sodik helyen végzett a zürichi atlétikai Európa- bajnokságon 50 km-es gyaloglásban. A 31 éves atléta két évvel az olim­pia előtt nem fél kijelen­teni, Rióban is az érem­szerzés a célja. A zsurna­lisztikát végzett sporto­lóval az Eb-ről és a jövő­ről is beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Mire gondolt a zürichi 50 km-es verseny rajtja előtt? Tudtam, hogy remekül sike­rült a felkészülésem, és bár a konkurencia óriási volt, meg voltam győződve róla, hogy fel tudom venni velük a versenyt. Nem gondolkoztam azon, hogy szerzek-e érmet vagy nem, en­nek nincs értelme, a 4. helyhez is 3:39:07-es idő kellett, ami fantasztikus teljesítmény, jobb, mint a korábbi egyéni csúcsom. Azzal vágtam neki a verseny­nek, hogy lépésről lépésre, a testem jelzéseire figyelve fogok gyalogolni, és ez kulcsfontossá­gúnak bizonyult. Az ír Robert Heffernan úgy állt oda a rajt­hoz, hogy nyerni fog, aztán be sem fejezte a versenyt, de 50 km előtt még a legnagyobb esélyes sem mondhatja el magáról, hogy biztosan érmes lesz, mert rengeteg minden történhet. Volt olyan előérzete, hogy most összejöhet az érem? Egy ötven kilométeres ver­seny előtt lehet száz előérze­tem is, az a lényeges, hogy mit érzek a 48. kilométeren. De azt már reggel tudatosítottam, hogy jól vagyok, nem fáj sem­mi, összeszedett vagyok, ren­desen megreggeliztem, jól ki­aludtam magam, a gyomrom is rendben van, tehát nem voltak egyáltalán negatív érzéseim. Az 50 kilométer alatt mi jár a fejében, min szokott gon­dolkozni az alatt a három és fél óra alatt? A legfontosabb a koncentrá­ció. Valaki talán azt mondhat­ná, ugyan mivel ütöm el az időt ilyen hosszú táv alatt, de az a három és fél óra nagyon gyor­san elszalad, ha az ember arra figyel, amire kell, a pulzus­számra, a szervezet jelzéseire, nem jön-e valami krízis, mikor kell frissítőt vennem magam­hoz, s persze a legfontosabb tartani a tempót. Ha valami miatt az ember gyorsít, akkor pontosan tisztában kell lennie vele, hogy megteheti-e most ezt, nem lesz-e épp ellentétes hatása. Azzal, hogy a többiek hogyan állnak, csak a 30. kilo­méternél kezdtem el foglal­kozni, amikor már ténylegesen a 3. helyen álltam. Altkor azt mondtam, hogy továbbra is a saját tempómban fogok gyalo­golni, és megpróbálom az utá­nam haladó orosz versenyzőt szépen lassan kifárasztani. Ar­ra nem is számítottam, hogy az előttem lévő orosz Mihail Ri­Tóth több mint három percet javított egyéni csúcsán Zürichben (TAS R/A P-f el véte I) zsovnak bemerevednek az iz­mai, mert nagy előnye volt, és frissnek is tűnt. Csak a 40. ki­lométernél kezdett lassulni, minden lépéssel csökkentet­tem a közöttünk lévő távolsá­got. Akkor már reménykedtem, hogy ebből ezüstérem is lehet. Pulzusmérőt visel a verse­nyek alatt? Igen, és folyamatosan figye­lem az adatokat. A kezdés na­gyon gyors volt, talán egy kicsit túl is volt lőve, a pulzusom azon a határon volt, mint álta­lában a 40. kilométernél. Sze­rencsére az első kör után a tes­tem is kezdett megnyugodni, és annak ellenére, hogy a tem­pó nem lett lassabb, a pulzus­szám csökkent. Igyekeztem ésszerű keretek között tartani egészen a 42. kilométerig, tud­tam, hogy ezekkel az értékkel végig bírni fogom, s nem kelle­ne hullámvölgynek lennie. Tudtam, hogy bár gyors a tem­pó, és fantasztikus időered­ményt érhetek el, megenged­hetem ezt magamnak, nem fo­gok idő előtt kifulladni. Csak az utolsó kilométereken kezdtem el a többiekkel versenyezni, akkor már nem érdekelt a pul­zusszám, se az egyéb értékek, csak hogy meglegyen az érem. A pálya mellett sok szlovák szurkoló is volt. Látta, hallot­ta őket? Persze, az első körtől érzé­Név: Matej Tóth Született: 1983. február 10-énNyitrán Klubja: VŠC Dukla Bans­ká Bystrica Versenyszám: 50 km-es gyaloglás Edzője: Matej Spišiak Legnagyobb sikerei: Eb­ezüstérmes (2014, Zü­rich), vb-5. (2013, Moszk­va), olimpiai 7. (2012, London) keltem őket. Olyan volt a han­gulat, mintha itthon versenyez­tem volna, minden lépésnél szlovák zászlókat láttam, ke­replőkkel biztattak, futottak mellettem, ritmusra tapsol­tak... Az első perctől nagyon élveztem az egészet. Termé­szetesen az első húsz-harminc kilométeren az ember igyek­szik tompítani magában ezeket az érzéseket, mert a túl korai eufória sem jó, de az atmoszfé­ra nagyon sok erőt adott. Melyik a legemlékezete­sebb pillanata a versenyről? Amikor a testvérem a ke­zembe adta a zászlót, és az utolsó 100 métert azzal tettem meg. Ez örökre beleégett az emlékezetembe, és még sokáig erőt fogok meríteni belőle. Az ilyen pillanatokra kell vissza­emlékezni akkor, amikor az ember akadályokba ütközik. Kiskoromban sok sportolót lát­tam így beérkezni a célba, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer én is átélhetem ezt. Egyéni csúcsát majdnem három és fél perccel megjaví­totta. Ez azt jelenti, hogy ide­ális teljesítményt nyújtott? Azt hiszem, ez nagyon közel volt az optimálishoz, még ha voltak is apróbb gondok. A kí­nai Világkupa-verseny után megbetegedtem, antibiotiku­mokat szedtem, amelyek elég­gé legyengítették a szerveze­temet, a vérképem is nagyon rossz volt, holott a hosszú távú erőfeszítést igénylő sportolók­nál ez kulcskérdés. Még a rajt előtti értékeim sem voltak ideá­lisak, szóval lehet, hogy né­hány másodpercet még lehetne faragni ezen az időeredmé­nyen, de már csak nüanszokon lehet csiszolni. Peter Korčok, az atlétikai szövetség elnöke, aki maga is gyalogló volt, azt nyilatkozta, hogy ezt az időt már nem le­het felülmúlni. Amikor életemben először teljesítettem az 50 km-t három óra negyven perc alatt, azt gon­doltam, hogy talán soha többé nem döntöm meg ezt a csúcso­mat, és most mégis sikerült. Sok múlik a körülményeken. A kö­vetkező két világversenyre nem ideális időjárási körülmények között kerül sor, jövőre Peking- ben lesz a vb, augusztusban ott meleg, páradús a levegő, a riói olimpián ha nem is lesz hőség, de magas lesz a páratartalom. Szuper időkre tehát nem lehet számítani, én pedig már tényleg csak a legfontosabb versenye­ken fogok rajthoz állni 50 km­eň, hogy spóroljak az energi­ámmal. Lehet, hogy még ott le­szek a 2017-es londoni világ- bajnokságon, ha még topfor­mában leszek, ott esetleg meg­dőlhet ez a csúcs, de most már nagyon előreszaladtunk. Ha a nehéz körülmények között si­kerül egy 3:38-as, 3:39-es idő, abból olimpiai érem lehet, tehát inkább ezekre a célokra kon­centrálok. Nem az időeredmé­nyek, hanem a helyezések mo­tiválnak. Edzője, Matej Spišiak be­vallotta, hogy a verseny alatt háromszor is elsírta magát. Ön is elérzékenyült? Nem, bár nagyon érzelem­dús volt az egész. A verseny után néhányszor összeszorult a torkom, amikor az újságírók kérdéseire válaszoltam, de a célban eufóriát, önfeledt örö­met éreztem. A pálya mellett egykori edzője, Juraj Benčík is szur­kolt önnek. Hallotta a bizta­tását? Nagyon érdekes helyzet volt, láttam, hogy ott áll a pálya mel­lett, stopperrel a kezében. Mindig tájékoztatott a rész­időkről, s ahogy haladtam, egyre nagyobb és nagyobb eu­fóriában kiáltozott. Meg is for­dult a fejemben, nem örül-e túl korán, de nagyon jólesett, ahogy biztatott. Sejtettem, hogy ő ki fogja élvezni ezt a versenyt, s akár az edzőm, akár nem, ő is ezer fokon fog égni. Gondolja, hogy a mostani sikere a fiatalokat megszólít­ja, s többen kezdenek atleti- zálni? Bízom ebben, hiszen a szlovák atlétika most óriási sikert ért el, és ez motiválhat­ja a gyerekeket, hogy felállja- nak a számítógéptől, és kezd­jenek sportolni. Ötéves lehet­tem, amikor Jozef Pribilinec megnyerte az olimpiát, s bár erre a pillanatra konkrétan nem emlékszem, mindig ott volt a tudatomban, hogy a gyaloglásnak itt nagy hagyo­mányai vannak, és ez is moti­vált, hogy kipróbáljam. Lehet, hogy egyszer lesz egy fiatal gyalogló, akinek pont én je­lentem majd az inspirációt. Ennek nagyon örülnék. Rióban Pribilinec nyom­dokaiba akar lépni, s az aranyérem lesz a célja? Vagy ezt így túl nagy merészség lenne kijelenteni? Rio lesz a karrierem csúcs­pontja, és egy érem nagyon szép volna. Az esélyesek közé fogok tartozni, s hajói sikerül a felkészülésem, egészséges le­szek, akkor az érmes helyezés lesz a célom. Az élmezőny pe­dig annyira kiegyenlített, hogy bármi megtörténhet. Százalékban kifejezve mekkora szerepe van a siker­ben a fizikai, illetve a mentá­lis felkészülésnek? Ötven kilométeren lehet az ember fejbeh akármennyire felkészült, ha fizikailag nincs megfelelő állapotban, akkor nem fog menni. De már a felké­szülés során is fontos, hogy a versenyző mentálisan erős le­gyen. Az edzés nem csak arról szól, hogy csak gyalogolunk, gyalogolunk, hetente kétszáz kilométert is, de ilyen edzés­mennyiségnél fontos, hogy a sportoló ezt fejben is bírja, ne omoljon össze. A versenyen akkor fontos a mentális felké­szültség, ha jön egy hullám­völgy. Ha minden szuper, ak­kor minden megy magától.

Next

/
Thumbnails
Contents