Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-20 / 192. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 20. Vélemény és háttér 7 Felsorolni is nehéz, mivel lennénk szegényebbek, ha nem a Nyugathoz csatlakoztunk volna István a Nyugatot választotta Bölcsen döntött, és szerencsénkre a történelmünk folyamán az elit nagy része nem tért le az államalapító királyunk által kijelölt útról. Nagy vétek lenne most önként kiiratkozni onnan, ahová egy évezrede tartozunk. GÁL ZSOLT Bár 1014 éve, meg a megelőző időszakban, amikor a döntés megszületett, fokozatosan érlelődött, még Bizánc volt az erősebb birodalom és a kereszténység (meg az államszervezés) ő általa kínált válfaja tűnhetett jobb, perspektivikusabb lépésnek, szerencsére Géza és István a nyugati katolicizmus mellett tette le a voksot és a római pápától kértek koronát. E nélkül nem lett volna gótika meg reneszánsz, barokk meg klasszicizmus, humanizmus, reformáció meg ellenreformáció, amely az egymással versengő katolikus és protestáns kultúra és oktatás révén gyarapította az országot. Nem lettek volna a Nyugatról beáramló eszmék és ismeretek (meg az azokat hozó bevándorlók) a szerzetesrendektől a felvilágosodásig, a jogállamtól a parlamentarizmusig és a kapitalizmusig. Illetve ez utóbbiak jóval nagyobb fáziskéséssel jutottak volna el hozzánk és kevéssé vertek volna gyökeret. Persze nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a negatív dolgokat sem, elvégre a nácizmus, a kommunizmus, meg a hozzájuk vezető és velük rokon izmusok is (jórészt) a nyugati civilizáció „termékei”, de érdekes módon sokkal sikeresebb exportcikknek bizonyultak a nyugati kultúrkörön túl, szemben a liberalizmus olyan vívmányaival, mint a demokratikus jogállam és a piacgazdaság. A magyarság (és a Kárpátmedencében élő más népek) szerencséje, hogy az elit többsége kitartott államalapító Szent István királyunk öröksége mellett és a történelmi sorsfordulók során is inkább Nyugatra tekintett. Oda igyekezett iskolába, mesterséget tanulni, tapasztalatot szerezni, de az országból menekülni kényszerülők is rendre Nyugatra tartottak. Ez korántsem volt megkérdőjelezhetetlen és töretlen hasonulás, sokszor megjelentek a nyugati szövetségnek ellenszegülő Koppányok, a pogány lázadók és Bizánccal szövetkezők - persze minden korban más névvel, eszmével, szövetségessel. Gondoljunk csak a Bécs ostromában az oszmán törökök oldalán harcoló Thökölyre és kurucaira. Az etalon azonban a Nyugat maradt, oda akartunk tartozni, ha ezt mások nem engedték, oda vágyakoztunk, ha le voltunk maradva, hozzájuk akartunk felzárkózni, ha menekültünk, oda emigráltunk. Az 1989-es rendszerváltásoknak köszönhetően újra átvehettük a Nyugat politikai intézményeit, gazdasági rendszerét, egyenlő félként csatlakozhattunk intézményesített együttműködést biztosító szervezeteihez (NATO, EU stb.). Mekkora paradoxon, hogy az ennek a rendszernek köszönhetően demokratikusan hatalomra jutott, immár intézményesen is újra a Nyugathoz tartozó Magyarország kormánya már nem a Nyugatot tekinti modellnek. Bár a magyar kormány képviselői az augusztus 20-i megemlékezéseken bizonyára nem fukarkodnak majd a Szent István munkáját dicsérő nyilatkozatokkal, a gyakorlatban az államalapító fő öröksége, a nyugati orientáció ellen dolgoznak: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Látom kolléga, már most gyakorolja a belépést egy olyan osztályba, ahol tanévkezdetkor nem lesznek tankönyvek. (Peter Gossónyi rajza) A német hírszerző szolgálat vétlen hibája eltörpül az amerikai NSA szándékos adatgyűjtése mellett Kínos a német kormánynak a hírszerzés lelepleződése MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Kínos a német kormánynak a szövetségi hírszerző szolgálat (BND) amerikai és török lehallgatási, megfigyelési műveleteinek lelepleződése, hiszen Berlin éppen azt hangoztatta az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos németországi adatgyűjtő tevékenysége körüli vitában, hogy baráti országok nem kémkedhetnek egymás ellen. A kormány hivatalosan még nem foglalt állást a hét végén kipattant ügyben. Markus R., a BND munkatársa ellen július elején indult eljárás azzal a gyanúval, hogy információkat juttatott el a szervezet munkájáról az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA). A Der Spiegel című hetilap szerint az informátor 218 dokumentumot adott át megbízóinak. Az egyik egy 2012 februári telefonbeszélgetés leirata, amelyet Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter és Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár folytatott műholdas mobilszolgáltatás révén. Annan akkor az ENSZ és az Arab Liga közös szíriai külön- megbízottjaként dolgozott. A BND évek óta figyeli a Közel-Keleten műholdas kapcsolattal folytatott mobiltelefonos kommunikációt, hogy minél többet megtudjon az iszlamista terrorista szervezetekről. Clinton és Annan beszélgetése így „véletlen találat” volt. A leirat a BND-nél bevett gyakorlat szerint a szervezet vezetősége elé került, ahol - ugyancsak a bevett gyakorlatot követve - elrendelték a dokumentum megsemmisítését. Ez Markus R. feladata volt, ő azonban készített egy másolatot és eljuttatta a CIA-nak. A Spiegel szerint az amerikaiak fel is használták az értesülést az NSA-ügy rendezését célzó kormányközi egyeztetéseken, álszentséggel vádolva meg a berlini vezetést, amiért nyilvánosan felháborodást mutat az NSA németországi tevékenysége miatt, hírszerzői viszont Washington ellen kémkednek. Emlékezetes, az Edward Snowden által kiszivárogtatott anyagok szerint az NSA lehallgatta többek között Angela Merkel kancellár hivatali mobilját, és beszélgetéseiről több mint 300 jelentést készített. A hamburgi lap szerint a BND Hillary Clinton utódja, John Kerry legalább egy beszélgetését is lehallgatta véletlenül a közel-keleti műholdas mobilkommunikáció megfigyelése során. A Markus R. által kiszivárogtatott dokumentumok között volt az ún. megbízási profil is, amelyben a kormány meghatározza a BND tevékenységének fő irányait, felsorolva a célzott, rendszeres megfigyelésre kijelölt országokat. Ezen a listán szerepel Törökország is, mert nem tartozik a szoros baráti körbe - írta a Spiegel. Az ügy megjelenése a sajtóban a német-amerikai viszony mellett megterhelheti Berlin és Ankara kapcsolatát is. Németország ankarai nagykövetét hétfőn bekérették a török külügyminisztériumba, hogy „megvitassák” a helyzetet. Berlini kormányzati források szerint a BND vétlen hibája eltörpül az NSA szándékos, rendszeres, kiterjedt adatgyűjtése mellett. „Nem lehet összevetni az NSA gyakorlatát azzal, hogy a BND véletlenül elfogja egy baráti ország külügyminiszterének telefonbeszélgetését” - idézett a Süddeutsche Zeitung egy név nélkül nyilatkozó minisztert. KOMMENTAR Fico az oroszok embere MARIÁN LEŠKO A téli kijevi események, a tavasszal kirobbant orosz-ukrán konfliktus és a nyári uniós szankciók után Robert Fico ismét határozottan oroszbarát politikusként viselkedik. Amikor tavasszal Moszkva bekebelezte a Krímet, Fico is elismerte, hogy megsértették Ukrajna területi egységét. A balti államok és Lengyelország javaslatára viszont, melyek intenzívebb amerikai katonai jelenlétet sürgettek Közép-Európában, úgy reagált, nem tudja elképzelni, hogy NATO-katonák Szlovákiába jöjjenek. Szó szerint azt mondta: „Szlovákiának már megvannak a történelmi tapasztalatai az idegen katonák bejövetelével, emlékezzünk csak 1968-ra.” Ezzel pedig egyenlőségjelet rakott a Varsói Szerződés országainak megszállói, és egy olyan katonaijelenlét közé, amelyet demokratikusan választott alkotmányos tényezők hagynánakjóvá. A kormányfő nem győzi hangsúlyozni, milyen rossz tapasztalatai vannak Ukrajnával. Mint mondta, ha a 2009-es gázválság idején valaki magasról tett ránk - elnézést a kifejezésért -, akkor az Julija Timosenko akkori ukrán kormányfő volt. A témával foglalkozó szakemberek nem értik, hogyan adhatott Ukrajna Szlovákiának gázt azután, hogy Moszkva elzárta a gázcsapot. Ezért ha Fico azt állítja, hogy az ukránok segíthettek volna, de nem tették, azzal áttételesen Oroszországot támogatja. A lelőtt maláj repülőgép esete után az Európai Unió szankciókat foganatosított, elfogadásuknál jelen volt Fico is, egyetértett velük. Mindezek ellenére most azt állítja, a szankciók értelmedének. Külföldről nézve tehát Szlovákia olyan országként fest, amely nem tudja, mit akar, és kinek az oldalán áll. Ha az unió, az USA és a többi ország nem fogadta volna el a szankciókat, azzal csendben jóváhagyták volna a nemzetközijog megsértését. Ezzel sokkal nagyobb veszélybe került volna Szlovákia, mint így, hogy a demokratikus országok kinyilvánították: nem tolerálják az Ukrajna területi egysége elleni támadást. Robert Fico viselkedése nem jelent kilengést az elmúlt tizenöt év tapasztalatához képest: a Smer 1999-es megalakulása óta folyamatosan hangoztatja oroszbarát nézeteit. Kérdés, mi áll ennek az oroszbarát retorikának a hátterében. Úgy tűnik, több tényező is. Fico szeretne kivételt szerezni az energianagyhatalomtól. Szimpatizál a tekintélyelvű orosz vezetőkkel, de nem a szláv kölcsönösség miatt, hanem személyes szimpátiából. És igyekszik meglovagolni az erősödő Amerika- ellenességet, továbbá azt, hogy a társadalom egy része növekvő szimpátiával viseltet Oroszország irányába. Es mindenekelőtt szeremé megtartani az orosz állami cégekkel zajló átláthatatlan üzleteit. Ami a 90-es években Mečiar volt Borisz Jelcinnek, az most PutyinnakFico. Egy politikus, aki az unió és a NATO berkeiben az orosz érdekeket képviseli. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Beszólt Orbánnak a német politikus Némiképp ünneprontó módon, a magyar határnyitás 25. évfordulója alkalmából közölt interjúban szólt be a magyar kormánynak Michael Roth német külügyi államminiszter. A magyar belpolitikát korábban is közelről követő szociáldemokrata politikus arról beszélt a Tages- spiegelnek adott interjújában, hogy a határnyitásért a mai napig hálásak a németeket, de a jelenlegi politikai irányvonal annál több aggodalmat kelt bennük. Rejtély, hogy a korábban a szabadságért kiálló magyarokkal mi történt. A demokrácia, a jog- államiság a szabad véleménynyilvánítás európai alapértékek, ha ezekre egy kormány nyomást gyakorol, akkor arról nyíltan kell beszélni. Ók ezt megteszik, hiszen barátok között lehet és kell is nyíltan beszélni. Roth szerint nem csak az egyes intézkedésekkel van baj, hanem a magyar kormány teljes irányvonalával. „Az ország rossz irányba megy” - mondja, és kétségeit fejezi ki, hogy az Orbán-kormány tényleg elkötelezett-e az uniós alapértékek iránt. Ami a magyar miniszterelnök illiberális demokráciáról szóló gondolatkísérleteit illeti, Roth szerint ha valaki tényleg hátat fordít az egyéni szabadság- jogoknak, és inkább az auto- riter államokat tartja követendő példának, az elbúcsúzik az uniós alapértékektől. Nem mondja ki, de azért sejteti, hogy ezzel könnyen elbúcsúzhat az EU-tól is. Más kérdés, hogy a kritikáknak kevés kézzelfogható következménye van. Roth is elismeri, hogy a gazdasági vagy jogi kötelezettségszegési eljárásokon kívül az unió nem sokat tud tenni a renitens tagokkal szemben. (NOL)
