Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-02 / 177. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 2. www.ujszo.com Mottó: „Egy olyan időben, amikor az olvasás és a szellemiség értékeit, mint ma is, oly szenvedélyesen kétségbe vonják, az irodalom maga a szabadság. ” (Susan Sontag) Kezdő diktátorok kézikönyve Mi a teendőd, ha olyan akarsz lenni, mint Moammer Kadhafi vagy Nicolae Ceausescu? La­pozd fel a Kezdő diktátorok ké­zikönyvét, és kövesd a szerző utasításait! Építs személyi kultuszt, légy te az alfa és az ómega, érez­zék azt, hogy nélküled nincs állam. Türkmenisztán „erede­ti gondolkodású” uralkodója, Szapurmarat Nyijazov például felvette a Türkménbasi („min­den türkmének atyja”) nevet, betiltotta a balettet, az operát és a cirkuszt, repülőteret neve­zett el magáról, a Kaszpi-tenger partján fekvő Krasznovodszk város nevét Türkménbasira cserélte, az év első hónapját Türkménbasira keresztelte, azok számára pedig, akik az ő illatát akarták érezni, Türkménbasi nevű parfümöt állíttatott elő. A szakma egyik legjobbja volt, ez kétségtelen. Te azonban sose légy olyan mohó, mint Szaddám Hussze­in, aki olyan pofátlanul csalta el a választásokat, hogy mindig a voksok 100 %-át kapta meg. Ügyelj a látszatra! Végy példát Haitiről, ahol egy népszavazá­son - a pluralizmus jegyében - kék, rózsaszín, sárga és piros szavazócédulák is voltak, bár a történetnek kétségkívül akadt egy szépséghibája: mindegyik cédulán ugyanaz a szó szere­pelt („igen”). Ha a lakosság nyomorog, az még nem jelenti azt, hogy ne élhetnél fényűző életet (s ne fizethetnél adott esetben kétmilliós londoni hotelszám­lákat...). Amint a tömegek elé­gedetlenkedni kezdenek, nyúlj a propaganda leghatékonyabb eszközéhez: tüzeld fel a népet egy külső ellenséggel szemben! Ez mindig beválik. Fontos szabály a korrupció zavartalan biztosítása is. Mo­nopolizáld a húzóágazatokat (például a dohányipart vagy a szerencsejátékot), a kulcspozí­ciókat ajánld fel a hozzád lojá­lis személyeknek, és szélesítsd a klientúrát, mert minél többen dolgoznak az államapparátus­ban, annál többen lesznek a vazallusaid. Adományozz magadnak cí­meket (mint a félmillió embert legyilkoltató ugandai diktátor, Idi Amin, aki Minden Földi Va­dak és Minden Tengerek Halai Urának neveztette magát), foglald törvénybe tévedhetet­lenségedet (mint Brunei szul­tánja), és hamisítsd meg a tör­ténelmet (mint Türkménbasi, aki a türkmén nép eredetét egészen Noéig vezette vissza). Vérfagyasztó sztorik, remek poénok és sok-sok infó: Mikai Hem norvég újságíró politikai szatírája alapmű. Mikai Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve Fordította: Petrikovics Edit Typotex, 2013 Terjedelem: 256 oldal M I lé A L HEM---------KEZDŐ------— D IKTÁTOROK KÉZIKÖNYVE ★ ★ tk TYPOTEX SZOKATLAN Š1SM PONTOK hvg könyvek Ex libris Négy könyv a zsarnokságról. Gazdag József olvasónaplója. Diktatúra 2.0 Ahogy a világ változik, úgy változnak a diktatúrák is. Fino­modnak, tökéletesednek. Egy mai diktatúrában már vannak demokratikus választások, bárkinek lehet internet-hozzá­férése, az állampolgárok pedig szabadon utazhatnak (értsd: akinek nem tetszik a rendszer, annak fel is út, le is út). Egy mai diktátor nem al­kalmazhatja a félelemkeltés legbrutálisabb eszközeit. Ide­ológiai ellenfeleit nem börtö- nöztetheti be, bármennyire is szeretné. Ha valakit el akar le- hetetleníteni, ellenőröket küld rá (az adóhatóságot, például), titkosszolgálati eszközökkel szít feszültséget az ellenzék so­raiban, és karaktergyilkosságot követ el azokkal szemben, akik nem hódolnak be neki. Mi a diktatúra legfőbb ismér­ve? A hatalom központosítása. Amikor egyetlen vezér (s az ő közvetlen holdudvara) veszi át az irányítást. A profik ezt úgy csinálják, mint Hugo Chávez venezuelai diktátor, aki új al­kotmányt hozott létre, meg­változtatta az alaptörvényt, megszüntette az ellenzéki pár­tok költségvetési támogatását, nyilvántartásba vette (listázni kezdte) a választópolgárokat, megváltoztatta a parlamenti választások szabályait, átraj­zolta a körzethatárokat (hogy az ellenzéki területekről minél kevesebb képviselő kerülhes­sen a parlamentbe), s a bíró­ságok, az államügyészség és a számvevőszék bekebelezésével kiiktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ismerős a sztori? Egy diktátor tisztában van azzal, hogy a közvéleményt folyamatosan manipulálni kell, ezért a modem autokrata rezsimekben teljes fordulat­számon működik a propa­gandagépezet. A függet­len tévé- és rádióadókat törvényekkel és frekvencia­megvonással számolják fel, csak mutatóba hagynak meg néhány kisebb ellenzéki lapot ­hogy senki se vádolhassa őket a sajtószabadság eltiprásával. William J. Dobson könyvé­ben kínai, oroszországi, bur- mai, egyiptomi és venezuelai történeteket olvashatunk arról, milyen stratégiával és milyen eszközökkel érdemes harcolni az elnyomó gépezet ellen, ho­gyan kell használni a közösségi médiát tüntetések szervezésé­re, s a szerző a szerb Otpor (El­lenállás) nevű mozgalom példáján mutatja be, hogyan lehet kreativitással és humorral (meg persze kellő bátorsággal) legyőzni a diktátorokat. Zseniális könyv. William J. Dobson: Diktatúra 2.0 A 21. századi zsarnokok természetrajza Fordította: Hegedűs Péter, Nagy Marcell, Takács Zoltán HVG Kiadó, 2014 Terjedelem: 340 oldal Stasiország A diktátorok mindenkiben ellenséget látnak. Aki másként gondolkodik, mint ők, azt meg­próbálják elnémítani. A kommunista NDK-ban a Stasi (Staatsicherheit = Ál­lambiztonság) feladata volt megtudni, kik a másként gon­dolkodók. Poloskákat rejtettek a lakásokba, lehallgatták a te­lefonokat, felbontották a leve­leket. Az NDK minden idők leg­tökéletesebb kémállama volt. A Stasi 97 ezer embert foglalkoz­tatott a nyolcvanas években, s további 173 ezren dolgoztak neki besúgóként. Hatmillió keletnémet állam­polgárról vezettek titkos aktát. Tudták, ki kivel találkozik, ki kivel telefonál (és miről), s tud­ták azt is, ki kivel csalja a házas­társát. A Stasi mindent tudott, mindenkiről. „Hitler Harmadik Birodalmá­ban egy Gestapo-ügynök jutott minden 2000 lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB- ügynök minden 5830 lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy besúgó jutott minden 63 lakosra” - írja Anna Funder, aki riportkönyvében megpróbálja rekonstruálni, hogyan nézett ki a totális ellenőrzés a minden­napokban. Az ausztrál írónő bejárja az egykori börtönöket, a Stasi kín­zókamráit és vallatóhelyiségeit (ahol évekkel a rendszervál­tás után is vizelet-, hányás- és földszagot érezni: az emberi nyomorúság szagát), felkeresi az áldozatokat, akiknek a Stasi „ellopta az életét”, s megszó­laltat egykori titkosszolgálati tiszteket is - nem azért, hogy megtudja, hogyan zajlott „a célszemélyek operatív megfi­gyelése”, hanem hogy megért­se a besúgók, a házmesterek, az örök lakájok lelki motivációit. A Stasiország elnyerte a BBC által adományozott, a legjobb ismeretterjesztő könyvért járó Sámuel Johnson-díjat. Anna Funder: Stasiország Fordította: Daróczi Péter Európa Kiadó, 2014 Terjedelem: 340 oldal Szoros emberfogás Hogyan működött a besúgó­hálózat a kommunista Ma­gyarországon? Milyen állam­biztonsági kockázatokat rejtett magában egy futballmeccs? Hogyan fonódott össze a Ká­dár-korszakban (is) a foci a po­litikával? Takács Tibor történész ezek­re a kérdésekre keresi a választ, s amit levéltári kutatásai során talál, az meglehetősen lehan­goló. Kiderül ugyanis, hogy a magyar futball az aranykorban is legalább olyan romlott volt, mint ma: a játékosok csem­pésztek, sefteltek, külföldi bevásárlókörutaikon „kisebb- nagyobb tárgyakat eltulajdoní­tottak”, egy ügynöki jelentés­ből pedig megtudhatjuk, hogy amikor Albert Flórián sérülésre hivatkozva lemondta a váloga­tottságot, akkor valójában nem volt sérült, csupán kevésnek ta­lálta a tiszteletdíjat. Ennél persze sokkal mere- dekebb dolgok is kiderülnek: például az, hogy az állambiz­tonság még a 60-as években is belenyúlt a válogatott keret összeállításába, s akadt olyan játékos, aki válogatottbeli tagságát nem kiemelkedő fut- balltudásával, hanem besúgói munkájával érdemelte ki... A politikai rendőrséget főleg a nemzetközi kupameccsek ag­gasztották. Ha egy magyar csa­pat kapitalista országba utazott, az államvédelmi szervek tisztjei is vele tartottak. Azonnal jelen­tették, ha valaki „valuta- és de­viza-bűncselekményt” követett el, s azt is, ha „sporterkölcsöt sértő magatartást” észleltek a futballistáknál. Leginkább per­sze azt figyelték, ki találkozik emigráns magyarokkal, s ki di­csőíti a „nyugati életformát”. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor külföldi sztárcsa­pat érkezett Magyarországra. 1958-ban például nemcsak a Vasas, hanem a kémelhárítás is felkészült a Real Madrid el­leni BEK-elődöntő budapesti visszavágójára: a hivatalos tol­mácsok mind ügynökök voltak, s még a spanyol klubdelegáció­nak otthont adó szállodában is a belügyminisztérium emberei teljesítettek szolgálatot. (A Va­sas egyébként 2-0-ra nyert.) Az állambiztonság embe­rei ott voltak az öltözőkben, a futballtribünökön és a stadion melletti kocsmákban is. Ott voltak mindenütt. A szurkolók pedig tudtak erről, fokozatosan kiismerték a rendszert. Ahogy a legendás underground zenekar, a Kontroll Csoport énekelte a nyolcvanas évek elején a Besú­gók és provokátorok című dal­ban: „Besúgók és provokátorok, / koncert közben sose gondolok rátok, / csupa kedves arcot lá­tok, / de azért jobb, ha tudjátok, / hogy a magunk módján mi is figyeltetünk, / aki mögöttetek áll, az a mi emberünk. / Csak fo­rogjatok, lebuktatok, / besúgók és provokátorok.” Takács Tibor: Szoros emberfogás Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban Jaffa Kiadó, 2014 Terjedelem: 246 oldal A szerző sportú jságíró, lapunk Focitipp mellékletének a szerkesztője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents