Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-19 / 191. szám, kedd
Egy futballfüggő naplójából (céltáblának lenni) Szerda Egy győri moziban megnézem a FIFA- filmet (címe: A közös szenvedély). Egyedül ülök a nézőtéren. Amit látok, az nettó történelemhamisítás, 120 percben. A stáblista végére odaírhatták volna: készült a FIFA megbízásából, a FIFA forgatókönyve alapján, a FIFA dicsőségét hirdetendő. A zürichi székház légkondis-bőrfoteles irodáiban rájöhettek, hogy a katari vb- rendezés meg a korrupciós botrányok miatt a népszerűségi indexük történelmi mélyponton van. Úgyhogy most masszív öntömjénezésbe kezdtek. De mondhatjuk úgy is: gádástalanul a szemünkbe hazudnak. Nem tudom, a sztárszínészek mennyiért vállalták ezt a szerecsenmosdatást, de volt az a pénz, nyilván. Depardieu már 1998-ban is Vladimír Mečiar kampányát támogatta (Claudia Schifferrel együtt, 10 millió koronáért), egy ideje a diktatórikus Putyin-rezsim reklámarca, most pedig épp a korrupt FIFA-t fényezi - ez világos és töreden fejlődési ív. De Tim Roth? Ráadásul ő alakítja Blattért, s olyasmiket mond a filmben, hogy a FIFA példát mutat tisztaságból, s hogy a legkisebb etikai vétségért is büntetés jár. Hahaha. Csoda, hogy a Vatikán még nem avatta szentté a teljes FIFA- vezérkart, Sepp „Unfair Play” Blatterrel az élen. Csütörtök Levelet írt a Ferencváros kommunikációs igazgatósága. Kifogásolták a vénaszken- neres jegyzet „hangulatát”, s azt remélik, „az írásban foglaltak nem tükrözik az Új Szó véleményét”. Hát, erről - hogy jegyzetem az Új Szó véleményét tükrözte-e - fogalmam sincs, írásaimban ugyanis a saját véleményemnek szoktam hangot adni. S az változadan: a hatalom túlkapásai és a totális kontroll bevezetése ellen mindig tiltakozni kell, akkor is, ha Guantanamóról, akkor is, ha a szemkilövetésekről, s akkor is, ha a vénaszkennerről van szó. (Mert nem sejthetjük, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogunk sérti meg.) Péntek Kezdem megtapasztalni, milyen érzés céltáblának lenni: Kulcsár Ferenc tollából megjelent egy válasz a vénaszkenneres jegyzetre. A cikkből megtudom, hogy szabadkőműves (pontosabban: ál-szabadkőműves) vagyok, anarchista ügynök, és bolsevik világuralom létrehozásában segédkezem. Ejha! Mindjárt másként nézek önmagámra. Már gyerekkoromban is szerettem volna összeesküvő lenni, minimum egy Fekete Tulipán, Robin Hood vagy a Tenkes kapitánya, s íme, ezek szerint - tudtom nélkül bár, de - megadatott. Köszönöm. Kulcsár azt írja, az „alkoholtól és drogoktól elbutult, erőszakos hordákat” védelmezem. Pedig dehogy! Hanem az ember egyéni szabadságát. A nevetés szabadságát. A szurkolás szabadságát. A vélemény és a gondolkodás szabadságát. Vele ellentétben ugyanis nem vagyok (soha nem is voltam) egyeden párt, mozgalom vagy ideológiai szekértábor tagja sem, s vele ellentétben soha nem fogok beállni semmilyen politikai szavalókórusba, a csahosok közé. Szomorú látni, ahogy egy írástudó ember a műveltségét és a tollát az igazság keresése helyett egy politikai párt szolgálatába állítja, s annak szócsövévé, szemellenzős propagandistájává válik. Ezt nevezte Babits az írástudók árulásának. Este csendesülős, beszélgetős, brácsázós folk-parti Izsán, a szemerkélő eső elől behúzódunk a teraszra. (S ha üzenhetek így, irredenta-bolsevik-anarcho-emkápés szabadkőművesként: boldog születésnapot, Gágyor Zille!) Szombat Nádasdi Peti, a Thália színésze délelőtt Pozsonyban forgat, délben együtt nézzük a tévében a Manchester Unitedet, aztán irány a DAC-pálya. Kívülállók vagyunk (két kassai), csak a hangulatért jöttünk, egy kis „Hajrá, DAC-ért”. Nyomták már jobban is a srácok, de azért nem csalódunk: egy szerdahelyi meccsnek még ilyenkor, napsütéses nyári délutánokon is megvan a varázsa. Lenne egy kérésem hozzátok, kedves szurkolók: soha ne nőjetek föl, jó? Nagyon remélem, hogy 95 éves pelenkás trodi korunkban ugyanígy találkozunk a futballtribünökön, a meccsről hazafelé tartva pedig Nádasdi Peti ugyanígy elereszti majd a kormányt vezetést közben, ugyanígy letekerjük a kocsi ablakát, és ugyanígy üvöltjük bele a nyárvégi alkonyatba: „Álé, álé...” Gazdag József
