Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-14 / 187. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 14. www.ujszo.com Sziget: alig hallani magyar szót, az olaszoknak, a franciáknak, a hollandoknak és a németeknek külön kempingjeik vannak A bejutás és a környezet kultúrájáról Az ücsörgő- és pihenőhelyeket is úgy alakították ki, hogy élményt nyújtsanak (A szerző felvétele) Kilencven évet élt Elhunyt Lauren Bacall Los Angeles. Elhunyt kedden Lauren Bacall színésznő, az amerikai mozi egykori híressége, Humphrey Bogart volt felesége. A kilencvenedik életévében járó Bacall halálát agyvérzés okozta. Lauren Bacall fotómodellként kezdte pályafutását, első filmjei a múlt század negyvenes éveiben készültek. Bogarttal kötött házassága 1945-től 1957-ig (férje haláláig) tartott, abban az időben az amerikai filmművészet álompárjának számítottak. Két közös gyermekük született. Bacall több mint harminc filmben szerepelt, a fontosabbak között szokták említeni A kaktusz virágát, Az ifjúság édes madarát, a Viszontlátásra Charlie-t, a Gyilkosság az Orient-expresszent. 1997-ben Oscar-díjra jelölték mellékszereplőként a Tükröm, tükröm című filmben játszott szerepéért. 2009-ben megkapta az Oscar-díjak közé sorolt életműdíjat. (MTI) Lauren Bacall és Humphrey Bogart 1948-ban, a Key Largo című filmben (Képarchívum) „Taxi? Sziget?” - fogadott egy kopasz férfi, mihelyt leszálltam a vonatról a Keletiben. Ennyire látszik rajtam, hogy hova megyek? Vagy csak méretes utazótáskámat látva szólított le? Sosem fogom megtudni, annyi viszont bizonyos, hogy egész Budapest tudja, mi zajlik itt és most. JUHÁSZ KATALIN Városszerte plakáterdő, az utcákat Sziget-pólós fiatalok járják, a Margit-híd zászlódíszben. Színes Sziget-zászlókból a fesztivál területére is jutott bőven, de nem csupán ennyi a díszítés. Szinte bármerre fordul az ember, van miben gyönyörködnie. A kocsmák, az ücsörgő- és pihenőhelyek, a fő- és mellékutcák, a kempingzónák és a gasztrozónák úgy vannak megtervezve, hogy esztétikai élményt nyújtsanak a látogatónak. Lampionok, esernyőkből kreált lámpák, vicces szobrok, művészi graffitik, diszkógömbökkel díszített fák. És a látogatók hálásak is mindezért, legalábbis akikkel eddig beszélgettem, nyolcvan százalékban a környezet miatt járnak vissza a Szigetre. A zenei kínálat ugyanis szinte valamennyi nagy európai fesztiválon hasonló, mivel a világsztárok ilyenkor szántják végig a kontinenst. Évek óta nem találkoztam a hajógyári szigeten olyan emberrel, aki egy konkrét előadó miatt vett volna jegyet. Apropó, jegy. A keddi nap egyik legjobb zenekarába a bejárat előtt futottam bele. Magyar népzenét játszottak, az előttük levő ládikóra pedig ez volt írva: „Folk for ticket” - vagyis össze akarták muzsikálni a jegyre valót. Hát, nem tudom... Ha mindhárman be akartak jutni aznap, sokáig kellett játszaniuk. Kedden egyébként levetítettek egy filmet, amely Szerbiában már díjat is nyert, és amelyet három éven át készített Kerékgyártó Yvonne rendező. A Free Entry belógási tippeket is ad, a három év pedig három egymást követő fesztivált jelent, ami egyáltalán nem látszik, mert olyan az egész, mintha tényleg egy huszonnégy órás Sziget-őrületet örökítene meg. Ha már a belógásnál tartunk: a 22 év alatt sokféle módszerről keringtek mendemondák, tavaly például a karszalag levételére és újbóli felrakására kitalált rafinériáról hallottam. Azt azonban maguk a szervezők mesélték, hogy egyszer a Duna- parton egy bokorban kenura bukkantak a látogatók. Valakik azzal érkeztek. A becsületes megtalálók leadták a járművet, aztán jelentkezett érte a tulaj, aki vissza is kapta. A kreatív belógási technikákat, a jó poénokat ugyanis a Sziget is díjazza, például anno egy sárkányrepülővel érkező is ingyen kapott karszalagot. Nem tudom, hány százalékban külföldiek idén a szigetlakok, de megint alig hallani magyar szót, a büfések párszor meg is lepődtek, amikor magyarul kértem valamit. Az olaszoknak, a franciáknak, a hollandoknak és a németeknek külön kempingjeik vannak, recepcióval, biztonsági szolgálattal, délutáni programokkal, saját élelmiszerbolttal. És most elérkeztünk a rendezvény legidegesítőbb pontjához, a motozáshoz. A motozás a belépésnél történik, és bár a Sziget internetes honlapján valamennyi világnyelven elérhető a belső szabályzat, úgy vettem észre, nem mindenki böngészte végig. Az, hogy alkoholt tilos bevinni a fesztiválra, még úgy- ahogy érthető („tessenek berúgni a mi hasznunkra”), de az, hogy egy személy csak 2,5 liter vizet vagy üdítőt vihet be, szerintem szemétség. Perceken át fotóztam, ahogy a harminc fokban a motozók szétszedik a hatos karton ásványvizeket, és öt palackot a szemetes konténerbe dobnak (ha ketten voltak a ci- pekedők, akkor csak négyet). Aztán odajött egy kedves, ám határozott biztonsági őr, és megérdeklődte, melyik lapnak fotózok. Nem mindegy az neked? Úgysem vagy rajta a képeken. Egyébként a barátaimat örökítettem meg az érkezés pillanatában. Erre elhúzta a száját, megköszönte az együttműködést és hála istennek lelépett. Odabent egyébként mindent borsos áron mérnek, a félliteres üdítő például 450 forintba kerül, az ásványvíz ennél valamivel olcsóbb, egy korsó sör 650 forint, az ételárak pedig finoman szólva is belvárosiak. Bár igaz, ez is belváros, sőt, a város szíve, úgyhogy földrajzi szempontból teljesen adekvát a turis- takopasztás. A tisztaságra, higiéniára viszont nem lehet panaszunk, a Toi-Toi vécékben például szinte mindig van vécépapír, a mosdókonténerekben pedig folyékony szappan, amit még egyetlen más fesztiválon sem tapasztaltam. Ezen a téren rendkívül látványos az expanzió: az 1993-as Szigeten mindössze 7 konténert használtak, idén már370-et. PENGE Kísérlet a tér átfogalmazására Mondanám e kötetről, hogy pompás. De nem ez a jó szó. A visszafogottság, a bensőséges, nagyon finom rezdülésekkel élő, moccanó magzatujjhoz hasonlító versek nem pompásak. Ezek a versek a katartikus élmény kategóriájába tartoznak. Ám rengeteg szomorúságot, félelmet, aggódást, szinte csak őssejti szinten érthető rianásokat, sejtszaporodások zaját kell hozzá hallani. Nagyon el kell gondolkodni azon, amit Szabó T. Anna csodálatos képességgel papírra vet. Kerített tér - ez a kötet címe. A 21. század elején élő gondolkodó, érző, féltő, aggódó anya és nő, Szabó T. Anna világképe, helyzetjelentése napjainkról - hat ciklusban. Félelmetesen erős, koppanó szövegek. Egy előhang adja meg a kötet hangulatát, a Szemben című vers, ciklusoktól függetlenül, ars poeticaként. A legnagyobb emberi probléma, az istenhez való hasonlóság és az ördögihez való vonzalom kérdését veti fel, s arra megnyugtató megoldást ad: „... nem kér, nemszólít, nemnevezmeg,/ nem mondja azt sem, hogy szeretlek, / mert nem vagy és atüSzászi Zoltán kritikai rovata kör sincsen: / a tükörbe nézel, ott van Isten. ”A tükörbe nézés, az önmagával, a múlttal, a cselekedetekkel, az érzelmekkel, a csalódásokkal, a félelmekkel, a vágyakkal és kísértésekkel való szembenézés a központi témája Szabó T. Anna kiváló verskötetének. Ritmikusan bukkannak elő ezek a motívumok, s mellettük a társadalmi felelősségvállalás, a történelmi tragédiák és traumák ütötte, máig vérző sebekmiatti érzések újrafogalmazása - ez az, ami most Szabó T. Annát foglalkoztatja. Az asszonyi sors és gondolkodás mély és erős sorai például: „Vegyünk egy asszonyt: / olcsó, mert szegény. / Vagy egy másikat: / ez drágább, mert gazdag./A szüzességét. Veddcsakel.Nekedad- ja. / Vagy csak a testét. Hidd el, kész regény."S tényleg az! Ebben a pár sorban egy nő sorsa regénnyé dagadhatna. A Kerített tér olyan szövegkísérlet, amelyakeríthetetlent, avégte- len teret képes szavakkal mégis bezárni s kinyitni egyszerre. Hol tart ma egy költő, egy érett, gondolkodó, csodásán finom világú nő? íme, itt: „Hol tartok most negyvenéves / koromban? / Vérem parázs, ereimben / korom van.” Borzongatóan éget és izzik az olvasóban Szabó T. Anna költészete. Nem korom marad utána, hanem valami bizsergő, nyugtalan és morajló életvágy! Szabó T. Anna: Kerített tér. Magvető, 2014. Értékelés: A Lépés a sötétbe című szlovák filmdráma első külföldi bemutatkozása A Luther-opus Montrealba indul ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A TRIGON produkciós iroda közleménye szerint Miloslav Luther Lépés a sötétbe című filmjét bemutatják az augusztus 21-én kezdődő Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol versenyen kívül, a világ filmművészetének értékeire figyelő Fókusz szekcióban vetítik. A film a szocializmus kezdeti korszakában játszódik. Egy fiatal orvosról (Marko Igonda) szól, aki egyrészt a múltjával próbál kiegyezni, másrészt keresi a helyét az új időkben - ám igazából csak vergődik egy házasságon kívüli kapcsolatban. A film további figurái - valamennyien antihősök - valamilyen módon kapcsolódnak az orvos múltjához és jelenéhez. A szereplők között van Mokos Attila és Nádasdi Péter is, aki a film egyik legerőteljesebb karakterét teremtette meg. (tébé) “j L if f i* ' " J U Marko Igonda és Mokos Attila a Lépés a sötétbe egyik jelenetében (Fotó: TRIGON PRODUCTION
