Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-13 / 186. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 5 Abszolút hatalmat épített ki a török elnök, akit ellenzéke diktárornak nevez A „nép embere A török elnökválasztást megnyerő Recep Tayyip Erdogan kormányfő 11 év alatt abszolút hatalmat épített ki, de az ország népét nagyon megosztó vezetővé vált. MT1-HÁTTÉR A legnépszerűbb és legka- rizmatikusabb politikus a köztársaság-alapító Mustafa Kemal Atatürk (1881-1938) óta, amit köszönhet az egy évtizede tartó erős gazdasági növekedésnek és annak, hogy a lakosság többsége egy ideje vallásosabbá vált. Bírálói azonban azt mondják, iszlamista gyökerei és tekintélyelvűsége miatt az ország távol kerül az atatürki világi eszméktől, és Erdogannak egyre nő gyűlölői száma. Egyes bírálói azt állítják: titkos álma tovább erősíteni a török társadalom vallásos jellegét. Ennek egyik jele, hogy Erdogan felesége muzulmán fejkendőt visel még hivatalos megjelenésein is, noha ezt a ruhadarabot törvény tiltja ki az állami hivatalokból és oktatási intézményekből. A bírálók ezenkívül rámutatnak Erdogan azon elbukott kísérletére, hogy bün- tethetővé tegyék a házasságtörést, és alakítsanak ki alkoholmentesövezeteket. A kormányfőnek sikerült háttérbe szorítania a világi berendezkedés védelmezőjeként kiemelkedő szerepet játszó hadsereget az Ergenekon néven el- híresült persorozattal. Az alkotmány 2010-es módosítása nyomán katonatisztek százai kerültek a polgári igazságszolgáltatás elé alkotmányellenes tevékenység miatt, de az utóbbi hónapokban többen közülük szabadlábra kerültek. Erdogant a tavaly júniusi zavargások idején az utca embere rendszeresen diktátornak nevezte, a télen kipattant korrupciós botrány óta pedig rablónak titulálják. A 2013-as országos kormányellenes demonstrációk ellen a rendőrség keményen fellépett. A hatósági erőszak nemzetközi felháborodást váltott ki, miközben Erdogan „hősöknek” nevezte rendőreit. Tavaly decemberben korrupció miatt több tucat embert vettek őrizetbe Erdogan közvetlen környezetében, a megvesztegetési botrány négy miniszter állásába került. Az ügyre válaszul a kormány több száz személy- cserét hajtott végre az igazságszolgáltatásban és a rendőrség soraiban, ahol Erdogan szerint egy hatalmának megdöntésére tése kezdődött. Az alkotmány- bíróság azonban meghiúsította Erdogan tervét, hogy szigorítsa az igazságszolgáltatás kormányzati ellenőrzését. Az idei márciusi helyhatósági választások előtt internetes közösségi oldalakon kompromittáló hangfelvételeket tettek közzé, amelyek Erdogant és több bizalmasát is korrupció gyanújába keverték. A kormány válaszul blokkolta a Twitter szolgáltatóhoz és a YouTube vi- deomegosztó oldalhoz való hozzáférést. Az alkotmánybíróság később feloldotta a honlapok tilalmát, alkotmányellenesnek minősítve azt. Az internethasználat korlátozása tiltakozási hullámot váltott ki odahaza és külföldön is. Májusban a nyugat-törökországi Somában bekövetkezett az ország történetének legsúlyosabb bányaszerencsétlensége, több mint 300 emberéletet követelt. A tragédiáért a kormány nem vállalta a felelősséget. Nagy felháborodást keltett, hogy Erdogan egyik tanácsadója megrugdosott egy bányászt, aki a munkakörülmények javításáért tüntetett a katasztrófa után. Erdogan a bírálatoktól nem jön zavarba, kedvenc stratégiáját veti be, „a nép emberének” állítja be magát, aki az elit „összeesküvésének” áldozata. Erdogan 2011-ben, amikor harmadszor is megválasztották kormányfőnek, elhatározta, legalább 2023-ig (akkor lesz 69 éves) hatalmon marad, elnökivé alakítja át a politikai rendszert, és az ország az ő vezetése alatt ünnepelheti meg a köztársaság századik évfordulój át. ,Amióta hatalomra került, fokozatosan átalakult demokratikus vezetőből tekintélyelvűvé, egyszemélyű döntnökké” - állapította meg róla liter Turan, az isztambuli Bilgi Egyetem egyik tanára. „Ebben a polarizálódott légkörben az Erdogan körüli személyi kultusz veszélyezteti a demokráciát és a szociális békét” - írta Kadri Gürsel publicista. „Erdogan a végletekig élni fog alkotmányos hatalmával, ez pedig súlyos hatalmi válsághoz és instabilitáshoz vezet” - jelentette ki egy másik egyetemi tanár, Ahmet Insel. Erdogannak a Nyugat szemében soha nem volt olyan rossz a megítélése, mint most, odahaza azonban magabiztos fellépésével azt közvetíti hívei felé, hogy büszkék lehetnek Törökországra. „Törökországot fontos országgá tette és visszaadta a törököknek az önmagukba vetett hitet” - vélekedett egy, a dpa által megkérdezett 43 éves isztambuli férfi. készülő árnyékkormány kiépíErdogan (TAST/AP-felvétel) JEGYZET Katonadolog KOCUR LÁSZLÓ Még nem túl stabil, de már önálló helyváltoztatásra képes kisfiú sza- ladgál a komáromi Klapka tér egyik fagyizója előtt, de már néma szőnyeggel borított részen, hanem az utcaköveken. Nagymamája igyekszik lépést tartani vele, több-kevesebb sikerrel. Egyszer csak a legényke megbotlik és elesik. Nem baj, kisfiam, katonadolog! - próbálja menteni sírásmegelőző módon a nagymama a helyzetet, de már késő, a tér délutáni, kisvonatszuszogás- ból, Klapkainduló-dobolásból, kerékpárcsengó-csilingelés- ből, strandpapucscsattogásból álló polifóniájához egy masszív bömbölő szólam is csatlakozik. Talán mert az emberpalánta még nem tudja, mi az a katonadolog, és valószínűleg már soha nem is fogja megtudni. Katonadolog - ízlelgetem a szót. De rég hallottam. Kb. nekem is a nagyanyám mondta utoljára, hasonló helyzetben... A nyelv folyamatosan változó rendszer, tanultuk annak idején az egyetemen. Szavak, kifejezések törnek fel buzgárként, az 1965-ös nagy árvíz után lapunk is tele volt ezzel a kifejezéssel, amely gyökeret ugyan nem vert, de nagyon gyorsan meghonosodott a köznyelvben, hogyaztánavíz levonulta után maga is visszavonuljon a vízügyi szaknyelvbe, amelyből vétetett, s már csak alkalmanként kerüljön elő, a vízügyeseken kívül legfeljebb filoszok tollán élve tovább. A, jéerdék”, és úgy általában a mezőgazdasági termelés háttérbe szorulását követően szókincsünkből is kiapadnak terminus technicu- sai, s a „mai gyerekeknek” lassan már a ki mint vet, úgy arat közmondás értelmezése is nehézségeket okoz. A sorkatonaság, Martin Glváč védelmi miniszter legutóbbi, hagymázas flash-sét leszámítva nyolc éve nem része mindennapjainknak. Liška védelmi miniszter annak idején a Pohoda fesztivál nagyszínpadán olvasta fel a megszűnéséről szóló parancsot, nagyobb tapsot kapva, mint némelyik fellépő. Az azóta eltelt, sóhaj- tásnyinál alig hosszabb idő elég volt ahhoz, hogy - persze sokmás, itt most nem fejtegetendő tényezővel egyetemben - resetelje a nyelvhasználatban a militáris szókincs hátterét. Kimenőt már csak az aszszony ad, ha péntek este sörre akarunk menni, nem a századparancsnok élet és halál ura.Aminappedig, amikor egy barátommal és annak két fiával a Tiszti Pavilon előtt elhaladva arról beszéltünk, hogy bennünket még itt soroztak, olyan WTF-arccal néztek ránk, hogy inkább gyorsan megkérdeztem, kinek szurkoltak a fo- ci-vb-n. A nyelvészek majd biztos megírják egy sótlan, szögletes zárójelbe beszúrt bibliográfiai hivatkozásokkal olvashatatlanná tördelt tanulmányban, hogyan kopott ki a köznyelv- ből a bakaduma. Nem siratjuk, csak megálltunk hadisuja felett, egy percre elmélázva a zsibongó Klapka téren. Hisz unokáink számára a DVD vagy a pendrive kifejezés már éppoly idegen lesz, mint a maiaknak a kék könyv, pedig az nemzedékemnek még aranyat ért. KOMMENTAR Brezsnyev szerepében AAAR1ÁN LEŠKO k ¥ Oroszország márciusban elfoglalta a Krímet, \ ■ áprilistól pedig a kelet-ukrajnai szeparatistákat é támogatja, akik el akarják szakítani az ország : J egy részét és új államot létrehozni Novorosszija jB néven. Ennek ellenére Ivan Gašparovič távozó ^ államfő-anélkül, hogy konzultált volna akkor » már megválasztott utódjával - májusban meghívta az orosz elnököt a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján tartandó ünnepségre. Több politikusnak is az a meggyőződése, hogy helyesen tette. Nem csak a Smerben gondolják így, Ján Figeí, a KDH elnöke „helyes és történelmileg megalapozott” lépésnek nevezte a meghívást. Néhányan még hozzátették, hogy ez morális kötelesség egy olyan országgal szemben, amelynek katonái a felkelést támogatták. Hát nézzük mega dolgot közelebbről. Alexander Dubček 1968 augusztusában első kézből kapott történelmi leckét abból, hogyan értelmezik a Szovjetunió vezetői azt a tényt, hogy a Vörös Hadsereg Csehszlovákia területén is harcolt a nácikkal. Zdenék Mlynár visszaemlékezése szerint Leonyid Brezsnyev ezt mondta a Moszkvába hurcolt politikusnak: Az önök földjét szovjet katonák szabadították fel. Az elesett katonák nevében, akik az életüket adták az önök szabadságáért, jogunk van a katonai beavatkozásra... Brezsnyev mindig ugyanazzal inkolta azoknak az országoknak a le- rohanását, amelyek letértek a Moszkvában kijelölt útról: „Katonáink egészen az Elbáig nyomultak előre - így most ott van a szovjet határ”. Az olyan fogalmak, mint önállóság, nemzeti függetlenség, nem szerepeltek a szovjet főtitkár szótárában. Mivel „felszabadítottunk” benneteket, örök időkre hozzánk tartoztok- ez volt a szovjet doktrína. Az a kijelentés, hogy morális kötelességünk meghívni egy olyan ország elnökét, amely megszabadított minket a náci megszállóktól, csak abban az esetben elfogadható, ha ez az ország tiszteletben tartja annak függetlenségét, akit felszabadított, és tiszteletben tartja más országok függetlenségét. Mint ahogy nem lett volna „helyes és történelmileg megalapozott” meghívni Brezsnyevet a felkelés évfordulójára, ugyanúgy nem megalapozott ez Putyin esetében. Idén márciusig kis jóindulattal még ilyen személynek lehetett tekinteni - most már semmiképp. A Krím annektálásával és a szakadárok támogatásával átlépett minden határt. Nem olyan politikus, aki tiszteletben tartja más ország függetlenségét és területi egységét. Egy olyan rezsim vezetője, aki mondvacsinált okokra hivatkozva katonai beavatkozással intéz el nemzetközi konfliktusokat, visszatérve a brezsnyevi doktrínához. Ondrejcsák Róbert biztonságpolitikai elemző azt írta, „a szlovák politikai elit még nem fogta fel teljesen, hogy milyen óriási változás állt be Moszkva ukrajnai beavatkozásával”. Túl sok politikus rekedt meg mentálisan a 2014 márciusa előtti helyzetben. Ivan Gašparovič Putyin meghívásával adta ennek tanújelét, Robert Fico pedig néhány nappal ezelőtti kijelentésével, amikor értelmetlennek nevezte az Európai Unió által bevezetett szankciókat Oroszország ellen. Valójában az az érthetetlen, hogy a politikusok arról győzködik magukat és a jónépet, hogy nem történt semmi, miközben alapjában változott meg minden. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Neveletlen turisták Egyre neveletlenebbek az Itáliában vakációzó külföldi turisták: belemásznak a szö- kőkutakba, esznek-isznak a tereken, napoznak az utcákon. Azt hiszik, hogy nálunk, olaszoknál mindent szabad - írta a Corriere della Sera. Az újság szerint a külföldiek nagy része azért viselkedik teljesen másképpen, mint saját hazájában, mert nem veszik komolyan az olaszokat és Itáliát a lazaság országának tartják, ahol fittyet lehet hányni a szigorú előírásokra, hiszen úgyse tartja be senki ezeket. Korábban a velencei Corriere Veneto azt panaszolta, hogy a turisták letáboroznak a Szent Márk téren, az utcai lépcsőkön szabályos piknikeket rendeznek az otthonról hozott szendvicseikkel, az utcákon félmeztelenül sétálnak. Az ittas turisták hajnalig kiabálnak, és a csatornákba vizelnek. A Corriere della Sera szerint példát az olaszoknak kellene mutatnunk, de Itália hírét külföldön gyakran csak a Nápolyi elárasztó hulladék, vagy a 2015-ös milánói világkiállítás építkezéseit övező korrupciós botrányok övezik - vélte az olasz napilap. Amikor a turista megérkezik, az első, amit lát, az a káosz, kiabálás, a szabályok teljes hiánya. Ezért fordul elő, hogy az otthon a minimális sebességkorlátozást is betartó svájciak az olasz autósztrádákon száguldoznak. (MTI)
