Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-12 / 185. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 12. A felkelés üzenete eleve nehezen kommunikálható az egész szlovák társadalom felé Problémás felkelés A szlovák nemzeti felkelés megünneplése az ország hivatalos folklórjának hangsúlyos része. Az augusztus végén esedékes hetvenedik évfordulós ünnepség összehozása azonban most a korábbinál is több problémát okoz az illetékeseknek - igaz, önhibájukon kívül. TOKÁR GÉZA Már a felkelés üzenete is nehezen kommunikálható az egész ország felé, az 1944-es történések nem alkalmasak egyfajta nagy nemzeti egység kialakítására. A felkelés tiszteletének részét képezi az antifasiszta hagyományok felemlegetése, a felszabadítók tisztelete és a partizánkultusz ápolása. Eközben a Tiso-féle szlovák bábállam öröksége, az Oroszország és a nyugati világ között létező és egyre csak mélyülő kulturális szakadék, valamint a szlovák elit kelet és nyugat közti meghasonulása csak nehezíti az üzenet értelmezését. A hetvenedik évfordulós ünnepségeket két jelenség is beárnyékolja: az egyik helyi, a másik pedig globális jelentőségű. A lokális probléma Marián Kodéba személyéhez fűződik. Miután Kodéba a Szlovák Testvériség vezetőjéből besztercebányai megyefőnökké lett, Besztercebányán gyakorlatilag házhoz jött az a szélsőséges irányzat, amely hitvallásának része az első Szlovák Köztársaság dicsőítése és a felkelés kommunistajellegének kihangsúlyozása. Kotlebát korábban rendbontás miatt vitték már el bilincsben a rendezvényről, igaz akkor csak egyszerű „polgári aktivista” volt. A feltörekvő közszereplő ezúttal a tisztségéből adódóan akár igényt is tarthatna egy szónoklatra is - ha nem óvakodnának attól, hogy meghívják bármilyen hasonló jellegű rendezvényre. A külső erőviszonyok szintén jelentősen megváltoztak az elmúlt évben. Az ukrán válság kapcsán előbb megromlott, majd katasztrofálissá vált az Európai Unió és Oroszország viszonya, Robert Ficónak pedig döntenie kell, mennyiben hajlandó felvállalni a konfliktusokat Nyugat-Európával, a saját, jó keleti kapcsolatokkal rendelkező oligarcháival, valamint a Szovjetunió szellemi örökösével, amely a szlovák nemzeti felkelésben valóban megkérdőjelezhetetlen szerepet játszott. A kormányfő jobb híján a kettős beszéd eszközeivel él. Egyrészt le kell nyelnie az uniós szankciókat és azok hatásait, miközben miniszterelnöki minőségben is megfogalmazhat kritikát és oroszbarát kijelentéseket anélkül, hogy annak komolyabb következményei lennének a számára Brüsszelben. Egyelőre. Hasonló elköteleződése és beszűkült manőverezési lehetőségei nem voltak viszont Ivan Gašparovič leköszönő államfőnek, és ez megmutatkozott a rendezvény előkészítése során is. Míg Vlagyimir Putyin államfői minőségben meghívót kapott az ünnepségre (igaz; még abban az időszakban, mikor nehezebb volt felmérni ennek a következményeit), a protokoll- osztály elfelejtette kiegyensú- lyozni a résztvevők listáját. Aje- lenlegi állás szerint Putyin helyett Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök jelenik meg Besztercebányán, Szlovákia pedig akaratlanul is hídszerepet játszik az ukrán konfliktusban. Csak sáfárkodjon vele jól. Fel kéne kelni. Kotleba egyik korábbi találkozása a rohamrendőrökkel. (Képarchívum: Pavol Funtál felvétele) A három balti ország úgy tudta kezelni a válságot, hogy a liberális gazdaságpolitikát alkalmazta A balti csoda harmadszor HORBULÁK ZSOLT Az utóbbi hetekben a nagyhatalmi konfliktusokról és globális problémákról szóltak a hírek. Még az európai sajtó nagy része is elment mellette, hogy Litvánia január 1 -tői bevezeti az eurót. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Litvánia peremország, így az ottani történések ritkán érik el az ingerküszöböt. Persze még ez sem teljesen igaz. Amikor Portugália legnagyobb pénzintézete, a Banco Espirito Sancto (Szentlélek Bank) csődöt jelentett, a téma a címlapokra került. Hiába, a negatív eseményt könnyebb eladni. Litvánia eurózóna-tagsága egyértelműen pozitív hír. A balti államnak sikerült beérnie szomszédait: 2011-ben Észtország, idén pedig Lettország vezette be a közös fizetőeszközt. Ma már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a balti gazdasági modell sikertörténet. Talán az említett periferikus voltuk az oka, hogy a balti államokra nem irányul nagyobb figyelem. Nem szabad elfelejteni, hogy az euró bevezetése annak is bizonyítéka, hogy ez a három ország milyen sikeresen menedzselte a pénzügyi válság nyomán kialakult gazdasági visszaesést, mégpedig úgy, hogy nem szabadult el az államadósság! A dicsérő szavak elmaradásának talán az is lehet az oka, hogy ez a három ország bizony a mostanság még Nyu- gat-Európában is elátkozott liberális gazdaságpolitikát alkalmazza. Igaz, helyesebb lenne a piacorientált, vagy még inkább egyszerűen a józan kifejezést használni. Nem történt ugyanis más, mint hogy komolyan vették a maastrichti szabályokat, amit sok nyugat-európai állam sem tesz. A nagy visszaesések idején, 1998-ban illetve 2000-2009-ben összeszorították a fogukat, és nem engedtek a populizmus kísértésének. Évtizeden át húzódó reformok helyett a válságidőszakokat használták fel a strukturális átalakításokra. Felvállalták még az olyan népszerűtlen intézkedéseket is, mint a bérek befagyasztása, a támogatások csökkentése, a kormányzati kiadások lefaragása. Ami szintén nem mellékes, hogy volt egy össznemzeti céljuk: minél távolabb kerülni Oroszországtól, és minél közelebb a fejlett Európához. A mai ukrajnai események pedig ismét csak őket igazolják. Noha Közép-Európában Orbán és Matolcsy a mumus, fent- ről nézve alig különbözik a magyartól a szlovák vagy a román gazdaságpolitika. A balti példa azt mutatja, hogy lehetnek országok erősek és sikeresek úgy is, ha nem az állami szférát erősítik, hanem nemzeti konszenzusra törekednek, miközben hagyják dolgozni a piacot. KOMMENTAR Az ő országa NAGY ANDRÁS Amikor a kilencvenes években sorraj elentek mega külföldi sajtóban a Mečiar-rezsimet elítélő, annak diktatórikus tendenciáit bemutató cikkek, Szlovákiában a demokratikus ellenzék, illetve a józanul gondolkodó (akkor éppen) kisebbség abban reménykedett, hogy majd egyszer ennek is vége szakad. Hogy majd a nemzetközi szervezetek, a NATO, az Európai Unió, de akár az USA, vagy talán még az ENSZ térdre fogja kényszeríteni Mečiarékat, és akkor Szlovákia majd végre visszatérhet a teljesen demokratikus országok sorába. Annak ellenére, hogy sorra jöttek a felszólítások, Mečiaréket nem ez, hanem az ország váltotta le. 1998-ban egy demokratikus választás során sikerült legyőzni a rettegett miniszterelnököt. Ehhez egy szi- várványkoalícióra volt szükség, melyben a volt kommunistáktól kezdve a liberálisokon, a magában sokszínű SDK-n át az MKP-ig mindenki jelen volt. A mečiari időszakot megsínylette az ország, és a mai napig is jelen vannak bizonyos nyomai. Magyarországon 2014-ben Orbán Viktor nagyobb hatalommal rendelkezik, mint Vladimír Mečiar 1994-ben. A külföldi sajtó, a nemzetközi szervezetek már teljesen úgy tekintenek Magyarországra, ahogy Szlovákiára tekintettek a kilencvenes években. Ám annak a lehetősége, hogy Orbánt egy demokratikus ellenzék váltsa le a közeljövőben, gyakorlatilag elképzelhetetlen. Magyarországon az ellenzék 2010 óta képtelen megtalálni önmagát. Az önkormányzati választásokra való felkészülésnél pedig azt látjuk, hogy a Fidesz újra tarolni fog. Mintha az ellenzék nem is akarna nyerni. A Fidesz az elmúlt négy évben folyamatosan kriminalizálta az ellenzéki pártok politikusait, szellemi holdudvarukat anyagilag ellehetetlenítette, mediális hátterüket pedig teljesen összezsugorította. Ebből a baloldal és a liberálisok egyelőre képtelenek felépülni. A Jobbiknak pedig rettenetesen megfelel a jelenlegi helyzet, hiszen lassan a második erővé nőtte ki magát úgy, hogy közben nem kell attól tartania, hogy a közeljövőben a kormányrúd közelébe kerülne, így tovább bolondíthat- ja szavazóit teljesíthetetlen ígéreteivel és követeléseivel. Orbán Viktorra hívei szinte prófétaként tekintenek, ahogy Vladimír Putyinra az oroszok, vagy Recep Tayyip Erdoganra a törökök. Es ami sikerült Putyinnak, illetve Erdogannak, ám nem sikerült Mečiarnak, még Orbán Viktor előtt áll. Ha államfő akar lenni, még ebben a ciklusban kell megválasztatnia magát, mert valószínűleg már sosem lesz kétharmados többsége a parlamentben. Szlovákiában sikerült Mečiart leváltani, és két alkalommal is megakadályozni, hogy esetleg az államfői székbejusson, de ezért komoly árat fizetett az ország. Magyarországon a szavazók lemondtak erről a jogukról, amikor újra kétharmadhoz juttatták a Fideszt. Ebből kifolyólag csak Orbán Viktoron múlik, hogy államfő lesz-e belőle 2017-ben, illetve hogy hogyan alakítja képére az országot. A fékek és ellensúlyok már rég ki lettek iktatva a rendszerből, így addig azt fog csinálni, amit csak akar. Hacsak az ellenzék nem talál magára, és nem viszi ki úgy az embereket az utcára, ahogy azt a Fidesz tette, mert máshol már nem tudják megállítani. Export a kiskapun Viszonylag könnyű megkerülni az Oroszország által életbe léptetett tilalmat a nyugatról szárazó élelmiszerek importjára - mondta Franz Fischer, Ausztria volt földművelésügyi minisztere és EU-biztos az ORF osztrák tévének nyilatkozva. Minden cég megteheti, hogy például Svájcban vagy a Balkánon legyen a székhelye, Ausztriából vásárol termékeket, majd azokat Oroszországba exportálja - érvelt. Ám ha az embargó okozta károk kisebbek lennének annál, mint amitől tartanak, „közösen, vagyis európai módon” kell arról gondolkodni, hogy miként osszuk meg értelmesen a szankciók okozta terheket - tette hozzá. (VG.hu) Ki a nagyobb Kim? Kim Dzsong Un észak-koreai vezető unja a nagyapját övező személyi kultuszt, és inkább a sajátját erősíti tovább. Észak-Korea új, július végén kibocsátott 5000 vonos bankjegyén már nem látható az államalapító Kim ír Szén (1912-1994), csak a szülőháza, hátoldalán pedig az a múzeum , amelyben a külföldi államfők ajándékait állítják ki. Észak-Koreával foglalkozó szakértők szerint a változtatással a Kim ír Szén körüli személyi kultuszt akarják csökkenteni unokája, Kim Dzsong Un javára - írta egy dél-koreai lap. Az ötezer vonos bankjegy Észak-Korea legnagyobb címletű papírpénze, valós piaci értéke csupán egy dollár. (MTI)
