Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-09 / 183. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. AUGUSZTUS 9. INTERJÚ 15 a grizzlyk anélkül, hogy krónikusan megbetegednének. Felfedezték, hogy a téli álom idején a grizzlyk szervezete alig reagál az inzulinra. Röviddel a téli alvás előtt, amikor az állatok az év során a legtöbb zsírt halmozzák magukra, még igen érzékenyek rá - írták Corbis és kollégái. Ezután azonban egy PTEN jelű fehérje szinte teljesen kikapcsolja a zsírsejtek inzulinérzékenységét, hogy a szervezet zavartalanul használhassa fel a zsírt. Tavasszal azután ismét reagáltak a sejtek az inzulinra. A kutatók különféle életkorú, hím és nőstény grizzlyktől vettek szövetmintát októberben, januárban és májusban. A minták a zsírból, a májból és a vádli izmaiból származtak. Megállapították, hogy a medvék kizárólag zsírban tárolják a télre szükséges tartalék energiát, nem a májban vagy az izmokban, mint más állatfajok. A grizzlyk akár hét hónapon át is alszanak, ezalatt kizárólag a zsírt fogyasztják. Testhőmérsékletük közben alig tér el a normálistól. A kutatás eredményei megmutatták, milyen bonyolult a túlsúly és a cukorbetegség közti összefüggés. (MTI) Örökzöld fenyőpótló Tirana pénze Viszont Virág porfogó része Növénysorokat ritkító ...Boleslav Alulra Battéria Másod - poercjel Mosópornév Nagy lánggal Vonatk. névmás f Énekes (Jürgens) Kórházi osztály Táncest Magokat hint Pofozó ► Moszk vábon igen Feszültséget provokál Kedvelt papa gájnév Rövid hónap Fövárosrész Vakbuzgóság Sasukban van) Latyak Repülő csészealjak Mondat eleme Német tojás Lan tán Talán a magyarországi televíziózás egyik legkedveltebb és legnépszerűbb műsorvezetője volt Rózsa György. Vetélkedők sokasága fűződik a nevéhez. Szerény, kedves ember, aki szívesen mesél életéről, ami az ő esetében nem más, mint a televízió. A kkoriban, amikor a pályám elkezdődött, a televízióban sok minden teljesen másképpen működött. A kornak megfelelően kerültem kapcsolatba a televízióval, a műsorkészítőkkel és a szereplőkkel, akik abban a bizonyos „dobozban” megbújnak. Szerencsémre egy olyan időszakban nőhettem fel, amikor mindannyian mindenkit szerettünk, tiszteltünk, aki csak a „dobozban” szerepelt. Nem voltak celebek, megosztó személyiségek, olyan cselekedetek, amelyek biztosan megbotránkoztatták volna a kedves nézőket. Talán még az is sokkal jobb volt, hogy nem voltak kereskedelmi televíziók sem. Sokáig tévhitben is éltem, ugyanis mindig azt gondoltam, hogy a tévében mindenki színész. Ez a téves megállapítás egy ideig komoly fejfájást is okozott, mert nem tudtam magamat színésznek elképzelni, de mindig is tévés akartam lenni. Középiskolás lehettem, amikor rájöttem, nem kell ahhoz színésznek lenni, hogy valaki képernyőre kerülhessen. Véleményem szerint ez a felismerés adta meg számomra az igazi löketet. Szüleim vérbeli pedagógusok voltak, én az ELTE bölcsészkarán folytattam a tanulmányaimat, de már elsőéves hallgatóként a televízióban dolgozhattam. Munkaköröm nagyon felelősségteljes, becsületes, odaadó embert kívánt, gondolom, ezért is bízták rám. Mágnestáblákat kellett forgatnom, amelyeket a stúdiókban használtak akkoriban. Ez a forgatás mély nyomokat hagyhatott önben... Inkább az irigység fogott el azokkal szemben, akik a képernyőn voltak, a mágnestábláimnak köszönhetően. Ennek is volt köszönhető, hogy média témájú szakdolgozatot írtam, és mint később kiderült, az enyém volt ebben a témában az első. Any- nyira kezdedeges volt még ez a média szak az egyetemen, hogy egy esztendőt Leningrádban voltam kénytelen tölteni, hogy jó diplomamunkát tudjak készíteni. Megérte! Ugyanis ennek révén kerülhettem a televízióhoz. Nyugodtan mondhatom, sikeres és szerencsés is voltam. Ma ezt úgy mondanánk, hogy jókor voltam jó helyen. Egyetemi csoporttársaim sokáig gúnyoltak is, hogy az Jókor voltam jó helyen Rózsa György lányával, Csillával, akivel nagyon szoros a kapcsolata. 0 segítette túl apját a nehéz időszakon, amikor elvesztette feleségét. (Fotókredit: rtlklub.sajtóklub.tv/Bársony Bence) elegáns tanári pálya helyett a képernyős „bohóckodást” választottam. De a pedagógusi véna azért sok mindenben segítségemre volt a kezdetekkor. Olyan gyermek- műsorokban kezdtem el dolgozni, mint a Csepü, lapu, gongyola vagy a Kész cirkusz. Könnyen jött a siker, de ettől függetlenül többször a fejemhez vágták, hogy lettem volna inkább pedagógus. Ha jól tudom, ön tanított is. Igen, ez így van. Lényegében a televíziós munka közepette, a képernyőn keresztül is taníthat az ember, de én két főiskolán is tanítottam. El kell árulnom azt is, amire nagyon büszke vagyok, hogy egyedenegy év után az év pedagógusává választottak. Fel sem tudnám sorolni, menynyi vetélkedőnek volt Rózsa György a műsorvezetője. Az ön igazi tanára Vitray Tamás volt? A tanár úrnak valóban nagyon sokat köszönhetek. Mondhatnám, hogy ő volt, aki felfedezett engem, de inkább úgy mondom, hogy Vitray tanár úr tanított meg mindenre, és tőle kaptam a Kapcsoltam című vetélkedőt is. Többször megjegyezte, hogy a fiatalkori énjét látja bennem. Ont többször is célkeresztbe vette Gálvölgyi János. Örökzöld kabaréjelenetek születtek Rózsa Gyuri műsorainak a kifigurázásából. Ezeket hogyan fogadta? Kedvelem a művész urat, akivel jó viszonyban vagyok. Mindig is hittem, hogy ameddig az ember tud magán nevetni, addig nem száll fejébe a dicsőség. Fiatal tévésként rengeteg rajongói levelet kaptam, és valóban a csúcson voltam, ezzel pedig együtt kellett tudni élni. A tanár úr figyelmeztetése csengett állandóan a fülemben „Gyurikám, lefelé mindig van út!” Ennek megfelelően szórakoztató iparosnak tartom magam, műsoraimmal mindig is arra törekszem, illetve törekedtem, hogy megnevettessem a közönséget. Mondhatják most a kedves olvasók, hogy könnyen beszélek, mert akkoriban teljesen más és józan világ volt. Ez valóban így is volt! Meg tudtuk őrizni emberségünket, magánéletünket, civilségünket. Egy kis ország rokonai, barátai voltunk. Komoly csapás volt életében feleségének az elvesztése. Lányom volt az, aki ebben a nehéz időszakban igazán erőssé tett, és ennek a hihetedenül erős apalány kapcsolatunknak köszönhetem, hogy meg tudtam maradni embernek. Rózsa Györgyöt most ritkán látni a képernyőn. Ennek mi az oka? Feleségem tragikus elvesztésekor kezdtem magam beleásni a dokumentumfilmekbe. Megkedveltem ezt a műfajt, amelyben műsorvezetőként és producerként is hatalmas szerepet vállalok magamra. Kollégáim javasolták, hogy dokumentumfilm mintájára dolgozzuk fel az első magyar opera történetét. Egy ideig azt hittem, csak viccelnek velem, de szerencsére nem. Majd amikor kezdtem belemerülni a témába, érdekes dolgokat ástam elő. Ki gondolta volna, hogy két titkos ügynök nappal operákat, este pedig - nem tévedés - feljelentéseket írt? Érdekessége volt ennek a dolognak az is, hogy a két író egymás ellensége is volt, ugyanis utasításra meg kellett akadályozniuk, hogy egy évben magyar opera kerüljön színpadra egy német előtt. A történet lényege, hogy mindenben lehet érdekesség, csak meg kell találni. Televíziós kollégái közül volt kedvence? Komolyan mondom, köszönöm ezt a kérdést önnek, mert legalább megemlékezhetek talán az egykori legjobb munkatársamról és barátomról is, Antal Imréről. A hiánya mindenki számára hatalmas veszteség. Én pedig, hogy szóba került Imrus, meghálálom egy kedves sztorival. Régen, a televízió korábbi épületében is tartottak a gyerekek részére meghallgatást, válogatást, amit ma castingnak neveznek. Egy ilyen alkalommal odajött hozzám egy kissrác, és kért tőlem három Rózsa Gyuri-aláírást, mert mint elárulta, cserébe ígértek neki egy Antal Imre-autogramot. Majd akkor pillantottam meg a sarokban Antal Imrét, aki szinte sírt a nevetéstől, és rögtön meghívta a megszeppent kisfiút egy csokira a büfébe. Ilyenek voltunk. Akkoriban mi senkiben sem az ellenfelet, hanem a kollégát és főleg az embert, és nagyon sokszor a barátot is láttuk. Albert József
