Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-09 / 183. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. AUGUSZTUS 9. INTERJÚ 15 a grizzlyk anélkül, hogy krónikusan megbetegednének. Felfedezték, hogy a téli álom idején a grizzlyk szervezete alig reagál az inzu­linra. Röviddel a téli alvás előtt, ami­kor az állatok az év során a legtöbb zsírt halmozzák magukra, még igen érzékenyek rá - írták Corbis és kol­légái. Ezután azonban egy PTEN jelű fehérje szinte teljesen kikapcsolja a zsírsejtek inzulinérzékenységét, hogy a szervezet zavartalanul használhassa fel a zsírt. Tavasszal azután ismét re­agáltak a sejtek az inzulinra. A kutatók különféle életkorú, hím és nőstény grizzlyktől vettek szövetmin­tát októberben, januárban és május­ban. A minták a zsírból, a májból és a vádli izmaiból származtak. Megállapították, hogy a medvék kizá­rólag zsírban tárolják a télre szükséges tartalék energiát, nem a májban vagy az izmokban, mint más állatfajok. A grizzlyk akár hét hónapon át is alszanak, ezalatt kizárólag a zsírt fo­gyasztják. Testhőmérsékletük közben alig tér el a normálistól. A kutatás eredményei megmutatták, milyen bonyolult a túlsúly és a cukorbetegség közti összefüggés. (MTI) Örökzöld fenyő­pótló Tirana pénze Viszont Virág porfogó része Növény­sorokat ritkító ...Bo­leslav Alulra Battéria Másod - poercjel Mosó­pornév Nagy lánggal Vonatk. névmás f Énekes (Jürgens) Kórházi osztály Táncest Magokat hint Pofozó ► Moszk vábon igen Feszült­séget provokál Kedvelt papa gájnév Rövid hónap Föváros­rész Vakbuz­góság Sasuk­ban van) Latyak Repülő csésze­aljak Mondat eleme Német tojás Lan tán Talán a magyaror­szági televíziózás egyik legkedveltebb és legnépszerűbb műsorvezetője volt Rózsa György. Ve­télkedők sokasága fűződik a nevéhez. Szerény, kedves em­ber, aki szívesen me­sél életéről, ami az ő esetében nem más, mint a televízió. A kkoriban, amikor a pályám elkezdő­dött, a televízióban sok minden teljesen másképpen műkö­dött. A kornak megfelelően kerül­tem kapcsolatba a televízióval, a műsorkészítőkkel és a szereplőkkel, akik abban a bizonyos „dobozban” megbújnak. Szerencsémre egy olyan időszakban nőhettem fel, amikor mindannyian mindenkit szerettünk, tiszteltünk, aki csak a „dobozban” szerepelt. Nem voltak celebek, megosztó személyiségek, olyan cselekedetek, amelyek biz­tosan megbotránkoztatták volna a kedves nézőket. Talán még az is sokkal jobb volt, hogy nem voltak kereskedelmi televíziók sem. So­káig tévhitben is éltem, ugyanis mindig azt gondoltam, hogy a tévében mindenki színész. Ez a té­ves megállapítás egy ideig komoly fejfájást is okozott, mert nem tudtam magamat színésznek el­képzelni, de mindig is tévés akar­tam lenni. Középiskolás lehettem, amikor rájöttem, nem kell ahhoz színésznek lenni, hogy valaki képernyőre kerülhessen. Vélemé­nyem szerint ez a felismerés adta meg számomra az igazi löketet. Szüleim vérbeli pedagógusok voltak, én az ELTE bölcsészkarán folytattam a tanulmányaimat, de már elsőéves hallgatóként a te­levízióban dolgozhattam. Mun­kaköröm nagyon felelősségteljes, becsületes, odaadó embert kívánt, gondolom, ezért is bízták rám. Mágnestáblákat kellett forgat­nom, amelyeket a stúdiókban használtak akkoriban. Ez a forgatás mély nyomokat hagyhatott önben... Inkább az irigység fogott el azok­kal szemben, akik a képernyőn voltak, a mágnestábláimnak köszönhetően. Ennek is volt kö­szönhető, hogy média témájú szakdolgozatot írtam, és mint később kiderült, az enyém volt ebben a témában az első. Any- nyira kezdedeges volt még ez a média szak az egyetemen, hogy egy esztendőt Leningrádban vol­tam kénytelen tölteni, hogy jó diplomamunkát tudjak készíteni. Megérte! Ugyanis ennek révén kerülhettem a televízióhoz. Nyu­godtan mondhatom, sikeres és szerencsés is voltam. Ma ezt úgy mondanánk, hogy jókor voltam jó helyen. Egyetemi csoporttár­saim sokáig gúnyoltak is, hogy az Jókor voltam jó helyen Rózsa György lányával, Csillával, akivel nagyon szoros a kapcsolata. 0 segítette túl apját a nehéz idősza­kon, amikor elvesztette feleségét. (Fotókredit: rtlklub.sajtóklub.tv/Bársony Bence) elegáns tanári pálya helyett a kép­ernyős „bohóckodást” választot­tam. De a pedagógusi véna azért sok mindenben segítségemre volt a kezdetekkor. Olyan gyermek- műsorokban kezdtem el dolgoz­ni, mint a Csepü, lapu, gongyola vagy a Kész cirkusz. Könnyen jött a siker, de ettől függetlenül többször a fejemhez vágták, hogy lettem volna inkább pedagógus. Ha jól tudom, ön tanított is. Igen, ez így van. Lényegében a televíziós munka közepette, a képernyőn keresztül is taníthat az ember, de én két főiskolán is tanítottam. El kell árulnom azt is, amire nagyon büszke vagyok, hogy egyedenegy év után az év pedagógusává választottak. Fel sem tudnám sorolni, meny­nyi vetélkedőnek volt Rózsa György a műsorvezetője. Az ön igazi tanára Vitray Tamás volt? A tanár úrnak valóban nagyon sokat köszönhetek. Mondhat­nám, hogy ő volt, aki felfedezett engem, de inkább úgy mondom, hogy Vitray tanár úr tanított meg mindenre, és tőle kaptam a Kap­csoltam című vetélkedőt is. Több­ször megjegyezte, hogy a fiatalkori énjét látja bennem. Ont többször is célkeresztbe vette Gálvölgyi János. Örökzöld kabaréjelenetek születtek Rózsa Gyuri műsorainak a kifigurázá­sából. Ezeket hogyan fogadta? Kedvelem a művész urat, akivel jó viszonyban vagyok. Mindig is hittem, hogy ameddig az ember tud magán nevetni, addig nem száll fejébe a dicsőség. Fiatal té­vésként rengeteg rajongói levelet kaptam, és valóban a csúcson voltam, ezzel pedig együtt kellett tudni élni. A tanár úr figyelmez­tetése csengett állandóan a fü­lemben „Gyurikám, lefelé min­dig van út!” Ennek megfelelően szórakoztató iparosnak tartom magam, műsoraimmal mindig is arra törekszem, illetve töre­kedtem, hogy megnevettessem a közönséget. Mondhatják most a kedves olvasók, hogy könnyen beszélek, mert akkoriban teljesen más és józan világ volt. Ez való­ban így is volt! Meg tudtuk őrizni emberségünket, magánéletünket, civilségünket. Egy kis ország ro­konai, barátai voltunk. Komoly csapás volt életében fe­leségének az elvesztése. Lányom volt az, aki ebben a ne­héz időszakban igazán erőssé tett, és ennek a hihetedenül erős apa­lány kapcsolatunknak köszönhe­tem, hogy meg tudtam maradni embernek. Rózsa Györgyöt most ritkán látni a képernyőn. Ennek mi az oka? Feleségem tragikus elvesztésekor kezdtem magam beleásni a do­kumentumfilmekbe. Megked­veltem ezt a műfajt, amelyben műsorvezetőként és producer­ként is hatalmas szerepet vállalok magamra. Kollégáim javasolták, hogy dokumentumfilm mintá­jára dolgozzuk fel az első magyar opera történetét. Egy ideig azt hittem, csak viccelnek velem, de szerencsére nem. Majd amikor kezdtem belemerülni a témába, érdekes dolgokat ástam elő. Ki gondolta volna, hogy két titkos ügynök nappal operákat, este pedig - nem tévedés - feljelenté­seket írt? Érdekessége volt ennek a dolognak az is, hogy a két író egymás ellensége is volt, ugyanis utasításra meg kellett akadályoz­niuk, hogy egy évben magyar opera kerüljön színpadra egy német előtt. A történet lényege, hogy mindenben lehet érdekes­ség, csak meg kell találni. Televíziós kollégái közül volt kedvence? Komolyan mondom, köszönöm ezt a kérdést önnek, mert leg­alább megemlékezhetek talán az egykori legjobb munkatársamról és barátomról is, Antal Imréről. A hiánya mindenki számára ha­talmas veszteség. Én pedig, hogy szóba került Imrus, meghálálom egy kedves sztorival. Régen, a televízió korábbi épületében is tartottak a gyerekek részére meg­hallgatást, válogatást, amit ma castingnak neveznek. Egy ilyen alkalommal odajött hozzám egy kissrác, és kért tőlem három Rózsa Gyuri-aláírást, mert mint elárulta, cserébe ígértek neki egy Antal Imre-autogramot. Majd akkor pillantottam meg a sarok­ban Antal Imrét, aki szinte sírt a nevetéstől, és rögtön meghívta a megszeppent kisfiút egy csokira a büfébe. Ilyenek voltunk. Akko­riban mi senkiben sem az ellen­felet, hanem a kollégát és főleg az embert, és nagyon sokszor a barátot is láttuk. Albert József

Next

/
Thumbnails
Contents