Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-08 / 182. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 8. Közélet 3 Bugár Béla: 56 éves vagyok, jövőre lesz negyedszázada, hogy politikával foglalkozom, mégis azt mondom, amíg bírom, csinálom „Nem volt más lehetőségünk, mint a pártalapítás” Öt éve jött létre a Híd. Miért? Milyennek látja az elmúlt időszakot? Bugár Bélával, a párt elnökével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Öt évvel ezelőtt alapította többedmagával a Hidat. Ha visszamehetne az időben, ugyanazt tenné, mint 2009-ben? Nem volt más lehetőségünk. Akkoriban volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy minden rendeződik. Amikor Duray Miklós piszkálódni kezdett, Csáky Pál akkori pártelnök nagyon keményen elítélte, kezet is fogtunk. Aztán viszont elkezdték szisztematikusan leszavazni a javaslatainkat, az erő pozíciójából - gyakorlatilag kiszorítottak bennünket a pártból, ráadásul Csáky politikájának eredményeként már a parlamenti partnerpártok sem voltak hajlandók tárgyalni az MKP-val. Akkor döntöttünk úgy, hogy ennek nincs értelme. Nem maradt más lehetőség, ki kellett lépni a pártból. Akkoriban úgy volt, hogy kilépek a politikából, ám a sok bátorító levél hatására úgy döntöttem, maradok. Az elmúlt két választáson szerzett preferenciaszavazatok is bizonyítják, hogy jól döntöttem. Tehát ma is ezt csinálnám, de lehet, hogy jobban lereagálnám a Hidat ért támadásokat. Hogyan? Két évig azt mondtuk, hogy nem támadunk, a kemény támadásokra nem reagálunk. Ennek ma az a következménye, hogy sok helyen leárulóznak, vagy például a csemadokosok nem engednek koszorúzni. Gondolja, hogy ha akkor keményebben lépnek fel, akkor ma más lenne a helyzet? Valószínűleg igen. Nem hagytuk volna elmélyülni az emberekben azt a véleményt, hogy mi nem a magyarokat képviseljük, szlovmagy párt vagyunk satöbbi. Pedig a választási eredmények alapján úgy tűnik, az elején ez a fajta higgadt kommunikáció vált be. 2010-ben sokan azt mondták, az is a Híd felé billentette a mérleg nyelvét, hogy nem voltak durva reakciói. Az én tapasztalatom az, hogy sokan az utóbbi egykét év ingerültebb reakcióin csodálkoztak, mondván: a Híd eddig okosan kerülte a sárdobálást. Mi most sem folytatunk sárdobálást. A megyei választások után volt egy nyflt levelünk... ...amit sokan nem tudtak hová tenni. A választások után ingerülten kiosztották a konkurenciát, amikor már úgyis mindegy volt. Akkor sokan azt mondták, savanyú a szőlő, jobb eredményre számítottak. Nem volt savanyú a szőlő, sőt a célhoz képest -10 megyei képviselői hely-jobban teljesítettünk, hiszen a meglévő két megyei képviselő helyett 17-et szereztünk. Abban a levélben vüágosan elmondtuk, hogy most már elég, nem tűrjük tovább, hogy mások a Híd szavazóit és támogatóit bántsák. De leszögeztük azt is, hogy ezután nem fogunk foglalkozni az MKP-val. És nem foglalkozunk. Magunkkal, a saját programunkkal törődünk. Visszatérve a pártalapításra. A Híd etnikumok feletti pártként alakult, sokak szerint Hunčík Péter hozta ezt az ideát. Ez nem így volt. Igaz, hogy volt egy ilyen elképzelése, még az MKP idejében, jóval 2006 előtt. Akkor én ezt be is terjesztettem a vezetőségben, de nem ment át. Akkor még nem érett meg erre a társadalom. 2009-ben nem volt semmi szerepe a pártalapításnál. Mi azon törtük a fejünket, hogy csiná- lunk-e egy másik magyar pártot - s így egyértelmű lesz, hogy csak az egyik fog bejutni -, vagy létrehozunk egy olyan pártot, amely megpróbálja azon szlovákokat is a céljaink mögé felsorakoztatni, akik értik azt, hogy a más nemzetiségűek gazdagítják az országot. Akkor az utóbbi lehetőség mellett döntöttünk. Ez volt a nehezebb út. Ám az öt év alatt kialakult egy tábor a szlovákok között is, amely ezt elfogadja. Nem azt állítom, hogy most már itt a Kánaán, de változik a világ és változott Szlovákia is. Ha megnézzük, hogy mi volt a pártalapítás előtt és mi volt utána, akkor egyértelmű, hogy enyhült a szlovák-magyar feszültség. Visszatérve az ideára. Azt állítja, nem akartak egy másik magyar pártot létrehozni. Tavasszal a Smenek adott interjúban azt mondta: „a szlovákok többsége számára egy másik magyar párt vagyunk, amely díszként felvett pár szlovákot. Ám ez nem igaz.” Zavarja, ha azt írja valaki, hogy a Híd magyar párt? Ugyan már, miért zavarna? Nem erről van szó. Ezzel nincs problémám, én azt mondtam, hogy míg délen azt hirdetik rólunk, hogy mi szlovmagyok vagyunk, a Híd pedig inkább szlovák párt, északon a többség azt mondja, hogy ezek magyar érdekeket képviselnek, magyar emberek. Kérdem én: ha közösek a céljaink, miért kell az egyiknek a másikat elgáncsolnia? Ez az, amivel öt éve nem számoltam. Ezt egy rövid kérdéssel-vá- lasszal lezárhatjuk, felelve kritikusainak is. Ki lehet jelenteni: a Híd magyar párt, Most je maďarská strana? A Híd magyarok által alapított párt, amelyben vannak szlovákok, ruszinok és romák is. De többségében magyarok által létrehozott és fenntartott párt. Ennyi. Ha tehát azt mondjuk, hogy „két magyar párt van”, vagy hogy „a másik magyar párt”, helyesen járunk el vagy sem? Őn szerint a Híd nem képviseli hangsúlyosan a magyar érdekeket is? Akkor miért kell a kérdését ilyen irányba terelni? A munkánk minősít. Ha valahová Dél-Szlovákiába sikerül befektetőket hozni, akkor az a fontos, hogy ezt melyik magyar párt hozta? Ezek az eredmények, a kérdés az, hogyan definiálja magát a párt. Az együttműködés pártja, szeptembertől pedig polgári párt, amit magyarok alapítottak, magyar többségű párt, a magyar érdekeket egyedül képviseli a parlamentben. Ugyanakkor mi tudatosítjuk, soha nem leszünk annyian, hogy a parlamentben a szlovákok nélkül keresztülnyomjunk egy javaslatot. Ki képviseli jobban a magyarok érdekeit? Az, aki elintézi, hogy az oktatási-nevelési támogatást ezentúl az OTP Bankon keresztül a szülők kapják, csak azért, hogy aztán megkapja a magyar szülők jegyzékét, az ilyen pénzosztás eredménye pedig iskoláink elromá- sodása? Vagy az, aki nagy nehezen kiharcolta, hogy a támogatást kapják meg az iskolák szülői vagy pedagógusi közösségei? Függetlenül attól, milyen ideológiát fogalmaztak meg, a pártot nem az együttműködés ideája, hanem elsősorban Bugár Béla személye adta el. Ebből a szempontból ma is pont ott tart a Híd, ahol öt éve. Az összes felmérés azt mutatja, hogyha nem lenne Bugár Béla, a Híd sehol sem lenne. Nem hiszem, hogy ma ott tart a Híd, mint öt évvel ezelőtt. Ma már vannak önkormányzati, megyei, sőt európai parlamenti képviselőink is. Igaz, öt év alatt legfeljebb irányt lehet mutatni, s azok közül, akik ezt az elképzelést elfogadják, nagyon remélem, meg lehet találni azt, aki elnök lehet. Az MKP idejében tíz év alatt nem sikerült kinevelni egy átütő pártelnököt. Tíz éve folyamatosan azt mondja, a legszívesebben leadná a pártelnökséget, keresi az utódot. Ennyire nehéz elszakadni a nagypolitikától? Már elnézést, úgy, ahogy most is, mindig csak újságírói kérdésre válaszolok. Itt másról van szó. Nekem is meg kellett értenem, hogy mindenkinek van bizonyos felelőssége. Ha most azt látom, hogy szükség van rám, akkor nem mondhatnám azt, hogy a legszívesebben a kertet művelném és lelépek. Ó, ezt sokan elmondják: hogy ők már annyira mást csinálnának, de muszáj még maradni. Ha lelépne, biztosan önnek is nagyon hiányozna a politika. Biztosan. Amikor 2007-ben leváltottak az MKP éléről, volt egy négy-öt hónapos időszak, amikor a kutya sem hívott telefonon. Még a saját párttagjaim sem. Senki. Akkor a feleségem azt mondta: nem mondtad, de látom rajtad, hogy nem találod a helyed. Na ugye! Biztos, hogy hiányozna, de ahhoz, hogy a politikában maradjon az ember, nem kell pártelnöknek lennie. Lehet egyszerű képviselő vagy helyi képviselő, helyi pártvezető. 56 éves vagyok, jövőre lesz negyedszázada, hogy politikával foglalkozom, mégis azt mondom, amíg bírom, csinálom. Tíz éve azt mondja, nem találja a pártelnöki utódot. Egy bizonyos idő után ez nehezen hihető. Az emberek azt gondolhatják, hogy ez az ember nagyon jól elvan a posztján, csak mondogatja, hogy még nem talált utódot. Az emberek majd a választásokon döntik el, hogy mit gondolnak rólam és én ezt el fogom fogadni. Amúgy meg nem probléma bárkit találni. De ott van az a felelősség, amiről az elején beszéltem. Olyan embert kell találni, akinek orra van ehhez. A politikában rengeteget kell tárgyalni, s rá kell érezni a helyes irányra. Plusz össze kell fogni a csapatot, nem lehet kizárásos politikát folytatni - ennek eredményét sajnos más pártoknál láttuk. A Hídban van, aki lehetne pártelnök, de még nem teljesen érett be s van, aki nem akarja elvállalni. Megértem, kemény meló ez. Kifelé nem úgy tűnik, de itt gyakorlatilag állandóan készenlétben kell lenni. Nincs olyan, hogy elmegyek két hétre nyaralni és kikapcsolom a telefonomat. Számtalanszor előfordult, hogy vissza kellett jönnöm a családi nyaralásról. A 2016-os választásnak várhatóan pártelnökként vág neki. A közéletben töltött 25 évével abszolút veteránnak számít a pályán, az ön generációja az utóbbi években gyakorlatilag kikopott a nagypolitikából. Nem tart attól, hogy az, ami korábban előny volt a Híd számára - Bugár Béla arca -, 2016-ra emiatt hátrány lehet? Nem. A preferenciaszavazatok alapján ez nagyon egyszerűen kimutatható. Ha egy második vagy negyedik megelőzi az elsőt - mint az SDKÚ-ban -, akkor ez azt mutatja, hogy a választók változást akarnák. Nem hiszem, hogy a választókat automatikusan taszítanák a régi nevek. Ma van egy messiásváró hangulat: majd az újak rendet tesznek. Mit csináltak az újak eddig? Annak idején az SOP vagy a Rusko-féle ÁNO? Vagy Sulíkék, Matovičék? Nem tudjuk, mi lesz Procházkával. Az, hogy valaki új, nem jelenti automatikusan azt is, hogyjót hoz. Együttműködés pártja helyett polgári párt lesz a Híd, Lucia Žitňanskával tavasszal a párt új arccal bővült. Jelent ez egyfajta elmozdulást a liberális irányba? Žitňanská nyilatkozatai alapján úgy tűnik, ő ezt így értelmezte. Meg kellene nézni a képviselői frakció összetételét. Vannak liberálisabb orientáltságú tagok, nemcsak Rudolf Chmel, hanem például Csicsai Gábor is. Ideológiai kérdésekben szabad kezet kapnak a képviselők. Mondok egy példát: a melegjogi kérdésekben el tudjuk képzelni, hogy a melegpárok betekinthetnének egymás orvosi papírjaiba, vagy örökölhetnének egymástól -, ám gyermeket nem fogadhatnának örökbe, mert a gyereknek apa és anya példaképre van szüksége. Ez a párt álláspontja. 2009-ben - közel egy évtized után - új helyzet állt elő azzal, hogy a magyar választók két pártra szavazhattak és szavaztak is. Meddig tartható fenn ez az állapot? Ugyanis a 2010-es és a 2012-es választás is megmutatta, hogy a magyar érdekérvényesítés szempontjából nem jó az, ha szavazatok vesznek el. Az interjú legelején azt mondtam, annak idején el kellett döntenünk, milyen pártot hozunk létre. Egy újabb magyar pártot, vagy egy magyar többségű, de mások irányába is nyitott pártot? Utóbbit pont azért választottuk, hogy ne okozzunk ilyen problémát, hogy ne csak az egyikjusson be. Mégis ez lett a valóság. Ha az MKP másként és nem kizárólagosan politizál, akkor szintén bent lenne a parlamentben. Azelőtt is volt három pártja a szlovákiai magyaroknak. Nehezen, de mindig koalíciót tudtunk kötni. A hiba nem a mi készülékünkben van. A megyei választásokon kemény elutasítás volt a részükről, az EP-választásokon három héttel előttünk lezárták a listát, nem is tárgyaltunk... ...az EP-választás esetében már tavaly ősszel világos volt, az indulni szándékozók listáját látva, hogy nem lesz együttműködés. Rendben, de ha lett volna tárgyalás, másként nézhetett volna ki a lista. Ne a múlttal foglalkozzunk, arra mindkét félnek megvan a saját magyarázata. Hogyan látja a jövőt a magyar összefogás szempontjából? Ősszel jönnek a helyhatósági választások. Mi hoztunk egy határozatot, amelyben szorgalmazzuk az együttműködést az MKP-val és csak utána említjük a többi pártot, a Smert kizártuk. A másik oldalon - Be- rényi elnök úr szájából - viszont az hangzik el, hogy az együttműködésről csak 2015 után lehet beszélni. Ennek eredményeképp szembekerülnek egymással a jelöltek, a feszültség növekszik a kért párt jelöltjei közt. Ez meg fogja nehezíteni, hogy 2016-ban együttműködjünk. Bugár Béla
