Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-29 / 173. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 29. www.ujszo.com MOZIJEGY Műfaji kavarodás BARTAL DÓRA Ezen a nyáron Adam Sandler és Drew Barrymore harmadszorra is egymásra talál a Kavarás című romantikus vígjátékban. Az 1998-as Nászok ásza, melyben először szerepeltek együtt, nem csak a két főszereplő nyilvánvaló összhangja miatt érett klasz- szikussá. A teljesen hétköznapi történetet - a kisvárosi jófiú és a bájos pincérnő szerelmét - sikerült a karakterábrázolással szerethetővé tenni. Közben az Adam Sandler nevével fémjelzett vígjátékok fogalommá váltak, a két színész pedig családos ember lett. Érthető, hogy második együttműködésük, az 50 első randi után szerettek volna olyan filmet csinálni, amin jól szórakoznak a fiatalabbak is. A romantikus komédiák megszokott kiindulópontja az egymásnak ellenszenves férfi és nő - itt sincs ez másképp. Lauren, az elvált, kétgyermekes anya és a felesége halála után három lányával egyedül maradt Jim ki nem állhatják egymást az első randi után. Meg is egyeznek abban, hogy soha többet nem találkoznak. Viszont ismerősök közreműködésével mégis egy közös afrikai vakációba csöppennek, amelynek során a két család „összevegyül”, és a szülők is megtalálják a közös hangot. Adam Sandler nemrég egy TV-műsorban azt nyilatkozta: csak azért választ egzotikus helyszíneket a filmjeihez, hogy legyen indoka nyaralni egyet. Ez nem is vitatható a Kavarást látva, hiszen Afrika nem szolgál másra, mint otromba, rasszista sztereotípiák elpuffogtatására (a feketék szervilisek vagy buták és lusták) és kulisszaként néhány látványos kalandjelenethez. Ha legalább szórakoztatna a film, vagy tényleg kifejtené azokat a komoly témákat, melyeket felvet (egyedülálló szülők, gyásszal küzdő gyerekek). De ez ebben az esetben túl nagy elvárás lenne. A Ka- varásban a családi vígjáték, a dráma és a romantikus szál nem alkot egységet, az elhúzódó játékidő miatt pedig unalomba fullad a történet. Viszont azt ajánlom, bátran vigyék el a moziba a gyerekeket: a film egyetlen pozitívuma a gyerekszereplők játéka és a karaktereik, amelyekkel könnyedén lehet azonosulni. Kavarás (Blended). Rendező: Frank Coraci. Amerikai vígjáték, 117 perc, 2014. A film egyetlen pozitívuma a gyerekszereplők játéka (Fotó: Continentalfilm) RÖVIDEN Tankcsapda a mínusz egyedik napon Budapest. A Tankcsapda játszik az amerikai Blink 182 zenekar előtt a Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 11 -én a Pop-Rock nagyszínpadon - jelentették be a szervezők. Az első Sziget óta szinte mindegyik fesztiválon fellépett az idén 25 éves rockzenekar, tavaly viszont kisebb vihart kavart a rajongók között, hogy a Tankcsapda hiányzott a programból. 2012-ben egy kisebb színpadon kaptak helyet, amire több megjegyzést is tettek Lukácsék a koncert alatt. Lukács László, a rockzenekar alapítója azért is örül a szigeti fellépésnek, mert a születésnapi jubileumi sorozat részeként mindössze hét alkalommal koncerteznek a nyáron. (MTI, i) Megjelenik a Saramago-töredék Lisszabon. Az irodalmi Nobel-díjas Jose Saramago (1922- 2010) portugál író utolsó regénye töredékként jelenik meg októberben. Az író nem tudta befejezni a művet halála előtt. A töredék Európában és Latin-Amerikában egy időben jelenik meg portugál, olasz, spanyol és katalán nyelven. A regény az Alabárdok, alabárdok, fegyverek, fegyverek címet kapta, az idézet Gil Vicente portugál író egy verséből származik. A mű a fegyveriparról és az illegális fegyverkereskedelemről szól, megjelenését eredetileg 2012-re tervezték. Saramago csak néhány fejezetet írt meg a regényből, cselekménye és szerkezete azonban világos. Az elkészült részeket az író jegyzeteivel együttjelentetikmeg. (MTI) Laboda Róbert szerint a szlovákiai magyar slam poetry más, mint a magyarországi „Több ez, mint hobbi” Laboda Róbert selfie-je Krasznahorkán készült Az amatőr színjátszó múlttal büszkélkedő füleld Laboda Róbert ugyan tiltakozik az ellen, ha a szlovákiai magyar slam poetry keresztapjaként konferálják fel, azt azonban nem tagadja, hogy jelen volt a „mozgalom” hazai elindításánál. Ma már Budapesten is gyakran fellép, és barátainak mondhatja a műfaj legnagyobb magyarországi sztárjait. JUHÁSZ KATALIN Hogyan csöppentél a slam poetry világába? Az első fellépésem Komáromban volt másfél évvel ezelőtt. Azt a rendezvényt a duna- szerdahelyi Siam Poetry DS szervezte. Ők kezdték népszerűsíteni ezt a műfajt nálunk, de valamilyen oknál fogva nem tudtak nagyobb tömeget mozgósítani. Akkor tetszett meg nekem az önkifejezésnek ez a módja. A versenyén második lettem, ami nagyon meglepett, és úgy gondoltam, érdemes tovább fejleszteni ezt a dolgot, amit a tapasztaltak szerint nem csak én élvezek annyira. Március 1-jén a komáromi Révbe már négyszáznál is többen akartak bejutni. Oda Süveg Márk Saiidot, Indianát és Benke Hunort hívtuk meg sztárvendégnek. Szóval közreműködőből szervezővé léptél elő? Egy kicsit igen, bár inkább csak segíteni próbálok a szervezőknek a magyarországi kapcsolataimat mozgósítva. Azóta járok fellépni a budapesti Corvin- tetőre, és járjuk a hazai magyar középiskolákat, szervezőként és közreműködőként is igyekszem megmutatni ezt a műfajt. Számomra most már több ez, mint hobbi. Ráadásul a „mozgalom” nálunk is felfelé ível, egyre nagyobb az érdeklődés iránta, egyre többen művelik. Szerintem már megérett a helyzet egy versenyre. Magyarországon hogyan zajlanak ezek a versenyek? Megadott témára kell alkotni, és mindenkinek három perce van arra, hogy előadja a szerzeményét. Ezt az időkorlátot mindenütt a világon be kell tartani. Szakavatott zsűri dönt a helyezésekről, és persze a közönség reakciója is nagyon fontos. Magyarországon mára már komoly slam-szubkultúra alakult ki, alig néhány év leforgása alatt. Sokan már performance- jelleggel csinálják, nagyon érdekes, alternatív utakra léptek, és húzzák magukkal a közönséget is. Szerinted miért került közelebb a fiatalokhoz a slam poetry, mint a hagyományos, nyomtatásban megjelenő kortárs költészet? A pedagógusok, a könyvkiadók és a költők panaszkodnak, hogy a mai fiatalok nem olvasnak verseket, nem érdekli őket a líra. Én viszont úgy látom, igenis, nyitottak a rímekbe szedett gondolatokra, ha azokat úgy prezentálják nekik, ahogyan hallani akarják. A körítés, az a bizonyos személyes varázs nagyon fontos. Egyáltalán nem mindegy, milyen előadó a szerző, illetve mennyire hihető, mennyire szívből jövő, amit mond. A slam poetry ugyanis leginkább élőben hatásos. Nem versfelolvasásról van szó, mert többnyire fejből mondjuk a szöveget. Nem is színházi előadás, mert nincs előzetes forgató- könyv, a legtöbb rendezvény végén bárki felmehet a színpadra. Nem is rap, mert nincs alatta zene, és nem szükséges a kötött ütemes lüktetés. A slam az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A szerzőelőadónak egyszerre kell szórakoztatnia és elgondolkodtatnia ahhoz, hogy sikert arasson. A stand up comedy elemei is benne vannak, sok a szójáték, a vicces fordulat. És persze nem árt, ha az illetőnek némi színészi vénája is van. Ez az egész rendkívül izgalmas terep. A fiatalok pedig mindent szeretnek, ami izgalmas. Van valamilyen speciális vonása a szlovákiai magyar slamnek? Ha igen, miben más, mint a magyarországi magyar slam? Hangulatában biztos, hogy más, és szerintem a témák szintjén is. Nemrég ért véget egy szakmai foglalkozás a Gombaszögi Nyári Táborban, amelyre bárki jelentkezhetett. Az volt a feladat, hogy gyűjtsék össze, mi az, ami felbosszantja őket. Maguk a mentorok is meglepődtek azon, hogy tízből hét fiatal a magyarság témáját vette elő. Számukra sokkal fontosabb ez, mint mondjuk egy budapesti számára. Nem valamiféle mell- döngetésről beszélek, hanem olyan hétköznapi élethelyzetekről, amelyeket csak itt élhetnek meg, és csak az itteni hallgatóság számára jelentenek valamit, hiszen őket hasonló ingerek és hatások érik. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy három éve vezetsz egy gyermek színjátszó csoportot, egyre nagyobb sikerrel. Ez a Komáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportja. Ott dolgozom testnevelőtanárként, és nagyon élvezem, hogy foglalkozhatok a csoporttal. Idén Fáy András Hangyák című tanmeséjének színpadi adaptációjáért aranysávos minősítést kaptunk a Duna Menti Tavaszon, én pedig rendezői különdíjat vehettem át. Belinszki Zoltán kicsit csavart a történeten. Honnan jöttünk, kik vagyunk? - erre keresi a választ. A Csodaszarvas új felfogásban AJÁNLÓ Nyárasd. A Csodaszarvasmondát mindenki ismeri. Sokan feldolgozták, köztük Benedek Elek, Arany János, Juhász Ferenc és Móra Ferenc. A legújabb verzió egy musical, amelynek premierje „stílusosan” Szarvason volt, az előadást a dunaszerdahelyi születésű Varga Viktor rendezte. Az első beszámolók tomboló sikerről szólnak, az egyik kritika például Csoda Szarvason címmel jelent meg. Épp ezért örvendetes, hogy szombaton Nyá- rasdon is látható lesz a mű, méghozzá rendhagyó helyszínen, a termálfürdőben, ahol egy hatalmas színpad épül erre az alkalomra. Ráadásul három szlovákai magyar színész is szerepel a darabban: Benkő Géza, Dósa Zsuzsa és Polák Ferenc. A rendező szerint az új feldolgozás nem „harsány magyarkodás”, Belinszki Zoltán író ugyanis kicsit csavart a történeten. Honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan éltek elődeink? Ki irányít, a nő vagy a férfi? Menjünk-e tovább a jobb élet reményében, vagy maradjunk ott, ahol élünk, ahol családot alapítottunk? Mennyit nyom a latban a testvéri rivalizálás, a hűség, az álnokság, a megbocsájtás? Ezeket a fontos kérdéseket veti fel a darab. A színpadot a színészek mellett a Duna Művészegyüttes és a Tessedik Táncegyüttes szólistái népesítik be. A koreográfia Juhász Zsolt munkája. A díszletet Jakub Branický, az igényes jelmezeket Nagy Szilvia tervezte. A szlovákiai bemutató szombaton 20.30-kor lesz a nyárasdi termálfürdőben, (juk) A sámán szerepében Benkő Géza (Képarchívum
