Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-26 / 171. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. JULIUS 26. INTERJÚ 15 A svájci TAG-Heuer a McLarent támogatja, ezzel a géppel jöttek a csapat vezetői Huszka Péter, a Budapest Airport it légiforgalmi igazgatója elmondta: z „Számunkra az igazi csúcsforgalom y vasárnap délutánra esik, amikor a - futam után szinte azonnal beindul ■- a Mogyoród-Ferihegy helikopteres e légihíd és két órán belül mintegy har- a mine légi jármű indul el fedélzetén a z versenyzőkkel, a csapatok vezetőivel t meg a VIP-szurkolókkal, úgy hogy :, közben a repülőtér a szokásos erős s nyári utasforgalmat is kezeli.” Csütörtök délelőtt érkezett Budapestre Jenson Button, a McLaren-Merce- des versenyzője, aki a hajnal óta kint várakozó rajongóknak gyorsan kiosztott néhány autogramot. A Ferrari furcsa finnje, Kimi Raikönnen talpig sötét ruhában, fekete napszemüvegben lépett ki a gépből, egy laza intéssel üdvözölte a rá váró szurkolókat a kisgépes terminál előtt, majd eltűnt egy sötétített üvegű terepjáró mélyén. A versenyzők valamennyien a kisgépes terminálon keresztül érkeztek Budapestre, (búd) MAGYAR FESTŐK 1 ■ Hollósy Simon (1857 -1918) Született Máramarosszigeten, meghalt Técsőn. A naturalizmus, a realizmus, majd útban a plein airfelé egyik legkiválóbb magyar képviselője a XIX-XX. század fordulóján. Iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn. A nagybányai művésztelep alapító tagja. Budapesten a mintarajziskolában, Münchenben Gabi és 0. Seitz mellett tanult. 1885-ben tűnt fel Tengerihántás című képével. Iskolateremtő festő lett, a müncheni akadémikus stílussal szemben 1886-ban megalapította müncheni magániskoláját, amely hamarosan híres lett, köréje csoportosultak az újat akaró fiatal festők. 1894-ben fél éven át Csontváry Kosztka Tivadar is nála tanulta a festőművészetet. Rudnay Gyula is tanítványa volt. 1896-ban Hollósy Ferenczy Károllyal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Iványi-Grünwald Bélával megalapította a nagybányai művésztelepet, s a továb-biakban a nyarakat ott töltötte müncheni iskolájával. Nagybányát 1902-ben hagyta ott, az ottani érzékeny művészlelkekkel nézeteltérése támadt, ő maga is érzékeny, nehéz természetű művész volt. 1903-tól nya-ranként nem Nagybányára, hanem Fonyódra, Vajda- hunyadra, majd rövid megszakításokkal Técsőre vitte müncheni iskolájának növendékeit. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket festett parasztokról, cigányokról, katonákról, ihlette a megművelt föld, a hazai táj és hazánk nagy történelmi eseményei. 1902 után főleg Münchenben és Técsőn tanított és festett, végül már csak Técsőn. Ott érte a halál 1918-ban. Szülővárosában, a máramarosszigeti katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Marián Miezgával készített interjúnk folytatása a 11. oldalról. Lukás Latin ák elárulta, hogy Majo Miezga tud titkot tartani. Ez a barátság egyik alapköve. Mindenkinek vannak titkai, ha valakiről mindent tudnánk, nem lenne érdekes. Tatiana Wilhelmovával az Oltsátok el a lampionokat! című darabban (Fotók: Pavol Funtál, TASR, archívum) Mi az, ami a színészethez vonzotta, vonzza? Nehéz a válasz, mert a színjátszásról nem tudok elméleteket megfogalmazni. Számomra megfoghatatlan a színjátszás, bele kell mélyülni,, néha önmagámmal is meditálni, nem okkultizmusra vagy hasonlóra gondolok. Valahol ezt magában hordozza az ember, s a színpadon kiadja magából. Egyfajta exhibicionizmus ez, a szó jó értelmében, de ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot, alázatosnak kell lenni, meg kell találni a kapaszkodót, a biztos pontot a színpadon. Nem tudnám oktatni a fiatal színészeket, mert nem tudok nekik a színjátszásról beszélni. Nekem ez olyan valami, ami kipottyan belőlem - vagy nem, mert nem mindig sikerül. Martin Huba és Milka Vášáryová osztályába jártunk, mindketten nagyon jó színészek és nagyon jó pedagógusok. Mato Huba mindig azt mondogatta, hogy „én csak használati utasítást adok, ebből kell kihámoznotok, mi a jó nektek”. Amikor Huba tanár úr és Milka is huzamosabb ideig forgatott, Peter Mankovecký vette át az osztályt. Manky ugyanúgy zseniális tanár volt, tudta, mit kell tenni és mit nem, el is tudta mondani, pedig nem volt kimagaslóan jó színész, inkább amolyan beugróként volt kitűnő. A jó színi pedagógusnak meg kell találnia minden tehetségben a különlegeset Színház nélkül nem tudnék élni Számomra az a legrosszabb, s ez a rendezőre is vonatkozik, hogy van egy pontos víziója, kijelöli a határokat, s ehhez szigorúan ragaszkodik. Ez nem művészet, ezt nagyon nem szeretem. Azt kedvelem, ha van elképzelése, mit akar, de elismeri a tévedését, elfogadja a színész véleményét is, ha jobb az övénél, így képzelem el az együttműködést: az ő világa találkozik az én világommal. Soha nem vágyott arra, hogy maga is rendezzen vagy forgató- könyvet írjon? Megfordult a fejemben, de egyelőre még nem aktuális. Ehhez tapasztalat kell. Egyszer majd szívesen készítenék filmet, írni nem tudok, a rendezésre inkább vállalkoznék. A jövő zenéje, hogy lesz-e belőle valami. Egyelőre elégedett vagyok azzal, ami van, élvezem a munkám. Egyelőre elégedett vagyok azzal, ami van, élvezem a munkám. Lekopogom, sokat foglalkoztatnak, nincs okom panaszra. A Panelházi történetekben Diana Mórovával és sorozatbeli gyermekeikkel. Marián Miezga még mindig élvezi a történeteket: „Bajza már a részemmé vált, szeretem ezt a figurát". Lekopogom, sokat foglalkoztatnak, nincs okom panaszra. Ha most megjelenne egy jótevő, és felajánlaná, hogy létrehoz egy új színházat és szerződteti, csak a fiúkkal együtt vállalná? Még a suliban volt egy víziónk a közös színházról, s mondogatták is, hogy minden osztálynak ez az elképzelése. Volt egy nagyon sikeres előadásunk, Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? címmel, amit főiskolás korunk óta a mai napig játszunk az Astorkában, több mint kétszázhetven előadást ért meg. A főiskola befejeztével sok mindenki segédkezett, Pozsonyban rengeteg a pince, lett volna hol, de fiatalok voltunk, fillér nélkül. Bekerültünk az Astorkába, és istenien érezzük itt magunkat. Nem mondhatom, hogy azt csinálhatunk, amit csak akarunk, de az igazgatónk, Vlado Čierny relatíve szabad kezet ad nekünk. Különböző egyéb elfoglaltságunk is van, köztük a Teatro Tatro, ami szívügyünk. Sportterminológiával úgy fogalmaznék: az Astorka a liga, amely szeptembertől júniusig tart, s aztán jönnek a válogatott meccsek, különböző színházakból összeállt csapattal. Ha már a sportnál tartunk, hallottam, hogy pétangue-ozik. Kezdetben éjjel kettőig is a pályán voltam, manapság egyre kevesebb az időm. Véletlenül ismerkedtem meg ezzel a sporttal, jó húsz éve az egyik barátom pétangue golyókat kapott születésnapjára, s mindjárt ki is próbáltuk, bár a szabályokat nem ismertük. De megtetszett, én is vettem, s a barátokkal elkezdtünk játszani, előbb füvön, aztán Ligetfaluban az Aréna színháznál létesítettek pályát. Tíz éve klubot alakítottunk, rendszeresen játszottunk, az első évben szinte megszállottként minden isten áldott nap. Próba után rohantam a pályára, nagyszerűen szórakoztunk. Az utóbbi években jó, ha két tornán részt tudok venni. Nyáron a család, a két fiú is élvezi az apukát, vagy a szünet alatt is dolgozik? Az elmúlt évadban július közepéig próbáltuk a Teatro Tatróval Bulgakov Mester és Margarétáját, majd augusztus közepétől megint, mégis csak idén sikerült befejezni, ráadásul a sorozat is gőzerővel készült. Volt olyan, hogy egymást követően három nap is hajnak háromkor jutottam haza. így szeptemberben hullafaradt voltam. Okult belőle? Nem mondanám. Jó előre tudtam, hogy ez vár rám, s úgy hiszem, hogy volt értelme. A mi hivatásunk ilyen: van, amikor nincs megállás, aztán jön az üresjárat. Az előző a jobb. Tud egyáltalán tédenkedni? Esedeg egy órát, aztán már nem tudok nyugton maradni. A tengernél sem, ott is kezdek spekulálni. Urbán Klára A színjátszás, a színészet is a titokról szól. Igen, ott is meg kell őrizni a titkot. Mondok egy példát: elöl a színpadon áll egy alak, aki vehemensen gesztikulál, hátul meg akár fél órán át mozdulatlanul cövekel egy figura. A nézőt egy idő után épp ez a figura kezdi érdekelni. Ugyanígy van az életben is.
