Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-26 / 171. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 26. Vélemény És háttér 7 Éppen Európa mutatja: a demokratikus integráció az eddig meglelt egyetlen út a háborúk végéhez Globális futótűz A napokban is zajló izraeli-palesztin konfliktus önmagában is központi fontosságú esemény: a civil áldozatok nagy száma, a fenyegető humanitárius katasztrófa, Izrael nemzetközi politikai tőkéjének csökkenése és úgy eleve a Szent Föld sorsának krónikus rendezetlensége igényt tart a közvélemény figyelmére. RAVASZÁBEL Az ismét háborúvá terebélyesedő, de valójában nyugvópontra jutni évtizedek óta képtelen konfliktus azonban több ponton is átlépi saját kereteit, és beleszól más országok, sőt régiók belügyeibe, társadalmi kohéziójába is. Most két ilyen láncreakció-szerű jelenséggel szeretnék foglalkozni. Az első ezek közül a Szíria és Irak egyes részein kikiáltott Iszlám Kalifátus kérdése. A Kalifá- tus jövője korántsem tisztázott - már csak amiatt sem, hogy maga a kikiáltott államforma meghaladja a megszokott nemzetállami kereteket, és minden muszlimtól engedelmességét vár el, miközben az ehhez a valláshoz tartozók elsöprő többsége erről hallani sem akar, Indonéziától Kataron át Marokkóig, vagy akár Los Angelestől Berlinig. Az izraeli-palesztin háború kiújulása azonban az új és önkinevezett kalifa malmára hajtja a vizet, ha mobilizáló hatással bír azon (már eleve) radikalizált muszlim fiatalok között, akik az izraeli hadsereg fellépését háborús bűncselekményként értelmezik. A Kalifátus új önkéntesek sorára számíthat a következő hetekben, és ez nagyban segíthet stabilizálni államkezdeményük politikai és katonai erejét mind ellenfeleikkel, mind iszlamista riválisaikkal és szövetségeseikkel szemben. A második láncreakció Nyu- gat-Európa nagyvárosainak utcáin indult be, ahol több helyen is nagy létszámú tüntetés zajlott Izrael katonai lépései ellen. Eddig még rendben is lenne, de a tüntetések több alkalommal (Párizsban, Berlinben és másutt is) agresszív, antiszemita, holo- kauszt-igenlő tömegjelenetekbe csaptak át, a híradások szerint zömében radikalizált muszlim fiatalok főszereplésével. A tendencia aggasztó: miközben jelentős túlzásnak tartom, hogy egyes izraeli lobbiszervezetek a holokauszt megismétlődésének potenciális veszélyéről beszélnek (még a kisebbségben lévő antiszemiták zöme sem gondol ilyesmire), az események jól mutatják az érintett bevándorló csoportok integrálatlanságának mértékét. Ami még rosszabb: a jelenség elsősorban az újabb generációkat érinti, akik nem találják a számításukat azokban a számukra idegennek tűnő országokban, melyeket szüleik választottak helyettük, számukra. A fenti két eset jól mutatja, miféle veszélyek rejlenek az izraelihez hasonló akut konfliktusok rendezésének elmulasztásában. De ott van Ukrajna is, ahol a tét és az érintettek száma egyre növekvő. A nemzetközi közösség mai formájában képtelennek tűnik az ilyen és hasonló konfliktusok rendezésére. Hatékonyabb nemzetközi fellépésre van szükség a konfliktusok egymást tápláló tüzének eloltására. De az ENSZ gyengesége nem belső probléma: a nemzetállamok blokkolják megerősödését, és közben saját maguk nem tudják vagy nem akarják megállítani a fenti futótüzet. Pedig éppen Európa mutatja: a demokratikus integráció az eddig meglelt egyetlen út a háborúk végének irányába. Habár az árak nem nőnek, a vállalkozói terhek igen, ez pedig lecsapódik a teljes lakosságon Infláció, ami nincs HORBULÁK ZSOLT Hiába csökkennek az árak, a lakosság a felmérések szerint az áremelkedésnél jobban csak a munkanélküliségtől fél. A statisztikának pedig hinni lehet, hiszen nem a kormány állítja össze, hanem szakemberek, és az eredményeket független szakértők is megerősítik. Másrészről igaz, hogy elvont számról van szó. Ahogy nincsen átlagember, úgy nincsenek átlagárak sem. Mivel a jövedéki adókat a kormányok általában jobban emelik, bizonyos fogyasztóknak, mint a dohányosoknak vagy a szeszes italt gyakrabban ivóknak, folyamatosan mélyebbre kell nyúlniuk a zsebükbe. Az is tény, hogy az infláció ellenkezője, a defláció általában rövid ideig szokott tartani. Pár hónapos áresést pedig valóban alig lehet érzékelni. Tipikus deflációs tényező tud lenni az élelmiszerár. Hajó a termés, az ennivaló olcsóbb. Természetesen csak szezonális kilengésről van szó, és a fordítottja is pontosan annyira valószínű. Az árak változásának van azonban egyéb komponense is. A leggyakrabban figyelt index a fogyasztói árak emelkedése, a vállalkozók és a munkaadók viszont mást is figyelembe vesznek. Tavaly óta a kormány megszorít. Több lépcsőben teszi, nemrég úgy döntött, hogy a törvény által előírt áfa csökkentését nem fogja végrehajtani. Emellett az év elejétől jelentősen megemelte a járulékokat. Negatív hatásának legfőbb bizonyítéka, hogy az iparengedélyek visszaadása folyamatos, helyette a több mozgásteret biztosító kft.-két részesítik előnyben a vállalkozók. Bár az árak nem nőnek, a vállalkozói terhek igen, ez pedig lecsapódik a teljes lakosságon. A munkaadók ugyan termékeik, szolgáltatásaik árát nem emelik, ellenben a járuléknövekedésre hivatkozva nem emelik a béreket sem, és gyakrabban alkalmazzák a munkaerő-kölcsönzést, amelyjelentős lehetőséget nyújt a kreatív munkabér kialakítására, magyarán a bérszint befagyasztására. Mindez a munkavállalókban joggal erősítheti azt az érzést, hogy infláció van. Az árszint érzékelése jelentős mértékben szubjektív. Például azt is nehéz elképzelni, hogy stagnáló bérek mellett is nőhetnek a reálbérek. Még a mindenkori kormányok is jobban szeretik a nominális fizetés- és járulékemeléseket, hiszen akkor mondhatják, lám, mennyivel járultak hozzá az emberekjólétéhez. A rövid ideig tartó defláció nem káros. Már csak azért sem, mert az emberek nem érzik. Hosszú távú áreséstől viszont remélhetőleg nem kell tartani, mert az már negatív hatással lenne a fogyasztásra és visszafogná a beruházásokat. A jelenlegi helyzetben az a fontos, hogy a bérek és a megtakarítások nem veszítenek értékükből. KOMMENTAR Legyen Nyugdíjjárulék! NAGY IVÁN ZSOLT Ajövőben attól függjön valakinek a nyugdíja, hogy szült-e, nevelt-e gyereket - ez a javaslat került vagy kerül a magyar kormány elé, és ahogy ezeket ismerem, el is fogják fogadni. Van ugyebár Budapesten ez az emlékművita - ami egyszerre tragikus és végtelenül vicces (egy kormány odajut, hogy az éjszaka leple alatt a helyére csempészi, felavatni azonban már nincs bátorsága). Aztán kiírták az önkormányzati választást október 12-re - ami viszont jóformán érdektelen, mert lefutott ügy. A kormány- többség úgy alakította át a fővárosi választási rendszert, hogy akkor sem tudna veszíteni, ha az ellenzék iszonyatosan erős, ráadásul bölcs is lenne. De az ellenzék nem erős, főleg nem bölcs (sőt!), e mellett még mindig nem tudja, miként vág neki a kampánynak, nincs programja, nincs főpolgámester-jelölt- je, az egyetlen üzenete pedig az, hogy „ugye kedves választók, nem tetszenek a Fideszre szavazni? Na, léciléci, ne tegyékmár eztvelünk!”Ennyi. Esetlegmég belefér egy cigányozós jelölt indítása, mert az már a Jobbiknak is bejött. Mindezek jelentősége azonban meg sem közelíti azt, amit az eredményezhet, ha a kormány belemegy a Népesedési Kerékasztal legújabb őrültségébe. Ez a remek társaság ugyanis azt találta ki, hogy ajövőben kössék az emberek nyugdíját (nyugdíjkorhatárát, egyebeket) ahhoz, hány gyereket nemzettek, illetve neveltek fel. Magyarán: ahhoz, hányjárulékfi- zetőt állított maga helyére valaki. Nem szempont tehát, hogy mennyit dolgozol, és mennyi járulékot fizetsz. Büntetnek, ha úgy gondolod, karriert szeretnél építeni, és mellé nem fér el sok gyerek. Meg büntetik azt is, hogy esetleg szegény vagy (netán annak érzed magad), és úgy hiszed, ilyen körülmények közé megint csak nem szülsz sok gyereket, inkább megadsz mindent, ami tőled telik egynek. Sőt, még az sem mentő körülmény a dolgok jelenlegi állása szerint, ha objektív (példáulegészségügyi) okokmiattnem lesz gyereked. Az olyan lelki tényezőkről már nem is beszélünk, mint az, hogy valaki nem talál párt, vagy talál, de például fiatalon özvegy marad, és elvesztett társához hűséges marad haláláig. Nem, nincs lélek és nincs érzés, a gyerekvállaláshoz innen kezdve csak érdek és haszonlesés kapcsolódik, hagyjuk az olyan maszlagot, mint a szeretet. Inkább üzenetér- tékkel jegyezzük be a Nyugdíjjárulékot, mint keresztnevet! Ja, és még valami: a kormányban, amely dönthet erről az egészről, természetesen egyetlen nő sincs! (Tényleg, mi lehetne a Nyugdíjjárulék női változata ? Egészség- ügyi Hozzájárulás?) A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Szentmihályi visszatáncolt Szentmihályi Szabó Péter tegnap váratlanul arról tájékoztatta a magyar külügyminisztériumot, hogy nem kíván nagyköveti posztot betölteni. T öbb ellenzéki párt is tiltakozott Szentmihályi római nagykövetté kinevezése ellen. A Demokratikus Koalíció kifogásolta, hogy Szentmihályi korábban a MIÉP képviselőjelöltje volt. Újhelyi István MSZP-alelnök nyíltan szélsőségesnek nevezte Szentmihá- lyit, akinek személye máris nemzetközi vihart okozott. A Corriere della Sera olasz konzervatív napilap tegnapi száma szerint az amerikai Anti-Defamation League az olasz külügyminiszterhez fordulva fejezte ki rosszallását amiatt, hogy a magyar kormány Szentmihályit jelölte római nagykövetnek. Abraham H. Foxman, az amerikai zsidó szervezet elnöke Federica Mogherini külügyminiszternek írt levelében azt kérte, Róma ne fogadja el Szentmihályi akkreditációját. A Corriere della Sera első oldalán megjelent, Szentmi- hályival foglalkozó vezércikkének címe is beszédes: Intolerancia és antiszemitizmus, az előítélet ősi mérge. Pierluigi Battista, a lap volt főszerkesztő-helyettese felszólította az olasz hatóságokat, csatlakozzanak a tiltakozáshoz egy olyan leendő nagykövettel szemben, aki a zsidókat „a Sátán ügynökeinek” nevezte. A 69 éves írót, műfordítót antiszemita megnyilvánulásai és diplomáciai járatlansága miatt alkalmatlannak tartották a posztra, ráadásul nem beszél olaszul. Viszont állítólag jó barátság fűzi Orbán Viktor feleségéhez. A korábban a MIÉP-hez, most a Fideszhez dörgölőző író a szocializmusban is jól helyezkedett, 1977-ben a kommunizmust várta egyik versében: „Hol késel, kommunizmus? Tavaszra tavasz jön, gyermekszemem öregen pislog; / kommunizmus, te, megígért, feszítsd meg minden izmod, rázd le az élősdie- ket. Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem”. (MTI, NOL, Index)
