Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-24 / 169. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 24. Vélemény és háttér 7 Radoslav Procházka amatőr módon besétált Igor Matovič csapdájába Véget ért a remény? Pár héttel ezelőtt egy rádiós műsorban azt találtam mondani: a Sietnek mért tizenvalahány százalék a reménynek szól. Ennyi szavazó reménykedik benne, hogy Radoslav Procházka csapata végre valami újat hoz. Ennek a reménynek lehet most vége. MÓZES SZABOLCS Háromféle módon közelíthetjük meg a Matovič-Pro- cházka csörtét, s egyik sem túl kecsegtető a magát a jobboldal gazdájának nevező pártvezér számára. Egyrészt Procházka mediális szempontból gyengén kezelte az eseményt, másrészt a hirdetés rendelésekor nem volt elég elővigyázatos, harmadrészt vélhetően feketén akart hirdetni. Kezdjük a legfontosabbal, az utolsóval, ami összefügg a második olvasattal is. Tudjuk, milyen társadalomban élünk: a számlát nem adunk, nem kérünk, az állammal ott tolunk ki, ahol lehet típusú országban. Politikust kampánypénzek és pártpénzek kezeléséért az elmúlt negyedszázadban még nem ítéltek el, ám mindenki tudja, hogy ami pártfinanszírozás név alatt ebben az országban - és távolról sem csak itt - folyik, az fényévnyi távolságra van a tiszta és átlátható viszonyoktól. Radoslav Procházka amatőr módon besétált Igor Matovič csapdájába, s most azt is kérdezhetnénk: vajon mivel rosszabb, mint a többi pártvezér? A kérdés viszont rosszul van feltéve, ugyanis azt feltételezi, hogy ez a társadalmilag elfogadott norma. Nem az, csak sajnos a társadalom nem tud semmit sem tenni azért, hogy elszámoltathatóbbá tegye a közéletet. A politikusoktól várjuk, hogy morális példák legyenek? Ismét egy, ezúttal majdnem rosszul feltett kérdés. A közszereplőktől azt várjuk el - akárcsak minden állampolgártól hogy betartsa a törvényeket, valamint az íratlan szabályokat. Ha erre nem képesek, akkor hogyan irányíthatnák ezt az országot? Ja, persze, úgy, ahogy már jó pár erkölcsi nulla miniszter. De abban nem volt köszönet. Az állam irányítása óriási felelősséggel jár, a kormányzati, törvényhozói szinten hozott döntések mindenki életére hatással vannak. Ezért itt nagyobbak is az elvárások. Akár morális szinten is. Ha Procházka nem tesz valamit a közeljövőben, hogy tisztázza magát a matoviči vádak alól, akkor minimálisan ebben a tekintetben már első választási megmérettetése előtt megbukott. Tudjuk, milyen állapotban van a jobboldal, sokszor részleteztük már ezeken a hasábokon. Procházka a reményt jelentette: hogy van fény az alagút végén. Az utóbbi hetekben ez a fénycsóva pislákoló gyertyafénnyé változott. Ám ne legyünk naivak: kézzelfogható magyarázat és/vagy bocsánatkérés nélkül is jól szerepelhet még a Sieť. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak a Smer választói tolerálják a politikai félrelépéseket! Pártfinanszírozási és -irányítási szempontból az SDKÚ évekig a jobboldal legzűrösebb pártja volt, mégis sokan támogatták, választói között pedig felülreprezentáltak voltak az értelmiségiek és a jól szituáltak. Procházkából tehát két év múlva akár még miniszterelnök is lehet, csak nagy kár érte, hogy ez a sztori is egy finanszírozási folttal kezdődik... És még azt is mondták, hogy azt kívánják, legyen a haverom a Matovič. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Megmondták a hangok KOCUR LÁSZLÓ Úgy tűnik, Igor Matovič nem nézte sokáig tétlenül, hogy Radoslav Procházka behálózza választói bázisát, hanem gyors ellentámadásba kezdett. Procházka bajban van. Pontosabban: bajban lehet. Hogy mekkorában, az rövid távon a következő pártpreferencia-felmérés, hosszú távon pedig a 2016-os választások után fog kiderülni. Procházka (kommunikációs) hibát hibára halmoz a közéletet lassan két hónapja foglalkoztató Matovié-ügyben. A glaszékesztyűs úr nem kompatibilis a hazai politikai élet kocsmai verekedőjével. Míg az első párbajt remélt, az utóbbi alattomosan üt, akár övön alul is. Procházka először nem nagyon akart tudni a beszélgetésről. Aztán ostoba módon belement Matovič hazugságvizsgálós játékába, úgy táncolva ki belőle, hogy a procedúrát „vitapartnere” elvégezte, ő pedig nem. Végül kijelentette, hogy nem kíván Matovičcsal foglalkozni. Amikor pedig a felvétel nyilvánosságra került, jó fél nap előnyt adott ellenfelének, későn és kétségesen reagálva. Miután mindkét fél megerősítette, hogy az ő hangja hallható a felvételen, az most már evidens, hogy valamiféle beszélgetésre sor került, e körül kár volt ködösíteni. Az emberek nagy többségének fogalma sincs az úgynevezett hazugságvizsgáló működéséről, így arról sem, a kérdésekkel, az érzékelők felhelyezésével hogyan manipulálható a hazai jogrendben egyébként sem bizonyító erejű eredményt produkáló berendezés. Csak azt látják, hogy Matovič volt, Procházka pedig nem. Az már senkit sem érdekel, hogy melyik intézetben, hány csatornás gépen, ki végezte, és ki értékelte ki a vizsgálatot. Csak marad egy „nem zörög a haraszt” érzés a választókban. Az sem megfelelő menekülési útvonal, ha kijelenti, nem akar Matovičcsal foglalkozni, főként, ha Matovič meg akar vele foglalkozni. A nem akarok veled játszani utoljára az óvodában lehetett megfelelő érv. A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy csak kedd késő délután próbált magyarázattal szolgálni a felvételre, azaz fél nap előnyt biztosított arra, hogy Matovič verziója járja be az online és a közösségi médiát. Amint Matovič megengedte annak lehetőségét, hogy nyilvánosságra hozza a felvételt, Procházkának tudnia kellett volna, hogy nyilvánosságra is fogja hozni, és ennek megfelelően készülni. Mivel elismerte, hogy az ő hangja hallható a felvételen, tudhatta, mire kell felkészülnie, hogy haladéktalanul állhasson a sajtó rendelkezésére, amikor eljő ama bizonyos nap, melyről mindenki tudta, hogy el fog jönni, csak azt nem, hogy mikor. A felvétel „kiszivárgásának” napja valószínűleg mégsem lesz ítéletnap Procházka számára. Ennek egyik oka, hogy a másik oldalon vele szemben csak egy Matovič áll. Akinek viszont sikerült elhelyezni néhány foltot a fehér glaszékesztyűre. Az egész innentől hitkérdés, akik Matovičnak hisznek, azok szemében Procházka hazug csaló lesz. AProcházka-hívek pedig valószínűleg rendületlenül fognak hinni abban, hogy a hangfelvételt manipulálták. A következő parlamenti választásokig még két év van hátra. Ez idő alatt Procházka megpróbálhatja kiköszörülni a csorbát, melyet azonban ellenfelei a jövőben bármikor felhasználhatnak ellene. Betont és cementet azért nem szabad Gázába vinni, mert az izraeliek attól félnek, hogy a szállítmányokat az alagutak megerősítésére használják fel Már a föld alá is kiterjed a háború a gázai Hamász és Izrael között ÖSSZEFOGLALÓ Az izraeli szárazföldi offen- zíva hivatalos indítéka a gázai alagutak megsemmisítése, a több százezer munkaórával kialakított határ alatti alagútrendszer felszámolása. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette: az alagutakat használják arra, hogy a palesztinok behatoljanak Izraelbe, és ott civileket öljenek meg vagy raboljanak el. A Pozsonynál csak alig nagyobb, 360 négyzetkilométer területű, 41 km hosszú, a Földközi-tenger partján fekvő Gázai övezet köré Izrael a kilencvenes években kezdett falat építeni, hogy gátat szabjon a palesztinok bevándorlásának. Az első alagutakat már korábban elkezdték kiásni, hogy élelmet, vizet és üzemanyagot, sőt, fegyvereket és embereket csempésszenek Gázába. Csempészalagutak Az eddig felderített alagutak közül több is lakóházakból, sőt, kegyhelyekről indult Izrael felé. Több alagút bejáratát találták meg a katonák az izraeli határhoz legközelebb lévő Sza- dzsahíja lakónegyedben. Ezek a Gázát uraló szélsőséges Hamász szervezet föld alatti rendszeréhez tartoznak. Az egyik alagút izraeli kijárata az övezet szomszédságában lévő Kiszu- fim nevű kibuc ebédlőjébe vezetett. Az első alagutakat az 1980-as években vették észre az izraeliek. A zsidó állam jelenleg azt állítja, hogy majdnem 50 bejáratot talált több mint egy tucat különböző alagúthoz. Vannak olyan alagutak is, melyekben akár autóval is lehet közlekedni. Betont és cementet épp azért nem szabad Gázába vinni a nemzetközi szervezeteken kívül senkinek, mert az izraeliek attól félnek, hogy a szállítmányokat alagutak megerősítésére használnák. Korábban volt, hogy Egyiptom szemet hunyt a területén végződő alagutak felett, így innen sok üzemanyag, étel, víz, sőt akár élő állat is került az övezetbe, ahogyan fegyverek is - ám nemrégiben Egyiptom is kihátrált a Hamász mögül. A műtrágya visszajön Az alagutak elengedhetetlenek a házi készítésű Kaszszám-rakéták gyártásához is: a darabos cukorra emlékeztető műtrágyát üstben főzik föl, sokszor előfordul, hogy Izraelből vásárolt műtrágyát használnak rakétaüzemanyag- gyártáshoz, amit aztán visszalőnek rájuk. A robbanószer többnyire a Gázai övezet alatt húzódó titkos alagútrendszeren át érkezik csempészektől. Nyersanyaghiányra nem lehet panasz: egyrészt a Hamász szép készletet halmozott föl a Kasszám-rakétákból az elmúlt években, másrészt a csempé- szalagutakon át szinte minden beszerezhető. Izrael politikai, katonai és tudományos módszereket is bevet a gázai alagutak jelentette veszély elhárítására. Jeruzsálem szerint 13, két-há- rom kilométer hosszú alagút szeli át az izraeli határt, átlagos mélységük 25 méter. A megtalált alagutak berobban- tását nagy mennyiségű folyékony robbanószer bejuttatásával oldják meg. Az alagutak védelmet nyújtottak volna az izraeli bombázások ellen a civileknek, a gázai gyermekeknek és nőknek, ha beengedik őket oda, de csak a fegyverek és az iszlámista harcosok életét és mozgásszabadságát is biztosították a légi támadások ellen. Földalatti terror Azonban hiába semmisítik meg sikeresen akár az összes alagutat a katonák, az övezet iszlámista szervezetei pár év alatt ismét létrehozhatják az emberrablás és a terror fenyegetését. Ennek megakadályozására egy igen drága, de megvalósítható megoldás körvonalazódik. A tervek szerint a gázai határ 70 kilométeres teljes hosszában a föld alatt 25 méter mélyen alagutat ásna Izrael, amelyben érzékelő berendezéseket helyezne el, amelyek jeleznek minden földmozgást fölötte és alatta, meghatározva az esetleges ásások helyét, és ezzel lehetővé téve a munkálatok felszámolását. Az újabb izraeli védelmi rendszer a rakétákat semlegesítő Vaskupolához hasonlóan drága, létrehozása 2,5 milliárd sékel (kb. 500 millió euró) lehet, de az azt kidolgozó tudósok szerint teljes mértékben megvalósítható a jelenlegi technológiákkal - írja a Jediót Ahronót. (Index, MTI)
