Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-19 / 165. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 19. www.ujszo.com Horváth Géza szerint volt itt egy szlovákiai magyar zeneszerző, akinek a műveinek helyet kell kapniuk az egyetemes magyar zenekultúrában Lesz-e Szíjjártó-reneszánsz? Ha megéri, Szíjjártó Jenő ezen a héten, július 17-én ünnepelte volna 95. születésnapját. Mivel a zeneszerző a hazai magyar kórusmozgalom fel- támasztására tette fel az életét, ez az évforduló jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, mi teljesült abból, amiért annyit küzdött. Kérdéseinkre Horváth Géza pedagógus, karnagy, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának krónikása válaszolt. VOJTEK KATALIN Úgy tűnik, hosszú szünet után kezdik ismét felfedezni Szíjjártó Jenő kórusműveit, vannak, akik egyenesen egy kibontakozóban levő Szíjjár- tó-reneszánszról beszélnek. Mint gyakorló karnagy, aki sok énekkarral tart kapcsolatot, ön is így látja? Határozottan. Persze, ez nem egy gyors folyamat. Még akkor indult, amikor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (a továbbiakban: tanítókórus) Sapszon Ferenc volt a karnagya, és a Magyar Rádió stúdiójában felvettünk öt Szíjjártó-művet. Aztán folytatódott és azóta is folytatódik Sapszon utódjával, a szintén magyarországi Tóth Árpáddal, aki nagy érdeklődéssel fordult Szíjjártó művei felé. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy szélesebb körben kezdik megismerni őket. Persze azelőtt is énekelték Szíjjártó kórusait, például a zsé- rei női kar, amelynek rendszeresen szerepeltek a műsorán, de ennyire intenzíven csak 4-5 éve ébredt fel az érdeklődés Szíjjártó munkássága és életműve iránt. Tóth Árpád hogyan szerzett tudomást Szíjjártó műveiről? Valószínűleg a kezébe kerültek a kották. Indíttatást adhatott számára az is, hogy 2007- ben a Csemadok Művelődési Intézete megjelentette Szíjjártó kórusgyűjteményét. A döntő mozzanat mégis az lehetett, amikor behatóan kezdte tanulmányozni azokat a műveket, amelyeket a tanítókórus a műsorára tűzött. Akkor fedezhette fel bennük azt a 21. szá- zadiságot, amelyet a zeneszerző életében sokan nem vettek észre. 21. századiság? Ennyire előremutató zeneszerző volt Szíjjártó Jenő? Igen, az volt. Aki egyszer egy nagyszerű művet ír, de a saját kora nem értékeli, bízik abban, hogy majd a jövő nemzedékek értékelni fogják. így volt ez Szíjjártó esetében is. Nem véletlen, hogy amikor két évvel a halála előtt felajánlotta a Szlovák Rádió, hogy felveszi néhány művét, akkor ő a Békét akarunkat és a Dénes György versére komponált Csallóközt választotta. Ez az utóbbi egy rendkívül nehéz mű, Szíjjártó annak idején a Jarábik Imre vezette dunaszer- dahelyi kórusnak ajánlotta. Lehet, hogy nekik sikerült elénekelni, de biztos, hogy egy mai amatőr kórus nem vállalkozna rá. Bár nem könnyen, de a tanítókórus megtanulta. Rengeteg szépség van benne, és érezni, hogy ez valóban egy 21. századi mű, szerzője nem a saját korának írta. A mai hallgatóság érzékeli ezt a szépségét, tudja értékelni? A mai közönség már megszokta ezeket a 20. század végi harmóniákat. Egy másik konkrét példát is mondanék. Az anyai szó című művét Szíjjártó a tanítókórusnak írta, de az még nem volt olyan színvonalon, hogy előadhatta volna, ezért nem sikerült felvenni a rádióban sem. Ott énekeltem a kórusban, tudom, hogy akkor nem érzékeltük a zenei nagyszerűségét. Vagy két éve felvettük CD-re, és már egészen másképpen hatott ránk ez a gyönyörű mű. Igaz, hogy megtanulni, elénekelni ma sem könnyű. Biztos, hogy én a zselízi kórus számára nem merném választani, mert rengeteg próbát és kottaolvasó embert igényel. Viszont a tanítókórusban nagyon sok kottaolvasó karnagy, -zenész van, akik kellő türelemmel ilyen nehéz műveket is meg tudnak tanulni, és most már nagy élvezettel énekeljük. A magyarországi kórusok magasabb szinten állnak, tagjaik még a Kodály-módszerrel tanultak, számukra nem jelentene akkora nehézséget a betanulása. Van erre esély? Biztos, hogy van, mert nagyon sok kórushoz eljutott Az anyai szó című kórusgyűjtemény. Tudom, hogy magyarországi kórusok is énekelnek Szíj- jártó-műveket. Az biztos, hogy nem eleget. Javítana a helyzeten, ha sikerülne elérni, hogy Szíjjártó megkapja a Magyar Örökség Díjat, és ezáltal bekerülne a köztudatba.Ha valaki, ő nagyon megérdemelné. A díj felhívná a karnagyok és zenészek figyelmét arra, hogy volt itt egy szlovákiai magyar zeneszerző, és a műveinek helyet kell kapniuk az egyetemes magyar zenekultúrában, tehát elő kellene adni őket. Mert tényleg vannak olyan kórusművei, amelyeket a mi kórusaink nem tudnak előadni. Gondolok itt például a Csontos Vilmos versére írt, csodálatos Balladára. Nagyon nagy bűn, hogy ezt alig éneklik. Úgy tudom, a peredi kórus valamikor a műsorán tartotta, és a Szlovák Madrigalis- ták Ladislav Holásek vezette női kara felvette. A magyarországi női karok közül sok el tudná énekelni. Úgy tudom, hogy Szíjjártó szokatlanul sok instrukciót írt a kórusműveihez. Azért tette, mert tudatában volt a nehézségüknek? Nem hiszem, mert instrukciók vannak olyan művek mellett is, mint például az Öt kurta kórus, amely nem tartozik az igényesebbek közé. Néha az instrukciók olyanok, mintha a zeneszerző már előre tudta volna, miként fogják félreértelmezni ezt vagy azt a részt, és figyel„ Az instrukciói olyanok, mintha előre tudta volna, miként fogják félreértelmezni ezt vagy azt a részt." meztet, hogy nem úgy kell. Érdemes elolvasni Tóth Árpád Mert törvény az anyai szó című, Szíjjártóról írt tanulmánykötetét, melynek legérdekesebb, legfontosabb része az, ahol a műveket elemzi. Itt kitér arra, miként értelmezte maga Szíjjártó a műveit, és ez épp ezekből az instrukciókból olvasható ki. Emlékszem, annak idején mindig mindent beírtam a kottába, amit Vass Lajos vagy Szíjjártó mondott a művekről. Nem biztos, hogy a kóruskötetbe minden úgy került be, ahogy a zeneszerző utólag kijavította, esetleg Vass kérésére megváltoztatta, hogy könnyebben énekelhető legyen. Hogyan lehetséges, hogy Tóth Árpád előtt soha senld sem vállalkozott Szlovákiában arra, hogy komolyan elemezze Szíjjártó műveit? Nehéz erre válaszolni, de valószínűleg nem volt erre alkalmas ember. Az biztos, hogy olyan alaposan, mint Tóth Árpád, kevesen tudtak volna ilyen tanulmánykötetet megírni. Jó lenne, ha minél többen elolvasnák. 2011-ben ön Zselízen Szíj- jártó-kórusfesztivált szervezett. Nem azzal a szándékkal indult ez a rendezvény, hogy szabályos időközökben ismétlődni fog? A terv ez volt, de a megrendezés már akkor is anyagi nehézségekbe ütközött. Egyedüli komoly támogatónk Nagy Ilona, Szíjjártó özvegye volt, aki komoly összeggel járult hozzá, hogy egy CD is megjelenhessen. Nagyszerű fesztivál volt. A történetéhez tartozik, hogy Szíjjártó volt az, aki feltámasztotta a szlovákiai magyar kórusmozgalmat a halottaiból. A háború után eltűntek a karnagyok, sokat kitelepítettek, a kántortanítók nem dolgozhattak, márpedig karnagy nélkül nincs kórus. Karnagyképzésre volt szükség. Szíjjártó és a segítői, mint Vi- czay Pál, azt mondták, kellene egy kórusfesztivál. Először 1958-ban sikerült Zselízen összehozni, de kevés kórus vett rajta részt. Három évvel később, 1961. júniusában szervezték meg az első országos énekkari fesztivált 1200 énekessel. Hatalmas rendezvény volt, 15 ezer főnyi közönséggel. A 2011-es kórusfesztivállal arra a hatalmas munkára akartuk felhívni a figyelmet, amelyet Szíjjártó a kórusmozgalom terén kifejtett. Neki magának is meghatározó élménye volt a fesztivál, mert így nyilatkozott róla 1985-ben Szíjjártó Jenő (1919-1986) élete és munkássága Szíjjártó Jenő 1941-től a Pozsonyi Konzervatórium zeneszerzés szakán tanult Alexander Moyzesnél. 1943-tól két évig ösztöndíjjal Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait - többek között Visky Jánosnál, Dit- rói-Csiba Józsefnél és Kodály Zoltánnál. 1948-ban a Pozsonyi Konzervatóriumban Kornel Schimplnél folytatott tanulmányokat karmester szakon. 1951-ben szerzett diplomát karmester szakon, majd a Csehszlovák Rádió zenei rendezője lett. Az 1953-ban megalakult Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) karmesterének kérték fel, majd az együttes művészeti vezetője lett. 1954-ben indult első népdalgyűjtő útjára a Zo- bor-vidékre, ahol az évek során összesen 11 magyar községből 280 dallamot gyűjtött. 1956-ban visszatért a Csehszlovák Rádióba, ahol nyugdíjba vonulásáig zenei rendezőként dolgozik. Közben karvezetői tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett. Megszülettek első népdalfeldolgozásai. A Csemadok égisze alatt 1958-ban Viczay Pállal Országos Magyar Énekkari Fesztivált szervezett Zselízen - 1961-től a seregszemlét rendszeresen megrendezték. 1964 őszén elsősorban Szíjjártó Jenő fáradozásainak köszönhetően megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, mai nevén Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. 1969-ben rendezték meg az első Kodály Napokat Galán- tán, mely azóta is a felvidéki magyar felnőtt énekkari mozgalom legnagyobb ünnepe. Szíjjártó Jenő haláláig minden alkalommal a kórusverseny zsűrielnöke és az összkar karmestere volt. (ú) Horváth Géza: „Arra biztatok mindenkit, akinek kamagyi ambíciói vannak, hogy lépjen be a tanítókórusba" (Toldi Marián felvétele) Kövesdi Jánosnak: „Amit legnagyobb sikerként tartok nyilván, nem is a professzionális jellegű és előadóművészi szempontból magasabb kategóriájú akciók egyike, hanem az 1961- es zselízi énekkari fesztivál záró összkórusa. Erre az alkalomra írtam Weöres Sándor versére a Békét akarunk című kórusművet gyermek- és vegyeskarra. Amilyen forró légkört képes volt az a hatszáz gyermekből és ugyanannyi felnőttből álló kórus előidézni, azt igazán nehéz leírni.” Kár, hogy ezt a művét nem éneklik, bár ennek megvan a magyarázata. Az egyik, hogy sok énekest igényel, a másik, hogy a szövege nagyon is a szocializmus korát idézi. De zeneileg remekmű. Az a nagy álmom, hogy ha majd Zselízen lesz következő Szíjjártó-fesztivál-már ha összejön rá a pénz -, akkor előadnánk. Ha nem is 1200 énekessel, de legalább teljes komplexitásában, vegyes- és gyermekkarral, zenekarral. Ez lenne az igazi. Hogy áll ma a szlovákiai magyar kórusmozgalom? Nehéz erre általánosságban válaszolni. Úgy érzem, egyre kevesebb az anyagi támogatás. Zselízen úgy vagyunk, hogy a 30 éves jubileumunkat nem tudtuk megtartani. Persze, van, aki több pénzt tud szerezni, az anyagiak szempontjából nagyon vegyes a kép. Hogy fejlődik-e a kórusmozgalom, arra nagyon jó példa a Kodály Napok, ahol történt előrelépés, magasabb színvonalú volt, mint a korábbi rendezvény. Nagyon kíváncsi vagyok a következő Csengő Énekszóra, a gyermek- és ifjúsági kórusok fesztiváljára, mert már a legutóbbin csökkent a kórusok száma az előző évekhez képest. A gyermekkórusoknál nagyon rossz a helyzet. Addig volt jó, amíg választható tantárgyként lehetett a karéneket az iskolákban tanítani. Most, amikor az énekkarok szakkörként működnek, egyre kevesebb az érdeklődő. Ez később visszaüthet a felnőtt kórusoknál, amelyek eleve a gyermekkórusokból építkeznek. Mi teljesült Szíjjártó elképzeléseiből a karnagyképzés terén? Az ő elképzelése szerint a tanítókórust azért kellett létrehozni, hogy a leendő karnagyoknak legyen egy műhelyük, ahol gyakorolhatnák. Miután egy-két próba után távoznia kellett - a fő ok az volt, hogy az akkori hatalom szerette volna, ha jelentget a kórustagokról, amit ő megtagadott -, Vass Lajos került a kórus élére. Nem pontosén abban a formában, ahogy azt Szíjjártó elképzelte, de az ő idejében is folyt a karnagyképzés. 1978-ban léptem be a kórusba, és Vass Lajos már 1979 őszén azt mondta, nézzem meg ezt és ezt a művet, szeretné, ha vezényelném. Akiben észrevette a tehetséget, az érdeklődést, azt megbízta egy-két mű vezénylésével. Belőlem így lett karnagy. Sokan hiszik azt, hogy Vass és Szíjjártó között ellentét volt. Pedig Vass Lajos nagyon tisztelte Szíjjártót, és nekem gyakran emlegette, hogy a karnagyképzés Szíjjártó gondolata volt, amit folytatni kell. Ma is folyik a kóruson belül. Rengeteget lehet tanulni abból, ahogy Józsa Mónika és Tóth Árpád beszél a művekről, elemzi őket, elmondja, milyen hibáktól kell óvakodni. Hogyan kell egy kórusban jól énekelni, mi az, hogy minőségi munka, hogyan kell értelmezni a fegyelmet a kórusmunkában - ez és sok más sehol sem tanulható meg olyan jól, mint a tanítókórusban. Ezért arra biztatok mindenkit, akinek karnagyi ambíciói vannak, hogy lépjen be a tanítókórusba, ahol ez a Szíjjártó Jenő által megálmodott munka magas szinten folyik.
