Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-19 / 165. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 19. Pálfi György: „Most vagyok egészséges, most vagyok abban a korban, amikor ezeket a filmeket tolhatnám, mégsem engedik, hogy dolgozhassak..." Tripla győzelme után jöhetne végre a Toldi Két hivatalos díjához bonuszt is kapott Pálfi György Karlovy Vary idei fesztiválján. Egészen pontosan: sorrendben elsőként a csaknem ezerkétszáz mozit tömörítő Europa Cinemas hálózat elismerését vehette át, amely megkönnyíti új filmje, a Szabadesés európai forgalmazását. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Szabadesés merészségét és újszerűségét dicsérő zsűri döntését lelkes felkiáltással fogadta a rendező: „Éljen a független filmkészítés!” Történt mindez délután háromkor, és pár órával később, a fesztivál esti gáláján már a legjobb rendező díját és a zsűri különdíját vehette át a filmjéért, amelyet a dél-koreai Csondzsu fesztiváljától kapott százezer dollárból forgatott. Tripla győzelem egy helyen - ez még egy eredeti tehetségű, világszerte elismert filmrendezővel is ritkán történik meg. Nem ismerek magyar filmrendezőt, aki nem Cannes-t részesítené előnyben Európa több A kategóriás fesztiváljával szemben. Az ön fesztivállistáján hol szerepel Karlovy Vary? Megértem a kollégáimat. Mindenki a lehető legnagyobb felületen akarja érvényesíteni a filmjét, és a lehető legtöbb nézőhöz szeretné eljuttatni. Cannes a legnagyobb és leghatékonyabb fesztivál. Ha oda elkerül egy film, azt nagy eséllyel megveszi egy nemzetközi forgalmazó, és ha még nyer is, akkor biztosan. Karlovy Vary ugyanezt nem tudja biztosítani, hiszen egy szocialista blokkban nőtt fel, ami rányomja a bélyegét a rendezvényre. Cannes az elmúlt évtizedekben olyan szintre tudott felemelkedni, ahonnan a mai napig nem tud leesni, noha mindent megtesz érte - a filmek színvonalát tekintve. Karlovy Vary sokkal zártabb, jóval szigorúbb, ideológiailag vezérelt fesztivál volt. Ezért sem tud ma cannes-i méreteket ölteni. De nem is kell, Karlovy Vary isteni fesztivál, én nagyon szeretem. A hangulata is sokkal jobb, mint Cannes-nak, Karlovy Varyban tényleg lehet filmeket nézni, találkozni, beszélgetni. Cannes- ban csak üzlet van. Mindenki, akivel társalogsz, csak azt lesi, ki áll a hátad mögött, aki fontosabb nálad, mert akkor azt el kell kapni. És azt veszed észre, hogy senki nem néz a szemedbe, nyugodtan senkivel nem tudsz egy mondatot váltani, hiszen egyetlen perce van rád, mert ha elszalasztja az üzletet, vége. Karlovy Vary gyönyörűséges fesztivál. Szép a dizájnja, nagyon ki van találva, viccesek a fesztiválklipek, jó a körítés, és ez mind passzol is a városhoz. S ha már a Toldi megfilmesítésére készül, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Arany János többször is kúráltatta magát Karlovy Varyban, és van is egy része a műnek, amely itt játszódik. Nem tudom szó szerint idézni az egészet, de a sztorit vázolhatom. Károly császárral megy Toldi, és lelövik a szarvast, és ott, ahol a meleg forrás tör fel a fölből, Károly megalapítja Karlsbadot. Engem a lehetőség fogott meg a Toldiban. Amikor eljutottam oda, hogy szeretnék nyitni a közönség felé, és olyan filmeket készíteni, amelyek szélesebb nézőréteget vonzanak, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban milyen filmeket néztem. Ugyanis nem Godard és nem Tarkovszkij alkotásain nőttem fel. Amikor én voltam gyerek, már az Egri csillagok is régi filmnek számított. Én az amerikai, új hollywoodi filmekért rajongtam. A Cápáért, az Indiana Jonesért, az Excaliburért. Ezek profi módon elkészített, nagyon jó történetek, jelentős akciókkal. Most pedig eljutottam oda, hogy én is ilyen filmet akarok rendezni. Egy kardozós, szerelmes, romantikus filmet. Elgondolkoztam ugyanis azon, hogy nekünk, magyaroknak milyenek a hőseink. Toldi pozitív hős? Nem úgy él az emlékeimben. Megosztó. Arany János gyönyörűen, de ravaszul írta meg. Toldi érzelmes, hirtelen haragú, mások igazságát nem látó, csak a magáét képviselő, heves vérmérsékletű ember, aki meggondolatlanul követ el dolgokat. Minden politikai érdeknek híján van, és mégis gyilkológép. Erre használja a király. Ugyanakkor igazi, csupaszív csávó, aki azt hiszi, hogy amit tesz, az helyes. Olykor a királyt és a szerelmét is magára haragítja. Ragyogó érzés felfedezni a szövegben az összekacsintásokat, a hihetetlen tehetséget, amellyel Arany arra tekeri a dolgokat, amerre akarja, az olvasó pedig megy vele, követi. Mi szeretnénk egy olyan hatású filmet készíteni, mint az Egri csillagok, de egészen másféle filmnyelvet használni. Hogy ha a gyerek elkezdi mondani az iskolában, hogy miről szól a Toldi, a tanár vegye észre, hogy nem olvasta a könyvet, de látta a filmet. A lehetőség alatt pedig azt értem, hogy a zsáner speciálisan magyar tud lenni, bár a világban már kialakult az akció-, a romantikus és a kalandfilm sajátos keveréke. Úgy szeretném ezt a filmet megcsinálni, ahogy Már- quez írt. Nagyon kolumbiaiak a regényei, és mégis univerzálisak. Tudja már, kinek adja a címszerepet? Egy éve még tudtam, ma már újra kellene nézni az összes színészt. Elölről kell kezdeni mindent. Egy internetes portálon méghozzá nagyon bátran el is mondta részletesen, hogy miért Eljutottunk ugyanis oda, hogy már nincs mit veszteni. „Andy Vájná kialakította azt a rendszert, ami elől tizenkét évesen, 1956-ban elmenekült az országból” - nyilatkozta a Magyar Nemzeti Filmalapot felügyelő kormánybiztosról. Sajnos, ez így van. „Lett egy kézi irányítású vállalat, ahová megjött a külföldön szocializálódott multi, és nem nagyon érdekli, hogy milyen közegben van, kik az alkotók, és milyenek a tradíciók, csak a vállalat, az ipar épüljön... El tudta intézni, hogy a hatoslottó nyereségét az állam filmre fordítsa, ami nagy fegyvertény... de ennek csak a töredékét fordítják filmre.” A fennmaradó részt mire? Vájná azt mondja, a bankban a pénz. Nem tudom, mire gyűjtenek. Bizalmatlanságnak tartja Andy Vájná részéről, hogy a Toldi látványos harci jeleneteit amerikai szakemberre akarja bízni? Ebben a kérdésben nekem csak feltételezéseim lehetnek. Úgy érzi, nincs szüksége amerikai kaszkadőrkoordinátorra, hiszen rendezőként ön is le tud vezényelni mindenfélejelenetet? Nem, nem, sőt! Nem az a probléma, hogy külföldi szakember irányítja az akciókat vagy sem. Az a probléma, hogy a Filmalap és köztem nincs párbeszéd, miközben két óra alatt mindent megbeszélhetnénk. Közben minden feltételt, amit a Filmalap eddig kért tőlem, maximálisan teljesítettem. Eredmény helyett azonban mindig egy újabb feltétel következett. Sarokba szorították? Nem mondanám. Csak négy éve tolok valamit, és nincs kommunikáció. Megkérdezték a fesztiválon, Karlovy Varyban, hogy mennék-e ősszel Norvégiába, Lengyelországba, Chicagóba. Bejárhatnám a fél világot, ha nincs a Toldi. Három éve nem tudok két hónapot előre tervezni, mert bármikor szólhatnak, hogy indulhat a film. Ebből az állapotból szeretnék kilépni végre - akárhogyan. Tudom, hogy nagy felelősség csaknem kétmilliárd forintot odaadni, bár ha minden évben csináltam volna egy filmet, pont ennyit költők el négy filmre. De meg kell felelnem egy bürokratikus folyamatnak, amely semmibe veszi az alkotókat. Tehát nem csak engem. Nem érzem azt, hogy ki vagyok pécézve, vagy hogy Pálfi Gyurit utálják. A Szabadesés persze a Filmalap támogatása nélkül jött létre. Még a kötelező, húszszázalékos támogatást sem kapta meg, ami törvényileg minden filmnek, még a nálunk forgó külföldi produkcióknak is kijár. Közben magyar munka van a filmben. Magyar szakemberek, magyar színészek, magyar közreműködők raktak bele mindent azért, hogy a film elkészülhessen. Az a baj, hogy homokozóban vagyunk, és van egy csomó ember, akit el sem visznek oda. Én ott lehetek, de most azt érzem, szétrúgták a váramat, amit felépítettem. Én már szóba álltam az amerikai szakemberrel is. Tudnék vele dolgozni, csak arra gondoltam, hogy a Filmalapnak nem dolga a stábok belső működésébe beleszólni. Amerikában ráadásul több filmstúdió versenyez egymással. Ha az egyikből kirúgnak, a másikban még meg tudod csinálni a filmet, hiszen ők épp azokat vadásszák le, akik a másik oldalon nem kellenek. De még a szocializmusban is, ahol kézi vezérlés volt, négy stúdió működött. Nálunk most egy csatorna van, és rosszabb a helyzet, mint volt. Ha nekik valami nem tetszik, nincs tovább. Egy alkotó élete itt meg is törhet. Az én energiáimat már úgy leszívták, hogy egyre gyakrabban kérdezem magamtól: kell még nekem egyáltalán filmet csinálnom? Az elmúlt három év alatt ez többször is megfordult a fejemben. Abba kellene hagynom. De mi legyek? Tűzoltó? Juhász? Katona? Ezt tanultam tizenkét éves koromtól, ennél jobban semmilyen más szakmához nem értek. Mások is tudják, hogy ezt a szakmát viszont felsőfokon űzi. Úgy látszik, ez is kevés. Felajánlom a képességeimet, és nem tartanak rá igényt. Pedig most vagyok egészséges, most vagyok abban a korban, amikor ezeket a filmeket tolhatnám, a díjak, a visszajelzések az országnak is elismerést jelentenek, mégsem engedik, hogy dolgozhassak. Pár száz kilométerre Budapesttől, egy más perspektívában sokkal fontosabbnak érezheti magát. Karlovy Vary fesztiválját úgy élem meg, akár egy filmes Európa- vagy világbajnokságot. „Láttad az izlandi filmet? - kérdezik. - És a grúzt, a franciát?” Karlovy Varyban nemzeti lobogók vannak, és hiába a dél-koreai pénz, a francia támogatás, a Szabadesés magyar film. És én ezt a szolgálatomat ajánlom fel otthon, de nem akaiják használni. A Szabadesés teljesen más szisztémában készült, mint a korábbi munkáim. Azt mondták, tessék a pénz, csinálj belőle valamit! Megélt már hasonló helyzetet? Első filmemhez, a Hukkléhoz nagyon nehéz volt pénzt szerezni, de azzal aztán, amit kaptunk, azt csináltam, amit akartam. Régen volt a filmnek egy hosszú előkészítési szakasza. A Szabadesésben az volt a gyönyörűség, hogy a nulláról lehetett elindulni. Feleségemmel, Ruttkay Zsófi forgatókönyvíróval minden este próbáltuk összerakni, hogy mi legyen. Eldobni nem akartuk a lehetőséget, hiszen erre vártunk. Nekem ez a váratlan ajándék isteni útmutatás volt. Hat napja ültem a sarokban, és arra gondoltam, mi mást csinálhatnék. Négy forgatókönyvet írtam, és egyikből sem lett semmi. Oké, van ilyen! De négyszer egymás után? Ez már frusztrált. Egyszer csak jöttek a dél-koreaiak, hogy itt a pénz, csinálj egy filmet! Nagy élmény volt. Novembertől áprilisig el is készültünk, meglett a vetíthető kópia. A Filmalapnak fél évig tart egy döntés meghozása. Mi az alatt megírtuk és leforgattuk a filmet. Erre mindenki képes, akinek ez fontos. Csak kicsit visszás a helyzet. Koreai pénzből forgattunk magyar filmet. Megírták a szituációkat, és már hívták is a színészeket? Molnár Piroskával már a Taxidermiában is dolgoztam, nagyon vártam az újabb lehetőséget. Nagy Zsolttal már régóta akartam forgatni. Tényleg szerette a szerepét. Jött, elolvasta, és rögtön próbált, ahogy kellett. Hegedűs D. Géza a Taxidermia- beli karaktert viszi tovább a Szabadesésben. A nőgyógyászt. Minden színész előtt feldobtuk a témát, amit kitaláltunk egy-egy szobára, és azon belül kezdtünk el velük ötletelni. A beszélgetéseket aztán forgatókönyv formájában rögzítettük Zsófival. Minden jelenetre volt három napunk, és mire eljutottunk a forgatásig, nyolcvanoldalas lett a forgatókönyvünk. Ahány lakás, annyiféle zsáner. Minden egyes szobában különböző munkamódszert fejlesztettünk ki. Külön felvételi stílust. Fél napot próbáltunk a díszletben, aztán a színészek hússzor elővezették a jelenetet, és mi húsz helyről próbáltuk felvenni, ide-oda tekergetve a kamerát. Színházi rendezésre nem gondolt még? Kollégái, Szász János, Hajdú Szabolcs, Mun- druczó Kornél már rég elindultak ezen az úton. Egyelőre nem úgy kelek, hogy Három nővér, és már holnap. Pedig annyira az én életemről szól a darab! Egyszer ennek is eljön az ideje. Most még mindig filmekben, snittekben gondolkozom.
