Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-16 / 162. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 16. Vélemény És háttér 7 Meg kellene akadályozni az orosz állami cégek bevásárlását a szlovákiai energiapiacon Roszatom? Nyet! A máskor jelentéktelen dolgok miatt a nemzetbiztonsági tanácsot összehívó és a nemzeti érdekek védelméről papoló kormányfő hallgatásba burkolózik akkor, amikor egy orosz állami cég kétharmados részesedést vásárolhat a legnagyobb szlovák energetikai vállalatban. GÁL ZSOLT Kezdjük az alapoktól: Szlovákia függősége csaknem 100 százalékos Oroszországtól az energiahordozók (kőolaj, földgáz, nukleáris fűtőanyag) behozatalában. Az energiahordozókat kivétel nélkül olyan állami többségi tulajdonú cégektől (Gazprom, Rosznyeft, Roszatom) vesszük, amelyeket a Kreml gátlástalanul politikai fegyverként is használ, ha a helyzet úgy kívánja (lásd az Ukrajna ellen évek óta zajló gázháború és a gázcsapok többszöri elzárása). Oroszország élén 1999 óta egy olyan ex-KGB-s áll, aki már (egyébként plágiumgyanús) disszertációját is az energetika politikai fel- használásáról írta (Vlagyimir Putyin: „A régió ásvány- és nyersanyagkincseinek stratégiai kezelése a kialakuló piaci viszonyok között”). Oroszország minden nemzetközi szabályt fölrúgva alapvető stratégiai változást idézett elő térségünkben azzal, hogy megszállta, majd Ukrajnától elszakította és magához csatolta a Krím félszigetet. Most a minden szempontból agresszomak minősülő ország többségi tulajdonában lévő Roszatom az egyik vevőjelölt a Szlovák Elektromos Művek (SE) 66 százalékos tulajdonrészére, amelyet az eladósodott tulajdonos (az olasz Énei) áruba bocsátana. A legnagyobb szlovák energetikai vállalatban kétharmados tulajdont szerezhet egy orosz állami cég - a Krím után mi ez, ha minimum nem közvetlen nemzetbiztonsági és stratégiai fenyegetés? Csak hab a tortán, de azt sem lehet kizárni, hogy a második legnagyobb energetikai vállalatban (a Szlovák Gázmüvekben - SPP) meglévő 49%-os, de többségi menedzsment jogokat biztosító részesedését a szlovák J&T pénzügyi csoport épp az orosz Gazpromnak, a Kreml leghatékonyabb politikai fegyverének adja el. A máskor a nemzed érdekeket melldöngetve védelmező kormány pedig hallgat. Normális országban (és nem csak az oroszokkal hagyományosan rossz viszonyt „ápoló” Lengyelországban vagy Romániában) az lenne az alap, hogy a kormány deklarálja: azok után, ami Ukrajnában történt, az orosz állami vállalatok nem kívánatos vevőjelöltek energetikai vállalatainkban, és intenzíven dolgozunk egy olyan jogszabályon, amely kizárja tulajdonszerzésüket, mert ez szerintünk komoly nemzet- biztonságikockázatokatjelent. De alighanem túl sokat várunk attól a politikai és gazdasági elitünktől (az elit szót a betöltött pozíciók alapján értve), amelyben nyüzsögnek a volt kommunisták, StB-ügynökök, hogy meg ne feledkezzünk a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében (MGIMO) végzettekről (például a külügyminiszter, a volt uniós biztos, a legnagyobb pénzügyi csoport vezetői stb.). Ok mondjanak nemet az oroszoknak? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Lehet, hogy nem vagyok a donhuanok Adonisza, kicsikém, de három fizetett politikai funkcióm van! (Peter Gossónyi rajza) Nem az argentin labdarúgók döntőbeli veresége az igazán fájó, hanem ami most vár az országra Most van csak miért sírnia Argentínának ÖSSZEFOGLALÓ Az argentin szurkolók nehezen emésztették meg, hogy futballcsapatuk vereséget szenvedett Németországtól, így csak az ezüstérmet akaszthatták Messi- ék nyakába. Buenos Airesben a szurkolók összecsaptak a rendőrökkel, gumilövedékeket és vízágyút is be kellett vetni. Nem kizárt, hogy a drukkerek a kudarc feletti bánatuk mellett a világbajnokság idején elfojtott elkeseredésüket is levezették. A 20. század első felében a világ legfejlettebb államai közé tartozott Argentínának napjainkban milliárdokra volna szüksége ahhoz, hogy elkerülje az újabb pénzügyi összeomlást. A halálos áldozatokkal járó zavargásokba torkolló, kivándorlási hullámot kiváltó, belpolitikai káoszt okozó 2001-2002- es államcsőd rettentő terhét máig cipeli Dél-Amerika második legnagyobb gazdasága. A közel 100 milliárd dolláros külföldi adósság törlesztését megtagadó ország a gazdaságtörténet legnagyobb államcsődjét produkálta, és azóta is voltaképpen vergődik, mivel a nemzetközi pénzügyi források bezárultak előtte. Buenos Aires a névérték alig felén átütemezett adósságát a saját jegybanki tartalékaiból finanszírozza, így a tartalékok is fokozatosan elolvadtak. Egyébként a kormány előszeretettel nevezi „keselyűloiek” a hitelezőit, és már többször előfordult, hogy megtagadta a fizetést. Cristina Femández de Kirchner, Argentína államfője tegnap bevallotta, egyeden vb-mérkő- zést sem látott. Az elhunyt férjétől az elnöki posztot „megörök- lő” Kirchner azonban ennél merészebb húzásokra is képes: 2008-ban egyetlen tollvonással államosította a magánnyugdíjpénztárakat, az általukkezelt24 milliárd dollárt átcsoportosította a költségvetésbe, ám ez sem segített. Emellett hogy megfékezzék a tőkekiáramlást az országból, a kormány kötelezővé tette, hogy aki dollárt akar vásárolni külföldi útjához, jelentkeznie kell az adóhatóságon, ahol végtelenül hosszú sorok várnak rá... Természetesen Buenos Aires harcban áll a Nemzetközivalutalappal (IMF) is, az utóbbi azzal vádolja az országot, hogy durván meghamisítja az inflációs adatokat. Az elszegényedett állam számára nemrégiben jött a feketeleves: június 16-án az amerikai Legfelsőbb Bíróság elutasította fellebbezését egy, az adósság nagyságából nem engedő amerikai befektetői csoporttal szemben. így 1,33 milliárd dollárt (plusz a kamatokat) kell kifizetni a hitelezőknek július 30-ig. Argentínát komoly veszély, esetieg államcsőd is fenyegeti, ha nem lesz megegyezés. Vagyis ez az igazi tragédia, nem az elbukott döntő, (shz) KOMMENTAR Ami nem megy MARIÁN LEŠKO Húsz hónappal a következő parlamenti választások előtt a kormányfő csak két miniszterét cserélte le a tizenöt tagú kormányban. Ez annak a jele, hogy komolyabb változásokmár nem várhatók a kormány személyi összetételében és munkájában, és ezt támasztja alá az is, hogy kik ültek a távozók helyére. Čaplovič két év alatt képtelen volt elérni, hogy a kormány elfogadja az oktatásügy átfogó reformtervezetét, most pedig egy olyan ember váltja, aki soha életében nem foglalkozott az oktatásüggyel. Pellegrini az első Fico-kormány idején parlamenti képviselő volt, speciális feladatkörrel. Módosító javaslatokat kellett a törvénytervezetekbe ékelnie - olyan változásokról volt szó, amit az egyes szakminiszterek akartak elérni, de nem kormányjavaslatként kerültek a parlament elé, hogy megkerüljék a véleményeztetési eljárásokat. Bár már eltelt négy év, Pellegrini módosítgatásai máig legendásak. Az utóbbi két évben pénzügyminisztériumi államtitkár volt, de most alelnöki széket kapott a Smerben, és hozzá egy saját minisztériumot. Rögtön átszervezést jelentett be, mert „nem látja a világos hierarchiát a tárcánál”, és persze menedzserként javíthat a gépezet működésén, ám szinte kizárt, hogy valami komolyabb dolog történne magával az oktatásüggyel. Tomáš Malatinský gazdasági miniszter lecserélését Pavol Pav- lisra úgy taglalták a szakkommentátorok, hogy egy párton kívüli vállalkozót vált egy vállalkozó, aki már2006 óta a Smer mezében feszít. Ő folytatni kívánja elődje munkáját: külföldi befektetőket akar szerezni. A módszerei azonban mások. Míg Malatinský elzárkózott attól, hogy a befektető a Jaslovské Bo- hunice-i új atomerőmű megépítése esetén garantált felvásárlási áron adja majd az áramot az országnak (ami jóval magasabb lehet a piaci árnál), Pavlis nem lát ebben problémát, ha „az uniós normákkal összeegyeztethető a szerződés”. Garantált ár esetén pedig az orosz Roszatom lehet az új befektető. Juraj Javorský gazdasági elemző emiatt máris az „orosz gazdasági befolyás miniszterének” nevezte Pavlist. A kormányfő eredetileg azt hangoztatta, hogy számos állam- titkári poszton is változás lesz. Öt-hét személycseréről pusmogtak a háttérben, ám a vakáció előtti utolsó kormányülésen egyetlen új államtitkár kinevezését jelentették be. A gazdasági minisztériumba kerül a kormányfő korábbi befektetői tanácsadója, Rastislav Chovanec. A következő kormányülés csak augusztus 20-án lesz, s a Smer addig keresgélheti azt, amije nincs: megfelelő jelölteket, akikkel legalább az a halo- vány látszat kelthető, hogy valamiféle lökést adnak a kormányzásnak. Ahogy Zdenka Predná énekli: Ha nem akarod, úgyis megérted - ami nem megy, az nem megy. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Húsz éve érett a pofon A lengyel külügy feljelentést tett Janusz Korwin-Mik- ke, a radikális Új Jobboldali Kongresszus (KNP) elnöke, EP-képviselő ellen, amiért a minisztériumban pofon vágta Michal Boni volt közigazgatási minisztert, a kormányzó Polgári Platform (PO) EP- képviselőjét. Az incidens a lengyel EP-képviselők találkozóján történt. A 71 éves veterán politikus azért pofozta fel a volt minisztert, mert 1992-ben a parlamentben sértegette őt, miután az átvilágítási törvény elfogadását sürgette. „Idiótának, bolondnak nevezett, amiért meggyanúsítottam, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Később bevallotta, hogy valóban ügynök volt, de nem kért tőlem bocsánatot. Ezért úgy döntöttem, ha találkozom vele, lekeverek neki egyet” -jelentette ki Korwin-Mikke a Do Rze- czy című hetilapnak. Hangsúlyozta, a pofont diszkréten adta, ám Boni az esetet a nyilvánosság elé tárta. „Már sajnálom, hogy nem köptem le” - mondta Korwin-Mikke. Az incidens után Radoslaw Sikor- ski kijelentette, hogy amíg ő a külügyminiszter, Korwin- Mikke nem teheti be a lábát a minisztériumba. Boni 2007- ben, amikor Donald Tusk miniszteri tárcát ajánlott neki, beismerte, hogy nyomás alatt 1985-ben együttműködési nyilatkozatot írt alá a kommunista titkosszolgálattal, de azt állította, hogy tényleges együttműködést nem folytatott, és nem ártott senkinek. Korwin-Mikke 22 évre a politika peremére szorult, de az idei EP-választásokon meglepetésre a harmadik helyen végzett euroszkeptikus pártjával. Hírhedtté vált az EÜ-t és a polgári demokráciát becsmérlő kijelentéseiről. A demokráciát „a többség zsarnokságaként” jellemezte, az Európai Parlamentről pedig azt mondta, az épületét el kellene adni és bordélyt berendezni benne. (MTI)
