Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-14 / 160. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér KOMMENTAR Titokzatos tervezet MOLNÁR NORBERT Kezd egyre kínosabbá válni a valójában nem is létező, pusztán lebegtetett autonómiatervezet. A Magyar Közösség Pártja a martosi fesztiválon kívánt előrukkolni valamiféle önrendelkezési tervezettel, de bemutatása elhalasztatott. Az MKP szerint az autonómia szó és a köré fonódott misztikum miatt hisztérikus reakciókra lehet számítani, ezért inkább később, egy nemzetközi sajtótájékoztatón mutatják be. Nem mintha egy nemzetközi sajtótájékoztató nem váltana ki hasonló hisztérikus reakciókat, tehát a tervezet bemutatásának elhalasztása teljesen érthetetlen. A történtekre csak két magyarázatot találhatunk. Az egyik, hogy nincs kész a koncepció, vagy ami készen van, nem állja meg a helyét. Ez esetben kissé felelőtlenség az autonómia szóval dobálózni a nagy nyilvánosság előtt. Mert - mint azt maga az MKP is kijelentette - a tartalom nélküli, puszta szóra is hisztérikus reakciók születnek. A másik magyarázat az lehet, hogy nagyon tudatosan halasztódik a koncepció bemutatása- legalább két évtizede. Nettó hergelés, tudatos hisztériakeltés. Mert ez mindenkinekjó valamire. Például arra, hogy racionálisan ne lehessen beszélgetni a kulturális vagy oktatási önrendelkezésről, de akár a gazdaságiról és a területiről sem, ha valakinek az igénye és az ízlése addig terjed. De mivel eddig a semmiről, csak egy üres szóról szólt a közbeszéd Szlovákiában, így az autonómiát mint valós célt kitűzők csak azt érték el, hogy elidegenítették a többségi közeget már a szó puszta említésével. Márpedig az is biztos, hogy ha kulturális és oktatási szempontból nem érünk el valamiféle önrendelkezést, és a magyarkérdéshez egyáltalán nem értő, iránta semmi affinitást nem mutató, sőt, inkább ellenszenvvel viseltető könyökvédős és szemellenzős bürokratákra hagyjuk kulturális értékeink és oktatási rendszerünk felügyeletét és működtetését, akkor lassan csak egy skanzen területi autonómiájáért küzdhetnek a koncepció nélküli hivatásos autonómiaharcosok. Lehetne beszélgetni arról, szüksége van-e a szlovákiai magyarságnak területi autonómiára vagy inkább kulturálisra, oktatásira, másmüyenre, de jelen helyzetben nincs miről vitázni, egyelőre a hergelés időszakában vagyunk. Két évtizede. S minél több lesz az érzelem a kérdésben, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy mindkét oldalon a nacionalizmuson élősködő politikusok játékszerévé válik a szó, s esélye se lesz megtelnie tartalommal. Belengetés, fröcsögés, fröcsögés, bejelentés, fröcsögés, stb. Ez a végkifejlet nem azoktól felelőtlenség, akik a priori ellenzik az autonómiát, hanem azokra nézve veszélyes, akiknek valamilyen formája mégiscsak fontos lenne. FIGYELŐ „Román-magyar átverés” Politikai szimpátiáik függvényében kommentálták a romániai lapok azt, hogy az RMDSZ nem lép ki a kormányból, csak elnöke, Kelemen Hunor mond le kormánytisztségeiről a kisebbségek európai polgári kezdeményezése körüli koalíciós vita következtében. A jobboldalhoz közel álló Hotnews.ro hírportál Egy román-magyar átverés címmel azt fejtegette, hogy Victor Ponta kormányfő és Kelemen Hunor csak nacionalista szavazói kedvéért játszotta el a „pofozkodást”, valójában fontosabb a hatalom. „Kelemen elérte a tudathasadásos állapot csúcsát, amikor egyedül vonul ellenzékbe, de az RMDSZ hatalmon marad. Miért csak ő nem tud egy kisebbségellenes kormányban dolgozni, és a többi magyar miért tud? Aztán meg miféle tekintélye van egy olyan vezetőnek, akit csapatai nem követnek?” - írta a portál. A kormányt gyakran bíráló Gandul azt írta, eddig az elegancia és következetesség példaképeiként lehetett tekinteni az RMDSZ politikusaira, de most az „RMDSZ-es tartás is elúszott”. Az RMDSZ- nek esze ágában sem volt otthagyni a húsosfazekat: Veres- tóy Attila szenátor már az állandó tanács ülése előtt világossá tette a szövetség álláspontját: „Hunor mehet, az ő baja, de mi maradunk”. Az RMDSZ-t gyakran bíráló Háromszék című lap Öngól című írása a lehető legszerencsétlenebb megoldásnak minősítette az RMDSZ döntését. „Kelemen Hunor ultimátumot adott, de csapdahelyzetbe került. Erőt akkor tudott volna felmutatni, ha kivezérli a szövetséget a kormányzásból.” Az RMDSZ politikáját következetesen helyeslő Új Magyar Szó Építő kompromisszum című elemzése szerint a kilépése nem vitte volna a előre a kisebbségvédelmi európai kezdeményezés ügyét, de megfosztotta volna a magyar érdekképviseletet a kormányzati eszközöktől. A kompromisszum lehetőséget teremt a munka folytatására. (MTI) ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 14. www.ujszo.com Hogyan működik a rakétákat bárányfelhőkké szelídítő izraeli rakétapajzs? A láthatatlan Vaskupola Izrael a Vaskupola rakétarendszerrel védi nagyobb lakott területeit a palesztin rakétatámadásoktól. A védelmi rendszer eddig 90 százalékos sikerrel működik. MTl-HÁTTÉR A Vaskupola csak olyan lövedékek ellen indít elfogórakétát, amelyek lakott területre esnének, a többit hagyják becsapódni. A védelmi rendszer elnevezése viszont azt sejteti, mintha védőburkot vonna a területek fölé. A gyakorlatban az ellenséges rakétákat veszi célba és egy elfogó rakétát indít. Minden ütegnek tűzvezető radarja van, amely azonosítja a célpontok röppályá- ját. A rendszer könnyen szállítható, csupán néhány óra szükséges az áttelepítéséhez. Az elfogó rakéta három méter hosszú, átmérője csupán 15 centiméter, súlya 90 kiló. A rakétafej nagy erejű robbanótöltete 11 kilós, hatótávolsága 4-től 70 ki- lométerigterjed. A Vaskupola minden időjárási körülmény között bevethető, egyidejűleg több rakéta elfogására képes, bár ilyen esetekben nem működik tökéletesen, ezért lőnek ki a palesztinok egyszerre több rakétát. Radar észleli az ellenséges rakéta indítását, a rendszer a rakéta pályáját továbbítja a központba. Az kiszámítja a támadórakétával történő ütközés előre látható helyét. Ha az adott területet meg kell védeni, ellenrakétát indít, s az olyan terület felett robban, ahol feltehetően nem okoz pusztítást. Az első üteget Izrael déli részén telepítették 2011-ben, akkor hetven százalékos sikerrel működött. Egy üteg ára 50 millió dollár, az elfogó rakéta legalább 62 ezer dollárba kerül. Számos ország érdeklődik a Vaskupola megvásárlása iránt, Dél-Korea és több európai NA- TO-tagország, továbbá az Egyesült Államok, amely idén 235 millió dollárral járult hozzá a rakétavédelmi rendszer fejlesztéséhez. Családi bunker minden kertben Szderót Izrael legveszélyeztetettebb helye, a Gázai övezet határától mindössze egy kilométerre fekszik. A városban hatezer beton óvóhelyet építettek öt év alatt a régi házakhoz, az újakat pedig eleve bunkerszobával adják át. De a tavaly átadott pályaudvar is bombabiztos. A táj idilli, kék az ég, a kékségét csak egy-egy felhőgomoly szakítja meg, amelyet a Vaskupola rakétáival felrobbantott gázai lövedékek hagynak maguk mögött. Háborús mementóként hosszú percekig lebegnek a kihalt utcák fölött. A házak szépek, rendezettek, teljesen átlagosak lennének, ha nem tűnne fel a zsebkendőnyi kertekben a rengeteg hatalmas betonkocka: a családi bunker. Bombabiztos játszótér Szderót a vüág „óvóhelyfővárosa”, félmilliárd sékelt (100 millió euró) kapott öt év alatt óvóhelyek építésére a kormánytól. A házakon alig vannak becsapódásnyomok, a helyiek azonnal helyreállítják a károkat, eltakarítják a romokat, és élnek tovább. Egy festékgyárba két hete két lövedék is becsapódott, s az épület azonnal lángra kapott a vegyszerek miatt. De már dolgoznak a még kormos falak között. A direkt károkat ugyan megtéríti a kormány, de a tulajdonosra hárul rengeteg járulékos költség, például akkor is fizetnie kell a dolgozókat, ha rommá lövik a gyárat. Szderótban különös gonddal foglalkoznak a gyerekekkel. A városnak kiválóan felszerelt, mégis szívszorító bunker-játszótere van, ahol egyszerre ötszáz kicsi babázhat, mászókáz- hat, szülinapozhat, focizhat. Az elmúlt öt év rakétatámadásai idején negyedmillió látogatás volt a központban. Ritka rakétagyűjtemény A rendőrőrsön a világ legszínesebb rakétagyűjteménye látható. Van olyan szerkezet, amely egykor útjelző oszlop volt, a másik egy csatorna részeként szolgálhatott, s vannak, amelyek fegyvergyárak szakszerű munkáját dicsérik. A mindenféle színű, anyagú és méretű „házi rakéták” közé már csak különleges darabokat vesznek be, mert nincs hely. Gázából Izraelbe összesen húszezer rakétát lőttek ki az utóbbi tíz évben, ebből a 24 ezer lakosú Szderótra 8600 esett. „Vörös szín” - mondogatja egy hang a légiriadók idején, s akkor tizenöt másodperc alatt fedezéket kell találni. Légi parádé élőben. Járókelők figyelik a rakétaelfogást. (SITA/AP-felvétel) JEGYZET Ez is kultúra JUHÁSZ KATALIN való, amerre a (9K-J szem ellát, lakótelep. Az ország legnagyobb lakótelepe. A busz félig üres, a hivatalnoknépség ilyekor, tíz óra előtt már serényen dolgozik, a cekkeres nénik pedig még nem indultak anyagbeszerző körútra. Vakációzó gyerekeket sem sűrűn látni, valószínűleg otthon ülnek és a virtuális térben kirándulnak. Néhány babakocsit tologató anyuka sétál csak a benzingőzös járdákon. Ligetfalu méreteihez és főleg lakosságához képest (170 ezer fő) kevés a művelődési ház, tulajdonképpen csak három mű- ködiknormálisan. Legismertebb az általam csak „Tükörhájnak” becézett létesítmény, amelynek persze van rendes neve-Zrkadlový Háj. Naponta elbuszozom mellette. A minap komoly csoportosulásra lettem figyelmes az épület előtt. Cekkeres nénik, hivatalnoknépség, babakocsis anyukák, otthonkás otthonülők, szabadságoló szülők vakációzó gyerekekkel, szóval vegyes társaság. Gyorsan leszálltam, hogy megkérdezzem, mi van itt. Filmfesztivál? Ingyenkoncert? Számítógépes szakkör? A tömeg a tízórás nyitásra várt: vásárolni akart. Akultúrház előtere ugyanis kínai piaccá alakult át három napra, a szórólapok már egy hete a postaládákban voltak, az én hibám, hogy olvasatlanul dobok el ilyesmit. A kínálatban tízeurós farmerek, kéteurós pólók, haturós késkészlet, tizenkét eurós cipők, héteurós retikülök, szóval megéri az elsőkközött érkezni. Az izgatottan várakozó klientúra legalábbis azt reméli, hozzájut valamihez olcsóbban, mint a „hivatalos” kínai piacon, ahol sokak szerint bitangul felsrófolták az árakat. Tíz perc van még hátra nyitásig, ügydöntők, kivárom. Addig legalább beszélgethetünk. A vásárlók többségét a szükség hozta ide. Tudják, hogy az áru rossz minőségű, tíz éve még nem vették volna meg, de mára lejjebb adták, nincsenek nagy igényeik: jó lesz a műanyag cipő tizenkettőért, kinek van nyolcvan eurója bőrcipőre? Alsógatyát már egy euróért kapni, és ki látja a nadrág alatt? Az olcsó késekkel pedig lehet vágni egy ideig, és ez a lényeg, nemde? Ezek az emberek szinte észrevétlenül szoktak át a normális boltokból a piacokra és a kul- túrházakba. Tágabb értelemben véve ez is kultúra - mondta egyszer egy rendezvény- szervező, akivel nagyot vitatkoztunk, de igaza volt, innen üzenem neki. Ezek az emberek ugyanis csak ilyen alkalmakkor lépnek be a művelődési házba. Rég nem járnak már moziba, koncertre, színházba. Nem vásárolnak könyvet, semmilyen luxust nem engedhetnek meg maguknak. Illetve nekik már az is luxus, ha nem kettőért, hanem ötért vesznek pólót a gyereknek, magukat pedig megajándékozzák egy új gumipapuccsal, holott a tavalyi is hordható még...
