Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-12 / 159. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. JULIUS 12. INTERJÚ 15 > '(u ; CZ 'QJ ; QJ f M QJ i 1 1 zri: S. Rendelje meg fél évre az Új Szót, s megajándékozzuk filmmel (Tóparti látomás) és könyvvel (Tolnay Klári 100) Ez a lap jár Önnek! argon sgyjele pálca l3 szapo­rodás, lét­szám nö- rekedés a prágai királyi vár felvidéki város még nem vált szülővé ketyeg az óra zéró ▼ '"'T T kén jele igen, angolul ► ' '▼ ... victis! félár! ► örvény- lést kelt ► ......▼...... osztrák autójel áin er. jrfinév római 5 ▼ ' vackor ► * 1 máltai autójel ......▼' " Ko ssuth- d mate­matikus v.(Tibor) ► 1/4 hím juh ► ruhátlan szobor ► pörgettyűs készülék Amper " ▼' állókép ► te, latinul ► indiánok istene élesít takar ► ? Metró Hafun ► előtag: zene­► iromje- oj betű ködmön ▼' dél, ró v ► *-nak párja ► súroló­poros Júlia Pá­rizsban! _____ N.F. ► zalai község ▼ az illető ► nyak­melegítő xnoly­■elhő ► ▼ D.S. "▼ ....... mutató­szócska ► az egyko­ri Perzsia ► utca.röv. félsz! '▼ ' ....▼....... Nem vagyok olyan férfi, aki mindent felborít az életben Egy színésznek is vannak pályája során ismétlődő szerepei, alakításai. Ez történt Csányi Sándorral is, aki nélkül Molnár Ferenc Liliomja szinte már elképzelhetetlen. Erről is beszélgettünk a népszerű színésszel. régi mondás szerint a törté­nelem ismétli önmagát. Ezt elmondhatjuk az ön jelenlegi szerepéről is? Lényegében igaz, ha ez az ismétlő­dés a történelmet nem is rázza meg annyira, mint egy-egy világraszóló esemény. Valóban, az életemben, helyesebben a színpadi szerepeim­ben, ismédek. Még főiskolás vol­tam, amikor a Liliomban kaptam meg azt a szerepet, amelyet most felnőtt fejjel ismét eljátszhatom. Érdekes volt tapasztalni, hogy mennyivel könnyebb felnőttként eljátszani ugyanazt a szerepet, mint diákként. Gondolom, ebben an­nak is hatalmas szerepe van, hogy már érett fejjel látom a világot. De ugyanakkor valahogy mintha lus­tább lennék, így 40 felé közeledve. Főiskolásként ott volt a lendület, a tűz, az akarás, amit most elő kellene szedni. Ugyanakkor olyan, mintha a jóisten adna egy lehetőséget arra, hogy kijavítsam a szerepben azt, amit akkor esedeg nem jól csinál­tam. Ezt a szerepet játszottam a Csönd Színházban is, süket és na­gyothalló nézőknek. Nagyjából fél év alatt sikerült süketnéma jelnyel­ven jelelni a szerepet. Hatalmas és megható élmény volt az előadás. A próbák során észrevett valami­lyen beidegződést? Jogos a kérdése, amit nehéz is meg­válaszolni. A színésznek vannak beidegződései egy darabon belül. A díszletekből és azok állásából, elhelyezkedéséből tud a szerepére gondolni, koncentrálni. Ha példá­ul egy szék, 10 centiméterrel odébb van a megszokottnál, a szövegfelej­tés vagy baki is beugorhat. Énnek megfelelően, hiába tudom főiskolás koromból a szöveg kb. 80 százalé­kát, nem biztos, hogy a mai kornak megfelelően tudom azt eljátszani. Igazából talán szebben mondom a szöveget, és az élettapasztalatom is segítségemre van a figura megfor­málásában. Az ön élete mennyire nevezhető rendezettnek? Ezt azért kérdezem így, mert a darabban Liliom min­dent felborított Ami a magánéletemet illeti, vé­leményem szerint a legnagyobb rendben és boldogságban zajlik. Büszkén mondhatom, hogy a bulvársajtó sem talál rajtam soha fogást. A darabban Liliom és a közveden munkaadója, Muskátné között nemcsak munkakapcsolat van, hanem egy szerelmi románc is, aminek következtében megszűnik a munkahelye is. Én nem vagyok olyan férfi, aki mindent felborít az életben, de azért jó és izgalmas ezt eljátszani a színpadon. Ez a szerep talán nehéznek, fajsú­lyosnak is nevezhető, mivel drá­mai maga a darab is. Nehéz egy ilyen tartalmú szerepre készülni? Azt vettem észre magamon, hogy a megkapott szerepnél nem kezdek el előre agyalni, mert akkor már a próbán azt akarom csinálni, amit otthon elképzeltem, és az egyálta­lán nem biztos, hogy jó. Hagyni kell, hogy a figura elkezdjen élni, és aztán egészen véleden helyzetekből születnek az igazán furcsa és a néző­ket is lázba hozó szituációk. Annak idején fenegyereknek szá­mított, és habzsolta az életet Ez mennyire számít áldozatnak a szakmáját illetően? Amiről ön beszél, az valójában már csak a múlt. Fiatal korában általában mindenki nagykanállal eszi a nagybetűs életet. Ez nálunk, színészeknél is így van, a gyorsan jött népszerűség már több kollégát is tönkretett, aki nem tudott ezzel a népszerűséggel megfelelően bánni. Én tudtam, aminek nagyon örülök. Családom van, és boldogságban élünk. Leszoktam a dohányzásról is, és rájöttem, hogy a rendszeres sportolással sokkal többet profitál az ember, mint az állandó „pöféke- léssel”. A sportolással szerzett plusz ener­giát a színpadon fel is tudja hasz­nálni? Bizony, ez így igaz. Húszéves ko­rában akármit csinálhat az ember, három-négy nap alatt ledob négy­öt kilót. Ahogy azonban koroso­dik, lassul az anyagcsere, iszonyúan gyorsan feljönnek a kilók, és na­gyon nehezen mennek le. Elkezd­tem a világ legolcsóbb sportját, a futást, ami lényegében egy fillérbe sem kerül. Azt vettem észre, hogy ha futással kezdem a napot, egészen más lesz a napom. Frissnek és erőtől duzzadónak érzem magam, amit a színpadon is természetesen kellő­képpen tudok hasznosítani. A színész életében, gondolom, sok mindent fel kell áldozni egy szerep kedvérét Volt már olyan, hogy ennek megfelelően híznia vagy fogynia kellet? Pont van egy ide vágó, valóban vic­ces történetem. Goda Kriszta Ka­méleon című filmjében eredetileg azt a szerepet játszottam volna, amit végül Trill Zsolt alakított. A rende­ző kérte, hogy hízzak meg. Egy da­rabig valóban jó is volt sörözni, és szinte folyamatosan tésztát enni, de aztán ahogyan jöttek a plusz kilók, szinte megijedtem magamtól és befejeztem. A mérleg szerint pedig már felszedtem 10 kilót, de szörnyű volt a látvány a tükörben. Ebben az volt még a szörnyű, hogy a „kövér szerep” ráadásul tetszett is, de in­kább hagytam veszni. Mivel tölti a szabadságát? Nálunk sajnos előre tervezni sem nagyon lehet. Szeretnék minél töb­bet a párommal lenni. Az pedig, hogy merre vesszük az irányt, még nincs eldöntve. Tervek, elképze­lések ugyan már vannak, de egy­két hétnél tovább soha nem látok előbbre. Albert József

Next

/
Thumbnails
Contents