Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-12 / 159. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 12. Vélemény és háttér 5 Az új miniszter eddig a pénzügyi tárcától üzengette az oktatásügynek, hogy húzza össze magát Oktatásügyi kilátások Egy hete új oktatási minisztert kapott a hazai iskolaügy. Dušan Čaplovič befejezte. Vakarom a fejem, és képtelen vagyok felfogni, mi volt Čaplovič pályaképének értelme. VERES ISTVÁN A Smer alapító tagjaként az első és a második Dzurinda- kormány alatt magyarellenes asztalcsapkodásokkal hívta fel magára a figyelmet, aztán az első Fico-kormányban jobb híján megkapta a kisebbségi miniszterelnök-helyettes posztját. Két éve végre oktatási miniszter lett, merthogy ez az ő asztala, és tudja, hogyan lehetne jobban csinálni. Bele is csapott a lecsóba, beharangozott egy csomó változtatást. Félidőben pedig lecserélik, mert állítólag nem népszerű. Nem akarom Čaplovič (nem létező) érdemeit hangsúlyozni, de aki az oktatásügyet akarja megreformálni, soha nem lesz népszerű. Ha viszont a kormány célja valóban az, hogy történjen valami az oktatásüggyel, ki kell tartania amellett a miniszter mellett, aki felvállalja ezeket a változásokat. Szóval Fico szemében alighanem az az ideális oktatási miniszter, aki nem követel túl sokat az államkasszából, és nem szaporítja a kiábrándult szavazók számát. Čaplovič nem ilyen volt. Utódjáról sem igazán tudunk mit gondolni. Peter Pellegrini a pénzügyminiszter államtitkára volt, és mivel technokrata, valószínűleg az anyagi oldaláról nézi a rendszert. A pénzügy korábban többször megüzente az oktatásügynek: húzza össze magát, mert csakvisziapénzt. Pellegrini a napokban szintén megüzente, hogy az oktatásügyi minisztérium munkáját másként képzeli. Hatékonyabban. Aki meg nem bírja az iramot, attól megválnak. És hogy a tanárbérek emelésére a minisztériumnak kell kigazdálkodnia az anyagiakat, a saját működési költségeiből. Čaplovičnak voltak durva elszólásai, de ilyet azért ő sem mert mondani. Mindenesetre ha ezt az új tárcavezető képes lesz megcsinálni, leborulunk előtte. Viszont ha tényleg komolyan gondolja, hogy gatyába rázza az oktatásügyet, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezt kevesebb iskolával és kevesebb tanárral képzeli el. A fizetésemelés leggazdaságosabb módja ugyanis az, ha csökkentjük azok számát, akikre az emelés vonatkozik, és máris megspóroltuk az emelés egy részét. Vagyis vélhetően be fog zárni jó néhány iskola. Nyilván lesznek köztük magyar tannyel- vűek is, és talán megint lesz egy tüntetés a kisiskolák védelmében. Aztán még egy, aztán még egy. Aztán talán megértjük, hogy a kisiskolákat nem tudja megmenteni sem a politika, sem a pénz, csakis a szülők. Ha van gyerek, van iskola, ha nincs gyerek, nincs iskola. Ilyen egyszerű. Kíváncsian várjuk tehát, mivel áll elő Pellegrini, és tényleg megmutatja, hogyan termelhetnek gyors hasznot az iskolák. Talán generátorokat szereltet az osztályokba, hogy a felesleges energiákkal rendelkező nebulók a szünetben futká- rozás helyett inkább áramot fejlesszenek? Mást nem nagyon tudok elképzelni. Gyanús Kijev-párti biciklistát igazoltató oroszbarát gyalogos Szlovjanszknál (TASR/AP-feivétel) Moszkva terve nem újabb ukrán terület elcsatolása volt, hanem a krími hódítás feledtetése Végjáték Kelet-Ukrajnában RAVASZ ÁBEL A focivébé, az iraki konfliktus és az izraeli-palesztin összecsapások árnyékában viszonylag könnyű elfelejteni, hogy a szomszédos Ukrajnában még mindig háborús helyzet van. Kijevben vérmentes, de annál intenzívebb harc zajlik az ország politikai birtokbavételéért, az újonnan megválasztott elnök, Petro Porosenko pedig stabilizálni próbálja a demokratikus politikai eliteket. Zajlik a hadsereg átszervezése is. A Krímben közben az új orosz adminisztráció igyekszik megoldani az államváltás okozta politikai nehézségeket- ennek legkirívóbb példája, hogy az orosz vezetés száműzte a helyi tatár kisebbség két vezetőjét az országból. Eközben Kijevben - legalábbis a szavak szintjén - még nem adták fel a félsziget visszaszerzését, az új hadügyminiszter arról beszélt beiktatásakor, hogy vissza fogja szerezni a Krímet (ezzel egyébként csak Porosenko tüzes elnöki beiktatási beszédét visszhangozta). Ezt az utóbbi lehetőséget, a Krím visszaszerzését gyakorlatilag lehetetlennek tartom középtávon is - a történelmi távlatot majd meglátjuk -, de Ke- let-Ukrajnában az új ukrán vezetés nyerésre áll. Az oroszok által masszívan támogatott (felszerelések, kiképzés, harcosok, propaganda) lázadók immár a két regionális központ, Luhanszk és Donyeck határai közé szorultak vissza, feladva azokat a területeket, amelyeket korábban a környező régiókban birtokoltak. Különösen érdekes fejlemény Szlov- janszk „eleste”: a kisváros az oroszbarát lázadók ikonikus központja és a legnagyobb csaták színhelye volt. Mára romhalmaz, az ukránok kezében. Kezdődik tehát a végjáték, és változatlanul az ukrán állam van lépéskényszerben. Egyrészt miközben Szlovjanszk és a környező „fronttelepülések” félig lerombolt állapotáról a lo- jalisták és a szeparatisták egyaránt tehetnek, az előbbiekre hárul a civil lakosság ellátásának, a közszolgáltatások visz- szaállításának a feladata. Elnézve a helyszíni képeket, ez sok minden lesz, csak könnyű nem. Másrészt a helyi közösségek széttöredeztek, a szakadá- rokat támogatók most is ott élnek az Ukrajnához lojális lakosok között, és ezeket a feszültségeket is a központi kormányzatnak kell tompítania. És nem utolsósorban ott van a két kitartó szeparatista nagyváros, melyek visszafoglalása egyáltalán nem lesz egyszerű, különösen hogy a szakadárok „vérfürdővel” fenyegetnek, s azt mondják, az utolsó emberig folytatják a harcot. Ha így lesz, úgy a kormányzatnak egy fokozottan ellenséges helyi lakossággal és az ellene forduló nemzetközi közvéleménnyel is számolnia kell. Most látszik igazán, hogy az orosz állam terve valóban az volt, amire többen is felhívtuk a figyelmet: nem Kelet-Ukrajna elcsatolása, hanem a krími hódítás feledtetése egy új konfliktussal, az Európa-barát új kijevi kormány destabilizálása és a keleti lakosság megosztása, az oroszbarát érzelmek polarizá- lása. Ezek sikeressége még mindig kérdéses: sok múlik a következő hetek ukrán lépésein. Kijev részéről amennyire lehet, higgadtságra és profizmusra van szükség a fenti kérdések rendezésénél. Az orosz állammal szemben az ukránnak ugyanis a kelet-ukrajnai régiót a jövőben is kormányoznia kell majd, és nem mindegy, hogy a lakosság ellenségként vagy a nyugalom megteremtő- jeként tekint-e rá. KOMMENTAR Minden relatív LAKNER ZOLTÁN Visszaszorulóban van a Simicska-Nyerges-bi- rodalom az áprilisi választás óta. Legalábbis ez az általánosnak mondható vélekedés. Az útépítéstől a mezőgazdaságon át a média- és hirdetési piacig kiterjedt érdekeltségekkel rendelkező cégek a 2010-2014-es ciklus nagy győztesei közé tartoztak. Simicska és Nyerges ugyan nem az Orbán-kormány idején került fel az üzleti térképre, mint a felcsúti Mészáros Lőrinc, de mindenesetre nem tudtak olyan tenderen elindulni, amit meg ne nyertek volna. Jövőbe vetett hitük eddig töretlennek bizonyult, amire az is utal, hogy a cégcsoport tagjai kapitális osztalékokat fizetnek a tulajdonosoknak. Ha a Fidesz bírálná őket - ezt nem teszi, sőt, nemzeti tőke címszó alatt beszél róluk -, biztosan extraprofitnak nevezné az általuk kivett temérdek pénzt. Persze, miért is ne lehetne szinte a teljes bevételt osztalékként kifizetni, ha valaki bízik abban, hogy a következő év ugyanolyan eredményes lesz, mint az előző? Mit lehet tenni, ha egyszer ilyen jók. Nevezett üzletemberek politikai befolyása megbecsülhetetlen. A rendszer lényegéhez tartozik, hogy a valóság és a legendák világa nem választható el egymástól. Az átláthatóság hiánya viszont önmagában is baj. Ennél csak az nagyobb gond, hogy az időnként felszínre bukkanó ügyek igazolják azt a vélekedést, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fő jellemzője nem egyszerűen a korrupció centralizálása, hanem a politikai és gazdasági hatalom egybeépítése. Ez minőségi váltás a 2010 előtti - kétségtelenül létező - korrupcióhoz képest. Az ország erőforrásainak törvényesített kisajátítása zajlik immár négy éve. E folyamat új szakaszát jelentheti az erőforrások újrafelosztása - házon belül. Mert persze a Simicska-Nyerges duó számára érzékeny veszteség a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium stratégiai pozícióinak- köztük a miniszteri poszt - elvesztése, de hát nekem legyen mondva. Minden relatív. Most majd nem egyedül ők nyerik a legtöbbet. Orbán megzabolázza a régi falánkokat, hogy enni adjon az új éheseknek, mielőtt mindegyik belőle harapna. Hatalomtechnikájának fontos eszköze az erőcsoportok párhuzamossága, versenyeztetése, felemelése és háttérbe szorítása. Miért egyetlen cégcsoport arassa le az összes babért, ha más terítési módszerrel több hűbéres gyűjthető? Ráadásul így nem válnak annyira erőssé, hogy túlságosan befolyásolhatnák a politikai mechanizmusokat. A miniszterelnök nem akar osztozni a hatalmon. Azzal, hogy képes a Fidesz-konglomerá- tum határain belül tartani a pénzt, egyúttal leszerelni a túlságosan nagyra nőtt erőcsoportokat, Orbán a saját hatalma szavatossági idejét hosszabbítja meg. Nem engedi, hogy a fejére nőjenek. Ezen kívül nem is történt semmi. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Krími ukrán villámháború? Moszkva úgy tesz, mintha komolyan venné a Krím visz- szafoglalásáról szóló hangzatos kijevi nyilatkozatokat. Orosz katonai szakértők nyilatkoztak a „titokban tervezett ukrán villámháborúról” a Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak. Az újság szerint a Krímmel határos Herszon megyében teljes mozgósítást rendeltek el. 35 éves korig minden férfit behívtak, s közölték velük, hogy a Krímre mennek. A félszigettel a szárazföldet összekötő földszorosnál pedig csapatösszevonások zajlanak - tudatta a lappal az orosz védelmi miniszter név nélkül nyilatkozó illetékese. Szerinte „Kijev feladata az, hogy katonai konfliktust robbantson ki a félszigeten, amelybe bevonja az ottani ukránokat és a krími tatárokat”. A lap emlékeztet Valerij Heletej egy hete kinevezett ukrán védelmi miniszter kijelentésére. „Ukrajna győzni fog. A győzelmi felvonulás Szevasztopolban lesz.” A Nyezaviszimaja Gazeta utalt rá, hogy egyes szakértők csak hősködésnek tartották Heletej szavait, de „kiderült, hogy Petro Porosenko ukrán államfő krími villámháborút akar indítani”. Eduard Rogyukov orosz ezredes, a katonai tudományos akadémia tagja a Nyezaviszimaja Gazetának elmondta, megvan győződve arról, hogy Kijev a krími tatárokra a katonai konfliktus legfontosabb tényezőjeként tekint. Attól tart, hogy a katonai műveleteikhez az ukrán Jobboldali Szektor „félpartizán” zászlóaljai és a krími tatárok fegyveresei is csatlakoznak. „Megvannak az előfeltételei, hogy Kijev az amerikaiak és a NATO segítségével megpróbálkozik a Krím elfoglalásával” - véli Rogyukov. (MTI)
